Eugéniusz:

Életminőség Jenciklopédia – IV.

Szócikk mag és csíra ötletgyűjtés



Bölcs boldogból balga boldogtalan

Táltos paripa helyett állatorvosi ló

Istengyermekből ördög/sátánfajzat

Édenkert/aranykor – vaskori pokol



Emberélet-minőség vizsgálódások

édes-ékes, bölcs anya-nyelvünkön

Szellemi segítség a lélekbátraknak,

magukat a mindenséggel mérőknek



A gyógyulás kezdete a baj felismerése.

Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:

a mese nem másról, de pont rólad szól –

ismerj magadra és változtass életeden…



Csokonai V. Mihály

A békétlenkedő

I

Tavasz

Ejnye, már az esztendőnek

Silány napjai eljőnek,

Itt a kedvetlen tavasz.

Locsos, pocsos minden napja,

Komor a bőjtmás hónapja.

Április csalárd, ravasz.

Sovány szelek süvőltése,

Száraz porral kerengése

Torkot, mellet terhelő,

Huruttal kerűl elő.

.

Kinek volna kedve benne!

Bárcsak hamar vége lenne

Únalmas óráinak.

Szemem bármerre tekintsen,

Sem gyümőlcse semmi nincsen

Kertem puszta fáinak.

Mit ér zőldje a szőlőnek,

Ha rajta fürtök nem nőnek,

Mit ér a bimbó, virág,

Ha körtvélyt nem nyújt az ág?

.

Barmaim, jaj, be soványok,

Elfogyott a takarmányok,

Már sem széna, sem mező,

Ezer az ember szükségi,

Nincs új, elfogyott a régi,

Majd kihúz az éhező.

Óh, bárcsak hamar nyár lenne,

E silány tavasz elmenne:

Uram! uram! talán már

Nem is fog már lenni nyár!

.

II

Nyár

Haj, haj, no! be elfáradtam,

Ugyan nagyon megizzadtam,

Adjatok egy kis vizet!

A nyári napnak hésége

Éltünk terhe, veszettsége,

Csak, csak ilyennel fizet;

Uram, szűntesd a héséget,

Mert magunkat is eléget.

Tikkasztó kánikulánk

Bűnünkért van csapva ránk.

.

Testünket alig bírhatjuk,

Lélekszakadva aratjuk

Ami kis termésünk jött;

Vetegettük hideg szélbe,

Most takarjuk forró délbe

Dudva és bogács között;

Amit e' még meg nem fojtott,

Szipoly és sáskaraj tojt ott,

S amit ez is meghagya,

Elsütötte a ragya.

.

A hosszú napnak terhétől,

A munka keménységétől

Csigázódik életünk.

Mégis mindezért végtére

Mi a szegény ember bére!

Aggunk s alig ehetünk.

Mennykő, villám és mennydörgés

Mind, amit nyér a könyörgés,

Forgószél és jégeső,

Ami a munkánkra jő.

.

III

Ősz

A fejem már majd megbódúl,

Annyi a gond, mely rámtódúl,

Érik a gohér nagyon.

Szintúgy félek még előre,

Ha ránézek a szőllőre,

A szüret s baj itt vagyon;

Restellek már ki is menni,

Eső esik, mit kell tenni,

Alhatnám is, de nem is,

Mozogni kén nékem is.

.

Most jőnek már, haj, most jőnek

A megaggott esztendőnek

Legkomorabb részei,

Borong, tolong a kedvetlen

Őszi felhő, és szünetlen

Bugyognak locs cseppjei.

Bent ásítok, kint meg ázom,

Bent didergek, kint meg fázom,

Szomorú ősz, haj, haj, haj!

Benn is baj most, kinn is baj.

.

Bárcsak meleg napfény volna,

Vagy kemény télre hajolna

Már ez a locspocs idő.

Mert most setét ködbe fedve

Sínlik az embernek kedve,

S azért hozzám más se jő.

De ha jő is, mit csinálunk?

Csak únalom lakik nálunk;

Most is bú és álom nyom:

Jaj be fáj a vékonyom.

IV

Tél

No eljöttél valahára,

Gyászos tél, a főld nyakára,

És az erszényt oldozod:

Együk most már munkánk bérét,

Igyuk saját testünk vérét,

Már az inséget hozod.

