Eugéniusz: Régi jó és új intelmek – III.

Parainézis ifjaknak, bátor keresőknek

pppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lelkek

Istengyermek-táltosparipaðállatorvosi ló

Aranykor/Isten országa ðvaskor-földi pokol

Emberélet-minőség-vizsgálódások magyarán

pppppppppppppppppp

Amit egy ember akarva-akaratlan önmagának

és amit előszeretteinek és másoknak is árthat,

és amit jó/álbarátok, ellenségek árthatnak neki,

ha gyenge az ön- és emberismerete, önvédelme

ppppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas élethiány/halál

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák?

pppppppppppppppppp

A molnár, a fia meg a szamár

Szegény volt a molnár, s nyakán élt a fia.

Egyetlen szamarát el kellett adnia.

Hogy kényes bokáit kőben meg ne zúzza,

lábainál fogva fölkötik egy rúdra,

vállukra veszik, és mennek a teherrel,

a molnár és fia. Szembejön egy ember,

s elkezd hahotázni: "Viszik a szamarat!

Nem a csacsi hármuk közt a legszamarabb!"

Hallja ezt a molnár. "Némi igazsága

van a jó embernek - mondja. - Mégse járja,

hogy míg mi izzadunk, ez rúdon hintázzon.

Coki, szürke!" - mennek: fiú a szamáron,

s csak úgy gyalogszerrel utánuk a molnár.

"Nézd a lapajt! - szól egy szemközt jövő polgár -

pöffeszkedik fönn a csacsiján, és hagyja,

hogy gyalog kullogjon utánuk az apja!"

"Így igaz" - gondolja a fiú, leszállva

maga helyett apját ülteti szamárra,

s ő utánuk ballag. - Szól megint egy ember:

"Nem szégyell így bánni egy szegény gyerekkel!

Maga szamáron jár, s fia holtra fárad!"

"Igaz" - szól az öreg, s hátraint fiának,

üljön föl mögéje. Így kocognak most már

egy szamáron ketten: fia meg a molnár.

Mennek egy darabot. Jön valaki ismét.

"Nézzétek! - kiáltja. - Milyen eszenincs nép!

Szerencsétlen jószág! Hogy is nem sajnálják?

Addig hajszolják, míg betörik a hátát."

Leugrik a fiú, lesegíti apját,

a csacsi vidáman ugrándozik. Hagyják,

hadd élje világát, mórikáljon, fusson.

Szaporán lépkednek utána az úton.

Újra jön egy ember. "Szavamra! - kiáltja -

úgy látszik, a világ a bolondját járja:

úrrá lett a szamár, kedvére poroszkál,

s lohol a nyomában fiastul a molnár!"

Erre már a molnárt elfogja a méreg.

"Bolond, ki megfogad minden szóbeszédet!

Nem érdekel eztán senki fecsegése.

Mától nem adok, csak a magam eszére."

La Fontaine

*

A VÁROSI

ÉS A MEZEI PATKÁNY

A városi patkány egyszer

meghívta a mezeit,

s jó, polgári ételekkel

úri tálakat terít.

Fínom perzsaszőnyegen volt

minden, mit nagy konyha ád;

bő, vidám bendőtömés folyt,

jól evett a két barát.

A lakoma nem ért véget,

még kínálást hallani,

mikor a szép ünnepséget

megzavarta valami.

Zaj hallatszik s innen-onnan

gyanus léptek neszei,

a városi patkány surran

s követi a mezei.

Ujra csend lett, visszatérnek

mindketten a résen át;

s szól a gazda a vendégnek;

«Itt a hús, folytassa hát!

- Elég volt, - felelt a másik,

holnap én hívom meg Önt.

Úri koszt nem lesz rogyásig,

de nagyúri lesz a csönd;

semmi sem rémít a réten,

úgy eszünk. Nem élvezet,

hogyha jódolgunk felett

rettegés lapúl sötéten!»

