|
Az ún. elitek és árulásaik - V.
Írástudó, szellemi stb. vezető: bűnlajstrom
Vagy a legszebb isteni-emberi hivatások, -
vagy a leghitványabb sátáni mesterségek…
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lelkek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol
Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálat: típuspéldatár magyarán
Komjáthy Jenő
A HOMÁLYBÓL
Ki fény vagyok, homályban éltem,
Világ elől elrejtezém.
Nagy, ismeretlen messzeségben
Magányosan lobogtam én.
Míg más napok ragyogtak egyre
S imádta őket mind a nép;
Addig szivem nem látta egy se,
Nem érzé tiszta, nagy hevét.
Sugaramat nem verte vissza,
Magamban égő láng valék;
Világomat gyönyörrel itta
Csupán a könnyü, tiszta lég.
Csupán a boldog csillagokra
Néztem föl a nagy éjszakán,
Velük keringve és lobogva
Epedtem fensőbb lét után.
De mostan szívem szerteárad,
Gátját szakítva szétömöl,
Keresve földi, égi társat,
Kire borulni szent gyönyör.
Melege, fénye széjjelomlik
Elűzve a sűrű homályt,
És millió sugárra foszlik,
Hogy minden szívet járjon át.
Rohanj a lelkek tengerébe
Lelkem, te büszke nagy folyam!
Szakadj a boldog összeségbe,
Hová minden világ rohan!
Halj át az élet-óceánba
És mindenekbe halva élj!
A szellemek rokon világa
Szavadra rég figyel: beszélj!
Ölelni vágyom a világot
És sírni milliók szivén!
Beoltani e tiszta lángot
Vágyom milljók szivébe én.
Ó, jöjjetek velem repülni,
Velem zokogni, zengeni,
Egy érzelemviharba dűlni,
Egy indulatba rengeni!
Szivembe hordom én e lángot,
Szivembe hordom a napot:
Ó, gyújtsatok rokon világot!
Én látok; ti is lássatok!
- Szenic, 1894. júl. 19. -
p 1
p
p Míg a társa lopkod, addig előad egy figyelemelterelő magánszámot
p
p Ő egyre kevesebb nótát tud, és még azt is egyre hamisabban játssza
p
p Tautológiát „állít”, önmagával definiál/magyarázandóval „magyaráz”
p
p Nemhogy „orvosolja”, de ő maga idézi elő pl. az olvasási nehézségeket
p
p Neki előbbre való a „mundér becsülete”, mint a beteg emberek érdeke
p
p Nem él sorsközösségben, álruhában se, csak kampányban jár nép közé
p
p Önkényes, önző rangsoroló: ki a rászorultabb testi-lelki beteg, szegény
p
p A nekrofil perverzióját a nagybetűs szerelem poézisével tenné vonzóvá
p
p Viccelődési, nevettetési készségét max. morbid, fekete humorban éli ki
p
p Bolondnak mondja Antigonét: eltemetni halott testvért az élete árán is?
p
p A hétvégéken kellene behozni a lemaradást: inkább a kerti mulatságok
p
p Neki nem kell sokáig kínálgatni a „dísz-gój” ideig-óráig hálás szerepét
p
p Neki ne lennének elvei: én vagyok az, aki elvből elvet minden jó elvet…
p
p
p 2
p
p Neki ne lenne programja? Hát a gyerekek megbotránkoztatása nem az?
p
p Az ő oly hőn vágyott, és tervezett programja a zsidóhecc, a pogrom stb.
