Eugéniusz:

Emberélet-minőség ABC – III.

pppppppppppppp

Egy életünk mennyisége és minősége,

annak őrzése-javítása vagy rontása a tét

Egy kis és nagy szellemi segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek-boldogságkeresőknek

pppppppppppppppppppp

Bölcs-balga szellemű, boldog-boldogtalan lelkek

Istengyermek-táltosparipa és/vagy állatorvosi ló!?

Aranykor/Isten országa és/vagy vaskor-földi pokol!?

Életminőség vizsgálódások jó magyarán szólva-írva

pppppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák…

pppppppppppppppppppp

Reviczky Gyula

Tartsatok bűnbánatot!

Megromlott már a régi erkölcs.

Egy kor veszőbe' van megint.

Szakadj le, új idők viharja!

Pusztíts, dühöngj kedved szerint.

Bábel tornyának épitői,

Hogy' összezagyválódtatok.

Kezdhetitek megint elülről...

Óh, tartsatok bünbánatot!

Jut-e még eszetekbe néha,

Mi az az Isten ostora?

Mért kellett jönni vízözönnek,

S hogy mért pusztult el Szodoma?...

Erős Spartára, bölcs Athénre,

Rómára nem gondoltatok?...

Egy népvándorlás jöhet újra!...

Óh, tartsatok bünbánatot!

Kérkedtek azzal, hogy e század

Mily bölcs, erős, mindenható.

Nem leli kedvét délibábban

S abban, mi szép, de nem való.

Ledöntött minden régi bálványt;

De a sziv semmit sem kapott.

Nem boldog és nem jó az ember!...

Óh, tartsatok bünbánatot!...

Jól tudom én is, hogy a szellem

Az ember dísze, jobb fele;

De jaj, ha csak józan sivárság,

Örömtelenség jár vele.

Mely megöli a gyermekálmot,

Óh, az a szellem átkozott!

Nem bölcs, a ki csak tud s nem érez...

Óh, tartsatok bünbánatot!

A gyermek űzi még a lepkét,

Vigan bársonymezőt tapos.

Czukorról annyit tud, hogy édes

S a virágról, hogy illatos.

A természet még egyre dajkál,

A nap reánk áldást ragyog;

Csak a bölcs ember szíve parlag!...

Óh, tartsatok bünbánatot!

Megoldható-e annyi rejtély?

S a tudás haszna óh, mi lesz!...

A föld s nap élte is mulandó

S velük az ember is kivesz.

S ki végsőnek marad, bevallja,

Hogy boldogság itt nem lakott;

Csak élvvágy s harcz az isten ellen!...

Óh, tartsatok bünbánatot!

Hiába minden kutatások;

Gyöngék vagyunk és kicsinyek.

Áldott, ki a könnyet letörli

S megért egy szerető szivet.

Ugy jártok, mint a zord titánok; -

Csupán az istenek nagyok.

Az ő hatalmuk víhatatlan!...

Óh, tartsatok bünbánatot!

Jöjjetek sírni templomomba;

Verjétek bünös melletek',

S a szeretet nagy istenétől

Jó, tiszta szívet kérjetek.

A könnyezőhez, búsulóhoz

Vigasztaló szót szóljatok.

Egymást ölelve, megbocsátva:

Igy tartsatok bünbánatot

*

p A

p filozófia

p első és legfontosabb része az,

p Amely tanítások gyakorlati alkalmazásáról szól;

p például az, hogy nem szabad hazudni.

p

p A filozófia második része

p A bizonyításokat tartalmazza:

p Miért nem szabad hazudni?

p

p A harmadik rész

p Az előzőeknek alapvetésül

p és megvilágosításul szolgál.

p Miért bizonyítás ez? - kérdezi.

p Mi a bizonyítás? Mi a következtetés?

p Mi az ellentmondás? Mi az igaz és mi a hamis?

p

p A harmadik rész tehát

p A második rész miatt szükséges.

p A második pedig az első miatt.

