Eugéniusz:
Ön/társ-sorsrontásigaz tükör – III.
pppppppppppppppp
Emberhez méltó élet: mennyi és minő
A balga, „fogyatékos”, gonosz és gyáva
(M)ilyen ember vagy: ön/társsorsrontó!?
Szellemi segítség bátor nem megalkuvóknak
Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Létminőség-vizsgálódások: típus-példatár
Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok
Bajok/tünetek ðdiagnózisok ð oki terápiák
Szándékok-következmények és okok-okozatok
Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok
p Vörösmarty Mihály:
p A MERENGŐHÖZ
p Laurának
p
p Hová merűlt el szép szemed világa?
p Mi az, mit kétes távolban keres?
p Talán a múlt idők setét virága,
p Min a csalódás könnye rengedez?
p Tán a jövőnek holdas fátyolában
p Ijesztő képek réme jár feléd,
p S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
p Mert egyszer azt csalúton kereséd?
p Nézd a világot: annyi milliója,
p S köztük valódi boldog oly kevés.
p Ábrándozás az élet megrontója,
p Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
p Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
p Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
p A telhetetlen elmerülhet benne,
p S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
p Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
p A látni vágyó napba nem tekint;
p Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
p Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
p Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
p Ki életszomját el nem égeté,
p Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
p Földön honát csak olyan lelheté.
p Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
p Egész világ nem a mi birtokunk;
p Amennyit a szív felfoghat magába,
p Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
p Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
p Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
p Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
p Zajától felréműl a szívmagány.
p Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
p Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
p Maradj az élvvel kínáló közelben,
p S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
p A birhatót ne add el álompénzen,
p Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
p Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
p Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
p Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
p Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
p Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
p Egész erdő viránya csalja bár.
p Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
p Barátod arcán hozd fel a derűt:
p Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
p Ne adj helyette bánatot, könyűt.
p
p 1843. február vége - március eleje
p
p
p x
p
p
p Petőfi Sándor:
p MERENGÉS
p
p Jó Petőfi, te sem félhetsz,
p Hogy két vállad valahogy
p A szerencse áldásának
p Nagy terhétől összerogy.
p
p Adománya mindössze is
p E lantocska és a dal,
p Mit belőle búsan, vígan
p Érzelmid játéka csal.
p
p Hátha így találna szólni
p Egy tündérvilági hang:
p "Nos, fiam, mi kell? jókedvem
p Íme mindent megadand."
p
p Mondaná, hogy: "Rád ruházom
p A bübájat, a varázst,
p Daljaid, mivé kívánod,
p Azzá testesülni lásd.
p
p Hogyha kell hír: minden hangod
p Egy borostyángally legyen,
p Mig Petrarca koszorúja
p Nem vet árnyat fürtiden.
p
p - Hisz Petrarca és Petőfi
p Félig-meddig már rokon;
p Annál inkább osztozhatnak
p A borostyánlombokon. -
p
p Hogyha kincs kell: mind megannyi
p Gyönggyé válik éneked,
p Mígnem gyönggyel rakhatod ki
p Gombod, sarkantyúszeged."
p
p Mit felelnél mindezekre,
p Mit felelnél, jó fiú?
p Tudom én szived bibéjét,
p Tudom, a szél honnan fú.
p
p Te bizony csak ezt felelnéd:
p Szép a hír és jó a kincs;
p És hogy őket ne kivánnám,
p Abból ugyan semmi sincs.
p
p De ha már ezermesterré
p Engeded, hogy válhatom:
p - Van a hírnél, van a kincsnél
p Egy igézőbb hatalom;
p
p Mint csillagfüggés az égen
p Változatlan, végtelen,
p Úgy függ rajta és csak rajta
p Vágyban égő kebelem! -
p
p Hadd legyen hát egy lépvessző,
p Egy kalitka énekem,
p S a legszebb madárt... egy lyányka
p Szívét fogja meg nekem.
p
p Gödöllő, 1843. augusztus végén
p
p
p x
p
p
p Mereng –
p tűnődik, mélázik, álmodozik, álmokat sző,
p ábrándozik, révedezik, álmélkodik, ábrándokat kerget,
p fellegekben jár, fantáziál, képzelődik, képzeleg, bambul
p Hosszasan elidőzik egy képzeletbeli állapoton vagy helyen.
