Téltemetés, tavaszvárás: farsangi hagyományok és szokások
A farsang a téltemetés, a tavaszvárás, a karneválok és a jelmezes felvonulások ősi örömünnepe. A hagyományos magyar paraszti életben a farsang időszaka volt az evés, ivás, disznótorok, az udvarlás, párválasztás és főképpen a házasságkötések, lakodalmak legfőbb ideje.
Fotó: csodasmagyarorszag.hu
Alighogy elbúcsúztattuk az óévet, máris itt van a farsangi mulatságok ideje. „Felkötjük a farsang farkát” – mondták eleink, ha a farsangi időszakban szórakozni indultak.
Különösen az utolsó három nap: farsang farka (farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd) volt a vidám szórakozások ideje. A társadalom minden rétege kivette a részét ebből a vidám időszakból.
Fotó: mek.oszk.hu
A farsang hossza és időpontja
A farsang hossza és naptári zárónapja minden évben más és más. Ennek az az oka, hogy bár a farsang világi ünnep és ősi hagyományai a pogány ókorba nyúlnak, mégis keresztény egyházi ünnepekkel van szoros összefüggésben.
Két egyházi ünnep közé ékelődik és azokhoz szorosan kötődik. Ennek megfelelően a kezdete mindig ugyanakkor, vízkeresztkor, január 6-án van. A hagyományok szerint ekkor szedjük le a karácsonyfát és ettől a naptól számoljuk farsang időszakát, amelyet a hamvazószerdával zárunk.
A farsang hosszú is lehet és rövid is, attól függően, hogy mikor van húsvétvasárnap. Húsvét vasárnapjától vissza kell számolni negyven hétköznapot és szombatot (összesen a vasárnapokkal együtt 46 napot), így megkapjuk a nagyböjt időszakának kezdetét, hamvazószerdát.
Idén a farsangi időszak január 6-tól február 23-ig tart.
Fotó: csodasmagyarorszag.hu
A farsang nevének eredete és jelentése
A farsang bajor-osztrák jövevényszó: a „vaschang”-ból származik. A Magyar Néprajzi Lexikon (pontos hivatkozás megnevezése nélkül) 1283-at adja meg első megjelenésként, de van olyan szakmai oldal, amely ezt jóval későbbre, a 14. század közepére teszi. A latin országokban ugyanerre az időszakra a ‘carneval’ (karnevál) szót használják.
A farsang lényege a párválasztáson és a gonosz szellemek elűzésén kívül a szabályok felrúgása és kigúnyolása, melyet jól mutatnak a színes és díszes, helyenként ijesztő maszkok és a következmény nélküli szórakozás. A névtelenség, az „arctalanság” biztosította a szabad vélemény nyilvánítást.
Farsangi szokások és hagyományok
Magyarországon a farsangi szokások megjelenése a középkorra tehető, elsősorban német hatás eredményeként. Elterjedése valószínűleg három fő területen történt: a királyi udvarban, a városi polgárság és a falusi lakosság körében. A királyi udvarba Itáliából hoztak álarcokat, jelmezeket.
Fotó: szekesfehervar.hu
Bár a farsang legjellemzőbb elemei a mai napig fellelhetőek a Kárpát-medencében, ennek az ünnepkörnek több olyan eleme is létezett, mely mára jobbára kikopott a szokások közül.
A farsangi szokások – többnyire február hónapban – farsang végére, farsang farkára összpontosultak.
Farsangfarka
A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”.
A farsang utolsó szombatjától húshagyókedd éjfélig tartó időszakot nevezzük farsangfarkának. A farsang három utolsó napjához kapcsolódott a legtöbb szokás: farsangvasárnaphoz, farsang hétfőhöz és húshagyókeddhez. A farsang utolsó napját jelölő húshagyó elnevezés a böjt, a böjti étkezés kezdetét jelenti. A hét hátralévő részét csonkahétnek hívjuk.
