Eugéniusz:

A jó vagy rossz elit – I.

Szellemi, segítő, vezető hivatások,

áruló írástudók és pokoljáró dudások



A legnemesebb hivatások és dudássorsok,

avagy a leghitványabb ördögi mesterségek

A fejétől bűzlő hal: aranykor helyett vaskori poklok

Pár-mondatos, a lényegre törő jellemzések jegyzéke



Arany János

Rendületlenül

Hallottad a szót: „rendületlenül -”

Midőn fölzengi myriád ajak

S a millió szív egy dalon hevül,

Egy lángviharban összecsapzanak?...

Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon

Merő szokássá szent imád ne váljon!

Sokban hívságos elme kérkedik,

Irányt még jóra, szépre is az ád;

Nem mondom: a hont ők nem szeretik;

De jobban a tapsot, mint a hazát...

Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon

Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!

Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,

Kinek világát csak divat teszi:

Őnála köntös, eb, ló egyremegy,

S a hon szerelmén a hölgyét veszi...

Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,

Külcsillogássá szent imád ne váljon!

Van - fájdalom! - kinek cégér hona.

Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:

Ki innen! e hely az Úr temploma:

Rátok az ostor pattogása vár!...

Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:

Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -

Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,

Gyarló erényünk öntagadni kész,

Mint Péter a rettentő éjtszakán.

Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -

De kishitűvé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont - ah! még nehezebb,

Midőn az ár nő, ostromol, ragad...

És - kebleden be-vérző honfiseb -

Bújsz a tömegben, átkos egymagad.

Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon

Káromkodássá szent imád ne váljon!

Hallottad a szót: „rendületlenül?”

Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -

Lenn a sikamló tér, nyomás felül,

Vész és gyalázat el ne rántsanak.

Oh, értsd meg a szót: árban és apályon

- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!

(1860.)

*

p Nem

p tőlünk függ, hogy

p babér- vagy tövis-

p koszorút tesznek-e a fejünkre…

p Út Virágvasárnaptól a Golgotáig:

p a nép üdvrivalgással fogad ma,

p és holnap már Barabást kiáltva

p engedi a keresztre feszítést…

p

p

p Templomi kufárok

p A bankárból lehet pápa…

p A hipermarketben bűnbocsánat is kapható:

p minél többet rabol valaki, s annál több a pénze,

p annál kisebb teher neki kifizetnie a váltságdíjat,

p s biztosítania a legjobb helyet a Mennyországban

p

p

p Monopol-

p helyzetben

p levő pártkritikusok

p árgus szemekkel lesnek,

p dögkeselyűként lecsapnak

p a kikényszerített hibáidra is

p

p

p Modern

p diktatúrákban

p a legrosszabb sorsa

p nem a köztörvényeseknek,

p pl. a pedofil kéjgyilkosoknak

p de az ún. politikai foglyoknak van

p

p

p Mivel

p ő jól tudja,

p hogy mi a lényeg,

p ezért ezen kívül minden

p másból nagyvonalúan engedhet!

p „Csak” a szent meggyőződéséből

p és ezért a szent igazságból nem…

p

p

p Mivel

p folyton

p csak az Eget kémleli,

p ezért így meg-megbotlik

p minden kis földi akadályban.

p Vagy olyan, mint az albatrosz,

p az égi madár, aki a hajópadlón

p kínlódik, s a matrózok csúfolják…

p (lásd Baudelaire ilyen című versét)

