Arany János:
ÉNEK A PESTI LIGETRŐL
Kimentem a ligetbe újra
Hosszacska távollét után,
Hogy lássam: fűve, berke, útja
Minő hatással lesz reám.
Annak találtam most is, ami,
(Régóta búvom, s eleget),
Úgy összeillünk párosan mi:
Kopott ember, kopott liget.
Már útja is (kettő viszen ki)
Zilált kedélyhez jól talál:
Az árnyasabbat sok nép döngi,
És bűzös mint a döghalál;
A másik szép, de hő sugáru,
Oldalt paloták és - romok,
Kevély, nagy boltokban zsibáru,
S dűl Rákosról be a homok.
Ki a korral szeret haladni,
Vasútra váltja fel magát,
S örül, ha van hely felakadni
S úgy lógni ott, mint egy kabát.
De én rozzant szekérre űlök
Tized magammal (a baki
Trónt nem igénylem) - és repűlök
Hogy a velőmet rázza ki.
Ott, a kapun kivűl, leszállunk,
Illet szerénység mindenütt, -
Szerencse, ha - míg bétalálunk -
Egy fényes hintó el nem üt.
Benn, összevissza, minden sarkon
Kintorna, koldus, bűn, nyomor;
S hogy örömünk teljék a parkon:
Jó legyen a fül, szív, gyomor!
És mégis, a liget nekem szép,
Valahogy a lelkemhe' szól,
Ha elbolyongok félre, messzébb
A köznép tolongásitól;
(Nem az egy-ingre vetkezettet
Értvén csupán e név alatt:
Köz nép az is, mely toilettet
Fitogtatván, körben halad.)
Szabadság - és hogy biztos szárazt
Érzek, hat így rám; hogy e kis
Ligetből (bár maga kifáraszt)
Mehetnék a Tiszáig is!...
Keletre, mint a berki szellő,
Mely a lombok közt rést talál...
Keletre, mint az égi felhő,
Mely ott egy kedves sírra száll.
Szabadság - amelynek nevében
Tűröm, ha víg pünkösti nép
A "rendet" elnyomtatja szépen,
S le is fekszik, ha fűre lép;
Hogy itt nincs tábla, tilalomfa.
Vagy ördög hajt rá, ha van is;
Hajrá, fiúk!... ifjú koromba'-
Úgy tettem volna magam is.
Laptával ott kemény "bolhákat"
Oszt és kap egy sereg diák:
Itt "cica-játékot" találgat
És bámul e német világ;
Azt gondolom: a liba-pázsit.
Már nézem is: hol a ludak?
S a tó körűl a kép vonásit
Bevégzi néhány hattyu-nyak.
Egyszóval, én e ligetecskét
Így is, ahogy van, szeretem;
Örömmel töltöm itt az estét,
Egész majorság ez nekem,
(Más nincs is a kerek világon.)
Itt látom az év szakaszát,
Mikor hajt rügy, levél az ágon,
Mikor pendítik a kaszát.
Az ég itt nem pár négyszeg ölnyi:
Holnapra könnyű az időt
Nagy-biztosan megjövendölni,
(Emlékszem, egyszer már betölt).
Van nádas itt, van bucka, posvány, -
S talán azért is szeretem,
Hogy amint csínosul, kimosdván:
Húsz éve már, hogy követem.
Mert nem varázs-ütésre épült,
Mint túl ama pompás sziget:
Ott lestem, amint lassan szépült,
A változást mindeniket;
S egy megnyesett, vagy megporondolt
Ösvény, beültetett ugar,
Nekem az mind új-új öröm volt -
De ez nem történt oly hamar.
Most sem marad el, ami késik,
"Szirtet kivölgyel sűrü csepp,"
Már eljutánk az öntözésig,
De sárgaságban vész a gyep;
Jut majd talán ez úti sárból
A fűnek is egy korty ital,
Hogy felzsendülhet a kopárból -
Megéri, aki fiatal.
Engem bozótja, gazza nem bánt,
Mert a gyom is természetes;
Nem is szidok tanácsot, kormányt,
Ha útam kissé szemetes;
Tudom, hogy itt az ősz, ha lábam
Alatt megzördül az avar,
S nyomot vesztek a sokaságban
(Csak a szó lenne több - magyar!)
Természetet s magányt keresvén
Fel nem söpört falevelen,
El-elvisz egy kalandor ösvény
A "rengetegbe" (képzelem);
Hol fű, fa zöldebb, - annak selyme
Nem törle annyi csizma-port,
Ennek se hántá buta elme
Kérgét le, vagy részeg csoport.
És gondolatim a "vadonban"
Ha jőnek, eljátszom velek,
Ábránd s szivarfüst közt; - azonban
Órámra-mimre ügyelek;
Szemeim a zöld szigetbe néznek,
Hol a vidám ifjú-öreg
Történetét a magyar észnek
Megírta - most már szendereg.
Nyugodjék!... méltóbb napi munkát
Nem végzett nála senki sem;
Sirjára, - mit most vadonunk ád,
E kis gyopár-szálat teszem.
S tétlen tovább bolyongok ismét,
Egyéb dolgom sincs, igaz a,
Mint várni nyugton a napestét
S elmenni csöndesen - haza.
El is megyek, tán nemsokára,
Hír-név, dicsőség nem maraszt;
Tudom, mit ér fagyos sugára,
Itt is megtanulhattam azt:
Nyerd bár világi életedben
Ég s föld minden koszoruit:
Neved csak az, mit e ligetben
Egy sirkő rád olvas: Fuit.