Fotó: programturizmus.hu
A farsang egy zajos nevetéssel teli mulatságait ősi hiedelmek, babonák hívták életre.
A középkori hiedelmek szerint a tél utolsó napjaiban, amikor a nappalok egyre rövidebbek, azt hitték, hogy a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek ez által életre kelnek.
Vigadalommal, felvonulással beöltözéssel és boszorkánybábú égetéssel akarták ezeket a gonosz szellemeket elűzni. Ezért a régi jelmezek, mind ijesztőek voltak, hogy elűzzék a halált és a hideget. Egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek, mellyel a tél végére elgyengülő Napot kívánták erősíteni és bíztatni, hogy tartson ki, mert azt remélték, hogy a tűz majd újra lángra lobbantja a napot, és a meleg elkergeti a hideget.
Fotó: ismertseg.hu
Álarcos bálok és mulatságok
Legkorábbi említése már Mátyás király idejében is feltűnik. Elsősorban az itáliai-francia reneszánsz mintát követő álarcos mulatságok formájában. Mai tipikus képviselői között található például a bécsi és a pesti operabál.
Fotó: operabalmuzeum.hu
Felvonulások
A tél vége és tavasz kezdete, a termékenység és bőség időszakának kezdete az ókori népek mindegyikénél jeles ünnep volt, amit képletes díszítéssel, különféle maszkokba és jelmezekbe bújva ünnepeltek.
A farsangi ünnepkör leglátványosabb elemei a jelmezes felvonulások. A világ sok országában zajló vidám felvonulások közös jellemzője, hogy az utolsó farsangi hétvégére esnek, illetve a hosszabb ideig tartóknak ekkor van a csúcspontjuk.
Az alakoskodó szokásban a főszerep a famaszkot viselő busóké, de nyomukban járnak a jankelék, akik hamuval kenik a lányokat és a ma már nagyszámú közönséget. A telet szimbolizáló koporsó elégetése, a busóavatás, az ijesztgetés és a tánc a télűző szokás kiemelt eseményei.
A farsangi időszakhoz tartozik a kormozás, busójárás, téltemetés szokásai, melyek mind a tél elűzését jelképezték. A telet leváltó tavasz küzdelmét jelmezekbe bújt emberek játszották el. A végeredmény minden esetben a tavasz győzelme volt.
Fotó: hungarytoday.hu
Farsangtemetés
„Farsang farka” harmadik napján egyes helyeken a mai napig nagy népi mulatsággal: a farsangtemetéssel vagy téltemetéssel búcsúztatják a vidám heteket.A farsangtemetés bonyolítása hagományosan a férfiak dolgának számított. A központi figura ilyenkor a felöltöztetett szalmabábu volt, mely a telet jelképezte.
A bábot előbb a temetési menetek mintájára körbehordozták a faluban, majd tájegységtől függően eltemették vagy elégették. A menetben siratóasszonyoknak öltözött férfiak óbégattak, sőt nem egyszer pap is tartott velük, aki feladta az utolsó kenetet.
Tikverőzés
Kétségkívül a mohácsi busójárás a leghíresebb farsangi szokás, de a mohai tikverőzést is egyre többen ismerik, amely 2011-ben került fel a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére.
A tikverőzés sokban hasonlít a mohácsi busójáráshoz, a farsang utolsó napján kerül megrendezésre. Minden év húshagyókeddjén a 14-20 év körüli legények tradicionális maskarába öltöznek: rongyszalagokkal gazdagon díszített bohócnak, fehérruhás szalmatöröknek, szerencsehozókéményseprőnek, és a legfiatalabb alakoskodók lánynak. A farsangi hagyományoknak megfelelően színes szalagokkal díszített ruhákat, jellegzetes álarcokat viselnek, mely nem mást szolgál, mint hogy a telet és a rosszat elűzzék, valamint a betegségekre is ráijesszenek.
Fotó: moha.hu
A színes farsangi maskarások végigjárják a falut, és minden házba-udvarba betérnek, hogy összegyűjtsék a tyúkólakban talált tojást (mint a termékenység és bőség szimbólumát).