La Fontaine

*

p Aki igen egyenlőtlen feltételek mellett hív ki megmérettetésre,

p 50 m előnnyel indul a 100 m futáson, ő kipihenten, te holtfáradtan…

p

p Aki, látszólag önzetlenül felkarol, támogat, tehetséged gondozza,

p de csak akkor, ha az ő irányát követed, sőt: ha egy „janicsár” leszel…

p

p Akit a – lefizetett – szakértők elriasztottak a saját kútvizétől,

p ehelyett inkább drágán vásárol és fogyaszt szennyes-mérgeset…

p

p Aki lazán/közönyösen átlép az utcán összeesetten:

p ő egy városi ember és nem veszi el a mentősök kenyerét…

p

p Aki lebecsüli, bagatellizálja a Gonosz hatalmát:

p így épp ő lesz annak vagy jobbkeze, vagy a közvetlen áldozata

p

p Aki legelső potyaleső a barátja lakomáján,

p de akkor mindig elérhetetlen, ha baj van – vagy még le is tagadja…

p

p Aki még a drága, leggyönyörűbb ajándékát is rosszul-rosszkor adja,

p és esetleg egy – már használt - vécépapírba csomagolja odadobja…

p

p Aki azt hisz, hogy ő már kiváltságosan nagy jó módban él,

p de igazából egy minőségi éhező, olyan kevés élelmiszerében a tápérték…

p

p Aki következetlen, vagy különcködés miatt olyan szeszélyes:

p amiért ma nem győz hálálkodni, ugyanazért holnap megsértődik

p

p Akiben semmihez nincs elég civil kurázsi – nincs vér a pucájában,

p vagy bedől hőzöngő provokátoroknak, s rossz ügy buzgó balekja lesz

p

p Aki helyi, lokális közélettől előkelően/lustán-gyáván távol marad,

p boldogsághiánya fő okozójaként kórusban szid globális közállapotot…

p

p Aki állig páncélban, fején sisakrostély, teszi „sebezhetetlenné” magát,

p de ezért túl nagy árat fizet, mert így őt simogatni, kurkászni sem lehet…

p

p Aki ruhában, baltával alvó - állandó fokozott harckészültségben van,

p riadtan-riadót várva „alszik”, mintha bármikor orvtámadás lenne várható…

p

p Aki tömegben, felheccelt csőcselékben, fanatikus kemény magban

p érzi magát erősnek és bátornak, akkor bármire, akár még lincselni is kész…

p

p Aki megkeseredett, úgy érzi, hogy „jól bevásárolt”, mert a topmodellek

p (trükk)képéhez hasonlítgatja a korosodó/miatta el is hízó asszonykáját…

p

p Aki egyszer s mindenkorra lemond a borivásról, mert attól fél, hogy

p pityókásan esetleg akár el is szólhatja, „ki is adhatja” rejtegetett önmagát

p

p Aki lemond a dilettáns festegetésről, a házi muzsikálgatásról is,

p ha belőle már nem lehet egy Új Csontváry vagy egy új Liszt Ferenc stb.

p

p Aki dilettánsként kerül, halogat minden komoly megmérettetést,

p a tehetsége, pályaalkalmassága felől káros illúziókba ringatja magát

p

p Aki lenézve az állatokat távol is tartja magát tőlük, és ezzel önként

p elveti az egyik létfontos, ingyenes/olcsó mindennapi jó tanítómesterét

p

p Aki vészhelyzetben bepánikol, gyáva felkötni a gatyát, ő inkább lelép:

p felköti magát… (pedig ennél rosszabb amúgy se történhetett volna vele…)

p

p Aki már kisgyerekként maffiafőnök, de legalább is bérgyilkos akar lenni,

p mert az nem – sokat - adózva kereshet nagyon kevés munkával jó sokat…

p

p Aki nem a saját képességeit, hajlamait figyelve választ életpályát,

p de azt nézi, hogy itt-most mily foglalkozás magas presztízsű/jövedelmű…

p

p Aki maga a nem gördülő kő: minden oldala csupa moha, megtorpant

p és állva maradt, elveszítette életlendületét: pl. egy bepenészedett vénlány…

p

p Aki önmaga kalákás meghatványozása, mintegy megtáltosítása helyett

p inkább magából gyököt von: csak magára számító, egyedül kínlódó kontár…

p

p Aki csak magának, a saját érdemeinek tudja be eddigi összes sikerét –

p így őt az első nagyobb kudarca kétségbe ejti, padlóra küldi, kiüti: knock out

p

p Aki oly módon lenne kerek egész, hogy ő szeretne önmagának egyszerre

p a szigorú vádlója, a jó védője, és az elfogulatlan, de irgalmas bírája is lenni