p És még ráadásul: ‘szemét mélán a semmibe mereszti’…
p Amije van, azt nem becsüli, amije nincs, és nem is lehet,
p és jobb is, ha nem lenne, az bűvöli el, ejti rabságba…
p
p
p Álomviláglakó
p Álmodban tiéd lett a királylány:
p reggel hiába lógott a bilibe a kezed,
p ezt kész ténynek vetted, fogtad fel -
p vagy ha nem, hát nem merted elhinni,
p hogy rád is vár valahol a te királylányod,
p esetleg nem messze, a szomszéd házban,
p s te inkább maradtál magadnak, magadban…
p
p
p
p Pótcselekvő
p Szidod a kormányt,
p keseregsz a világ romlásán,
p de eszedbe sem jut, hogy te itt-most
p milyen aktív-passzív része vagy ennek –
p sőt: hogy mindez végső soron a te belső
p azon romlottságodnak a kivetülése,
p amivel sajna békésen együtt-élsz…
p
p
p Lélekcsapda
p A bizonyítási kényszer csapdái
p A repülő osztály: vakmerő mutatvány,
p aminek ott nem lett nyaktörés a vége…
p A Pál utcai fiúk és „nemecsek” hősködése,
p aminek része lehet végzetes leépülésében…
p Egy nemkívánt gyermek tüntető jó-tanulósága…
p
p
p A család nemtője
p Ha rablótámadás érné szeretteidet,
p akár az életed árán is megvédenéd őket,
p de hogy a krumplit ma te pucold meg,
p ez méltatlan, rangon aluli lenne….
p
p
p Rossz unikum
p Az ember egyedüli lény
p aki mindent megszokik,
p Egy idő után büdöst se érez,
p és rabságban is szaporodik
p Mint állítólag az a béka,
p akit lassan melegítve
p lehet élve megfőzni…
p
p
p Kisöröm
p Igényszint-süllyesztő
p Beígérnek két nagy pofont,
p s a végén örülsz, ha csak seggbe rúgnak…
p Vagy jogos fizetésemelés igénnyel állsz elő,
p s a végén örülsz, ha maradhatsz, nem rúgnak ki…
p
p
p Őrült
p Ha kicsi neked ez a ház,
p és berúgva, tajt részegen,
p szándékos ön-őrjítésben,
p kirúgod az oldalát, falát,
p akkor ugyan a mennybolt
p lesz a magas mennyezeted
p és széles nagyvilág a lakod,
p de nem véd már semmi
p esőtől, széltől, hidegtől…
p
p
p Ön-
p marcangoló
p Nem altatod el
p a lelkiismereted,
p de csak addig jutsz,
p hogy folyton bűntudatod van:
p mi tettél, vagy mit mulasztottál,
p amit már soha nem tudsz jóvá tenni,
p és még az őszinte, mély bánat is hiába,
p mert – te úgy tudod - nincs bocsánat…!
p
p
p Aranyhal mese
p Te vagy az a halász,
p aki kifogja az aranyhalat,
p aki szabadulásáért teljesíti kívánságod.
p Te az asszonyod óhaját tolmácsolod neki,
p s mert egy pipogya engedelmes papucsférj vagy,
p és ő telhetetlenül egyre többet és többet követel,
p így a végén visszajuttok a régi szegénységbe,
p ami már nem ugyanaz, mert tudod, mi a jobb…
p
p
p Metamorfózis
p Gyávából vakmerő
p Angyalkából házisárkány
p „Haramiavezérből” lekvár, papucs stb.
p A végletek mily közel vannak egymáshoz,
p és milyen messze vannak az arany középtől,
p és mily hamar csaphat át az egyik a másikba...
p
p
p Birka/
p farkasember
p A hallgatásod beleegyezésnek tűnhet,
p oly sokáig nem teszed szóvá sérelmeid.
p Majd, amikor nálad betelik a pohár,
p akkor viszont már kiborítod a bilit,
p s megnyitod a hidegháborús frontokat,
p és tart akár holtodiglan és holtomiglan
p a házaspárbaj, a nyílt lelki hadviselés…!?
p
p
p Imponálni
p Kinek akarsz ezzel tetszeni?
p Miért halnak meg a középkorú férfiak?
p Hajsza: esztelen és megnyerhetetlen
p verseny: jobb nő, kocsi, lakás, utazás stb.
p Papucs alatt élve megfelelni, eleget tenni
p a mesék és viccek telhetetlen asszonyainak...
p
p
p Szeretet-
p nyelvhiányos
p Nem egy házat lakók
p A ház egy igen szükséges,
p de nem elégséges feltétel…
p A létfontos otthonteremtésre
p már nem marad erő, akarat, lelemény?
p Munkamánia az egyetlen szeretetmegnyilvánulás?
p Mire felépül végre a házad, szétmegy a házasságod…
p
p
p Nehéz eset
p A munkaalkoholizmusára büszke rabszolga.
p Aki nem tudja, hogy ő egy szenvedélybeteg.
p Ő már nem tud játszani, mulatni, sétálni stb.