A tikverőzés, a jelképesen elvégzett tyúkverésről kapta nevét. Ilyenkor a különböző jelmezekbe bújt legények furkósbotjukkal szimbolikusan megütögetik a tyúkokat, ami a jószág termékenységét, illetve a javak bőségét szolgálja.
A varázslás részeként a tikverőzők korommal kenik be a házak lakóit is - elsősorban a lányokat, asszonyokat -, a járókelőket és az érdeklődőket.
Fotó: hagyomanyokhaza.hu
A tikverőzőket a házaknál a tojáson kívül fánk és bor is várja, az összegyűjtött több száz tojásból pedig az esti mulatságra rántotta készül. Ezzel a lakomával és tánccal zárul a falu népe számára a farsang.
Remélés
A remélés a farsang végéhez köthető téltemető, tavaszváró, alakoskodó szokás a Heves vármegyei Novaj községben.
Lényege, hogy egy ál lakodalmas menet jellegzetes, maskarába öltözött, fiatal, még meg nem házasodott legényei végig járják a falu utcáit csörömpölés, zeneszó közepette, bemennek a lányos házakhoz bekormozva az ott lakó fiatal lányokat, asszonyokat, s cserébe tojást, és szalonnát kapnak, melyet összegyűjtve este megsütnek, elfogyasztanak az iskola épületében.
Fotó: lobbanaspont.hu
Busójárás
A magyar nyelvterület legismertebb farsangi népszokása a sokácokhoz kötődő mohácsi busójárás, megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok.
Fotó: csodasmagyarorszag.hu
A busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg, régen farsangvasárnap reggelétől húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság.
A legelterjedtebb magyarázat szerint a mohácsi busójárás célja a téltemetés, a télűzés volt: az emberek ijesztő ruhákba bújva azt remélték, hogy a tél megijed tőlük, és elszalad.
A busóruházat általában szőrével kifordított birkabőrből, bocskorból vagy csizmából, fehér vászongatyából és faálarcból áll. Régebben a vászongatyát szalmával tömték ki, hogy a busó erősebbnek nézzen ki. A bundát derékban kötéllel vagy lánccal fogták össze és erre egy vagy több kolompot fűztek. A kereplő, a buzogány, a favilla és a vízhordófa sem hiányozhat a busók kelléktárából.
Fotó: torzsasztal.hu
Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák. Úgy tartják, a mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkeltek a Dunán és elzavarták a törököket. Ennek azonban aligha van történeti alapja.
Mohács 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, a sokácság betelepítése viszont csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, amely Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját.
A mohácsi busójárás 2009-óta szerepel az UNESCO Emberiség Szellemi Kulturális Örökség reprezentatív listáján.
Ördögkerék
Az ördögkerék, egy lovakkal és eketaligával húzott hosszú rúd, amelynek végébe bevert szögön, mint tengelyen, vízszintesen, de inkább ide-oda billegve forog egy kör alakú falap. Általában három busó áll vagy ül rajta, és a középre szerelt fogantyúba kapaszkodik. Amikor a busókerék a földhöz ér, meg-meglódul a rajta ülő, vagy álló busókkal, akik néha le is esnek róla a közönség nagy derültségére. Ma már ezt is húzhatja motoros eszköz.
Fotó: Busófest Facebook-oldala
A nagyvilágban a legismertebb téltemető ünnepségsorozat a riói és a velencei karnevál.
A riói karnevál péntektől húshagyó keddig tartó, 5 napos fesztivál, amit jelenlegi formájában 1928-óta rendeznek meg.
A velencei karnevál központja a Szent Márk tér, ahol álarcos látogatók serege hömpölyög. A jelmezes kavalkádban itt is megjelenik az alakoskodó játék, ahogy a tűz is. Velence idén 18 napos karnevált rendez, amelynek eseményei február 4-21. között zajlanak a város csatornáin, hídjain és terein
Fotó: cartoureurope.hu
Táncmulatságok, párválasztás
A farsangi mulatságoknak rendkívül fontos szerepük volt a párválasztásban. Az egész magyar nyelvterületen számos adat bizonyítja, hogy a lányok ilyenkor adták a legényeknek a bokrétát a kalapjukra.