p A legfontosabb azonban,

p Amivel mindig foglalkoznunk kell,

p Az első rész.

p

p Mi viszont fordítva csináljuk.

p A harmadik résszel töltjük időnket,

p És minden buzgalmunk ebben merül ki.

p Az első résszel egyáltalán nem törődünk.

p

p Így történik,

p Hogy hazudozunk ugyan,

p De annak a bizonyítási módja,

p Hogy nem szabad hazudni,

p Kéznél van nekünk"

p

p (Epiktétosz kézikönyvecskéje)

p

p

p Hazugság

p Minden az,

p ami nem igaz?

p Ha a másik – javadra –

p tévedett, az is hazugság?

p És ha igazat mond ugyan,

p de nem mindent - ha elhallgat?

p A tapintat, a kegyes csalás nem az, sőt…

p De ha mást, többnyire szánt szándékosan

p a magad javára, az ő kárára megtévesztesz…

p És amikor önmagadat, a magad kárára

p akár egy életen áltatod: élethazugság…

p (lásd pl.: H. Ibsen Vadkacsa c. drámáját…)

p

p

p Hazug.

p Bölcs szólás-közmondás

p A hazug a hazugtól tanul.

p A hazug csak akkor mond igazat,

p mikor magát hazugnak mondja.

p A hazug csakugyan hazug,

p ha igazmondó ruháját veszi is fel.

p A hazuggal hazudni.

p A hazugnak szavát gyakran megrostálják.

p A hazugnak szájából az igazság is hazugság.

p A hazugnál hazugabb.

p A hazugon leghamarabb kifognak.

p Az ugar nem hazug. (Bőven terem.)

p Akkor sem hisznek a hazugnak, mikor igazat mond.

p A rút hízelkedés

p s hazug incselkedés mérge a barátságnak.

p Asztal hazugja. (Tányér nyaló.)

p Csikót nyakán, hazugot szaván.

p Első béresnek szegődött a hazughoz.

p Hamarább utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát.

p A hazug embert hamar megfogják.

p Hazug és csalárd egy fának ágai.

p Hazug, mint a vámos.

p Hazugnak beszélek-e én?

p (Én nem hazudok; csak a hazug tart minden mást hazugnak.)

p Hazugnak igazszavát sem hiszik.

p Igaz vagy hazug egy áron kel nála.

p Jó fejűnek kell lenni a hazugnak,

p hogy mindenütt egyformán hazudhasson.

p Kofásan árulja a hazug vakarcsot.

p Nem jár hazug nyelve egy úton szájával.

p Nyelvén fogják meg a hazugot.

p Piac hazugja.

p Sok hazug ember van innen és túl a Tiszán.

p Szépen szól a hegedű, de hazug belül.

p Tolvaj és hazug egy húron pendülnek.

p (Aki hazudik, az lop is)

p Közmondás nem hazugszólás.

p

p

p A

p rossz

p jó oldala

p A sztoikusok,

p és Jézus nyomán

p amennyire elborzasztó,

p éppannyira vigasztaló is azt elgondolni,

p hogy mások akár meg is ölhetnek engem,

p de ártani nem, mégsem tudnak (lelkemnek)!

p Hogy a legtöbbet én árthatok magamnak!

p De hisz akkor ennek

p az ellenkezője is

p igaz lehet,

p nem?

p

p

p Büszke-gőgös

p Még kijavítható hibát csinálsz,

p de mert röstellsz segítséget kérni,

p ezért vagy tétlenül sült galambot vársz,

p valami deus ex machina égi segítséget,

p vagy pánikreakcióddal, kapkodásoddal,

p a „korrekcióddal” sokkal nagyobb bajt okozol,

p így lassan/gyorsan, de biztosan rohansz

p a jóvátehetetlenbe, a katasztrófába...