p

p Aki vád nélkül, csak úgy magától ön-mentegetőző, és pont így teszi,

p akár szerfelett is gyanússá magát: hiszen ezzel mintegy önmagát vádolja…

p

p Aki szinte áldozatjelölt: életerőtlen/kedvtelen, életunt, magányos préda,

p így a társadalmi ragadozók megérzik rajta a gyengeséget és levadásszák…

p

p Aki magára zárja a lakását, a szentélyét, az ő otthona az ő vára,

p majd magára nyitja az ingyenes vagy olcsó tévé-szennycsatornákat…

p

p Aki mindenkivel magas lóról beszél, de így már az ő arcát se lehet

p megsimogatni, ezért megdermed, lefagy róla minden mosoly, kedvesség…

p

p Aki mintha a mesék földjén járna, oly „csodás” metamorfózist láthat:

p az ő angyalkájából pár hét alatt egy házisárkány lesz (ha ő meg papucs…)

p

p Aki pontosan betart minden utasítást, taktikát, szabályt, és mégsem lő gólt?

p Akkor menten abba is hagyja… Amire nincs recept, azt nem neki találták ki…

p

p Aki „hiába” magolta be az idegen nyelv szabályait, kivételeit, szókincsét stb. stb.,

p csak passzív tudása nagy: egy anyanyelvű gyermek is sokkal jobban beszél nála

p

p Aki kiszámított - csak semmi spontaneitás, semmi önfeledt rögtönzés stb.,

p csak szolid-józan „bulizás”, a betanított tánclépések kényszerzubbonyában…

p

p Aki magát, Isten és ember előtt nem alázza meg, ott oly kevély és gőgös,

p de hogy más tegye, azt megengedi - sőt ezzel a mentalitással bőven el is éri…

p

p Aki magát cseppet sem zavartatva beleszarik a saját, illetve a családja

p puha meleg fészkébe, vagy kiteregeti az udvarra/utcára a családi szennyest…

p

p Aki magát szinte tökéletesnek gondolja, hisz betartotta a tízparancsolatot,

p ezért nem is szorul könyörületre - így kegyetlen, aki másnak se irgalmaz…!

p

p Aki magát oly módon tartja igazi unikumnak, ritka, egyetlen kivételnek,

p hogy e gyarló földi halandók közt egyedül ő bűntelen-halhatatlan istenember…

p

p Aki nem látja-fogja fel, hogy ő is isten gyermeke, egyenlő eséllyel a boldog,

p teljes értékű életre – ő inkább az önsajnáltatás öngyilkos csapdájába menekül

p

p Aki magát született vesztesnek tartva nem látja aranyát, és nem is próbál

p kakiból is aranyat csinálni, ehelyett rosszmájúan, besárgulva irigyli más sikerét