p

p

p Misztifikálom,

p emberfelettivé emelem

p a szellemi munkát és a munkást,

p mondván, hogy erre születni kell,

p ez egy kiváltságos elit kaszt -

p hogy te nem is remélj bekerülni,

p vagy netán profán kritikával nézni-látni

p

p

p Mire már

p túl vagyunk a csúcson,

p addigra már felneveltük,

p pályára-lehetőséghez juttattuk

p a rátermett, nálunk jobb utódokat…

p

p

p Mire

p minden elemi

p lét- és munka-

p feltételt előállít,

p már annyira kimerült,

p hogy már nem akar semmit…

p Inkább pályát módosít, és

p suszterinasnak áll…

p

p

p Magad uram,

p ha szolgád nincsen –

p neked nincsenek sameszaid,

p bedolgozóid, előkészítőid stb.,

p maximum a feleséged a hátország,

p és „elv-társaid” az ösztönző biztatók…

p

p

p Mintha

p te úgy huszonegyeznél,

p hogy 19-re mindenképpen

p még egy lapot kellene kérned

p Sokat s nagyot kell kockáztatni,

p pedig nem vagy hazárdjátékos…

p

p

p Mintha

p saját fülembe

p öntenék ólmot,

p új süket énekes Vazul,

p hogy ne halljam elhívásaimat,

p vagy új Jónásként igyekezném

p elszabotálni isteni küldetésem…

p

p

p Mintha

p piromániás lennék,

p ill. szándékosan gyújtogatnék,

p hogy dolga legyen a tűzoltónak

p Vagy az a tűzoltó, aki vagy gyáva,

p vagy ha nem, hát előbb a szajrét,

p és nem az embert menti az égő házból…

p

p

p Mintha

p bűn rossz

p kertészként

p nem a gazokat,

p invazív idegen fajt,

p de magát az őshonos

p kultúrnövényt gyomlálnám ki…

p

p

p Mintha

p naponként újra

p le kellene tennem

p a pályaalkalmassági vizsgát!

p És bármikor kiderülhet, hogy

p mégsem erre vagyok teremtve…

p

p

p Mintha

p mindig csak

p egy untig játszott,

p egy nagyon régi lemezt

p tennék fel, s az is beragadna…

p Mindig magamat ismételgetve,

p arról az egy rókáról több bőrt…

p

p

p Mintha

p minden szellemi

p kacatot őriznél és

p soha nem lomtalanítanál.

p Mintha minden tanultat meg-

p őriznél, nem szelektálnál,

p így nem tudsz újat alkotni…

p

p

p Mintha

p az az újító,

p vagy feltaláló lennél,

p Nála revelációszámba megy,

p ha felfedezi a langyos vizet –

p heuréka! vagy pedig aki

p szabadalmaztatná

p a spanyolviaszt…

p

p

p Mintha

p marslakó lennék,

p olyan idegenül mozgok

p az úgynevezett való világban,

p annyira hermetikusan elzárva,

p ún. elefántcsonttoronyban éltem…

p

p

p Mintha

p a Marsról jönnél,

p annyira képesnek kell lenni

p rácsodálkozni minden emberi

p vak ostoba megszokásra stb.,

p és ugyanígy minden köznapi

p csodára, amit a többség

p természetesnek vesz…

p

p

p Semmi,

p ami emberi,

p nem lehet idegen neked –

p ahogy pl. az orvosoknak sem,

p ha isten hívta erre a pályára,

p a kaki, pisi, genny, hányás stb.

p („mert félt a vértől s a szagtól,

p nem lett ő orvos, csak doktor” …)

p

p

p Mintha

p már-már

p magam is úgy látnám,

p hogy a király nem mezítelen -

p sőt: gyönyörű öltözékben pompázik…

p És sehol egy olya gyerek szája, aki

p még nem lekötelezett az érdekhálóban…

p

p

p Mintha

p szellemileg

p lerombolnám

p az ősi Templomot,

p és felégetném, evakuálnám

p az Iskolát, az alma matert stb.,

p és leszek a kulturális népirtás

p előkészítője, ösztönzője, katalizátora…

p

p

p Mintha

p Kolumbusz Kristóf

p pl. a Városligeti tavon,

p vagy a parthoz még közel

p csónakázgatna Új Világ felé

p (hogy kikémlelje, majd kiirtsa,

p gyarmatosítsa az őslakosokat…)