p

p

p Individualista gőg

p Paternalizmus kizárva –

p Ő még részegen is „liberális”

p Senkit nem hatalmaz fel arra,

p hogy ha már – nagyon - berúgott,

p akkor ne szolgálja ki, ill. erőszakkal,

p tiltakozása ellenére is vigye őt haza,

p így jó eséllyel fagy meg az árokban…

p

p

p Szándék

p és következmény

p Nagy dolgokban úgymond

p már a szándék is dicséretes,

p de ha egy segítőkész elefánt

p jön be a porcelánboltba,

p ha egy lelkes kontár Mekk mester

p nagy lendülettel javítja-rontja eszközeidet...

p ...több kárt okozhat neked buzgalmával

p mint száz lusta vagy ádáz ellenséged.

p Ahogy nem véletlenül alakult ki

p és maradt fenn örökre a bölcs mondás:

p a pokolra vezető út jószándékkal van kirakva.

p

p

p A

p jó

p és rossz

p dialektikája.

p Szándék és

p következmény.

p Felmentheti-e

p a rosszat akarót,

p ha szándéka ellenére

p a következmény jó lesz?

p S elegendő védekezés-e,

p hogy én csak jót akartam,

p de az épp rosszul sült el?

p Tudjuk: a pokolra vezető út is

p jószándékokkal vannak kikövezve…

p Olykor kevesebbet árthat nekünk

p egy ádáz, elszánt rosszakarónk,

p mint egy túlbuzgó kétbalkezes kontár,

p egy Mekk mester, akiben mi megbízunk…

p (a „jóbarátainktól védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánok magam is,

p sőt még taníthat, ösztönözhet is…)

p

p

p „Jó anyák”

p Jószándékkal kövezett út a pokolba

p Ahogy pl. egy édesanya elrontja egykéjét,

p pedig ő úgymond csakis az ő javát akarja,

p érzelmileg zsarolva, jól magához láncolva,

p a felnőtté válástól amúgy is rettegőt infantilizálva

p

p

p „Segítség”

p Segítség, ember...!

p Jobban jártam volna,

p ha nem segítettél volna,

p minthogy – nagyon - rosszul segítettél,

p és csupa jó szándékból kövezted utam a pokolba

p (miközben te meg a nagy emberbarát pózában tetszelegsz)

p

p

p Nyuszi simogatás

p Milyen pokoli az a világ,

p ahol egyáltalán nem értenénk egymást

p vagy szisztematikusan félreértenének minket

p és úgy járnánk, mint Karinthy hőse a nyúllal,

p akit tényleg csak meg akarta azt simogatni,

p de a nyúl ezt nem érti, sőt: támadásnak vette,

p mire a mi emberünk egyre jobban bedühödött,

p s a végén már baltával kergette, hogy szétvágja...

p

p

p Bizalomvesztő

p Kifecsegi a rá bízott titkaidat...

p Visszamondja, amit csak neki mondtál

p A hátad mögött/szemedbe mást mond

p Elkölti a rá bízott spórolt pénzed zömét

p Hanyagul bánik a kölcsönkért eszközzel

p Visszaél a vendégbarátságoddal (pl. lop)

p Nem, vagy nem jól képviseli az érdekedet

p Nem, vagy csak gyengén indokolja a szava

p be nem tartását, sőt a megszegését...

p És a többi…

p

p

p Istenkísértő

p Próbára teszed védőangyalod.

p Segítségét kérve kiugrasz a repülőből,

p ejtőernyő(s ismeret/gyakorlat) nélkül…

p Vagy átevezel egy lélekvesztővel az óceánon,

p s mindezt pusztán egy Guinness rekord címért!

p

p

p Egyszeri szőlősgazda

p A szőlős gazda is, az egyszeri,

p Magánkivűl s őrjöngve kacagott fel,

p Látván, hogy szőlejét a jég veri,

p Dorongot ő is hirtelen kapott fel,

p Paskolni kezdé, hullván könnyei:

p "No hát, no!" így kiált; "én uram isten!

p Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!"