Igazán, hogy minél rosszabb

A te részed, annál hosszabb,

Életünkből majd fél rész

A te napjaidba vész.

.

Elrablod a kikeletnek

Tején hízott természetnek

Gyönyörűségit magad;

Mindent, amit a termékeny

Nyár s ősz adott a vidéken,

Fagyod tőlünk elragad.

Csak számodra munkálódunk,

Érted élünk és aggódunk,

S midőn mindent elragadsz,

Magad csak kedvet sem adsz.

.

Tömlöccé teszed szobánkat,

Kertünket és gyümőlcsfánkat

Zúzzal virágoztatod.

És azalatt nagy lármával

Kimormolsz szélhahotával

S jégfogad vicsorgatod.

Ne dúld fel minden kedvünket,

Enyhítsd megúnt életünket,

Bocsásd hozzánk a tavaszt,

Szívszakadva várjuk azt.

p 1

p

p Aki

p senkihez

p -semmihez

p nem kötelezi el magát:

p „szabad ember” marad,

p aki nem fogad hűséget

p se elvekhez, se hazához,

p se államhoz, se élettárshoz…

p Nem ismeri/érti a szabadság

p és hűség paradoxon kapcsolatát,

p és ezeket egymást kizárónak veszi…

p

p

p Aki

p nem tudja,

p vagy letagadja,

p hogy minden ajándék elfogadása

p egyben egy kis/nagy elköteleződés is,

p már akkor is, ha ez nem vesztegetés jellegű…

p Jutalom, kitüntetés, kinevezés, előléptetés stb.

p Minden olyan dolog, ami nem jár, csak adható…

p

p

p Aki

p senkinek

p nem árulja el

p féltett/szégyellt titkait,

p még legjobb barátjának sem,

p csak vonaton a vadidegennek,

p vagy mint Midasz, a mezőnek…

p De, ami azután úgyis/mégis kiderül,

p és akkor már bumerángént csap le rá…

p

p

p Aki

p senkit

p sem szolgál,

p vagy ha igen,

p akkor rosszul,

p de mindenkitől

p fizetését lop, csal, zsarol ki,

p mint pl. a protokoll-rab orvos…

p És azok, akik mindenkit jól szolgálnak,

p de senki sem fizeti őket: költők, bölcselők…

p

p

p Aki

p soha

p nem a magáét,

p de mindig más bőrét

p viszi a vásárra, a háborúba.

p Aki mindig mással kapartatja ki

p magának a tűzből a forró gesztenyét…

p Aki mindig más farkával veri a csalánt…

p

p

p Aki

p soha

p senki és semmi

p előtt nem hajt fejet,

p nincs benne teremtményi alázat,

p és így veri be azt az ajtófélfába,

p és üti ki ájultra saját magát…

p (ez csak a jéghegy csúcsa)

p

p

p Aki

p soha

p nem támaszt

p eszmei kárigényt,

p mert fel sem fogja: mi az?

p (Nem vagyoni kár, sérelemdíj stb.)

p De azon nagyon meglepődik, háborog,

p ha rajta hajtják be a védett állat vagy

p növény elpusztításáért kirótt büntetést…

p

p

p Aki

p úgy tudja,

p úgy gondolja,

p hogy a kutyája

p az ő magántulajdona,

p akivel bármit megtehet,

p mint pl. az állati bőrökből

p készült cipőjével, kabátjával –

p nincsenek jogaik, neki kötelessége:

p ehhez már senkinek semmi köze nincs…!?

p

p

p Aki

p sohasem

p szólal meg,

p hogy ne fájjon

p az ő fejecskéje -

p inkább csak a szíve…

p Ne szólj szám, nem fáj fejem…

p Óvatosan-közönyösen elnézni

p a rosszat, az igazságtalanságot?