p

p

p Séf

p Mintha

p csak ingyen-

p konyhára főznék,

p ahol nem illik reklamálni,

p de a moslékot is köszönni kell

p A pincért főúrnak kell hívni,

p és el kell viselni, ha goromba,

p és pl. a nyakamba önti a levest…

p

p

p Én

p vagyok

p a Róbert bácsi,

p aki adományokat gyűjt

p a szegények ingyen-konyhájára,

p be is söpöri érte az elismerést,

p de a pénz nagyobb részét is…

p

p

p Mintha

p fehér abrosznál

p tárgyalnék és alkudoznék

p magával az ördöggel, vagy

p azzal, akibe éppen belebújt,

p hogy mikor, kinek és mennyit

p hazudhatok, csalhatok…

p

p

p Káin

p mai utódja,

p aki figyeli a pályát,

p és ha nála jobbat lát,

p azt igyekszik eltávolítani,

p lejáratni, margóra szorítani,

p bezárni, száműzetésbe üldözni…

p

p

p Fülöp atya,

p a kallódó-csellengő

p városi utcagyerekek

p felkarolója, megmentője,

p aki leleplezi előttük az Ördögöt,

p akármilyen barátságos, sőt

p vonzó-csábító formában

p jelenik is Ő meg…!

p

p

p Ne

p akard

p te magad

p „szentté avatni” –

p a gyarlóságaidnak

p nyilvános megvallása

p a rád figyelő és felnéző

p sokaknak biztatás lehet:

p az erős beismeri gyengéit…

p

p

p Naprakész

p szakmai tudással

p és formát jól időzítve,

p a mindenséggel mérve magát

p vág bele a testéhez és lelkéhez

p jól álló, passzoló Nagy Feladatba,

p és amit jól kezd, azt be is fejezi…

p

p

p Non stop

p Napközben

p szervezkedsz,

p adminisztrálsz,

p kenyeret keresel,

p éjszaka költő, csillagász vagy -

p mindezt az alvás, pihenés rovására?

p

p

p Nappal

p hallgatok,

p hogy én így

p akár bölcsnek

p is látszódhassak -

p mert én kizárólag

p csak „álmomban beszélek” –

p de azt meg én nem hallhatom,

p csak a - besúgó - „szeretőm” …

p

p

p Naponta

p adj hálát azoknak,

p akik lehetővé teszik

p alkotói szabadnapjaidat,

p és azzal köszönd ezt meg,

p hogy nem lógod, szórakozod el

p ezt a privilegizált ajándék időt…

p

p

p Naponként

p vakon ugrasz

p fejest ismeretlen

p - mély vagy sekély –

p örvénylő sötét vizekbe.

p Ha pedig ezt te nem vállalod,

p akkor máshogy keresd kenyered…

p

p

p Légy résen!

p Naponként kell

p újra s újra ellenállni

p a könnyű siker, a Nagy Céda

p egyre rafináltabb csábításainak...

p De a sikertelenséged se tartsd

p abszolút értékmérőnek…

p

p

p Napi

p visszajelzett

p sikerélményed akkor van,

p ha a szünetben gulyást főzöl!?

p Az alkotásod önmagát dicséri…!?

p Nézed a honlapod látogatottsági

p statisztikáit, de ezek elvont számok…

p Alig-alig jön egy személyes elismerés…

p

p

p

p Napi-

p renden tartod

p a kényes kérdést:

p hogyan is lehetne

p a korrupciót leleplezni,

p és a lehetőségét minimalizálni.

p Ami sok gazdag-hatalmas ember

p érdekét sérti, sok retorzió is érhet,

p de próbálhatnak meg is vesztegetni…

p

p

p FB

p Napi

p szócsatákban

p ne lövöldözd el

p a puskaporodat,

p sas nem kapkod légyre.