p
p Neki nemcsak a kis igazságai, de még nagy tévedései is terméketlenek
p
p Neki, a hivatalból, fizetett bomlasztóként soha semmi nem lehet elég jó
p
p Neki csak élettét nélküli játék a hivatás, ahhoz képest nem rossz benne
p
p Neki csak elő-futárja, és csak epigonja, utánzója van: ő az örök Csúcs
p
p Neki az Írás szent ügy, ezért csak Szenteste ír egy-egy sort a Bibliáról
p
p Neki egyedül a magas művészet a szent - maga az élet viszont profán
p
p Neki a Mű csak egy ürügy, hogy impresszionista „kritikája” csapongjon
p
p Neki a családja csak életnyersanyag, kísérleti terep és a személyzet
p
p Neki rangon aluli megfogni a csákányt, inkább kampány-beszédet firkál
p
p Maratoni táncversenyt stb. rendez, aki megalázza magát, az pénzdíjas
p
p Nemcsak sok öndicsérete miatt büdös, de mert már egy erkölcsi hulla
p
p
p 3
p
p Nagyokat mozdít ugyan az ügyön, de soha nem előre, de mindig hátra
p
p Platóni „idealista”: a gyerekeket egységesen egy állami intézet nevelje
p
p Jól csinálja/tanítja is a sajt-kiéneklés minden csízióját, csínját-bínját
p
p Bárki után és bármilyen eszközzel nyomoz, ha ezért bárkik megfizetik
p
p Nem öngyilkos ő: az oroszlánbarlangba menni csak egy hangszerrel!?
p
p Neki csak jogtiszta eszközei, de bűnöző ellenfele nem válogat: na ne!
p
p Zord, vészidőben a szigligeti alkotóház melegében húzom meg magam
p
p Nehéz, veszélyes küldetésének teljesítését halogatja, sőt elszabotálja
p
p Tűri-segíti: politikai-gazdasági érdekből kitalált mumus riogatja népét
p
p „Összetéveszt” szerepeket: egyszerre lenne rendőr-ügyvéd-ügyész-bíró
p
p Bűn-segédkező: találmánya elsinkófálása, ill. emberellenes használata
p
p Röstell bulvárlaptól is tanulni: olvasóbarát tipográfia, címadás, humor…
p
p Visszahőköl: teóriát igazolandó akár rozoga tutajjal kelni át az óceánon
p
p
p 4
p
p Engedi a napirendről levenni a csoport-réteg-nemzeti sorskérdéseket
p
p Hagyja beskatulyázni magát: ír, vagy fest, vagy régész vagy feltaláló
p
p Jogosan kirúgott kispap, ezért élenjár a szerzetrend felszámolásában
p
p Hagyja magát piti csetepatéba berángatni: legyek után kapkodó sas
p
p Engedi megbotránkoztatni a kisdedeket – sőt még aktív botrányhős is
p
p Bedugja fülét a szirénhangra/az árbochoz nem kötözteti ki magát
p
p Csak efemer sikerért, illetve a címért, rangért, kitüntetésért hajtó
p
p Az önkritikátlan és óvatlan: csak a hiúságának hízelgői veszi körül
p
p Ő bérmunkába fordít: nem győzködi a kiadót, mi ma igazi hiánycikk!
p
p Aufklérista: a társadalmi bajok pusztán felvilágosítással megoldhatók
p
p Nem radikális, nem nyomozza ki a hamis tudatok társadalmi gyökerét
p
p Aszerint törődik a hozzá forduló beteggel, hogy ki ő, ad-e „hálapénzt”
p
p Se naprakész szakmai tudás/jó formaidőzítés: pedig jó nagy a Feladat
p
p x
Komjáthy Jenő
POGÁNY VAGYOK
Nincs bennem semmi
Alázatos, tömjénszagú;
Zsolozsma, zsoltár, istenesdi
Nem ejti lelkemet rabul.
Nem verem én bűnbánva mellem,
Nem mondok szánom-bánomot,
Olcsó dicséretét se zengem
Annak, ki - majmot alkotott.
Nem ejt meg engem semmi földi,
Se földöntúli hatalom:
Az eget ostrommal bevenni,
Nem lekoldulni akarom.
Nem járok templomaitokba,
Miket a hízelgés emelt,
Bálványotok előtt a porba
Lelkem sohase térdepelt.
A földön úr szolgái vagytok,
S urat imádtok mennyben is;
A szív, a szolgaságba hajtott,
Csupán a zsarnokokba hisz.
Szeretek én, s ti hízelegtek,
Csúsztok ti, míg repülök én!