p Vagy legfeljebb titkon remélni:

p majd más valaki szóvá teszi…

p

p

p Aki

p sok és

p többnyire

p jó zenét hallgat,

p de örömét-bánatát még

p vagy már nem képes, nem meri

p hangosan egyedül-társasan kiénekelni,

p ezzel az isteni adománnyal élve

p megsokszorozni-megosztani…

p

p

p Aki

p sosem

p fakad már dalra,

p mert végtelenül szomorú,

p amiért ő nem lett profi énekes,

p és inkább irigykedve fumigálja

p a göröngyös pályán járó sikereseket…

p

p

p Aki

p olyan ügyről

p akar, akár vétójoggal is

p szavazni, voksolni, dönteni,

p aminek a következményeit,

p pl. az adóterhek növekedését,

p nem ő viseli – ő csak egy kibic,

p akinek nincs a játékban tétpénze stb.

p

p

p Kibic

p Kártya-

p v. más asztali

p társasjáték nézője,

p aki valamelyik játékos

p kártyáit, ill. játékát figyeli, lesi.

p A kibic hallgasson! A kibicnek kuss!

p A kibic ne szóljon bele a játékba!

p A kibicnek semmi sem drága:

p könnyű a kockázat veszélye

p nélkül meggondolatlan lépésre

p rávenni az embereket…

p

p

p Aki

p egy jó,

p együttműködő,

p a fehér köpenyt

p kisistenként tisztelő,

p már-már vakbizalmas „beteg”,

p aki igen sok felesleges és káros,

p kínzó orvosi vizsgálatot-kezelést

p büszkén kibír, ha nem is használ,

p sőt inkább árt is neki…

p

p

p Aki

p sokáig

p és nagyon haragszik,

p és így magát jó alaposan

p bünteti meg mások vétkeiért?

p Vagy: aki haragszik, annak rendszerint

p nincs igaza, s ennek tudata csak fokozza dühét.

p (Feleki László)

p

p

p Aki

p amikor

p haragszik a másikra,

p nem a másikra haragszik.

p Azért haragszik, mert ő nem mer dönteni,

p és akármikor ránéz a másikra, eszébe jut

p a saját szerencsétlensége és gyávasága.

p (Csernus Imre)

p

p

p Aki

p sok mindenről

p tud-tudogat valamit,

p de nincs egyetlen egy sem,

p amiről szinte/majdnem mindent

p Vagy aki az a szakbarbár, aki épp

p azért nem találja az egyről a teljes igazat,

p mert oly szegényes az általános műveltsége…

p

p

p Aki

p elfogadja,

p és bele is törődik,

p hogy minden egész eltörött,

p és egy énként sem próbálja

p a nem csak szétválasztott, de

p egymással még szembe is állított,

p a humán-reál, a test-lélek stb. stb.

p közötti mesterséges falakat lerombolni…

p

p

p Aki

p sokszor

p és hosszan

p szomorkásan

p unatkozik vagy kínlódik:

p pl. nem utolsósorban ezért is

p nem tud önmagán jóízűen nevetni,

p nem tud a lentről óriásinak tűnő gondjaira

p a humor magaslatáról lenézni (eltörpülnének…)

p

p

p Aki

p az a szerencsejátékos,

p aki minden vagy semmi

p fogadási forma preferálója,

p amikor a játékos az összes tét

p összegének megfelelő téttel fogad

p va banque: mindent egy lapra tenni →

p olyan lépés, ami rendkívül kockázatos)

p

p

p Aki

p sosem

p fog meghalni,

p ő kivételes egy-én,

p ezért mindenre ráér:

p az égvilágon semmi sem sürgeti,

p és így végleg elmulasztja a rendelt időket…

p (nem akkor és addig üti a vasat, amíg meleg)

p

p

p Aki

p sosem

p tudhatja meg,

p hogy vajon nem

p csak a pénzéért „szeretik” -e:

p legfeljebb akkor, ha ez egyszer elfogy…

p (lásd például. Karády Katalin-Ajtay Andor

p házas párosát a Boldog idők című filmben,

p ahol éppen a férj csődje újítja-jobbítja meg

p a már-már bomladozó kapcsolatot…)

p

p

p Aki

p spórol a vízzel

p és a kerti munkával:

p műfűvel „veti be” kertjét,

p elhelyez benne művirágokat,

p amik örökké zöldek és színesek,

p és naponta ráfúj egy „finom illatot” …

p (mintha egy Mars-utazáson venne részt…)