p Nem lesz időd feltöltődni

p és a Művedet megalkotni

p (nem csak időt is vesztegetsz,

p de a középszer gyilkos rutinja

p még kudarcélményeket is okoz)

p

p

p Napi

p betevő falatért

p huzatos, hideg aluljárókban

p zenéjével szemérmesen alamizsnát,

p vagyis könyöradományt kalapozva kolduló,

p miközben a közterületfelügyelővel csatázó…

p

p

p Az

p amúgy

p tényleg

p igazságtalanul

p megcsonkított országát

p éppen pont háborúval éppé

p tenni hirdető, nacionalista

p háborús uszító…

p

p

p Épater

p le bourgeois!?

p Nem az a művész,

p aki új vízen repül hajójával,

p és nem a közönség kegyeit lesi,

p és kiállítja a nem prűd aktképet is,

p de csak egy öncélú polgárpukkasztó,

p egy krakéler aranyifjú, álfenegyerek,

p piti/durva heccekben botrányhős…

p

p

p Aki

p életét

p is kockáztatva

p teszi közkinccsé

p a világmentő találmányát –

p vagy akit nem érdekel, hogy

p ezt rossz erők mire használhatják,

p neki elég, ha eleget fizetnek érte

p (az se baj, ha bármeddig zárolják)

p

p

p Szem-

p fényvesztő:

p tolvajnyelvbe rejti

p a semmit, a butaságot,

p a tévedést, a hazugságot

p Szakmai zsargonba, orvosi latinba stb.

p Elhiteti veled, hogy ő igazat mond,

p és azután te azt is fogod látni…

p

p

p Vasárnapi

p „keresztény” doki,

p aki lelkiismeretes,

p és nem hálapénzéhes,

p de a betegeit azért ő is

p főleg/csak vegyszerrel

p vagy műtéttel stb. „kúráló”,

p de ezt kedvesen, empatikusan,

p a család hogylétéről is érdeklődve…

p

p

p A

p protokoll

p gyilkos rutinjával

p védekező, takaródzó,

p ő betartott minden előírást,

p de hát a tudomány mai állása…

p És még csak nem is igen keresi

p a jobb alternatív paradigmát...!

p Vagy ha műhibás, gondatlan stb.,

p akkor meg bízhat abban, hogy

p a mundér becsülete érdekében

p majd falaznak neki, vagy

p jó ügyvédet fogadhat…

p

p

p Aki

p csak egy

p botcsinálta doktor,

p egyszer ráhibázott,

p és megtetszett neki,

p hogy kevés munkával

p oly sok pénzt kereshet -

p és tovább szélhámoskodik,

p kihasználva a nagybetegek

p hiszékenységét és áldozat-

p vállalási készségét…

p

p

p A

p has-

p felmetsző,

p császármetsző

p és magzat-sorozat-

p gyilkos „nőgyógyász”,

p a fix-magas tarifás

p terhesgondozó/szülész,

p aki jobb ügyhöz méltó

p buzgalommal, de nem

p az anyák, hanem élet-

p színvonala védelmében,

p üldözi az otthonszülést…

p

p

p A

p szentté,

p boldoggá

p avatási perekben

p az ördög ügyvédje,

p az ún. advocatus diaboli

p hálátlan szerepét önként vállaló

p (hogy ne későn derüljön ki a hiba…)

p

p

p A

p szegény

p alul-, vagy

p sehogy se fizetett

p védőügyvédje, aki így

p maga is éhkoppot nyel –

p vagy az intézményesített

p állású ún. nép ügyvédje,

p aki szerény díjazásért,

p de mégis lelkiismeretesen

p látja el a jogtudó feladatát.