(1877 szept. 17)
http://www.hallgatniaranyt.hu/arany-tura/arany-janos-budapestje/a-varosliget-arany-janos-koraban/
*
VÉGRE KIDERÜLT, MI A MEGFEJTÉSE BUDAPEST LEGREJTÉLYESEBB SÍRFELIRATÁNAK
Tényleg tragikus szerelmi történetet őriz?
Kétségkívül a világ egyik legrövidebb sírfeliratának minősül a budapesti Városliget legrégebbi és talán legtitokzatosabb emléke. Erről a négybetűs felirattal rendelkező sírkőről kevesen tudják, hogy mi a háttértörténete, és hogy mit is jelent vajon ez a szó: FUIT.
A Városliget belsejében van egy egyszerű, Fuit feliratú sírkő, melynek odakerüléséről sokáig sokféle verzió keringett. Az ötvenes években úgy tudták, hogy egy szerelmi csalódás öngyilkosának maradványait őrzi ez az egyszerű síremlék, de hogy ez egy magyar főúr vagy egy elkeseredett költő nyughelye, arról senki nem tudott pontos információval szolgálni. Csak a legendák terjedtek, miközben a valóság jellemzően sokkal profánabb volt.
Ki nyugszik a sír alatt?
A sír lakója ugyanis a toporczi születésű, Horváth Jakab nevű pesti ügyvéd, Grassalkovich herceg jószágigazgatója, egy „bölcselkedésre hajlandó, kissé különcz, de egyébként tekintélyes és köztiszteletben álló pesti polgár”.
A sírkő, amin semmi egyéb nem állt, mint az a szó: fuitBuza Péter: FUIT – Egy sír regénye – Zuglói füzetek, Fotós: Gadányi György
Horváth Jakab 1809. augusztusban hunyt el, végrendeletében 700 forintot hagyott Pest városának oly kikötéssel, hogy a Városliget, akkor Ökördűlő, majd Batthyány erdő néven ismert terület belsejében temettesse el, és sírhelyét Fuit feliratú sírkővel jelölje meg.
Ma is meglevő jegyzékek szerint a sírhelyet téglával falazták ki, a kőművesmester 190 forintot kapott munkájáért. A sírkövet Okenfusz János 150 forintért készítette, így a 700 forintból még fennmaradt összeg a városi pénztárba került. Azóta, vagyis több mint kétszáz éve békésen porladozik az örök vidámság helyén a Fuit lakója.
Különc ügyvéd
Nem volt átlagos ember Horvát Jakab, bár életpályájáról sok különöset nem tudtunk meg. Ügyvédként jó életet tudott magának biztosítani, irodájában harmincan dolgoztak. Vagyonos ember volt, aki megvetette a földi hívságokat, házasodásra sem adta a fejét. Minden idejét a könyvtárában töltötte, a környezete különcnek tartotta ezek miatt. Tükröt nem tartott lakásában, divatos ruhákat nem hordott, templomba sem járt.
Halála után minden vagyonát jótékony célokra hagyta, egyetlen kérése Pest város tanácsához szólt, sírhelye ügyében. Egy csöndes kertben szeretett volna örök nyugalomra lelni, a szerény vagy filozofikus Fuit feliratú sírkő alatt. A tanács a zuglói Hermina-kápolna környékén keresett neki parcellát, ami akkor a kívánságának megfelelően egy eldugott, mocsaras, nádas terület volt.
Arany versben emlékezett meg a sírkőről
Arany János omnibuszon gyakran utazott együtt a Ligetbe Deák Ferenccel. Ének a pesti Ligetről című, 1877-es költeménye színes leírását adja a Városligetnek. Soraiból kitűnik, hogy alaposan ismerte az itt zajló életet, zárósoraiban pedig a sírkövet is megemlítette:
El is megyek tán nem sokára,
Hírnév, dicsőség nem maraszt,
Tudom, mit ér fagyos sugára,
Itt is megtanultam azt.
Nyerd bár világi életedben
Ég és föld minden koszorúit:
Neved csak az, mit e ligetben
Egy sírkő rád olvas: Fuit.
A fuit szó jelentése
1928-ban a főváros rendbe hozatta a síremléket, és a fuit szó történetének rövid magyarázó szövegét rávésette a vörös márvány sírkőre. Évtizedeken keresztül a Városliget gondozói azt sem sejtették, hogy a sírkőhöz sírbolt is tartozik, de 1955-ben cserjeültetés közben a segédmunkások véletlenül feltárták a sírüreget, és az omladozó koporsó a felszínről láthatóvá vált.
1995-ben a Herminamező Polgári Köre a sírkamrát helyrehozatta, újrafaragtatták a sérült sírkövet, és a Főkert védőkerítéssel is körbevette az emlékhelyet. Azóta hagyomány, hogy a Városliget szomszédságában és érdekében tevékenykedő civil szervezetek (Budapesti Városvédő Egyesület, Herminamező Polgári Köre és a Liget Köztársaság) húsvét vasárnapján a koszorúzással egybekötött emlékezést követően itt nyitják meg a ligeti szezont.
Ami pedig még mindig nem derült ki írásunkból, az a fuit szó jelentése. Ez a latin szó egyszerűen csak annyit jelent: volt.
Forrás: Buza Péter: Fuit – Egy sír regénye
Borítókép: Wikimedia Commons / Dr. Varga József