p

p Aki majd csak akkor kezdene élni az igazi életét, ha egyszer nyugdíjas lesz,

p addig vágyait-álmait fagyasztva teljesíti kötelességét a napi taposómalomban…

p

p Aki fejlövéses: az eddigi legfejlettebb társadalomban élőnek hiszi magát,

p pedig egyre több és rosszabb munkát végez az egyre kisebb értékű bérért…

p

p Akit kielégít a panel-munkásszálló és a gyári szalagmunka/robot stb.,

p és eszi a multis élelmiszart – nem kockáztatja az önellátó vidéki életet…

p

p Akinek a jó evés-ivás a legfőbb életöröme, és egészsége rovására falja,

p habzsolja a nagyüzemi növénytermesztés/állattenyésztés végtermékeit…

p

p Akinek azért vagy egy gyereke, hogy neki szinte mindent megadhasson –

p majomszeretettel kényeztetve következetesen rontja el „szeretett” gyerekét

p

p Aki már a hibás/akarva-akaratlan sértő stb. megszólítás/stílus miatt

p már eleve elrontja az amúgy oly létfontos dolgának elintézési esélyeit…

p

p Aki már az elején elveszíti a fonalat, de röstell szólni, s már csak bután

p bólogat, és így, vesztére (!) nem tanul meg pl. kamatos kamatot számolni…

p

p Aki már azt is bűnös, titkos-tudat alatti önzésnek veszi, és meggyónja,

p ha mondjuk pl. az adakozása, segítségnyújtása neki is némi örömet okoz

p

p Aki, jobb híján elfogadja pl. az örökre szóló nőtlenségi fogadalmat,

p de mégsem hagyja ott a katolikus papi pályát, ha nem tud nő nélkül élni…

p

p Aki nem tud mit kezdeni szerencséjével, csak egy kolbászt mer álmodni

p a nyomorában, ha épp jön a jótündére - ami neje dühe miatt az orrára nő…

p

p Aki már csecsemőként természetesnek vette és meg is szokta, hogy

p neki minden kívánsága rögtön teljesül – máskülönben hisztizik, toporzékol…

p

p Aki fiatalos lazaságból vagy mert rosszul alszik/ébred, már eleve késve

p indul és napközben sohasem éri utol magát, ezért soha nincs ott a helyén…

p

p Aki felelősséghárító – édes gyereke tanítását és nevelését az iskolára,

p egészségét az orvosra, közügyei intézését a „választott” politikusra bízó…

p

p Aki nem látja meg a változóban az állandót, a sokféle jelenségben az egy,

p ugyanolyan lényeget, pedig az Ördög egy és ugyanaz, de különböző alakban

p

p Aki már huszonévesen (!) is mindenekelőtt és felett már szerfelett

p azon aggódó, hogy hogyan biztosítsa be a nyugdíjas korát, annak jólétét…

p

p Aki egyedül van a szigeten és nem tudhat róla: nyomdahibás a Szentírása,

p innen lemaradtak az „i” betűk, I-gazság, de ő ebből egy jottányit sem enged…

p

p Akinél az „I” betű már megvan, csak a pontot nem teszi fel rá, amiért

p az egész csak rész, és így nem sokat ér… Udvarol, de nem kéri meg a kezét…

p

p Aki már most lazán, vadul költekezik a megálmodott szerencséje kontójára,

p vagy ha netán mégis fő-nyer, az csak megrontja, vagy hamar kifolyik kezéből…

p

p Aki már, hisz jelesre érettségizett felnőtt, azt gondolja mindent tud –

p így ő ezentúl már csak tanítani akar, de tanulni nem (nem lesz jó pap)

p

p Aki már most pontosan tudja, mert ő egy oly fontos és elfoglalt személy,

p hogy mit fog tenni mondjuk egy év múlva kedd este nyolckor és fél kilenckor…

p

p Akinek semmilyen életterve sincs, még úgy körül-belül sem - infantilis:

p ő percről percre él a teljes, laza spontaneitásban: ahogy esik, úgy puffan…

p

p Aki már nem gyerek - neki ne meséljenek, ő már csak azt hiszi el, amit itt lát…

p (miközben éppen azt a hamis illúziót látja, amit a szemfényvesztő elhitet vele)

p

p Aki egy hagymaember - ha lehámozzuk rólad a felszínt, mint hagymáról

p sorra a héjakat, akkor nem marad a végén semmi, sehol az a kemény mag…

p

p Aki a bűnözők alja, a családon belüli pedofil erőszak, rontás miatt sittes,

p ott vamzerként jut előjogokhoz - még sorstársaid is megvetnek, leköpnek…

p

p Aki nem tudja az érdekeit érvényesíteni, mert vagy nem ismeri fel őket,

p vagy nem áll módjában (pénz-pozíció) - vagy mert pl. a birka vallása tiltja…

p

p x

A SZARVAS ÉS A SZŐLŐ

Egy szarvas fut s magas szőlőtövek közé jut,

nem minden tájon nő szőlő íly szépre fel, -

az üldözött vad ott jó búvóhelyre lel.