p Arany János

p

p

p Nem meri

p nyitott tenyerén tartva

p az isten kezébe letenni,

p de görcsösen markolva

p elveszti nemcsak a meglévő,

p de még a lehetséges javait is…

p

p

p Mindenhol

p csak azt nézi,

p hogy neki mi jár,

p s hogyan járhatna legjobban,

p akár mindenki más rovására is:

p nem bízik az isteni gondviselésben,

p és így még az is lecsökken, amije volt,

p ill. ami szellemi-lelki kincse lehetne,

p mert annyira beszűkül a világlátása…

p

p

p Ő

p oly jó,

p és lám…

p Szétosztottad

p mindened, mint

p pl. egy Goriot apó,

p majd istent is átkozod,

p mintha Ő kérte volna ezt,

p (ahogy anno a gazdag ifjútól,

p de csak tőle, mástól ezt nem),

p mert oly hálátlanok az utódok,

p az ún. kedvezményezettek…

p

p

p Perfekcionista

p Soha semmivel semmikor

p nem teljesen megelégedett

p Mintha ő maga a Nagyisten lenne,

p akinek csak a tökély az elfogadható.

p Ha nem a legeslegjobb a levese, kiönti.

p Ezért azután sosem készül el semmivel,

p és ráadásul még szerfelett büszke is erre...

p

p

p

p Aranyhal

p A népmesék

p ősi bölcsessége szerint

p a szerencse forgandó

p és nem személyválogató,

p így mindenkit meglátogat,

p csak jól kell tudni élni vele,

p mert a bölcsnek hasznára van,

p a bolondnak még kárára is lehet.

p Igaz ugyan, hogy az aranyhal

p a telhetetlen feleség miatt

p a halászt a viskójába rakta,

p vissza a kiinduló helyzetébe,

p de ez már nem ugyanaz volt,

p mert megtapasztalta a jobbat,

p és tudja, hogy mit veszített...

p

p

p Három

p kívánság

p Nem mert

p nagyot álmodni/kívánni

p egy szegény öreg ember

p és csak egy kolbászt kért elsőre

p a váratlanul betoppanó jótündértől,

p akkor házisárkánya egyből megátkozta,

p s azt a rosszat kívánta neki,

p hogy - világ csúfságára -

p ragadjon hozzá az orrához,

p s lám: az ige testté lőn...

p Most mentve a menthetőt:

p a harmadik kívánságukat

p arra kellett pazarolniuk,

p hogy az váljon le onnan...

p Így oda jutottak, ahonnan indultak.

p Illetve mégsem, mert elpazarolták

p ezt a ritka, egyszeri nagy esélyt!

p

p

p Lutri

p Egyfelől

p annyira hisz

p a vak szerencsében,

p hogy képes lottóra stb.

p vagy hasonlóra költeni,

p másfelől meg egyáltalán

p nem akarja észrevenni, hogy

p milyen szerepet játszott a szerencse,

p másnéven isteni gondviselés abban, hogy

p még él és ép, van munkája, van háza stb. -

p elfojtja azt a kínos gondolatot, hogy mindez

p akár egy pillanat alatt odalehet...

p

p

p Önleleplező

p Ha valaki annak örül,

p szinte már büszke is rá,

p amiről nagyon nem tehet,

p vagy ami neki könnyű volt:

p például, hogy ő nem cigány,

p nem szegény, nem homokos -

p ha mást lefelé nyom, tapos,

p akkor/csak akkor kerül feljebb?

p

p

p Heroikus

p pótcselekvő

p Hátad mögött volt az Isten,

p s te mégis megkerülted érte a Földet...

p Naphosszat leállsz a fanatikussal vitázni,

p pedig még igazán magadat sem győzted meg...

p Nő létére mozgalmár, környezet/állatokat védő stb.,

p de még nem szült gyereket, nem teremtett otthont...

p

p

p Paradoxon

p Lassan járj, tovább érsz!?

p Hát nem a siető ér előbb célba?