Az Ipoly menti falvakban a lányok már a farsang előtti héten küldték el a bokrétát a kiszemelt legénynek, amit általában a lány keresztanyja vitt el. A bokrétát a legények farsangvasárnap a kalapjukra tűzték, így mentek el táncolni. Volt olyan legény, aki több lánytól kapott bokrétát, de azzal a lánnyal kellett először táncolnia, akitől az elsőt kapta. A legények azt a bokrétát tűzték a kalapjuk elejére, amit a nekik legjobban tetsző lánytól kaptak.
A farsang adott alkalmat arra is, hogy tréfásan, olykor durván figyelmeztessék azokat, akik ugyan már elérték a megfelelő kort, de mégsem mentek férjhez.
Vénlánycsúfolás
A vénlánycsúfolásnak különböző változatai voltak, pl. tuskóhúzás, kongózás, szűzgulyahajtás, állakodalom. Az eladósorba került lányok egészen húshagyókeddig reménykedhettek, ám ezután már vénlányokként tekintettek rájuk. Ezen okból alakult ki a vénlánycsúfolás szokása is, melynek központi eleme a tuskóhúzás volt.
Tuskóhúzás
Tájegységtől függően változott ennek a mókás gúnyolódásnak a menete.
Sok helyütt a tuskót szekér mögé kötötték és egy lánynak öltöztetett bábút kötöttek rá, aki a település vénlányait szimbolizálta. A művelet közben csúfolódó versikéket énekeltek.
Göcsejben és Hetésben a leányos házak ajtaja elé a legények nagy tuskót raktak. Ennek értelme az, hogy a leány, akinek először illik felkelni és a dolog után nézni, hadd húzza el a nehéz tuskót, ha már nem ment férjhez s nem vállalta még a házasság terhét.
A tuskóhúzást régen főként a Dunántúlon gyakorolták, de ismerték Szatmár megyében is. Ráadásul a nyugati országrészeken még a két világháború között is bevett szokás volt.
Fotó: arcanum.hu
Szegeden is hamvazószerdán volt szokás a tuskóhúzás. Maszkos felvonulást rendeztek, egy legény ostorral hajtotta a menetet. A farsangkor férjhez nem ment lányok ablaka alatt különösen nagy lármát csaptak. A tőkét, a tuskót is ilyen háznál hagyták, miközben a következőt kiabálták:
Ij ju, ju, ju, vén ju, Kimarattam a farsangbu!
Rönkhúzás, mókaházasság
A farsangi lakodalmas játékok közül a leglátványosabb a nyugat-dunántúlirönkhúzással, tőkehúzással összekötött mókaházasság.
Ha a településen nem volt esküvő vízkereszttől hamvazószerdáig, akkor tartanak egy bolondos lakodalmat, hogy kicsúfolják a házasodni nem óhajtó fiatalokat. Jó magas fát döntöttek ki, ezt húzták végig a lányokból, legényekből alakult párok az úton. Amikor megálltak, tréfás esküvőt tartottak.
Fotó: oriszentpeter.hu
Kongózás
A vénlánycsúfolás másik kedvelt módja volt a kongózás. Ez a szokás zajcsapással és rigmusok bekiabálásával járt.
A beregi Tiszaháton a farsang alatt el nem kelt lányok háza előtt kolompoltak, tepsikkel, fazekakkal nagy zajt csaptak és kiabálták:
Húshagyó, húshagyó Ezt a kislányt itthonhagyó!
Bakfazékdobás, ciberefazék-hordás
A kongózás szokásának változata, sajátos vénlánycsúfoló szokás él a Jászságban és a Tápió menti falvakban, az ún. bakfazékdobás vagy más néven ciberefazék-hordás.