Úgy véli a vadász, a falka rossz nyomon fut,

hát visszakozz-t fuvat. A szarvas még remeg,

de máris lombot tép. Legel: ez ám a hála!

Meghallják. S ujra fel! Fut. Űzi a sereg.

Majd visszatér, halálra válva.

«Megérdemeltem, szól, - ezért lakolni kell:

hálátlanság, okulj!» Lerogy s végsőt lehell.

Elpusztul a kopók vicsorgató körében,

s a jókor érkező sok gyors vadász között.

Ki menedékhelyét rombolta hálaképen, -

volt már íly üldözött.

La Fontaine

A

PÁVA-

TOLLAKKAL

ÉKESKEDŐ SZAJKÓ

Vedlett egy páva; Szajkónk észrevette

s kihullt tollába öltözött;

hetykén páváskodott a pávanép között

s farkát kacéran illegette.

De rajtakapták és kitört a víg vihar,

kacaj keringett, fütty, zsivaj,

a páva-úrfiak szép tollait letépték

s kiverte otthon is a kis rátarti faj, -

a póruljárt nekik se érték.

Ily jómadár akad írók közt is, kimondom,

ki pávatollal él, másét szajkózza folyton

s ha lopni kell, csöppet se kényes.

De jobb ha hallgatok, az íly madár veszélyes,

s nekem bizony ma más a dolgom.

La Fontaine

A FELFUVALKODOTT BÉKA

Egy ökröt lát a béka s szép,

nagy testét írigyen csodálja.

És ő, ki csak kicsi, egy tyúktojásnyi ép,

jól felfuvalkodik, dagad, feszül a hája,

hogy oly ökörnyi nagy legyen. «Tudom, -

szól, - most se kell sok, nézd hugom,

elég-e mondd? no még! s most nézd, elég-e kérlek?

- Még nem. - Hát most talán? - Most sem. – Hát nincs szemed?

- Meg sem közelited.» S a pöttömtestü féreg

addig dagad, míg szétreped.

Sok ilyen ostoba teremt itt zűrzavart:

a kispolgár kastélyt építtet, mint a herceg,

kis herceg nagykövettel henceg

s a márki apródot szalajt.

La Fontaine

*

p Aki nem is mer szembenézni az élet-halál nagy kérdéseivel, mert azt hiszi,

p akkor megússza a válaszadást, pedig dehogy: ő a rossz válaszoktól szenved…

p

p Akik mindig abban reménykednek, hogy majd holnap, vagy aztán jobb lesz,

p vagy sohanemvolt aranykorokba visszaképzelgve magukat „nosztalgiáznak”..

p

p Akik mindaddig nem értékelik, amijük ajándékba van, pl. két látó szemük,

p míg az nem kerül komoly veszélybe, vagy ideiglenesen/végleg nem vesztik el…

p

p Akik testükben-lelkükben már túl öregnek érzik magukat, hogy

p szellemileg újjászülessenek - nekik erre a kis időre már úgyis mindegy...!?

p

p Akik már olyan mocskosak, annyi sok és súlyos bűnt követtek el,

p hogy így már nem is mernek "Isten színe elé állni", pedig Jézus értük jött el…

p

p Akik kiábrándultak a langymeleg, elkurvult ún. történelmi egyházakból,

p majd akiket meg tönkretettek a folyton tüzelő szekták fanatikus vezérei…

p

p Aki az ún. politikai-gazdasági rendszerváltástól, és nem az önmaga/élete

p megváltoztatásától várta a személyes boldogságát és a családja jobblétét…

p

p Akik úgy indultak az új rendszerben, hogy ők az élet császárai lesznek,

p ehelyett például valamelyik MLM ön- és barátsággyilkos rabszolgái lettek

p

p Aki úgy beszél a „barátaival”, mint egy tanár a vizsgázó diákkal,

p vagy mint nyomozó a gyanúsítottal, vagy büntetőbíró a vádlottal stb. stb.