p

p

p Aki

p újgazdag,

p úrhatnám

p sznobizmusból

p státusz szimbólumokért,

p pl. uzsorahitelre vett autóért

p iszonyatos költségekbe veri magát,

p és fölösleges nélkülözésbe a családját…

p

p

p Aki

p süni

p létére

p újra és újra

p úgy akar a hegyet mászni,

p sziklákon ugrálni, mint a zerge:

p garantálja magának nem csak

p a gyakori kudarcélményeket, de

p a lerokkanást, sőt a korai halált is…

p

p

p Aki

p sűrűbben

p váltogatja az elveit,

p mint más az alsónadrágját, fehérneműjét:

p olyan, mint a szélkakas, vagy a kaméleon…

p Életének nincs néhány állandó, fix vezérelve,

p ezért nincs szilárd egysége, integritása –

p csak egy szétfolyó híg massza…

p

p

p Aki

p szabadnak

p hiszi magát,

p de rögtön kétségbe esik,

p ha elmegy reggel a villany…

p Akkor úgy érzi: megállt az élet,

p és ha így marad, mindennek vége…

p (ha áram van, minden van, ha nincs…)

p

p

p Aki

p egy jó,

p szakértő,

p a rosszat jól csináló mester,

p egy megbízható, szorgalmas stb.

p bértollnok-lélek/karakter-bérgyilkos,

p rágalmazásban, lejáratásban verhetetlen…

p

p

p Aki

p informatikai,

p számítógépes stb.

p tudást bírva úgy véli:

p aki előtte élt, hülye lehetett,

p és a mesterséges intelligencia

p majd bölcsebb életvezetési tanácsot ad,

p mint saját digitális analfabéta nagyapja,

p vagy Arisztotelész, a sztoikusok, Jézus stb.

p

p

p Aki

p elvileg-

p gyakorlatilag

p számon-kérhetetlen ígéreteiért

p már most besöpöri a hálálkodást,

p vagy ezekkel bír rá nagy döntésre!

p (a meg nem nyert lottó ötösét osztó,

p vagy az üdvözülést garantáló pap,

p vagy a demagóg politikus stb.)

p

p

p Aki

p ugyan

p teátrálisan

p szánja-bánja

p a rovott múltját,

p tördeli a kezét is,

p de a mocskos kezű

p korábbi zsákmányát

p azért nem adja vissza,

p annak előnyeit ma is élvezi…

p

p

p Aki

p százszor

p inkább élelmesen,

p úgymond életrevalóan elköveti,

p semmint, hogy csak egyszer is

p „becsületes hülyeként”, „élhetetlenül”

p maga szenvedné el az igazságtalanságot…

p

p

p Akinek derogál

p az általa rangon alulinak

p tartottól kérni vagy kérdezni…

p Pedig még az Arisztotelész tanítvány

p Nagy Sándor is felkereste a koldus-

p szegény, hordóban lakó Diogenészt…

p

p

p Aki

p csak

p azért is

p megy bele

p az ún. mésalliance-ba,

p a visszás, rangon aluli

p házastársi szövetségebe,

p hogy koldus férjét holtáig

p papucs alatt tartsa, megalázhassa

p

p

p Aki

p szégyell

p bűnbánóan

p végleg hazatérni és

p megtérni a „száműzetéséből”,

p vissza az őt éltető gyökereihez

p a csúnyán, rútul elárult övéi közé,

p inkább tovább ócsárolja a hazáját…

p

p

p Aki

p szégyelli

p a magyarságát,

p ha épp rossz a kormányos,

p és passzív-aktív ellenállás helyett

p a süllyedő hajóról menekülő patkányként

p egy gyökértelen, súlytalan világpolgár lesz -

p ő csak addig magyar, amíg igen jól megy a sora…

p

p

p Aki

p hagyta

p átmosni az agyát,

p és maga is azt vallja,

p hogy a magyar egy utolsó csatlós,

p egy született örök vesztes, egy széthúzó,

p pártoskodó, viszálykodó stb. szolganép…

p Vagy egy örök dzsentri, aki szorgos

p munka helyett eltékozolja kincseit…

p

p

p Aki

p magyarként

p eleve leértékeli magát,

p mert nem ismeri népének

p nem ellenség-írta történetét,

p múltjának oly dicső fejezeteit

p és a világraszóló kultúrkincseit,

p nyelvünk szellemi csodafegyverét,

p a magyarság történelmi küldetését stb.

p

p

p Isten népe

p Annyiban is Isten népe vagyunk,

p hogy ha nem akarunk és nem tudunk

p Isten törvényei szerint élni,

p akkor nálunk rongyabb,

p szemetebb társaság

p nincs a világon

p Karácsony Sándor

p

p x

*

Arany János

BONCZÉK

Boncz urat, én dalom, el ne feledd!