A legények a lányos ház küszöbére, udvarába rossz fazekakat dobtak, esetleg szeméttel megtömve. Az udvarló legény azonban az ajándékait tette a fazékba.
Tápiógyörgyén a legény bosszúból vitte annak a lánynak, aki nem ment hozzá feleségül. A ciberefazék dobásakor így kiáltott: „Szűrd a ciberét!”
Szűzgulyahajtás
Az ún. szűzgulyahajtás század eleji leírása a Bereg megyei Fornos községből így hangzik: „Farsang utolsó estéjén a fiúk a lányosház elé vonulnak, s ott csengővel, kongóval, ostorral, kolomppal, rossz bádoggal fülsiketítő lármát csapnak, visongatnak, élesen fütyülnek, sivítanak, majd azt kiabálják:
húshagyó, húshagyó, lányokat itthonhagyó!“
Esetleg azt kiáltja a legény: „kinek van eladólánya, hajtsa ki a szűzgulyába!“ A lány visszafelel: „rönköt emelj, szakadj meg, mért nem házasodtál meg!“ A legényes ház előtt meg így kiáltoznak: „árpakenyér, zabkenyér mér maradtál vénlegény?“
Legényavatás
A Nyitra megyei falvakban farsangkor volt a legényavatás. Ezekben a falvakban felcéhelésnek nevezték a szokást.
A 16-17 éves legények keresztapát választottak maguknak. Áldomást ittak, s ettől kezdve magázódtak. A legényavatás után udvarolhatott a legény, mehetett a mulatságokba, kocsmába járhatott, dohányozhatott, megillették azok a jogok, melyek a helyi szokásoknak megfelelően a legények korcsoportjára voltak jellemzőek. Az avatásra általában az év egyik ünnepnapján került sor, vízzel, borral, pálinkával „bekeresztelve” vagy pofon- és pálcaütéssel.
A farsangi legényavatásra többnyire farsangvasárnap és hamvazószerdán kerítettek sort.
Fotó: sulinet.hu
Asszonyfarsang
A farsangi mulatságok minden korosztály számára lehetőséget adtak a táncra, szórakozásra. Néhány feljegyzés arról tanúskodik, hogy ilyenkor sor kerülhetett az asszonyok külön mulatságára.
A Dunántúlon elterjedt asszonyfarsang régen az asszonyok egyetlen olyan napja volt, amikor ház körüli teendőik és kötött életmódjuk kötelékeiből kiszabadultak, és lényegében férfiként mulathattak.Az összejövetel színhelye rendszerint valakinek a háza, pincéje, a fonóház, esetleg a kocsma volt.Az asszonyfarsang legtovább a Mátra északi lejtőjén fekvő, elsősorban szlovák, morva településű falvakban maradt fenn.
Mátrai borotválós asszonyfarsang
Parádsasvár és vele együtt a "borotválós asszonyfarsang", a mintegy 300 éves múltra visszatekintő üveggyártásnak köszönheti létét.
300 évvel ezelőtt az üvegfúvó mesterek zömmel szlovák vidékekről érkeztek ide, magukkal hozva színes népszokásaikat, közöttük az asszonyfarsangot is.
A népszokás szerint ezen a napon az asszonyok az esti bálra valót a férfiak jelképes megborotválásával gyűjtötték össze.
Fotó: gyongyostv.hu
Maskaráikhoz gyakran férjük ruháit használták fel, bekormozták az arcukat és bajuszt festettek, hogy felismerhetetlenek legyenek. A borotválás, a szimbolikus hatalomátvétel, eszköze a fából készült borotva, a szappan gyakran csak jégcsap, a pamacs nyúlláb vagy disznósörény volt. Púderként lisztet használtak, a munka végeztével pedig tükör helyett lyukas szitát vagy szakajtót mutattak. Így járták be az asszonyok énekelve, tréfálkozva a falut. A férfiak nem menekülhettek előlük, a fizetséget könyörtelenül behajtották!