p

p Aki elfogadta és élvezte a barátja vendégszeretetét, de mintha fizető

p vendég lett volna, a végén ő reklamál, panaszkönyvbe ír, leosztályoz stb. stb.

p

p Akik rút kis kacsaként, identitást vagy (élet)műfajt tévesztve szenvednek,

p önleértékelésben vannak, pedig amúgy oly gyönyörű hattyúként élhetnének…

p

p Akik idegen közegben, terepen a parton vergődnek, a simogatásért hálásak,

p csak vissza nem jutnak, pedig az életük vizében vidáman ficánkolhatnának…

p

p Akik jó ügyekhez méltó buzgalommal, tehetséggel és felkészülten stb.,

p bűn rossz ügyeket visznek, szolgálnak, képviselnek, védenek, támogatnak stb.

p

p Akit, a sok rossz példát látva már semmi nem érdekel, teljesen közönyös,

p és passzív, mert nem tudja, hogy milyen sok múlhat akár egyetlen emberen is…

p

p Akiknek nincs igaz jó barátjuk, vagy rosszabb: csak hiszik, hogy van, de ál,

p vagy esetleg a minőséget itt is a mennyiséggel, pl. szesztestvérekkel pótolnák…

p

p Akik a gödör fenekén vannak, azt otthonosítják, mert hittek az ördögnek,

p aki sokat ígért, majd nagyon keveset adott – vagy jó sokat, de az keserű volt...

p

p Akik, ha már elvileg nem lehetnek pl. a katolikus dogmájuk szerint "jók",

p akkor legalább a gonoszságban akarnak tökélyre jutni – sátánista kísérlet

p

p Akik élőhalottként, megváltatlanul sínylődnek a bűneik börtönében,

p miközben gonosz pótcselekvésként bűnbak-személyre/csoportra vadásznak

p

p Akik minden istennek, minden oltáron áldoznak, az ismeretlenén is,

p hátha mégis van benne valami, és akkor az egyik tipp/tét majd csak bejön

p

p Aki rossz matekosok és ezért minden lehetséges lottószám-variációt

p megjátszanak, hogy teljesen biztosak legyenek: övék lesz a főnyeremény…

p

p Aki szentimentálisan nyavalyog/istent káromol a halandósága miatt,

p de már legkésőbb koradélután dögunalomtól szenved, és magát is unja…

p

p Aki olyannyira szeretne a legbiztosabb háromlábon állni, hogy a testi-

p lelki-szellemi felépülése/megérése után sem dobja el a fizikai-lelki mankót…

p

p Aki nem is keres az élő Istennel közvetlen kérő-hálaadó stb. imakapcsolatot,

p de az ő Szent könyve holt betűibe temetkezik, vagy hivatásos közvetítőt keres…

p

p Aki vagy nem tud mértéket tartani a nemes alkoholokból, és részeges,

p vagy saját gyengeségét, kisérthetőségét erényként tüntetve fel Absztinens

p

p Akit már nem fiatalon, az „avantgárd” szerepbe ragadva is csak a nyárs-

p polgárpukkasztó deviancia-perverzió vonz, doppingol („épater le bourgeois!”)