p Az esztelen rohanó elbukhat,

p kitöri a kezét-lábát, a nyakát…

p Vagy rossz tempót választva,

p idő előtt kidől, nem bírja végig…

p És mivel nemcsak a végcél a cél,

p hisz ez csak a futóversenyen az,

p hanem maga az út megtapasztalása,

p így a rohanó épp a lényegről marad le

p (mint akit leütve visznek a csomagtartóban)

p

p

p Rosszul járó

p Egyet lépsz előre, kettőt hátra

p Nem lépsz hátra, hogy lendületből ugorj

p Folyton csak hátrálsz, csak visszavonulsz

p Hátra arccal araszolsz előre, látatlanul...

p Ha lassan jártál volna, tovább értél volna...

p Egy forgó hengeren „jársz”, vagyis: helyben…

p Egy futószalagon trappolsz a helyben maradásért...

p Stb.

p

p

p Bizonyítási

p kényszerben!?

p A - pl. cigány vagy épp magyar -

p származásod, nyelved, identitásod,

p vagy rossz híred, netán priuszod miatt

p neked mindig jóval többet kell teljesíteni,

p neked nem nagyon lehet kicsit se hibázni,

p neked nem lehet késni, te nem lehetsz beteg stb.,

p másként az első vagy, aki álokkal, ürüggyel kidobnak…

p

p

p Vagány

p 1.

p Állandó lakóhely

p v. foglalkozás nélkül kószáló,

p kisebb törvénysértésekre könnyen

p kapható, munkakerülő férfi; csibész, jassz.

p 2.

p Felelőtlenül vakmerő, mindenre kapható,

p nagyhangú, rámenős fiatal férfi. Te vagány!

p 3.

p Határozott fellépésű, talpraesetten leleményes,

p súlyosabb következményekkel nem törődő, gyakorlati

p dolgokban helytállást mutató; mokány, karakán.

p

p

p Tudni való

p Baj, ha valami szükségeset nem tudsz

p Baj, ha valami fölöslegeset – amúgy jól – tudsz

p De még nagyobb baj, ha valami létfontost rosszul tudsz

p S még annál is nagyobb, ha rossz tudásod jól alkalmazod…

p (lásd például a mai kötelező „akadémikus” orvosi protokollt)

p

p

p Matek mumus

p Már a kicsit nagyobb

p gyerekek se kérdeznek,

p mert félnek, hogy kórusban

p hangosan kinevetik őket,

p Így mindenki csendben ül,

p s úgy tesz, mintha értené…

p (majd meg különórákra jár,

p vagy örökre leírja magát…)

p

p

p Anti-

p iskola

p Éppen, pont azokat

p a tantárgyakat utáltatják meg,

p azoktól veszik el a kedved az iskolákban,

p amikhez magolni, sokat seggelni stb. se kell,

p csak a józan eszed, ép érzéked stb. használni,

p s amikre amúgy életfogytig szükséged lenne:

p logika, filozófia, nyelvtan, testnevelés, ének stb.

p

p

p A nem kérdező gyerek

p Ha egyszer megszidtak vagy kinevettek

p Egy gyermeki kíváncsiságból feltett kérdésedért,

p Attól fogva öncenzúrázod vagy elfojtod kérdéseidet,

p S csak akkor beszélsz, ha téged kérdez a tanítód

p És azt válaszolod, amit már tőle hallottál...

p

p

p A talentumelásó

p Aprópénzre váltod a tehetséged:

p Cirkuszi fejszámoló művészként keresed kenyered

p Vagy a kockázatos szobrász pályafutás helyett

p órabérben széklábakat faragsz...

p

p

p

p Kontra-

p szelekció

p Szisztematikusan

p a legalkalmatlanabbak lesznek

p a vezetők, a tanítók, a papok stb.

p Mintha az ellenség válogatná ki őket.

p Vagy „csak” annyi: a döntő szempont

p a párthűség, a megbízhatóság,

p a sógor-komaság stb.

p

p

p Hendikep

p A gyengébbek

p pozitív diszkriminálása,

p de nem az igazságosság érdekében...