Fotó: librarius.hu
Farsangi köszöntők
Mint minden jeles ünnephez, a farsanghoz is szervesen hozzátartoztak a jókívánságmondó és adománygyűjtő szokások. Igen változatosak a farsangköszöntők, melyek a magyar nyelvterületen mindenütt megtalálhatók voltak. Ilyenkor is igyekeztek biztosítani az elkövetkezendő esztendőre a jó termést, a szerencsét, az állatok egészségét és szaporaságát a kimondott szó mágikus erejével.
Két legjellemzőbb formája a bakkuszjárás és a farsangi dőre.
Dőre
Csallóközi eredetű népszokás. A jelmezes adománygyűjtő neve a dőre. Férfiak egy csoportja különböző jelmezbe öltözik, például női ruhába, katonának, koldusnak, cigánynak, menyasszonynak, vőlegénynek. Ilyenkor imitálnak esküvői menetet, ördögöket, medveidomárokat, fontoskodó mesterembereket, akik mindenfélékkel "zaklatják" a falubelieket, nem hiányozhat a telet jelképező bábú és az egész napos jókedv. Elmaradhatatlan szereplők az ördögök.
A játék gerincét maga az esküvői menet és a bolondozó mesteremberek adják. Házról házra jártak köszönteni egy-két cigány muzsikus kíséretével. A házakban nagy felfordulást csinálnak. Táncukért a gazdasszonytól lisztet, szalonnát vagy tojást kapnak. Az ételt kosárba rakják és este a kocsmában közös mulatság közben elfogyasztják.
Paláston régebben a felnőttek lepedőbe, medvebőrbe öltözve járták a házakat. Kolbászt, szalonnát vagy farsangi fánkot kaptak. A Dunántúlon vízkereszttől húshagyókeddig fiúgyerekek jártak csoportosan házról házra.
Bakkuszjárás
A Felvidéken szlovák mintára terjedt el az ún. bakkuszjárás (Bacchus római boristen nevéből), melynek során kecskebőrbe bújt álarcos alakok ijesztgették a lányokat, megtréfálták a falubelieket. Fő céljuk a mulattatás. Előfordult, hogy a menetben kocsikerékre szerelt női és férfibábut is húztak. A bábuk a kerék forgásának megfelelően le s fel emelkedtek.
Fotó: mek.oszk.hu
Nyitra megyéből ismert két farsangköszöntő szokás a tananajozás és a sardózás.
Tananaj (talalaj)-vasárnap
A farsang előtti vasárnapot tananaj (talalaj) vasárnapnak nevezték aNyitra vidéki magyar falvakban. Ez a lányok vidám farsangi adománygyűjtő szokásának ideje volt. Az iskolás korú lányok házról házra jártak, énekeltek, s énekükért a háziaktól szalonnát, kolbászt, tojást kaptak.
Ta-na-naj, ta-na-naj, Tót Lőrinc! Táncba ugrott a kakas, fődöntötte a vajat. Mivel sütyik a rétest? Kútyi vízvel gyúruk, pataki vízvel vajazzuk.
Szá’ le konkó, szá’ le, Valahun ürgelyuk, pociklyuk, ugor’ búza, ugor’! annyi búzájuk legyen keteknek!
(Gímes, Nyitra m.; MNT II. 92. sz.)
Sardózás, farsangi tojásgyűjtő szokás
Farsang utolsó vasárnapján, sardóvasárnap, Zobor-vidéki szokás a „sardózás”. A „sardó” feltehetően a Sándor név egyszerűsített változatából vett megnevezés. Egyes falvakban fiúgyerekek, de például Gímesen a bakter járt házról házra, énekük a telet űző, meleget hozó nóta:
Sardó, jöjj el, hozz meleget, Micsodai meleget? Nyári meleget!”
A sardózók jókívánságaikért cserébe a háziaktól tojást, szalonnát, kolbászt kaptak ajándékba, amit megettek a háromnapos farsangi mulatság alatt.