Verebet fog, ha megénekeled,

Mert hiu a fiu rettenetes:

Hírre ha kap neve, szíve repes.

.

Nem fiu már ugyan Boncz, az öreg,

Sőt fia, Náci se mái gyerek,

De kifog ősz hajon, ócska koron

A pamacs, a kefe, bécsi korom.

.

Szép ösi birtokon él a család:

Kapja örökbe a hívatalát:

Napdíjon kezdte az impetrátor,

Nyugdíjon végzi a többi fráter.

.

S merje tagadni akárki fia;

Hogy nem a fő arisztokrácia!...

Fiai, lányai mind csupa Boncz,

Kit csak az új divat ingere vonz.

.

Játszik evésben-ivásban urast,

Félre dehogy tesz egy árva garast.

Volna hat annyi a jövedelem,

Jelszava: "a kiadást emelem!"

.

"Piszkos" az őneki, nem "zsenerőz",

Aki - talán fukar és maga főz?...

Nem, hanem aki, - ha elveri mind, -

Ad neki ál-ökonómia-szint.

.

Már neki mindene drága legyen!

Hármat igér, ha te tartod egyen;

Tán nem is étel az, amit eszik,

Hanem az ár, ha magasra teszik.

.

Látszani, játszani vágy szerepet,

Otthon elég neki barna retek,

Mert mikor ingadoz a sulyegyen,

Tud takarítni, hogy - páholyt vegyen.

.

Élj "urasan", apa és fia Boncz,

S hogy ki ne essék szádbul a konc,

Sose köszöntsd a lenyugvó napot,

Ami kel, annak emelj kalapot.

.

(1877 aug. 30)

*

Arany János -

Hasadnak rendületlenül

Hasadnak rendületlenűl

Légy híve, oh magyar!

Bölcsődtül kezdve sírodig

Ezt ápold, ezt takard.

.

A nagy világon ekivűl

Nincs más, amit mivelj:

Áldjon vagy verjen sors keze,

Itt enned, innod kell.

.

Ez a föld, melyen annyiszor

Apáid vére folyt,

Ez a föld másra sem való,

Csak hogy eltékozold.

.

Itt küzdtenek honért a hős

Árpádnak hadai;

Bátorság volna ezt a hont

Neked fenntartani.

.

Szabadság! itten hordozák

Véres zászlóidat,

Szabad száj! itt csikorgatod

Véres fogaidat.

- - - - - - - - - - - - - - -

(1880 körül.)

*

Jókai Mór:

A Szózat lefordítva gyászmagyarra

Jobb pártnak rendületlenül

Légy hive gyászmagyar!

Bölcsed itt, majdan zsirod is,

S a „fátyol”, mely takar!

.

Te kivüled itt senkinek

Nincsen számára hely,

Alkotmány, provisorium:

Ott élned, laknod kell.

.

Ez a föld, melyen annyiszor

Apáid bora folyt,

Hol minden restóráczió

Egy ezrest elpakolt.

..

Itt küzdtenek borért a hős

Kortesek hadai,

Itt törtek össze poharat

Tyukodnak botjai,

.

Ittasság! Itten hordozák

Sáros zászlóidat,

S elhulltanak legjobbjaink

Hosszú asztal alatt.

.

És annyi köpeny-forgatás

S szinváltozás után

Ha senki meg nem élhet is,

Mink élünk a hazán.

.

S népek hazája, egységes

Osztrák birodalom,

Husz évi hizelgés kiált:

„Tányérod hadd nyalom!”

.

Az nem lehet, hogy annyi toll

Hiába annyit irt,

Hogy stempli, accis és trafik,

Ne legyen approbirt.

.

Az nem lehet, hogy ispán, pap,

Gróf, főtiszt, pressbüró,

Hiába korteskedjenek, -

S hát a sok főbiró?