p és aki ezért nem is keresi a „gyógyulást” –
p és értetlenül áll előtte: élettársa, családja
p nem érti/méltányolja az ő szeretetnyelvét...
p
p
p Meghunyászkodó
p Annyira kerülted a konfrontációt,
p hogy mire észbe kaptál és tiltakoztál,
p már rég mindenes ingyen cseléddé váltál…
p …vagy épp veled törölték fel a mocskos padlót!
p Persze a kocsmában hőbörögsz, nagylegényt játszol…
p
p
p Okos enged,
p szamár szenved
p Amikor egy szerelmespár
p agyaskodva vitatkozik, veszekszik, és
p mindkettő túl büszke ahhoz, hogy engedjen,
p mert az engedményt megalkuvásnak tartanák,
p és akár még kezet is emelhetnének egymásra,
p felhánytorgatják az összes el/el nem követett bűnt,
p vagy igaztalan sértéseket vágnak egymás fejéhez,
p s a kapcsolatuk végleges-végzetes törést szenvedhet…
p
p
p Buta engedmény
p Megalkuvás vagy kompromisszum?
p Vagy egyik sem? Vagy mind a kettő?
p A férj forrón, a feleség hidegen szereti –
p a középúton találkoznak: langyosan eszik.
p Pontosan úgy, ahogyan egyikük sem szereti…!
p
p
p Ölelés-ölés
p (Tragikomikus
p meg nem értés)
p Csak simogatni
p szerettem volna a nyuszit,
p de ő nem értette/akarta,
p és csak menekült előlem,
p mire én egyre dühösebb lettem,
p hát nem érti: csak a javát akarom,
p és erre fel már baltával üldöztem,
p hogy ha elkapom, agyonüssem...
p
p
p Imponáló
p Első alkalmak: a legjobb arcod mutatod,
p ami egy kicsit szebb, mint az ún. valóság,
p nagyokat mondasz, erőn felül teljesítesz –
p de ha nem túl nagy a táv, felnőhetsz hozzá,
p ellenkező esetben meg kínos leégés a vége…
p
p
p Önáltató
p Kibe másba?
p Nem volt álruhás lánykérőben
p ellenpróba nélkül elhiteted magaddal,
p hogy nem a pénzedbe szeretett bele a túl fiatal arád!
p (ha megcsalása rejtve marad, hidegsége fel fog tűnni)
p
p
p Felszarvazva
p Ön/emberismereti hiány
p Te vagy az utolsó, aki erről értesül,
p ha egyáltalán valaha tudomásodra jut…
p Összemosolyognak az utcán a hátad mögött
p Még a gyereked származásában se lehetsz biztos
p (pl.: A felszarvazott férj balladája – Deák Bill Gyula)
p
p
p Álca
p A gazdag
p – király - álruhájában
p járod az országot-világot
p a jövendőbelidet keresve,
p vagy hozományvadászként.
p De előbb-utóbb úgyis lebuksz,
p aminek tragikus vége is lehet…
p (Jó estét nyár, jó estét szerelem)
p vagy egy másik szélhámost találsz
p (Két választás Magyarországon)
p
p
p Rövidlátó
p Csak egy nap a világ –
p ki tudja, holnap mi vár reánk?
p Holtodig törlesztett hozomány, lakodalom…
p Rövid dínom-dánom, hosszú szánom-bánom?
p (Illetve: „mit ér a hozomány, fényes esküvő,
p elmegy a hozomány, megmarad a nő…”)
p
p
p Nyitott házasság
p Közös megegyezéssel
p és nagyon diszkréten intézve,
p s kínosan ügyelve ár, hogy
p semmi érzelmi komplikáció.
p Csak azt nem érted, hogy
p miért halt korán az asszony,
p s hogy miért agglegény még
p harmincon túl is a három fiú…
p
p
p Magándetektív
p Kihallgatod feleséged beszélgetését,
p beleolvasol leveleibe, drótpostájába,
p a zsebében kotorászol, naplóját vizslatod,
p leselkedsz, kémkedsz, nyomozol utána,
p próbálod leitatva faggatni, álmában kihallgatni…
p mert non stop gyötör az az átkozott féltékenység...
p (és nem rossz önértékeléseden próbálsz javítani)
p
p
p Dilemma!?
p Ha csúnya nőt veszel el,
p mert a hozománya elvakít,
p egy életen át bántja a szemed,
p se tested, se lelked nem kívánja.
p Ha meg szépasszony a feleséged,
p akkor viszont mindenkitől féltheted!?
p Most légy - nagyon - okos, Domokos!
p
p
p x
p
p Verseghy Ferenc
p Örzsike.
p
p Nincs megyénkben szebb leányka
p Örzsikénél.
p Vénus sem szebb alkotmányka
p termeténél.