Fotó: museum-digital.org
Nagybőgőtemetés
A nagybőgőt húshagyó kedden temetik mulatság keretében, ahol a dőrejáráson összeszedett ételeket fogyasztják el.
A mulatozás csak éjfélig tarthat. Egy nagybőgőt éjfél előtt fél órával a kocsma legnagyobb asztalán felravataloznak, egy fehér lepedővel terítenek le, és gyertyát gyújtanak mellette kétoldalt. A hangszer mellett siratóparódiákat énekelnek: a temetés gregorián dallamú tónusait idéző énekkel búcsúztatják el a nagybőgőt, azaz a farsangot. A bőgőtemetéssel zárják le a farsangi időszakot.
Fotó: ma7
Rábahídvégén úgy tudják, hogy a falu határában, a Foki csárdában húshagyókedden lányok-legények báloztak, éjfélkor mindenki abbahagyta a táncot, egy pár azonban tovább ropta, minden kérlelés ellenére. Hamvazószerda reggelén a földbe süllyedtek csárdával együtt.
Cibere vajda és Konc király harca
Európa szerte elterjedt Konc király és Cibere vajda szalmabábokkal eljátszott játékos párviadala, melyre vízkeresztkor és hamvazószedán kerül sor. Konc király jelképezte a zsíros, húsos ételeket, cibera vajda pedig a sovány böjti étkeket. A hagyomány szerint vízkereszt napján és húshagyó kedden küzdenek meg egymással.
Vízkeresztkor természetesen Konc király győzött, annak jelképeként, hogy kezdődik a nagy lakmározásokat is hozó farsang, hamvazószerdán pedig Cibera vajdáé lett a győzelem, jelezve, hogy kezdődik a sovány étkezésekkel együtt járó nagyböjt. Tilos volt a zsír, a zsíros ételek és a melegvérű állatok húsának a fogyasztása, zsír helyett vajjal, napraforgóval főztek.
Fotó: fonixinfo.hu
Torkos csütörtök
A farsang utolsó csütörtökje a hamvazószerdát követő kövércsütörtök, de hívják csonka-, zabáló-, torkos-, tobzódó csütörtöknek is, mert ezen a napon eszik meg a farsangi maradékot, ráadásként még sütnek és főznek is, annak reményében, hogy az évben bőséges lesz a termés.
A hamvazószerdán kezdődő 40 napos böjtöt torkos csütörtökön felfüggesztették egy napra, ilyenkor fogyasztották a farsangról megmaradt ételeket: „Húsvétig ez volt az utolsó alkalom a kiadós, "torkos" étkezésre. Ennek a napnak zabáló, tobzódó, vagy torkos csütörtök volt a neve.
Ahogy a régi mondás is tartja farsangkor „inkább a has fakadjon, minthogy az étel megmaradjon”.
Fotó: programturizmus.hu
Kövércsütörtökön, másképpen zabálócsütörtökön, Szeged vidékén jó zsíros ételeket főztek és sokat ettek abban a hitben, hogy így bő lesz a termés, és kövérre híznak a disznók.
Az Ipoly menti falvakban kövércsütörtökön húst, pogácsát, tepertőt, kolbászt, káposztát ettek.
A Mura-vidéki Radamoson dobozú csütörtöknek nevezik a napot, talán a dobzodó szó elhallásából.
Farsangi termékenységvarázslatok
A Baranya vármegyei Ócsárdon a gazdasszony kukoricát szórt a farsangolók lába alá, hogy minél több csirkéje keljen ki, mint ahogy a letaposott kukorica is kikel. Hosszúhetényben a gazdasszony a következő szavak kíséretében tűzte a farsangosok nyársára a szalonnát:
Gyertek ide fiaim azzal a nyárssal! Rátüzöm a szalonnát, hogy szép megölőjeim [hízóim] legyenek!”
