ANTON ANTONOVICS SZKVOZNYIK-DMUHANOVSZKIJ, polgármester ANNA ANDREJEVNA, a felesége MARJA ANTONOVNA, a leánya LUKA LUKICS HLOPOV, tanfelügyelő A FELESÉGE AMMOSZ FJODOROVICS LJAPKIN-TYAPKIN, járásbíró ARTYEMIJ FILIPPOVICS ZEMLJANYIKA, a közjótékonysági intézmények főgondnoka IVAN KUZMICS SPEKIN, postamester PJOTR IVANOVICS DOBCSINSZKIJ | helyi földbirtokosok PJOTR IVANOVICS BOBCSINSZKIJ | IVAN ALEKSZANDROVICS HLESZTAKOV, pétervári hivatalnok OSZIP, a szolgája HRISZTYIAN IVANOVICS HÜBNER, járási orvos FJODOR ANDREJEVICS LJUBLJUKOV | nyugalmazott hivatalnokok, IVAN LAZAREVICS RASZTAKOVSZKIJ | a város tekintélyes polgárai SZTYEPAN IVANOVICS KOROBKIN | SZTYEPAN ILJICS UHOVJORTOV, rendőrkapitány SZVISZTUNOV | PUGOVICIN | rendőrök GYERZSIMORDA | ABDULIN, kereskedő FEVRONYA PETROVNA POSLJOPKINA, lakatosné EGY ALTISZT FELESÉGE MISKA, a polgármester szolgája VENDÉGLŐI SZOLGA CSENDŐR Vendégek, kereskedők, polgárok, kérelmezők
A JELLEMEK ÉS A JELMEZEK
Megjegyzések a színészek számára
A polgármester: szolgálatban megöregedett ember, akinek megvan a magához való esze. Megvesztegethető, de igen szolid viselkedésű. Komoly, sőt fontoskodó, nem beszél sem túl hangosan, sem túl halkan, sem túl sokat, sem túl keveset. Minden szavának súlyt ad. Arcvonásai durvák és kemények: látszik, hogy legalul kezdhette a nehéz szolgálatot. Gyorsan vált ijedtségből örömre, alázatból pöffeszkedésre, mint a közönséges lelkű emberek általában. Paszományos egyenruhát és magas szárú, sarkantyús csizmát visel. Rövidre vágott haja őszes.
Anna Andrejevna: a felesége. Kacér vidéki asszonyság: még jól bírja magát. Elméjét részben regényeken és emlékkönyveken, részben az éléskamra és cselédszoba gondjain pallérozta. Roppant kíváncsi és alkalomadtán igen rátarti. Olykor fölébe kerekedik férjének, mert az nem tud neki mit felelni. De ebből a hatalomból csak apróságokra futja: leckéztetésre, csúfolódásra. Anna Andrejevna a darab folyamán négyszer öltözik át.
Hlesztakov: huszonhárom éves, vékonypénzű fiatalember. Meglehetősen műveletlen, s amint mondani szokás: nem ő találta fel a puskaport. A hivatalában afféle széltoló hírében áll. Minden megfontolás nélkül beszél és cselekszik. Képtelen huzamosabb ideig egy dologra figyelni. Beszéde szaggatott: egy-egy szó egészen váratlanul szalad ki a száján. Minél naivabban és egyszerűbben játszik a színész, annál jobb lesz ebben a szerepben. Hlesztakov öltözéke divatos.
Oszip: a szolgája. Olyan, mint az öregebb szolgák általában. Megfontoltan beszél, nem szeret az ember szemébe nézni; bölcselkedő természet: magában sokszor korholja a gazdáját. Hangja általában színtelen, de ha az urával beszél, akkor kemény, nyers, olykor szinte goromba. Okosabb, mint a gazdája: hamar átlát a szitán, de nem szeret beszélni. Magának való, sunyi. Kopott szürkés vagy kékes kabátot visel.
Bobcsinszkij és Dobcsinszkij: mind a kettő alacsony, folyton kíváncsiskodó emberke. Megszólalásig hasonlítanak egymáshoz. Mind a kettőnek kis pocakja van. Mind a kettő hadari beszédű, és sokat gesztikulál. Dobcsinszkij kicsit magasabb és komolyabb, mint Bobcsinszkij, Bobcsinszkij valamivel fesztelenebb és élénkebb, mint Dobcsinszkij.
Ljapkin-Tyapkin: járásbíró. Öt-hat könyvet elolvasott, és ezért - úgy módjával - már szabadgondolkodó. Mindenütt rejtélyt szimatol, minden szavát megnyomja. Megszemélyesítője vágjon fontoskodó ábrázatot. Mély hangon, vontatottan, állandóan krákogva, szuszogva beszél, mint egy öreg óra, amely előbb nyikorog, azután üt.
Zemljanyika: a közjótékonysági intézmények főgondnoka. Kövér, lomha és esetlen, de minden hájjal megkent gazfickó. Igen szolgálatkész és udvariaskodó.
Postamester: naiv, egyszerű ember.
A többi szerep nem szorul külön megvilágításra: csaknem mindennap találkozunk eredetijükkel.
A színészek szenteljenek különös figyelmet a zárójelenetnek. Az utolsó szó hasson villámcsapásként. Egy pillanat alatt mindenki változtasson állásán. A nőkből egyszerre törjön fel a megdöbbenés hangja... Ha erre az utasításra nem ügyelünk, az egész darab hatását vesztheti.