p A' napfény nem hathatóbb,
p a' hüs hold nem bájolóbb
p kék szeménél.
p
p Hóval verseng friss fejére
p homlokának.
p Rózsaszínnel küzdik vére
p orczájának.
p Lantok úgy nem pengenek,
p mint folyási zengenek
p szűz szavának.
p
p Első estve, hogy szemembe
p tünt orczája,
p melly ingerrel tört szívembe
p bájszikrája!
p Éjjel ő volt álmomnak,
p nappal minden vágyomnak
p eggy sommája.
p
p Tűzgomolykint habzott vérem
p szűk eremben.
p Szörnyen harczolt a' szemérem
p hő mellyemben.
p Már remények játsztanak,
p már meg vászok víttanak
p bús fejemben.
p
p Pusztaság volt nagy világunk
p rab szememnek;
p bús legvígabb társaságunk
p zártt szívemnek.
p Elborúltak napjai,
p háborodtak habjai
p víg kedvemnek.
p
p Kétességét nem tűrhettem
p habzásimnak.
p Angyalához elsiettem
p vággyaimnak;
p 's megcsókolván hó kezét,
p elbeszélltem kútfejét
p kínnyaimnak.
p
p Ő el kezdett könyezgetni
p keservemre,
p orvos szókot hintegetni
p gyötrelmemre;
p 's földre sütvén kék szemét,
p megvallotta visz tüzét
p kérelmemre.
p
p E' szavára szétenyészett
p komorságom,
p sírporábúl feltenyészett
p nyájasságom,
p 's ammint frígyünk érdegélt,
p úgy naponkint nődögélt
p boldogságom.
p
p Nincs azóta olly bogárka
p ösvényemben,
p fészket nem rak olly madárka
p kis kertemben,
p mellyel dalt ne hímzenék,
p édes kéjt ne érzenék
p nyíltt keblemben.
p
p A' farsangnak kezdetével
p esztendőre
p kész lessz, mondgya, mindenével
p a' kendőre;
p 's majd ezenn ha átesünk,
p a' templomba költözünk
p esküvőre.
p
p Haj! be nagy lessz boldogságom
p hű karjában!
p Több mint földi menyországom
p birtokában!
p A' király sem boldogabb,
p jóllehet leggazdagabb,
p országában.
p
p (1806.)
p
p
p x
p
p
p Vörösmarty Mihály
p PIPISKE
p
p Pipiske, aki vagy,
p Miért oly gőgösen,
p Hogy tőled a világ
p Nem szinte idegen?
p
p Hogy megdicsérgetik
p Parányi lábaid,
p S egyűgyű kebeled
p Fehér hullámait?
p
p S minő badar beszéd
p Arcod rózsáiról!
p Hol, mint rebesgetik,
p A szépség papja szól.
p
p Igaz, te nem vagy rút,
p De, gyöngyöm, nincs eszed:
p Egy tyúknak több lehet,
p Ha ló kikérdezed.
p
p Nincs benned fürgeség,
p Nincs egy jó gondolat;
p Megfogni szárazon
p Nem bírnád a halat.
p
p Mit használ szép szemed,
p Ha csak bámulsz vele?
p És nádszál termeted?
p Csak lengeség jele.
p
p Mi haszna vagy fehér,
p Ha kebled jégverem?
p S fejed szép fürt alatt
p Egy eszmét sem terem.
p
p Mindössze is csak egy
p Csinos kis bábu vagy,
p Tetemben nem csekély,
p De lelked hía nagy.
p
p Bíznának csak reám...
p "Hohó! talán bizony?"
p Korán sem: én csupán
p Javára dolgozom.
p
p Meglátná a világ
p Az egykor léha nőt
p - Azaz, ha elvenném! -
p Mivé faragtam őt.
p
p *
p
p ,Szép ifjú, köszönöm!
p De nem fogadhatom;
p Pipiskeségemet
p Tovább is folytatom.
p
p S ha majdan a tavasz
p Pacsirtahangot hall,
p Bizvást jövendölöm:
p Nem önnek szól a dal.'
p
p 1839. január 17. előtt
p
p x
p
p
p Nőstény bosszú
p Nem tudsz belenyugodni
p a válás bejelentésébe,
p s vagy meg sem próbálsz
p újítani, változtatni stb.,
p vagy mély kudarcérzésed
p minden agressziójával
p rárontasz a „büdös bestiára”,
p utcai jelenetet rendezel,
p megtéped és sértegeted...
p Így magadat járatod le,
p s férjeddel is felégeted a hidat,
p ami azután ellehetetlenítheti
p a közös gyereknevelést…
p
p
p Átváltozások
p Szerelminek indul,
p de érdekházasságban végződik,
p már csak a közös lakás, illetve
p a gyáva kényelem tartja össze
p És nem megfordítva, ahogy pl.