p Egyeseknek kétszer jobbnak kell lenniük,

p hogy így legalább fele annyi esélyük legyen,

p mint az ugyanarra állásra pályázó protekciósnak…

p (hendikep – ‘előnyverseny ‹lósportban›, ahol az esélyek

p kiegyenlítése céljából az esélyesebb indulókat

p hátránnyal sújtják’ (akadályozó körülmény)

p

p

p Konstruktív versengő

p A sportbéli, szakmai, gazdasági,

p politikai stb. riválisom: ellenfél,

p de nem az ellenségem,

p nem ellehetetleníteni akar,

p hisz kölcsönösen szükségünk van egymásra,

p hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból -

p jóllehet adott esetben csak egy első hely van,

p mégis mindketten nyertesek lehetünk és végső

p soron a köz profitál ebből a versengésből

p

p

p Destruktív versengő

p Van persze destruktív rivalizálás is,

p amikor az együttműködés helyett versenyzünk,

p pedig egy csapatban játszunk, egy csónakban evezünk,

p vagy amikor nemtelen eszközökkel nehezítem,

p hogy ellenfelem legjobb formáját futhassa,

p energiáimat, kreativitásomat saját

p teljesítményem javításától vonom el...

p

p

p Aki

p minden

p párbeszédet

p egy ki kit győz le

p lelki szópárbajnak vesz,

p mesterien forgatja fegyverét,

p mert ő pont ebben a legjártasabb –

p főzése, varrása, lakásszépítése stb.

p már sok kívánnivalót hagy maga után...

p

p

p „Büszkeség”

p A lélek test-beszéde

p Amikor egy szerelmespár

p agyaskodva vitatkozik, veszekszik, és

p mindkettő túl büszke ahhoz, hogy engedjen,

p mert az engedményt megalkuvásnak tartanák,

p és akár még kezet is emelhetnének egymásra,

p felhánytorgatják az összes el/el nem követett bűnt,

p vagy igaztalan sértéseket vágnak egymás fejéhez,

p s a kapcsolatuk végleges-végzetes törést szenvedhet:

p akkor az egyik fél a Lélektől vezetve tesz egy gesztust,

p és az egész újra összeforr, még erősebbre is, mint volt…

p

p

p Hármaskötél

p Sokkal jobb dolga van

p a kettőnek, mint az egynek.

p Mert ha elesnek is,

p az egyik felemeli társát.

p Jaj, pedig az egyedülvalónak,

p ha elesik, nincsen, aki felemelje.

p Hogyha együtt feküsznek ketten,

p megmelegszenek.

p Az egyedülvaló pedig

p mi módon melegedhet meg?

p Ha az egyiket megtámadja is valaki,

p ketten ellene állhatnak annak,

p és a hármas kötél

p nem hamar szakad el.

p

p

p „Örökifjak”

p Letagadod,

p hogy unokád van,

p mert úgy véled, hogy

p úgy öregebbnek látszanál -

p így pont attól a dimenziótól fosztod meg magad,

p hogy így még egyszer átélhessed kisgyerekkorod,

p és a kis utódoddal elmerülhess a mesék világában,

p önfeledten játszhassál és hancúrozhassál stb. stb.

p És hogy ne érezd magad felesleges-terhes öregnek,

p de fontos pót-gondviselő és bölcsességátadó lehess…

p

p

p Beláthatatlan

p következmények

p Mit takarhat ez a baljós kifejezés?

p Például olyasmit, hogy ha nincs jó védekezés,

p és egy gyenge pillanatodban, részegen, brahiból

p szexuális kapcsolatot létesítesz egy ún. rossz nővel,

p és megfogan, s megszületik egy nem kívánt gyermek…

p Aki után még évekig fizetheted a sok-sok gyerektartást

p Ami miatt az amúgy jól működő házasságod is felbomlik

p Ami miatt akár az utcára is kerülhetsz, hajléktalanként

p Két szék között a pad alatt – esetleg télen a kínpadon…

p

p

p Poligám

p Három feleséget tart

p Egyet, aki ügyes a konyhában, a háztartásban,

p Egyet, akivel a szinteden tud eszmét cserélni,

p Egyet, akivel meg jó a táncban és jó az ágyban

p (már csak arra kell ügyelni: nem is találkozva

p ne tépjék meg egymást…)

p

p

p Imponálni

p Kinek akarsz ezzel tetszeni?