p

p Aki már nem borotválkozik, és ehhez humoros/magasztos indokot kreál,

p csak hogy ne kelljen neki tükörbe néznie, és a saját arcát/lelkét meglátnia

p

p Aki már a „heves” udvarlása közben fél szemmel a következő jelöltet fürkészi,

p mint aki a rabszolganő-piacon a háremébe gyűjt, ahol majd lesz idő ismerkedni…

p

p Aki egy, ha nem is első, de lehetőleg az utolsó társ keresése, választása, és

p elmélyült megismerése helyett skalpvadászattal stb. elfutkossa a drága idejét

p

p Akinek már rengeteg kapcsolata, viszonya, szeretője stb. volt, de ezekből

p egyetlen egy sem maradt meg hűséges, kedves, meleg, házias élettársnak…

p

p Aki más nevében udvarol annak a hölgynek, akibe maga is szerelmes,

p vagy aki mást küld maga helyett szépet tenni, akár pont a legjobb barátját…

p

p Aki másnak csapdákat állít, alattomban mérgez, vermet ás, és nem sírásó,

p és majd maga esik pofára bele, ahonnan esetleg épp ellensége segítheti őt ki…

p

p Aki úgy érti, hogy „nincs alku és hadd legyek boldog”, hogy akár másokon

p is áttaposva kergeti – és így egyre messzebb űzi – azt az ún. kék madarat…

p

p Aki igen invenciózus és lelkes stb., de mindig csak másokon próbálja ki

p a - soha el nem fogyó - hülyébbnél hülyébb ötleteit, majd roppant sajnálja…

p

p Akit „a tudomány mai állása szerint” lehet szabadon kínozni-mérgezni,

p sugár/kemo-terápiázni-vágni, csak az ő lelkében/életében ne „vájkáljanak”!

p

p Aki csakis oly zenét hallgat, amelyik a lelkében max. könnyűbúvárkodó,

p és nem viszi le őt lelke sötét bugyraiba, ahonnan csontvázak is kieshetnek…

p

p Aki csak azért jelentkezik felhívásra, válogatásra: rá ne számítsanak!

p Vagy önismereti szintjéről bizonyítványt adva: egy féllábú Tarzan-önjelölt…

p

p Aki azért él, hogy játsszon, akár egy szerencse-hazardőr függőként,

p de azért nem játszik, hogy teljesebben, ill. mindenben játékosan éljen…

p

p Aki az eleve elrendelés-tanból, az ún. predestinációból magának

p házilag önfelmentő, felelősséghárító fatalizmust machinál, barkácsol…

p

p Aki egy rigorózus-dogmatikus vegetáriánus: a vészhelyzet se kivétel -

p inkább koplal, sőt éhen hal, de húst, de halat nem eszik (tutaj a tengeren)

p

p Aki akkorát vajúdik, mint a hegyek, közben minden családtag őt szolgálja,

p neki alárendelten „él” – de végül tragikomikusan csak egy kisegeret szül…

p

p Aki egy kicsit se jobbított a világon, és egy jó nyom se maradt utána -

p csak egy telekakált pöcegödröt és egy nagy szemétdombot hagy hátra

p

p Akinek nem saját teljesítménye jobbítása a fő cél, mindig háborúzik,

p és így annak örül, ha ellenfele gyenge, indiszponált, balszerencsés stb.

p

p Aki úgy sokszorozná örömforrásait, hogy ő a másik kárának is örül,

p pláne, ha ebben neki is bármely része volt – de lassan már csak ennek…

p

p Aki úgymond a házi béke kedvéért sokáig papucs alatt van, csak nyel,

p és nyel, majd egyszer csak annyira telítődik, besokall, hogy akár még ölne is…

p

p Aki csak titokban, rejtve, nem mutatva, belül ellenkezik a házisárkány

p becses nejével, hogy ez biológiai elváltozást, krónikus cukorbetegséget hoz…

p

p Aki a zanzából véli már jól ismerni a sorstükör-életgazdagító Nagyregényt,

p és a „dugásból” a Nőt, a vele komplementer női minőség csodás dimenzióját…

p

p Akinek nemi élete nem egy emberspecifikus, örök, egész éven és szinte

p egész életen át tartó tiszta örömforrás, de egy muszos házastársi kötelem…

p

p Aki egy olyan „férfi”, akit huzamosan-végleg egy nő vagy a neje tart el –

p vagy „csak” alkalmi selyemfiú, vagy hímringyó, aki testét-lelkét árulja (el)

p

p Akivel elhitették, hogy botlábú, és fél a kinevetéstől, ezért egy életre (!)