p Gárdonyi Géza híres Ida regénye.
p Kívül fehérre meszelt, belül rohad…
p
p
p Házi béke
p Békés egymás mellett élők
p A beszürkülés gyilkos rutinja,
p dög-unalma, meszelt sírja stb.
p Monogám vagy, és még hűséges is?
p Nem együtt, egymást kiegészítve és
p egymásra hatva, egymást gyarapítva éltek.
p Szexuális életed is max. páros önkielégítés!
p
p
p Házastársi kötelesség
p A hitveseddel szerelmeskedsz,
p vagy imitálod, ill. hagyod magad.
p De közben a plafont nézegeted:
p nemsokára festeni is kéne…
p („Ha végeztél, takarj be…”)
p
p
p Házastársi hűség
p A feleségeddel bújsz az ágyba,
p de közben egy másik nőre gondolsz
p Vagy már vele se, és sehogy se -
p már képzeletben sem csalsz…
p Nincs értéke a hűségednek,
p mert nincs kísértés, aminek
p ellen kellett volna állnod…
p
p
p Vaksági eskü
p Szentül ígéri-fogadja,
p mert a felesége ezt kéri,
p hogy ő rá se néz más nőkre!
p És be is tartja bolond szavát…
p (igaz, ennek ára is van:
p egy kis idő után nőként
p már a saját feleségére se…
p
p
p Poligám
p Három feleséget tart
p Egyet, aki ügyes a konyhában, a háztartásban,
p Egyet, akivel a szinteden tud eszmét cserélni,
p Egyet, akivel jó a táncban és jó az ágyban
p (már csak arra kell ügyelnie, de nagyon.
p hogy vagy ne is találkozzanak egymással,
p vagy ne – nagyon - tépjék meg egymást…)
p
p
p Örök bizonytalan
p Sohasem vagy benne teljesen biztos,
p hogy jól választottál élettársat és pályát -
p bezzeg, ha Hufnágel Pistihez mentél volna,
p (bár ennek nincs ellenpróbája, mégis naponta
p Mézga Géza nevű papucsférjed orra alá dörgöli)
p bezzeg, ha nem tanár, de masiniszta lettél volna...
p stb. stb.
p
p
p Paradoxon
p Szabadság és hűség
p Vagy-vagy? Hisz kizárják egymást?
p Lehet szabad az, aki örök hűséget fogad…!?
p Az önként vállalt ígéret, eskü, kötelezettség
p olyan rend, amit a szabadságom szült!
p Azt ne ígérhetem, hogy szerelmes maradok,
p De az tőlem függ, hogy szabadosan
p nem csallak meg, nem csaplak be,
p és nem hagylak magadra se téged,
p se gyümölcsünket, a gyerekünket…
p
p
p Balhit
p 1.
p Hiszel egy jósnak -
p készpénznek veszed
p azt a sok-sok leendő jót,
p amit a jós(nő) neked jó
p sok pénzért megígért?!
p 2.
p Azt hitted,
p hogy te választottál,
p büszke vagy magadra,
p hogy meghódítottál egy Nőt...
p De ez épp ellenkezőleg történt:
p hölgyválasz volt, s te lépre mentél,
p jól bevásároltál egy zsákbamacskát,
p és már nincs/csekély vigasz a reklamáció...
p
p
p Hegymozgató
p Életveszélyes fenyegetéssel,
p vagy megélhetési kényszerrel,
p vagy pénzdíjjal, ész-érvekkel,
p vagy hazafis szólamokkal stb. stb.
p sem lehet tartósan és intenzíven
p oly áldozatos nagy tettekre rávenni,
p mint amire a HIT képes – de sajnos
p ez igaz a balhitre is… A zsarnokság
p ezért is próbál pszeudo-vallás lenni…
p
p
p Bújócska
p A házasság, a család-
p alapítás életkihívásai elöl
p behátrálsz egy magasztos,
p ún. szent hivatás menhelyére -
p majd jön a keserves visszatérés…
p Szinte nulla tapasztalattal kellene
p túl harmincon egy másnemű lényt
p szerelemmel szeretni, vele együtt élni…
p
p
p Savanyú a szőlő
p Mivel csak azt tekinted,
p hogy neked mire és hogyan
p van neked a másikból szükséged,
p - mintha egy új mobil stb.
p telefont vennél a piacon -,
p és megfordítva már nemigen,
p ezért jó eséllyel maradsz társtalan,
p s hogy ez a hiány ne kínozzon annyira,
p megideologizálod az egyedüllétet, túlhangsúlyozod,
p abszolutizálod - amúgy persze létező - relatív előnyeit…
p
p
p Cinikus
p olcsó vigasz
p (Savanyú a szőlő)
p A vénkisasszonyt faggatja a szomszédasszonya,
p hogy miért nem keres már magának egy férjet.