p Miért halnak meg a középkorú férfiak?

p Hajsza: jobb nő, kocsi, lakás, utazás stb.

p Papucs alatt élve megfelelni, eleget tenni

p a mesék és viccek telhetetlen asszonyainak...

p

p

p Miért mindig

p a nők azok a mesékben,

p akinek semmi nem elég,

p akik olyannyira telhetetlenek,

p mint annak a halásznak a felesége,

p aki kifogta a tengerből az aranyhalat,

p és akitől egyre többet és többet kér,

p mert küldi az asszony és ő megy… -

p míg el nem veszítik a mértéket,

p és most már úgy jutnak végleg

p vissza oda, ahol induláskor voltak,

p hogy már tudták, milyen feljebb...

p De miért ilyen papucs a férj?

p

p

p Cinikus

p olcsó vigasz

p (Savanyú a szőlő)

p A vénkisasszonyt faggatja a szomszédasszonya,

p hogy miért nem keres már magának egy férjet.

p - Minek? - feleli a nő - Van kutyám, papagájom

p és macskám. Ez nekem tökéletesen elég.

p - Dehát ezek nem pótolhatják a férjet!

p - Dehogynem! A kutyám állandóan morog,

p a papagáj egész nap káromkodik,

p a macska pedig az egész éjszakát házon kívül tölti.

p

p

p Savanyú a szőlő

p Mivel csak azt tekinted,

p hogy neked mire és hogyan

p van a másikból szükséged,

p mintha egy mobil telefont

p vennél a boltban, a piacon,

p de megfordítva már nem…

p Ezért jó eséllyel maradsz társtalan,

p s hogy ez a hiány ne kínozzon annyira,

p megideologizálod az egyedüllétedet,

p túlhangsúlyozod kétségtelen előnyeit…

p

p

p Detonáció

p Más apa gyerekét nevelni...

p Csak a gyerek halálakor derül ki,

p Hogy a házi barát egyben szerető is,

p Aki még anyagilag is támogatta őket

p (Csáth Géza: Janika – tévéfilmen is)

p

p

p Rádöbbenés

p Kitől tudod meg

p A szomszédoktól, vagy

p iskolatársaidtól kell megtudnod,

p te egy úgynevezett „zabigyerek” vagy,

p törvényes házasságon kívül születtél,

p ismeretlen akart maradni apád, anyád is -,

p akit az ún. nevelőszülők fogadtak örökbe

p (ugyanez állhat pl. zsidó mivoltodra is,

p amit ezért valami szégyellnivalónak tarthatsz…)

p

p

p Felszarvazva

p Te vagy az utolsó, aki erről értesül,

p Ha egyáltalán valaha tudomásodra jut…

p Összemosolyognak az utcán a hátad mögött

p Még a gyereked származásában se lehetsz biztos

p (v.ö.: A felszarvazott férj balladája – Deák Bill Gyula)

p

p

p „Rövidlátó”

p Carpe diem

p Csak egy nap a világ –

p ki tudja, holnap mi vár reánk?

p Holtodig törlesztett hozomány, lakodalom

p Rövid dínom-dánom, hosszú szánom-bánom?

p (Illetve: „mit ér a hozomány, fényes esküvő,

p elmegy a hozomány, megmarad a nő…”)

p

p

p Inkognitóban

p Mire lennél képes,

p ha sosem derülhetne ki,

p hogy az ott/akkor te voltál?

p Milyen jó/rossz élményt jelent,

p egy sötétszobában ismeretlenekkel

p (perverz) szex orgiában részt venni?

p Te mit nem csináltál volna meg,

p ha tudod, hogy akkor lát valaki?

p

p

p Látatlanban

p 1.