.

Még jönni kell, még jőni fog

A muszka, ki után

Vezetni egykor küldeténk,

Vezetjük ujra tán.

.

Vagy menni fog, ha menni kell

A miniszterium,

S utána jön vagy Tiszapárt,

Vagy provisorium.

.

Már így is, úgy is penziót

Nekünk adni muszáj.

Bár kigyót-békát kiabál

Ránk sok nagy torku száj.

.

Légy hive rendületlenül

A jobbnak gyászmagyar!

Ez osztja most a hivatalt

S nyugdíjba ez takar.

.

Rajtad kívül itt senkinek

Nincsen számára hely,

Légy nagy szamár, vagy kis szamár,

Hivatalt kapnod kell.

*

Jókai Mór

Életphilosophia.

Minthogy mostan a legjobb rend

Egymással beszélni per kend,

Tudós, avagy tudatlan szent

Ide hallgasson tehát kend.

Hogy ha már egyszer odabent

A kályhapadon ülhet kend:

Mást, a ki még meg nem pihent

Oda se is eresszen kend,

Jól megnagyságoljon mindent,

A kit nagy urnak talál kend,

Annak kiabáljon éljent,

Kitől maga is élhet kend.

Hogyha nagy ur egyet füllent

Azt igaznak esküdje kend;

Ha igazat mond a jöttment,

Az ellen tiltakozzék kend;

Ha valaki van odafent,

Annak szekerét tolja kend;

De ha alá felé menend,

Hagyja szépen gurulni kend,

Hogy légyen minden bajtól ment!

Az erősebbel tartson kend,

Ha pedig megszorítják kent:

Fordítsa jobbra a köpenyt,

Igy még nagyraviheti kend.

*

p 2

p

p Anyagi/

p erkölcsi megbecsülés

p Ma még a piaci tróger is jóval

p többet keres a gimnáziumi tanárnál

p Pedig – sokáig – mást se hallottunk,

p mint hogy nekünk nem az ásványkincs,

p de a szellemi talentum az, amiből tőke lehet

p

p

p Szellemi

p talentum

p és tőke/kamat…

p A rábízott tehetségének elásója,

p vagy másként rossz sáfárkodója,

p bűnös elherdálója, kiárusítója…

p

p

p Anti-

p pedagógus

p A tanuló, a diákja

p tehetségét meg sem látó,

p illetve azzal mit sem törődő,

p tőle érdekében többet nem követelő,

p azt nem figyelő, és így nem is gondozó…

p

p

p Aki

p szégyell sírni,

p mert őt úgy nevelték,

p hogy az nem katonadolog,

p és nem tud így természetes

p úton-módon megkönnyebbülni,

p és ön-megerőszakolva elfojtja könnyeit…

p

p

p Aki

p szégyelli

p a balekságát,

p és így másoknak

p elmesélni az átverését,

p ezért barátai és ismerősei

p nem tudnak erre felkészülni,

p és könnyen új áldozatok lesznek

p

p

p Kiválogatás („casting”)

p Módszeres a kontra-szelekció:

p megbízható párthű hülyék, buták,

p képzetlenek, alkalmatlan tudatlanok előre

p Az érdemtelenül kinevezett vezető is tud

p alkalmatlanságáról: így lesz/marad a főnöke

p talp-nyaló, bármi gazságra kész kegyence…

p

p

p Jolly Joker

p Bárki bárminek kinevezhető,

p és bármikor cserélhető/leváltható:

p orvos, tanár, mérnök, pap, bíró stb.

p Ahogy a Mézga család utazásaiban

p a régész doktor Máris szomszédot,

p mert jó oltás biznisz tippeket adott

p a sziget pénzéhes teljhatalmújának,

p menten ki is nevezte tótumfaktummá…

p (egészség- és pénzügyminiszter stb.)

p

p

p A sokezeréves

p "zsidó" kapitalista

p uzsoracivilizációban

p ma is, (vagy egyre inkább?)

p kevesek kezében nagyon sok van,

p és nagyon sokak kezében szinte semmi,

p ami megkönnyíti a kísértő ördög dolgát,

p hogy önként alkudozz erkölcsi dolgokban...