Imátok lenn a porba reszket,
Fönnszárnyaló enyém.
Arcotokon a kegy malasztja;
Fő vágyatok a nyugalom:
Én nem születtem hódolatra;
Szívem örök forradalom.
Pogány vagyok. Dac ül szememben,
Gúny és harag rezg ajkimon;
Pusztító tűz feszíti mellem,
A harcok élvét áhitom.
A gyűlöletnek óceánja
Csap olykor át a szívemen;
A viharoknak orgonája
Játszik most benne rémesen.
Mert gyűlölöm sivár világtok,
Amelynek neve: unalom;
Ásító kéje nekem átok,
Rothadt nyugalmát eldobom.
És gyűlölöm a lomha szörnyet,
Gyűlölöm arcod, rút Közöny!
Rég fekszi tetemed a földet,
Gőzébe hal milljó öröm.
S gyűlöllek téged, korcs Alázat,
Törpék álarca, pórerény!
Hiszen te adtál kúszni lábat
A Gyávaságnak, látom én.
És gyűlölöm a Szolgaságot,
A bűnök bűnét mindfölött:
Haragtól reszketek, ha látok
Egy elnyomót vagy görnyedőt. -
Pogány vagyok. Merész szememben
A szép Igazság szomja ég.
Istennő az; ha fátyla lebben,
Gyönyörbe tör a föld, az ég.
A szeretetnek óceánja
Csap akkor át a szívemen;
A teremtésnek orgonája
Szól mostan oly fönségesen.
Megzendül a szférák zenéje;
Az égi gömbök szózata,
Zokogva, zengve hull beléje
Az örök fájdalom maga.
Megnyílik a világ köröttem,
A légi kárpit széthasad,
Lebegni szigorú körökben
Látok csodás, nagy tárgyakat.
Nem tárgyak ők, dicső személyek;
A régi istenek talán:
A lelkük test, a testük lélek,
Tapintom s mégis látomány.
Alattam a föld is kitárul,
A por rajong, a kő beszél,
Jelt ád a némaság magárul,
És fölragyog a titkos éj.
A mélység mély szivét kitárja,
Leveti lepleit az Ég...
Úgy érzem, egy világ királya,
Ugy érzem, egy isten levék.
Természet! Élő templomodban
A tárgyak lelkét szíhatom:
Szent falaid közt égre lobban
Minden leláncolt hatalom.
Határtalan nagy templomodban
Az isten testét érezem;
Szivem szivével összedobban,
Szemébe néz ihlett szemem.
Világok teste lett a testem,
Amit látok, az mind enyém;
Átcsapnak a lángok felettem:
Égek, de el nem égek én!
A lelkek lelke lett e lélek,
A szívek szíve lett e szív,
Az ember bennem istenné lett,
Olimp dicső követje hív!
Komjáthy Jenő
ANTIKRISZTUS
A tűz, a víz, a föld s a lég enyém.
Ily úton lettem optimista.
Oly bamba, félszeg és ügyetlen,
Hogy elbámul az öreg isten!
Így lett belőlem optimista.
Hozsannát zeng nekem az újkor,
Az eszme vaskos, kézzelfogható.
Hát vesszen az,
Ki elszédül forró lehelletétől.
Az ég üres; ezt így találta Laplace
Legyen a föld is minta-hízlaló,
Az eget átkutattam s mit se lelt,
Csak óriási űrt, a távcső.
Jehova, akit imádnak
A zsidók és vénasszonyok.
A szentirás hazug, veszett könyv,
Minden rossz tőle származik.
Botor, kietlen s béna bölcsesége.
Kopott és gyermekes minden sora.
Az élvet hirdetem. Határtalan
Legyen az ember üdve, mámora!