p - Anyu, le tudnád írni

p a nevedet csukott szemmel is?

p - Igen, kicsim. Miért?

p - Mert itt az ellenőrzőm...

p 2.

p Látatlanban

p nősülni, férjhez menni,

p zsákbamacskát venni (el),

p üres papírra írni a neved,

p sötét lóra fogadni,

p vakon repülni

p stb.

p

p

p Isten szeme

p Ha titkokat említünk,

p először többnyire negatív

p képzetek társulnak hozzá,

p mint amikor a gyerek

p elkövet valami csínyt,

p és igyekszik titokban tartani,

p bízik a szemtanuk cinkos hallgatásában,

p s abban, hogy a disznóság nem derül ki,

p Vagy nem tudják kideríteni a tettest,

p s ő nem fog őszinte beismerő vallomást tenni...

p (Isten szeme mindent lát, el ne lopd a léniát –

p a velünk született/belénk nevelt lelkiismeret,

p a kisbíró, aki még éjszaka is a kínpadra von…)

p

p

p Szörnyű titkok

p Nem minden lehet,

p pláne nem örök titok,

p hisz vannak dolgok,

p amiket elvileg nem lehet,

p gyakorlatilag nem érdemes

p eltitkolni, titkosítani:

p A „teherbe esést” is

p például csak egy ideig?

p (ritka kivételben egészen a szülésig,

p ha netán a magzatelhajtás sikertelensége után

p horribile dictu a csecsemőgyilkosság a célunk...)

p

p

p Zsarolható

p Milyen élet lehet az,

p Amikor folyton attól rettegünk,

p hogy mikor fog kiderülni,

p kipattanni szégyellt titkunk?

p S mennyire zsarolható lesz

p egy ember, egy politikai vezető,

p akinek sok vaj van a füle mögött…

p S hány újabb bűnre lehet "kényszeríteni" -

p például besúgásra, barátai elárulására...!!!

p

p

p x

*

Reviczky Gyula

Az uj nyolcz boldogság

Boldog, ki nem hajszol szünetlenül

Téged, szomjat nem oltó gyönyörűség!

Ki mértéket tart, higgadtan hevül

S járt útadon halad, középszerűség.

Boldog, kit röpke vér, hig agyvelő

Eszmék lidércznyomásitól megóvnak;

Ki a gyönyör kertjében vakmerő,

Közelségét nem sejtve a kigyónak.

Boldog, ki mint az óraszerkezet

Szabályszerűen jár le minden órát,

Egyformán ütve, delet, éjfelet,

Mert gép törvénye hajtja mutatóját.

Boldog, kinek nyugvást jelent az éj,

Ha rendben van veséje, mája, gyomra!

Kinek, mint kit természet olta bé,

Fogékonysága sincs más fájdalomra.

Boldog, ki csak nősz', alszik és emészt.

Vak ösztönét követve, mint az állat.

És nem vesz ama küzdelembe' részt,

Mely új Bábel-toronyt építni fárad.

Boldog, ki elveket könnyen cserél;

Igazságot tipor, ha ez a haszna;

Ki megfogadja, hogy szemet szemér'

S a sértést kamatostul visszaadja.

Boldog, ki czudarok közt czudarabb,

S tanulva emberek rosz fajzatátul,

Magának útat fölfelé harap

Furfangosan, fortélyosan, falánkul.

Óh boldog, a ki mer, boldog, ki mar!

Lehetsz igaz, lehetsz bölcs, jó, erényes;

Önzés az élet, háború, vihar,

S pusztítnod kell a gyöngébbet, hogy élhess.

https://mek.oszk.hu/01000/01058/01058.htm#95



A (nem) rendeltetésszerűen használt ember

Az embernél nincs csodálatosabb teremtmény,

csak ő lehet nagyon bölcs-jó/balga-gonosz lény,

amennyit javíthat saját/társai életén, annyit ronthat,

csak ő lehet önerőből végtelenül boldog/boldogtalan…

1.

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

pppppppppppppppppppppppppp