p lemond az önkifejezés, a leendő élettárs harmónia teszt stb. dimenziójáról…

p

p Aki engedte magát botfülűnek, hamis hangúnak végleg beskatulyázni,

p ezért azután még magában sem énekel, így sem fejezi ki örömét-bánatát…

p

p Aki férfiként nem könnyezik (megkönnyebbülni), ha nem hagymát pucol,

p mert kisgyerekként beleprogramozták, hogy a sírás az nem katonadolog…

p

p Aki csak akkor merné más bűnét megítélni, ha ő maga bűn nélküli lenne,

p s még büszke is rá, hogy nem „ítélkezik”, amivel csak saját bűneinek falaz…

p

p Aki a csíny/bűnelkövetés után, a tetteskereséskor lapul, mint kaki a fűben,

p vagy másra keni a bűnét, vagy elnézi, ha ezért így ún. kollektív büntetés jön…

p

p Aki csak addig nyomozza elszántan az igazságot, míg az rá csak jó fényt vet,

p amíg biztos benne, hogy ebből neki baja nem lehet – nem törik be a feje sem…

p

p Aki csak a hízelgő „baráttól” veszi komolyan a róla szóló – jó – véleményt,

p aki rosszat mond, az ellenség – és süket, ha csak igazi ellensége mond igazat…

p

p Aki „nem szeret” versenyezni – ha más is udvarol a lánynak, ő meghátrál…

p Vagy nemtelen eszközökkel, a rivális rágalmazásával, lejáratásával verseng…

p

p Aki csak addig udvarol-bókol/harcol, míg el nem ejti a szexpréda-nőstényt –

p utána már, „birtokon belül” már minek, vagy a nemzés után sorsára hagyja…

p

p Aki csak addig akar nős/férjezett lenni, míg a nászút/mézeshetek tartanak,

p azután meg minek, az már biztos csupa keserűség – ezért folyton újra nősül…

p

p Aki a biszexualitása trendi, divatmajmos „felfedezésével” megduplázná

p az esélyét a párkapcsolatokra… jó esélye van: két szék közt a pad alatt végzi…

p

p Aki úgy fekszik a nászágyba, mint akinek egy kínos műtéten kell átesnie…

p Aki szürke életét itt akarja, a másikra nem figyelve, perverzióval színesíteni…

p

p x

*

A holló és a róka

Holló úr ült a fatetőn

Csőrébe sajt volt, jókora,

S kit a jóillat csalt oda,

A róka szólt hízelkedőn:

"Á, jónapot, te drága holló!

Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!

Nem tódítok, de hogyha hangod

Olyan, mint rajtad ez a toll, ó

Akkor a madarak között első a rangod."

A holló erre rendkívül örül,

Torkán egy hangot köszörül,

Kitátja csőrét, földre hull a sajtja

A róka felveszi és egyre hajtja.

"A hizelgő, akármi fajta,

Azokból él, akiknek hízeleg:

Felér a sajttal ez a lecke - vedd."

A holló ámul, pironkodva, végre

Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.

La Fontaine/Kosztolányi Dezső

*

A tücsök és a hangya

„Egy rest tücsök egész nyárba

Kedvére danolgatott,

S a gabona- s éléstárba

Nem igen hordozgatott:

„Ha ma kedvemre dúdolok

A holnappal mit gondolok,

A nyárnak van eledele

A gyomrom minden nap tele.”

így okoskodék magában,

Az év kedvező szakában;

De most bezzeg jő a tél

A kisasszony mivel él?

Most minden mi élő volt

A természetben kiholt,

S éhen holtan nyomorog.

Mert üres hasa korog.

A szorgalmatos hangyának,

Vagy is tele kamrájának

Elméne tiszteletére,

S tőle eleséget kére;

ígérvén, hogy tavasszal

megadja nagy kamattal.

De a megrakott garmada

Gazdája ily választ ada:

„Mit magam hordtam rakásra,

Azt nem pazarolom másra,

Húgocskám! ha a melegben

Muzsikáltál, a hidegben

Most kedvedre táncolhatsz.

Itt a tél farsangolhatsz.”

La Fontaine

pppppppppppppppppp

p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p Életminőség Jenciklopédia

p Az emberi unikum: a még önmagának is ártó élőlény,

p aki oly boldog is lehetne, mégis nagyon boldogtalan lesz…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p A mese nem másról, de pont terólad szól –

p ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

p Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

p átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

p és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p x