Nyitra megyében – Kodály Zoltán század eleji leírása szerint – a lánykák korán reggel (Béden már hajnali szürkületkor) kezdik a házakat járni. Jókívánságaik mellett a refrént ismételve éneklik a következő szöveget
Agyigó, agyigó fassang, fassang, A konkóját letiporjuk, a buzáját felemeljük, Agyigó, agyigó fassang, fassang!
(Kodály 1909: 245)
Végezetül adományt kértek, ahol nem kaptak, fenyegetőztek:
Pocik egye kalásztokat, geriny egye tyukotokat!”
Farsangi hiedelmek, tilalmak
A farsang nemcsak az evés-ivásról, mulatozásról szólt, hanem gonoszűző, termésvarázsló, időjósló és bizonyos munkákat tiltó időszak is volt.
A farsang végén hagyományosan elégetik a telet jelképező rongybábut, ezzel űzve el a telet, illetve köszöntve a tavasz érkezését.
Fotó: petofiprogram.hu
A délvidéki magyarok körében általános vélemény:
Farsangko azé kő emenyi táncónyi meg vidámnak lenyi, nagyokat ugranyi, hogy jó magosra nyőjjön a kender”
Ekkor kell mákot vetni, hogy majd ne legyen férges.
Fotó: gyulaihirlap.hu
Ha a hajadon lány azt szeretné, hogy farsangkor sok hódolója legyen, az adventi időszakban a hajnali misére hívó harang köteléből kell levágnia három kis darabot, melyet bele kell fonni a hajába, és akkor majd rátalál az igaz szerelem.
A Mura-vidéki falvakban disznóhús, káposzta, kocsonya, fánk, bor és pálinka bőséges fogyasztásával ünnepelték a farsangot. A farsangi ételek maradékát megszárították, porrá törték, beteg jószágot gyógyítottak vele.
Fotó: nosalty.hu
A néphiedelem szerint aki újévkor és farsangkor disznóhúst fogyaszt, annak jelentősen javulni fog az anyagi helyzete.
Mura-vidéken ilyenkor is megveregetik a gyümölcsfákat, hogy jól teremjenek.
Fotó: magyarmezogazdasag.hu
A farsang jellegzetes étele a fánk, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak, pl. a Szerémségben azért sütötték, hogy a vihar ne vigye el a háztetőt.
A Bács megyei Topolyán az első fánkot eltették, megszárították és porrá törték, majd gyógyszerként a beteg állat ételébe keverték.
Fotó: cookpad.hu
A rétest is figyelték, ha jól nyúlt, akkor úgy vélték, hogy a család szerencséje biztosítva van a következő esztendőre.
Fekete tyúkot vágtak azzal a magyarázattal, hogy a mája szerencsét hoz.
Fotó: Pixabay
Nádudvaron pedig azért vágtak fekete tyúkot, hogy ne hulljon a baromfi, és e célból a fekete tyúk vérét szárítva eltették.
A Baranya vármegyei Ócsárdon a gazdasszony kukoricát szórt a farsangolók lába elé, hogy minél több csirkéje keljen ki.
Fotó: dka.oszk.hu
Tiltott cselekedetek
Régen azért nem mostak a farsangi napokon, nehogy sok bolha legyen a háznál.
Fotó: nlc.hu
Tilos kútvizet meríteni, mert akkor a kút kiszáradna!
Tilos kenyeret sütni húshagyókedden és hamvazószerdán, mert betegséget okoz!
Fotó: minalunk.hu
Húshagyókedd éjjelén senki nem ment ki az utcára, nehogy a boszorkányok rosszra csábítsák.
Fotó: pinterest.com
Farsangi időjóslás
A farsangi időjárásból is jósoltak a következő év termésére, termékenységére.
Fotó: Pixabay
Jászdózsán úgy tartották, ha húshagyókedden csillagos az ég, sok tojás lesz abban az évben. Berettyóújfalun a húshagyókeddi napsugár a bő esztendőre mutat. Az ereszről lógó jégcsapok szép kukoricacsöveket vetítettek előre.