p - Minek? - feleli a nő - Van kutyám, papagájom
p és macskám. Ez nekem tökéletesen elég.
p - Dehát ezek nem pótolhatják a férjet!
p - Dehogynem! A kutyám állandóan morog,
p a papagáj egész nap káromkodik,
p a macska pedig az egész éjszakát
p házon kívül tölti….
p
p
p Hangulatember
p Aki megengedi magának azt a luxust,
p hogy aszerint barátságos vagy harapós,
p hogy aznap éppen milyen lábbal kelt fel.
p Persze ennek a magas árát is megfizeti:
p e szeszélyesség jóembertárs-riasztó,
p nem is beszélve arról az élettársról,
p aki jó esetben naponként vele kel fel…
p
p
p Inkognitóban
p Mire lennél képes,
p ha sosem derülhetne ki,
p hogy az ott/akkor te voltál?
p Milyen jó/rossz élményt jelent,
p egy sötétszobában ismeretlenekkel
p (perverz) szex orgiában részt venni?
p Te mit nem csináltál volna meg,
p ha tudod: akkor épp lát valaki?
p És mi mindent árul el ez rólad…
p
p
p Szex-segédeszköz
p Emlékszem egy filmre,
p (Kamaszkorom legszebb nyara),
p ahol egy élveteg pufi gyerek becsajozott,
p és egy felvilágosító-tanácsadó könyvet lapozott
p miközben áldozatára tehénkedve gyömöszölte azt…
p (biztos nem látta a Helgá-t, az NDK-s felvilágosító
p filmet, ahogyan egy Hobó dal „főhőse” sem, akinek
p a nője azt mondja: inkább a falra mássz, ne rám…!)
p
p
p Lepedő-
p akrobata
p A szexualitásból
p csak a technikát tanulod, tudod –
p a legtöbb pózt és figurát ismered,
p az aktus neked egy tornagyakorlat.
p De ismeretlen előtted a széptevés,
p a bókolás mestersége, költészete...
p Két lélek szerelmes egybeolvadása…
p Így egyikőtöknek sem lesz öröme benne.
p A technika, az csak conditio sine qua non…
p
p
p
p Elfojtva
p Annyi illemszabályt vertek a fejedbe,
p hogy életed már csak elfojtások sorozata.
p Olyan erős az önkontrollod, öncenzúrád,
p hogy sehol sem tudod lazán elengedni magad,
p és így már pl. az evés is egy örömtelen aktus,
p csak egy fegyelmezetten végrehajtandó rítus,
p nem is beszélve az önfeled szeretkezésről:
p ehelyett a prűd álszemérmes gátlásosság...
p
p
p Freudi elszólás
p Amikor az igazság
p akaratod ellenére kibukik,
p mert megbotlik a nyelved -
p de persze nem véletlenül,
p és nem is akárhogyan: elszólod magad,
p pont a takargatott igazat vallod így be...
p (pl. a heves szeretkezés „önkívületében”
p titkos szeretőd nevét súgod nejed fülébe)
p
p
p Komikus tragika
p Meg nem értett mártír
p Aki úgymond feláldozta
p a boldogságát gyerekeiért,
p miattuk nem vált el, vagy
p éppen állítólag miattuk…
p S most csodálkozik, hogy
p ezért egy cseppet sem hálásak –
p sőt neheztelnek érte/kinevetik...
p
p
p Fekete leves
p Aki annak a levét
p issza a koporsóig,
p hogy szemefényét
p a bölcsőtől majom-
p szeretettel kényeztette,
p netán pont a férje rovására,
p vagy már hős elvált anyaként,
p aki a fejére nőtt, a zsarnoka lett,
p és őt hibáztatta élete elrontásáért
p
p
p Végletes
p rosszul választó
p Egy hosszú ideig nagyon válogatsz,
p neked senki nem jó, minden kérő kikosarazva,
p majd egyszer csak nagy hirtelen pánikba esel,
p és már csak a maradékból turkálhatsz, vagy
p azok közül, akik már önhibás hajótöröttek,
p ki lettek selejtezve, és nem is okultak ebből,
p és elmész az első emberrel, aki hajlandó megkérni…
p
p
p Belbecs
p Te tüntetően nem adsz a külcsínre:
p riasztó az összkép, az összbenyomás,
p (kosz, rongy, madárijesztő öltözet, bűz)
p ami miatt nagy ívben kerülnek az emberek,
p és nem utolsósorban a másnemű társjelöltek,
p mert ki szeretne ily társsal örökre együtt lakni…
p
p
p Kínzómesterem
p Csak az, aki közelről
p és régóta ismer engem,
p az tudja legjobban, hogy
p mi az érzékeny pontom.