Szinültig még az élet színbora,
S bár nem jövök szamáron,
Utamra is virágot hintenek.
p 5
p
p Önmagát szentté avató, a gyarlóságait meg nem valló, sőt takargató
p
p A szentté avatási perekben ő az ördög megvesztegethető ügyvédje
p
p Nappal szervezkedő, adminisztráló - éjszaka alkotás helyett elalvó…
p
p Nappal hallgat, kussol, csak „álmában beszél” , mikor senki se hallja
p
p Az egykori politikai üldözöttről ír – nélküle, sorsa iránt közönyösen
p
p Nem hálás azoknak, akik lehetővé teszik alkotói szabadnapjait, sőt!
p
p Miért kéne vakon fejest ugrani ismeretlen – mély/sekély – vizekbe?
p
p Nem éri meg ellenállni a könnyű siker, a Nagy Céda csábításainak…
p
p Csak egyes kisembert hibáztat, nem a rendszert, mely így katalizálta
p
p Háborúra uszít stb., mely békés család-apákból is kihozza a gyilkost
p
p Napirendről leveszi: hogy lehet a korrupció lehetőségét minimalizálni
p
p Napi, pregnánsan visszajelzett sikerélmény-éhes, vagy nem működik
p
p Pozitív – vagy negatív - visszhangtalanságban: hirtelen szellemi halál
p
p
p 6
p
p Átfogó kitekintést/összehasonlítási alapot nem ad: hogyan él más nép
p
p Nagyszájú kérkedő: ütközet alatt lapul, majd más hőstettét orozná el
p
p Nagyrabecsülése jeléül emancipál tanítványt: minimumot követel tőle
p
p Kisebb erővel keresi-kutatja tétele/állítása igazolását, mint a cáfolatát
p
p Nagydobra ver/elhallgat örömhírt: nem hiába a bánat, hisz van bocsánat
p
p Nagybani adócsalóknak tár fel kiskapukat, és ad titkos „jótanácsokat”
p
p Nagy zajt csap körülötte az életpiac: nem hallja a halk isteni sugallatot
p
p Versek, novellák helyett életfogytig csak reklámszöveget, brosúrát ír
p
p Nagy ötletet, jó találmányt lop/felvásárol, begyűjt, és akár el is temet
p
p Eléri, hogy a diákja csak megúszni akarja a tanulást, s ne is kérdezzen…
p
p Nagy idők nagy tanúja, ezért veszélyben: ő nem ad neki tanúvédelmet
p
p Politikai emigrációba üldözött író állampolgársága: ő nem adja vissza
p
p Nagy idők kis tanúja: igazat addig-úgy ír, míg az nem „önfeljelentés”
p
p
p 7
p
p Nagy hűhót csap semmiért - avagy hegyek vajúdnak, egérke születik
p
p Nagy eszét otromba tréfa, durva, alázó ugratás kiötlésére használó…
p
p Nagy Ellenálló volt/maradt, épp csak a Gonosz kísértésének enged(ett)
p
p Létfontos a sajtószabadság - de ha ezt neki is újra ki kéne harcolnia?
p
p Mintha marslakó lennél itt, olyan idegenül mozogsz a „való világban”
p
p Mintha már te magam is úgy látnád, hogy a király nem is mezítelen
p
p Mintha szóban lerombolná a templomokat, és felégetné az iskolákat
p
p Mintha Kolumbusz a Városligeti tavon csónakázgatna az Új Világ felé
p
p Ha bíboros lehet, akkor hajlandó az indiánt nem-embernek minősíteni
p
p Az ő térítő/szociálantropológiai ténykedése gyarmatosítást-szolgáló
p
p Mintha csak az ingyen-konyhákra főznék, ahol nem illik reklamálni
p
p Mintha ő a fehér abrosznál tárgyalna, vagyis alkudozna az ördöggel!
p
p Ő ártatlan a szellemi kútmérgezésben – hisz ő csak a kávájára kakilt…
p
p
p 8
p
p Ő vétkes néma cinkosságot vállal bármily elnyomorító rendszerrel
p
p Nem választható ellenséget nem ismer(tet): az öreg-ravasz ördögöt
p
p Ő választaná meg szellemi vitapartnereit a leggyengébbek közül…
p
p Semlegesek vagyunk, úgy tanítunk: rossz ügy mellett is érvelj jól!