p

p

p Az ördög

p olyan ügyvédje,

p aki nem nyugszik bele

p az „enyhe” ítéletbe, és

p súlyosbításért fellebbez

p Vagy aki a piszlicsáré tyúk-

p perekből egészen jól élő,

p míg az ő kliensei közben

p egy disznót vesztenek…

p

p

p A

p rossz

p szomszédok

p fülemile perében

p mindkét zsebét meg-

p tömködő, „pártatlan” falubíró,

p aki nem a közbéke pártján van,

p ő annak a haszonélvezője,

p ha hidegháború van…

p

p

p Az

p igazság-

p szolgáltatás malmai

p lassan őrölnek, pláne

p ha prókátor csűr-csavar,

p évekig nyújtja a pereket,

p hogy annál többet keressen,

p miközben védence kimerül,

p úgy lelkileg, mint anyagilag…

p Vagy ha az ügyészt-bírót

p teszik érdekeltté, hogy

p a kényes pert lassan

p el is felejtsék…

p

p

p Egy

p „osztály-főnök”,

p aki még meg sem

p látogatta, nem látta

p a diákja lakát-otthonát,

p mert már nem kötelező,

p és nem ismeri a családját,

p mert ők meg nem járnak

p ún. szülői értekezletre…

p

p

p

p Állás-

p vesztett,

p kirúgott tanár –

p (nem) középiskolás fokon

p így már nem tanít tovább,

p de dafke, vagy jobb pénzért

p trógernek állva ideiglenesen,

p vagy végleg elhagyja a pályát…

p

p

p Az

p első

p fecske:

p a főnökei

p és a kollegái őt

p „melegebb éghajlatra” küldik,

p de ő nem megy, bírja a gyűrődést,

p a rejtett-nyílt negatív szankciókat,

p az elő nem menetelt, kis javadalmat…

p

p

p Az

p intézményi

p védettségben

p kihívások elől bujkáló

p szellemi párbajképtelen

p jól fizetett egyetemi tanár,

p vagy középszerű akadémikus

p aki nyilvánosan-világhálón

p nem mer megmutatkozni…

p

p

p Bennfentes –

p az opera/film-színház

p nem hamis illúzióját leromboló,

p aki olyan, mint a nagy embert

p túl közelről ismerő komornyik,

p aki látta, hogy piszkálja az orrát,

p ami előtte hiteltelenné teszi

p az egész életművét is…

p

p

p A

p minden

p lében kanál

p kellemetlenkedő,

p leselkedő, szaglászó,

p emberszóló, pletykás,

p vészhelyzetben felejelentő

p cezaromán belügyes házmester

p

p

p „Rovásíró”

p Ihlet nélkül

p rója a sorokat –

p hátha a mennyiség

p egyszer csak átcsap

p majd a jó minőségbe…

p Ívre, leütés-számra fizetik,

p s ha nincs meg a napi penzum,

p akkor mehet kölcsön-kéregetni,

p mert ezen az egy lábon áll háztartása…

p

p

p Nem

p önsanyargató,

p sem aszkéta remete,

p ő egy nagycsalád fője –

p de pusztán kenyérféltésből,

p vagy netán karriervágyból

p mégsem engedhet a 48-ból,

p a jelleme kiállja a hét szűk

p hetet, hónapot vagy évet is…

p

p

p Mi is,

p mint a pápa,

p ha ex katedra tanít,

p csalhatatlanok vagyunk:

p a tévedések lehetőségét nem

p kell kizárni, illetve minimalizálni –

p mindig azt keresve, ami igazolhat,

p és nem azt, ami cáfolhatna minket…

p

p

p Nem

p bolond

p ő poétának állni,

p elszegődik inkább

p pl. katonaírnoknak,

p beszéd-gyorsírónak,

p alkalmi versezet faragónak,

p politikai beszédírónak, vagy

p másféle bértollnoknak stb.