p És ráadásul: ha velem él,
p s minden nap ki vagyok neki szolgáltatva
p s ráadásul tőle pont az ellenkezőjét várom…
p
p
p Részeg
p A részegség szándékos őrültség.
p Vakmerően kockáztathatod életedet,
p vagy elkártyázod vagyonod, házad,
p vagy nemi erőszak miatt börtön vár,
p vagy félrelépve rút banyát ejtesz teherbe,
p akinek fizetheted majd a tartásdíjat,
p amire rámehet a jó házasságod is,
p ami miatt hajléktalan is lehetsz…
p
p
p Részeg tróger
p Annyira leiszod magad, hogy
p teljesen kivetkőzöl magadból,
p az árokba esel, és elalszol,
p és onnan szednek össze,
p eliszod a fizetésed,
p ellopják a holmidat,
p lehányod magad, szégyenkezve,
p magadtól undorodva, lopva mész haza,
p és nem mersz gyerekeid szeme elé kerülni,
p de azok mégis meglátnak, s megbotránkoznak…
p
p
p Fordított nap
p Amikor az egész év
p egy jó hosszú fordított nap
p A diák vizsgáztatja a tanárt,
p és a gyerek leküldi apját gyufáért a boltba
p A feleség hordja a nadrágot és a nyúl viszi a puskát
p
p
p Jó kisfiú
p Te olyan jó
p gyereke vagy
p szegény anyukádnak,
p hogy – látva ragaszkodását –,
p és látva a mamahotel előnyeit is,
p sosem, se tényleg sosem hagyod el?
p
p
p Jó kislány
p Rossz-szó-fogadó
p Szüleid csak fiút akartak,
p és így téged is fiúnak neveltek,
p s te – engedelmes „jó” kislányként –
p nem tiltakoztál, nem lázadtál ellene!?
p Így lettél identitászavaros/se fiú, se lány…
p
p
p Állati pótlék
p Ha nem lenne
p macskád/kutyád,
p senki sem nyalná a kezedet,
p senkit sem simogathatnál,
p babusgathatnál, cirógathatnál stb.
p S mivel tetszik neked, hogy ő teljesen
p tőled függ, hogy te vagy a kisistene stb.,
p nem is keresel embertársat, nem szülsz
p a világra gyereket...aki nem lenne pincsi kutyád
p
p
p Finnyás nyanya
p Addig-addig válogatsz,
p míg minden valamirevaló kérőd
p egyszer s mindenkorra odébbáll,
p és be kell érned azzal a maradékkal,
p aki egyáltalán hajlandó elvenni,
p különben élhetsz penészvirág
p és stigmatizált vénlányként…
p
p
p Férjgyilkos
p Azok a tiszaugi
p méregkeverő asszonyok,
p a férjüket titokban, lassan,
p de biztosan halmozva mérgezők:
p minden nap egy kis arzént adagolva
p És hány ilyen van, vagy lehet ma is,
p de nem arzénnal, másként: lelki méreggel…
p
p
p x
p
p
p Petőfi Sándor
p MENNY ÉS FÖLD
p
p Isten hozzád, gyönyörű hazugság,
p Eszményképek, ábrándok világa!
p Már kezemben tartom ajtód kulcsát,
p Még egy perc s örökre zárva lész.
p
p Túl az éjnek fejér szivárványán,
p A tejúton túl röpűltem egykor,
p S ott az égi magasokban járván
p Épitélek, szép tündérvilág.
p
p Ott töltöttem ébren álmadozva
p A csapongó ifjuság időit,
p Álmaimnak nem volt vége-hossza,
p S szebbnél-szebbek voltak álmaim.
p
p De az álom bármi szép, csak álom,
p S hogyha ma nem, holnap elmulandó;
p Elment, elment pajkos ifjuságom,
p Fölkeltett a komoly férfikor.
p
p Isten hozzád, ábrándok világa!
p Miért várjak, amíg összeomlasz
p S romjaidnak eltemess alája?...
p Jobb, leszállnom innen idején.
p
p Le a mennyből, le tehát a földre!
p Vígy le, vígy le, képzeményim szárnya,
p Mielőtt lebuknám összetörve,
p Mint lebukott egykor Phaëton.
p
p Hogy jön e könny szemem pillájára?
p Aggalom s bú, hagyjatok, hadd menjek,
p Hisz a föld az emberek hazája,
p Embereknek csak a föld való;
p
p S ha nem is oly szép ez, mint szeretnők,
p Nem is oly rút, mint az ifju véli...