p (lásd pl.: Dürrenmatt - Az öreg hölgy látogatása)

p

p

p Dobra

p vert otthonok

p Napirenden vannak

p a „megszokott” kilakoltatások –

p egy kisvárosnyi ember bolyong

p a hajléktalanság ördögi körében

p Ha már semmi más nem is, de

p az eladósítás-uzsorakamat és

p a végrehajtás gépezet működik…

p (A keresztény egyház cinkosan hallgat)

p

p

p Elvi

p engedmény

p Pl. csak egy ideig légy prosti,

p csak amíg megszeded magad...

p Kicsi a bér, méregdrága a lakás…

p Csak egy kicsit engedj az elveidből, ill.

p mondd bölcs kompromisszumnak, hogy

p - mondjuk: tanárként! - beoltatod magad,

p majd utána szerecsent mosdatsz,

p és tisztán élhetsz tovább…!?

p

p

p Úgy is lehet és

p maradhat valaki prosti,

p hogy nem örömlány, konzumnő,

p vagy kitartott, sugar baby stb.,

p de hogy monogám házasságban él,

p ha azt – szerelmet színlelve - főleg,

p vagy csak az anyagi jólétért,

p rangért stb. választotta…

p

p

p Elkurvuló

p -áruló írástudó

p Naponként újra ellenállni? Na ne!

p A könnyű siker, a csábító Nagy Céda

p Itt-most híres, gazdag, hatalmas lehetsz,

p csak el kell találni és ki kell elégíteni

p a piac/bankár aktuális igényeit…

p

p

p Csoda-

p gyerekből hülye

p - napi betevő szellemi falatok

p a mérgezett alma mater konyhájából

p Matekból sokat tud, bölcsessége nulla.

p Alattvalónak, multialkalmazottnak jó lesz…

p

p

p Pályaalkalmatlan

p A fizetett munkaideje

p leteltével, vagy szombaton

p már elsősegélyt sem nyújtó „orvos/doktor” …

p Vagy aki a könnyebb ellenállás irányában

p hoz amputálási, császármetszési döntést…

p Vagy aki meg van elégedve a mai protokoll

p gazdasági érdekeket szolgáló „eredményeivel”

p

p

p Zálogosdi

p Mit érdemel az a bűnös?

p Aki rossz választ ad a kérdésre,

p az zálogot ad, amit csak úgy válthat ki,

p ha teljesíti az előtte ismeretlen feltételt,

p ami lehet nehéz, kínos, megalázó, vicces stb.

p Vajon milyen élethelyzeteknek a szimulációja ez?

p

p

p Agresszív maximalista

p (már-már perfekcionista)

p Egy okvetetlenkedő kellemetlenkedő,

p egy kákán is csomót kereső kötekedő,

p akinek semmi nem elég jó, és nem is

p eszi meg a levest, ha nem tökéletes

p (és így elég hamar éhen is hal)

p

p

p Nem

p az a baj, hogy

p nem ismersz valamit,

p ami sorsdöntő lehetne

p életformád alakításában,

p érdekeid érvényesítésében -

p az a baj, hogy nem is érdekel…

p Leköti figyelmed az esti ingyen,

p de általad fizetett tv-cirkusz…

p

p

p Szánt

p szándékos

p öncsonkító -

p a társadalomban,

p kis csoportban élő,

p mégis Robinzonként

p egyedül küszködő társas lény,

p aki nem él sem a természetes.

p se a társadalmi munkamegosztás

p tehermentesítő, specializációs előnyeivel

p

p

p A

p hosszú

p munkanapért

p (csak az igavonó

p állat dolgozik ennyit)

p kapott ún. munkabére

p fele adóba, törlesztésre megy

p (és ezt ma fejlődésnek tanítják…)

p A rezsi kifizetése után már ő is

p egy kéregető és kukában túrkáló,

p a derékszíját még szorosabbra húzó

p (Aki dolgozik, az nem ér rá pénzt keresni)

p

p

p Sosem

p tudható,

p hogy a vacsorájukért

p mennyit kellene fizetni -

p gyomorgörcsben, zsebükben

p kotorászva várják a fizető pincért,

p vagy kutatják a menekülő útvonalakat...!