p

p

p Nem

p ülhetünk

p a babérokon,

p mert a következő meccset is,

p ott és akkor meg kellene nyerni,

p ahol még az esélyesség terhe is nyom…

p Ha nem is nulláról indulunk újra,

p de mindig itt és most kell

p teljesíteni, bizonyítani…

p

p

p Nem

p utólag

p díszítgetjük,

p eleve jó ízléssel

p tervezzük és formáljuk

p ruhánkat, viseletünket,

p a lakberendezésünket és

p a napi használati tárgyainkat,

p hogy magyarosan szép otthonunk

p és szép megjelenésünk és

p viselkedésünk is legyen…

p

p

p Nem túl

p hálás szerep

p sokkal ébreszteni

p szellemi alvajáró,

p szendergő, vagy

p álomszuszék test-

p véreid. honfitársaid,

p de mi mást tehetnél,

p ha felelős vagy értük,

p és látod, hogy mennek,

p menetelnek a szakadékba…

p

p

p A

p bölcs

p nem tukmál rá

p senkire életcélt,

p de ellenőrzi: érti-e,

p hogy pont mit is akar,

p és akkor is akarná ezt,

p ha ennek tudatában van,

p és javasol, ill. kifogásol

p az el - nem - éréséhez

p jó/rossz eszközöket…

p

p

p Ha

p nem tudom,

p hogy hogyan kellene

p megszólítani a kortársaimat,

p az ifjú honfitársaim generációját –

p nem nyerem el jóindulatú figyelmüket,

p így azután hiába mondok bölcsességet,

p ha érdektelenül-ellenségesen hallgatnak…

p

p

p Nem

p tudom, hogy

p mit tudok jól/rosszul,

p és azt sem tudom, hogy

p mit mindent nem tudok,

p de viszont amit nem tudva

p én nagyon rosszul tudok,

p azt nagyon jól csinálom…

p

p

p Nem

p tudom,

p de teszem!?

p Vagy szántszándékkal

p önkéntes öncenzúrával

p s.k. kiherélem a művem,

p hogy biztosan megjelenjen,

p hogy ne sértsen magas érdeket,

p hogy ne provokáljam a szakmát,

p hogy több példányban fogyjon,

p hogy esélyem legyen díjakra,

p hogy bevegyen az akadémia,

p ami havi pénzt/nyugdíjat ad…

p stb. stb.

p

p x

Arany János

A RÉGI PANASZ

„Eh! mi gondod a jövőre?

Eh! a múlttal mi közöd?

Könnyel a múlt sirja dombját

S a reménynek száraz lombját

Hasztalan mit öntözöd?

Századoknak bűne, átka

Mind csak téged terhel-e?

Nem talán még sokkal érzőbb,

Nem talán még sokkal vérzőbb

Honfitársid kebele?...”

Oh, tudom; de bánatomban

Meg nem enyhit társaság;

Mint szülétlen több gyerekre

Osztatlan száll s mindegyikre

Az egész nagy árvaság.

Sőt azáltal súlyosb részem,

Hogy míg a tett melege

Más sebét enyhőbbé tészi:

Ő, szegény, csak kínját érzi -

A lant méla gyermeke.

Hogy reméltünk! s mint csalódánk!

És magunkban mekkorát!...

Hisz csak egy pontot kerestünk:

Megtalálva, onnan estünk;

Így bukásunk lelki vád.

Mennyi seprő a pezsgésben,

S mily kevés bor!... Volt elég,

Kit nagy honszerelme vonzott

Megragadni minden koncot,

Nehogy más elkapja még.

Mennyi szájhős! mennyi lárma!

S egyre sűlyedt a naszád;

Nem elég csak emlegetni:

Tudni is kell jól szeretni,

Tudni bölcsen, a hazát.

Vagy nekünk már így is, úgy is

Minden módon veszni kell?

Egy világ hogy ránk omoljon?

Kül-erőszak elsodorjon?...

Vagy itt-benn rohadni el?

(1877. július 26.)



Szellemi-társadalmi elit

Hivatás, pokoljárás és árulás

Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,

akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.

A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,

akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak:

papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,

akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a „jutalmuk/büntetésük”.

És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,

de épp a rosszat csinálják jól: pl. summa cum laude végző,

magát továbbképző, de a mai protokollt jól követő-betartó,

betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos…

És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p.s.:

Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,

ahogy pl. a családfő-szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító is stb.

A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,

sőt még ennél is rosszabb: a pokolba vivő majomszerető stb. stb.