p Nincs itt angyal, ámde nincs is ördög,
p S ha van itt tél, van kikelet is.
p
p Koltó, 1847. október
p
p
p x
p
p
p A SZERELEM ORSZÁGA
p
p Álmodtam a minap...
p Már nem tudom, hogy ébren-e vagy alva?
p Csak azt tudom, hogy álmodám.
p Ah, milyen szép álom vala!
p Most amidőn leírom,
p Kezem még most is reszket... a gyönyörtől!
p Ballagva mentem hosszu úton,
p Azaz, hogy nem ballagva,
p Sőt inkább sebesen,
p Mert puszta volt a táj, amerre jártam,
p Olyan puszta, olyan prózai,
p E tájnál csak lakói voltak
p Még prózaibbak...
p Oly szenvedélytelen, nyugodt pofák!
p Siettem el, siettem el,
p Hogy mentül hamarabb
p Mögöttem hagyjam e
p Boszantó tájt s boszantóbb arcokat.
p Elvégre értem egy magas kerítést,
p Amelynek gyémánt kapujára
p Ez volt fölírva szivárvány-betűkkel:
p "A szerelem országa."
p Vágy-szomjasan
p Kaptam meg a kilincset
p És bényiték,
p S mit láttam! égi látomány!
p Előttem állt a legdicsőbb vidék,
p Minőt a festők és a költők
p Müvészi mámorukban
p Teremteni csak képesek,
p Amilyen tán csak a paradicsom volt.
p Virító széles hosszu völgy
p Ezer virággal s oly nagy rózsafákkal,
p Amekkorák másutt a tölgyek.
p Középütt sétált egy folyó,
p És vissza-visszafordult
p A helyre, melyet egyszer elhagyott már,
p Mikéntha fájna nékie
p Végképen elszakadni tőle.
p A láthatár szegélye
p Regényes kősziklák valának,
p Melyek fején
p Arany felhők lebegtek
p Fürtök gyanánt.
p Elálmélkodva néztem e vidéket,
p Feledve még az ajtót is betenni,
p Midőn beléptem.
p Sokáig álltam a küszöbnél,
p Mig végre szinte öntudatlanúl
p Beljebb-beljebb vont a vidék varázsa.
p Először is virágos réteken
p Mentem keresztül. Ifju emberek
p Jártak körűlem, mindegyik
p Lehajtott fővel, mintha tűt keresne.
p Kiváncsi lettem és megkérdezém,
p Hogy mit keresnek olyan gondosan?
p S felelt egy, hogy mérges füvet.
p Mérges füvet? s mivégre?
p "Hogy kifacsarjam s megigyam levét."
p Megdöbbenék s gyorsan tovább haladtam,
p S fáradva értem
p Az első rózsafához,
p S alája ültem, hogy ott megpihenjek,
p De amidőn letelepedtem,
p Oh borzalom! fejem fölött
p Egy ifju lógott fölakasztva.
p Elrohanék a másik fához
p S a harmadikhoz és a negyedikhez
p És így tovább, mindig tovább,
p De nem pihenheték sehol,
p Mert mindenik fán
p Függött egy ember.
p Túl a folyón, túl a folyón!
p Gondoltam, ott a boldog szerelem.
p S szaladtam a folyó felé.
p Csónakba űltem, s gyorsan evezék,
p De húnyt szemekkel,
p Mert a habokban egy-egy holt tetem
p Ütötte föl magát,
p S a partról, mint a megriasztott békák,
p Ugráltanak be ifjak és leányok.
p Átértem a vizen,
p S hah, itt is mindenütt
p A régi látomány!
p Méregpohár, akasztott emberek,
p Mindenhol ez. mindig csak ez,
p S hátúl a sziklák ormiról
p Veték le mások magokat,
p S alant a völgynek éles kövein
p Kifeccsent szívökből a vér
p S fejökből a velő.
p Kétségbeesve nyargalék
p Mindenfelé, mindenfelé,
p De mindenütt a régi látomány:
p Dúlt arcok és öngyilkolás!...
p Csupán csak a táj és az ég mosolygott.
p
p Petőfi Sándor
p Koltó, 1847. október
p
p x
pppppppppp
p Az ön/társ-sorsrontás
p magyar nyelvű-szellemű
p Nagy Életminőség Jenciklopédia
p ötlet-, nyitott szócikk-gyűjteménye
p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen
p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,
p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…
p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,
p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első…
p
p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
p ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
p
p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
p
p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és
p végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….
p
p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
p -hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
p
p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
p
p A mese nem másról, de pont terólad szól –
p ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
p Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
p átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
p és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
p
p x
ppppppppppppppppppppp
|