p
p Nem hiú: szerényen, név/cím nélkül mószerol be a Nagy Főnököknél
p
p Nem becsületes megtaláló: eltulajdonítja mások szellemi értékeit
p
p Nem tudja/nagyon nem is akarja tudni: prekoncepciója/előfeltevése
p
p Már a kutatása, vagy a tárgyalása előtt tudja az eredményt, ítéletet
p
p Nem tud félrevonulva magányosan és türelmesen a nagyvadra lesni
p
p Intésre nagy csinnadrattával „leleplez” egy-egy beáldozott piti alakot
p
p Kiégett (művész)tanár: az éneklést, zenélést megutáltatja nebulóival
p
p „Művészfilm” -rendező „fenegyerek”: forró drót köt össze a Góréval
p
p Nem művel-tanít logikus gondolkodást, szabatos-szép fogalmazást
p
p x
Komjthy Jenő
EGY FŐPAPNAK
Apage Satanas*
Hazugság apja volt a Sátán;
Hazugság papja! Most a hátán
Nyargalsz te fene-szilajon.
Hiába sallang és tudós lé,
Jól ismerünk mi már, te kópé,
Kilátszik a lóláb, papom!
Eszményiség! Ez hát a jelszó,
A hímporos szárny, - ámde hernyó
Lebeg a csilló szárnyakon.
Gyönyörű mez! De hát a lényeg
Csak undok, éhes, satnya féreg...
Kilátszik a lóláb, papom!
Az Evolúciót lihegve
Megtámadád, titkon szepegve,
Szemed a zsíros koncokon.
Tanítni mersz? Előbb te menj hát
A belső evolúción át!...
Kilátszik a lóláb, papom!
Ismerjük a szemforgatósdit,
Így védte kasztod mind az ósdit,
Legelve buja maszlagon.
Vesd le előbb a reverendát,
Az ósdi vallás ócska rongyát!...
Kilátszik a lóláb, papom!
Kardot ragadni, dalra kelni,
Eszményekért hevülni, tenni:
Barbár vagy ehhez, paflagon.
Ne affektáld az Eszme gondját,
Magadba járjad a bolondját!...
Kilátszik a lóláb, papom!
A Szabadságért harcra kelni,
Népet szeretni, fölemelni,
Hogy éljen méltón, szabadon:
Minderre szűk a reverenda.
Ám dividete dividenda!...
Kilátszik a lóláb, papom!
"Divide et impera!" Régen
Hatott, de az új nemzedéken
Nem fog ki jelmezes barom.
E faj a cifra színen átlát,
Hiába bíbor és a skárlát...
Kilátszik a lóláb, papom!
Fölszabadítni minden embert,
Ragadva zsarnokokra fegyvert:
Dicső dolog vón, mondhatom!
Ez ám az Eszmény! De a gátra
Ember kell, ki ne nézzen hátra!...
Kilátszik a lóláb, papom!
Szabadságot minden paránynak!
Ezt hirdetik a jók, a bátrak,
Hogy ne heverjen parlagon
A Mindenségnek egy atomja...
Utópia! Kinek mi gondja!...
Kilátszik a lóláb, papom!
Sötétség apja volt a Sátán;
Sötétség papja! most a hátán
Nyargalsz te furfang-utakon.
Hiába sallang és tudós lé,
Jól ismerünk mi már, te kópé,
Elárul a lóláb, papom!
___
*Távozz tőlem Sátán
„Értelmiségiek”
A hivatás magaslata
és a pokoljárás helyett
az alkalmatlan, hitvány,
áruló elit arcképcsarnoka
és a korholó számonkérése,
tükörbe néző megtérésre hívása…
A nemhogy javító-segítő,
de passzívan, sőt aktívan ártó elit?
A lelki-szellemi, segítő, társadalmi,
és gazdasági/politikai vezetők árulásai
.
Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,
avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,
akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,
Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…
.
Ahogy bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
.
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
.
Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek,
akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,
akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,
de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.
p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