p (Amit meg ingyen vacsorameghívásnak

p gondolt, azért is benyújtják a számlát…)

p

p

p Miért

p pont én ugorjak

p a fuldokoló gyerek után

p az alant rohanó mély folyóba?

p Én nem is tudok annyira úszni,

p és még az én életem is rámehet…

p

p

p Nem

p bízva véletlenre

p ő teremt helyzetet

p a káros hősködésre,

p vagy siet önként idegenbe,

p távoli frontra a hősi halálba…

p (Ady Endre: A Mesebeli János)

p

p

p Sokat

p markol,

p de kevés, amit fog -

p szimultán bűvészkedő.

p Sok mindenhez konyít,

p de semmihez sem ért…

p Sok mindenbe belekezd,

p de semmit sem fejez be,

p nincs türelme, kitartása…

p

p

p Sokat

p akar a szarka,

p de nem bírja a farka –

p a kevesebb több lett volna...

p A mohóság miatt a minden

p helyett végül is semmi se jut,

p a süllyedő hajóról kimentett

p kincsesláda túlterheli csónakját,

p és végül még életét is elveszíti…

p

p

p Nyugodt

p vízen kiképezve

p csoda jó kormányosnak

p képzelve már el magad

p a nyílt tengerre is szállsz,

p ahol meglep a viharos idő:

p és előbb csak kétségbe, de

p majd a hullámsírba is esel…

p

p

p Jó előre

p nyilvánosan

p végrendelkező:

p és bődületes balgasággal

p a tetemes vagyonod zömének

p örököseként orvosodat jelölöd meg,

p akit ellenérdekeltté teszel gyógyulásodban

p (aki amúgy a „kötelező” protokoll rabságában

p amúgy is csak tüneti, bajfenntartó-súlyosbító

p kezeléseket alkalmazott, még jószándékkal is…)

p

p

p Egy

p betegséggel

p sok orvoshoz

p mész, rohangálsz,

p mindnek egyszerre

p követed oly különféle,

p egymásnak ellentmondó

p szakmai tanácsát, javallatát,

p így csökkented gyógyulási esélyed…

p

p

p Nem

p maga

p az a kis ital,

p az a szalon-spicces

p módosult tudat állapot

p de a lebukástól való félelem

p okozta idegesség, görcsösség,

p ill. a rendőrök előli menekülés

p sodor végzetes közúti balesetbe…

p

p

p Mimóza

p Komolyan

p veszel minden

p vicces ugratást,

p és nem nevetéssel,

p választréfával, de sértődéssel,

p vagy piti bosszúval felelsz meg rá.

p Pedig tréfában oldva, így nem fájón

p kaptál volna egy kis önismereti leckét…

p

p

p Kvantitás

p és kvalitás

p Mindent mérhetően,

p pénz(mennyiség)ben

p akarsz értékelni, hogy

p azután ily egzakt módon

p összehasonlíthassad őket?

p Az itt és most legdrágábban

p elkelt festmény a legszebb?

p Inkommenzurábilis nincs?

p

p

p A

p lelki

p hadviselő:

p hidegháborús

p frontokon töltött

p minden év legalább

p „duplán számít”, vagyis

p az itt aratott győzelmek

p nem fiatalítanak, de öregítenek,

p nem hosszabbítják, de rövidítik életed…

p

p

p Aki

p sajnálta

p egyszer, még

p a kezdetekben

p a kis tanulási időt,

p hogy tíz ujjal gépírjon,

p és most életfogytiglan

p egy ujjal pötyögve gépel

p akár ezeroldalas iratokat is…

p

p

p Aki

p se alvást,

p se evést nem tudja,

p pont akkor abbahagyni,

p amikor az még jól esik,

p de már csak a lustaság

p diktál/a szeme kívánja:

p túlaludja, túleszi magát,

p a kívánatos céllal éppen

p ellentétes hatást elérve…

p

p

p Aki

p kettős szájú ember,

p egy szájból fú hideget/meleget -

p értsd: aki szemedbe szépet szól,

p de hátul meg eszen, az veled

p együtt soha sokáig nem leszen.

p Az erdei istenről és úton járó emberről

p (Pesti Gábor, 109.)

p

p

p Aki

p egy szájból fúj