Eugéniusz:

Életmindenes ABC p

Nagy Életminőség Jenciklopédia – I.

Létjavítások és/vagy rontások könyve

A boldog(talan) élet-halál itt-most a tét

ppppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

A táltos paripák vagy állatorvosi lovak

A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol

Emberélet-minőség vizsgálódás magyarán

pppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Bajok/tünetek ðdiagnózisok ð oki terápiák

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

ppppppppppppppppppppp

p Petőfi Sándor:

p TÉLI VILÁG

p

p Megölte valaki magát,

p Az hozta ezt a rút időt.

p Fuj a szél, táncol a tányér

p A borbélyműhelyek előtt.

p Hol a boldogság mostanában?

p Barátságos meleg szobában.

p

p A napszámos, napszámosné

p Tuskót fürészel és hasít;

p Daróc pólyában gyermekök

p A szélvésszel versenyt visít.

p Hol a boldogság mostanában?

p Barátságos meleg szobában.

p

p Jár nagy léptekkel föl s alá

p A katona az őrhelyen,

p És számlálgatja lépteit;

p Kínjában mást mit is tegyen?

p Hol a boldogság mostanában?

p Barátságos meleg szobában.

p

p A hosszulábu drótostót

p Kopott gubáját cepeli;

p Az orra érett paprika,

p S hidegtől folynak könnyei.

p Hol a boldogság mostanában?

p Barátságos meleg szobában.

p

p Barangol a vándorszinész

p Egy falutól a másikig;

p Meleg ruhája nincs ugyan,

p De mindazáltal éhezik.

p Hol a boldogság mostanában?

p Barátságos meleg szobában.

p

p Hát a cigány?... vacog foga

p A rongyos sátorok alatt;

p Kopogtat a szél és bemegy,

p Bár a cigány nem szól: szabad!

p Hol a boldogság mostanában?

p Barátságos meleg szobában.

p

p Megölte valaki magát,

p Az hozta ezt a rút időt.

p Fuj a szél, táncol a tányér

p A borbélyműhelyek előtt.

p Hol a boldogság mostanában?

p Barátságos meleg szobában.

p

p Pest, 1845. február

p

p

p Elsőkből utolsók,

p utolsókból elsők...

p Abban az időben Jézus

p ezt a példabeszédet mondta tanítványainak:

p A mennyek országa olyan,

p mint amikor egy gazda kora reggel kiment,

p hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon.

p Miután napi egy dénárban

p megegyezett a munkásokkal,

p elküldte őket a szőlőjébe.

p A harmadik óra körül

p megint kiment, s látta, hogy

p mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren.

p Ezt mondta nekik:

p "Menjetek ti is a szőlőmbe,

p és ami jár, megadom majd nektek."

p Azok el is mentek.

p Majd a hatodik és a kilencedik órában

p újra kiment és ugyanígy cselekedett.

p Kiment végül a tizenegyedik óra körül is,

p és újabb ácsorgókat talált.

p Megkérdezte tőlük:

p "Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?"

p Azok ezt válaszolták:

p "Mert senki sem fogadott fel minket."

p Erre azt mondta nekik:

p "Menjetek ti is a szőlőmbe!"

p Amikor beesteledett,

p a szőlősgazda így szólt intézőjéhez:

p "Hívd össze a munkásokat,

p és add ki a bérüket,

p az utolsókon kezdve az elsőkig!"

p Először azok jöttek tehát,

p akik a tizenegyedik óra körül kezdtek,

p és egy-egy dénárt kaptak.

p Amikor az elsők jöttek,

p azt hitték, hogy nekik többet fognak adni,

p de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.

p Amikor átvették,

p zúgolódni kezdtek a gazda ellen:

p "Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak,

p s ugyanúgy bántál velük, mint velünk,

p akik a nap terhét és hevét viseltük!"

p Ő azonban

p ezt felelte az egyiküknek:

p "Barátom, nem vagyok igazságtalan veled.

p Nemde egy dénárban egyeztél meg velem?

p Ami a tied, fogd és menj!

p Én ennek az utolsónak is

p annyit szánok, mint neked.

p Talán azzal, ami az enyém,

p nem tehetem azt, amit akarok?

p Vagy rossz szemmel nézed,

p hogy én jó vagyok?"

p Így lesznek az utolsókból elsők,

p és az elsőkből utolsók!

p Máté evangéliuma 20,1-16a

p

p

p Disznók elé

p gyöngyöt szórni?

p Az azonban bizonyos, 

p hogy Isten szándékosan

p beszél az ő gyermekeivel 

p olyan különös nyelven és példázatokban, 

p hogy az istentelenek, akik kívül vannak, 

p meg ne értsék, mit beszél

p és mit akar ő gyermekeivel. 

p Krisztus maga világosan megmondja, 

p azért beszél példázatokban,

p allegorikus nyelven a tanítványaival 

p (amint Püthagorasz is az övéivel), 

p hogy az ő titka a szavak függönye mögött 

p az iskolán belül maradjon

p elrejtve az istentelenek elől, 

p hogy egyedül az ő gyermekei értsék meg. 

p S nem azért van ez így, mert Isten ellenük van, 

p hanem azért, mert ő tudja, hogy

p ezek még nem érettek meg 

p és nem méltóak az igazságra, 

p igen, hogy disznók és kutyák,

p akik az Írást lábbal tapossák

p http://mek.niif.hu/00100/00174/00174.pdf

p

p

p Pályaalkalmassági vizsgálat

p A szellemi hivatások kockázatainak ismerete

p A pusztába kiáltod szavaidat, visszhangtalanul

p Te vetsz, s csak remélheted, hogy más majd arat

p Jó eséllyel leszel bipoláris: mániás-depressziós

p Hiába feszülsz meg, ha elhagy a szerencse, az ihlet

p Felásod a sivatagot, és mégsem találsz ott semmit…

p Lángész, de közveszélyes őrültnek nézik/kezelik

p Óriási erővel húz le magához a langyos középszer

p Senki se kérdez – senki sem hallgat meg/rád

p Hiába tetted rá élted egy merész gondolatra

p A te tetteidért a szeretteidet „büntethetik”

p Üvegházban laksz: keresik, mivel zsarolhatnának

p Folyton résen – csapdák: kompromittálni akarnak

p A pályádért örökre fel kell áldoznod férfiasságod

p Erre kárhoztatnak: Michelangelo széklábat farag

p Politikai ellenfeled köztörvényes bűnt koncipiál

p Hiába harcolsz jó ügyért: a nép ellensége

p Profi rágalmazók feketítik be jó hírneved

p Koldusbot és függetlenség összetartozása

p Megmondod az igazat, és betörik a fejed

p Rajongód és irigyed lesz, barátod nem

p Ki lehet próféta a saját hazájában?

p Ha sokat okvetetlenkedsz, száműznek

p Őrültnek néznek, mint a bárkaépítő Noét

p Ma kitüntetnek, holnap ugyanazért büntetnek

p

p

p Jónás imája

p "Jössz már, Uram, jössz, záraim kizárod

p s csahos szókkal futok zargatni nyájad.

p Mert imádságom elhatott tehozzád

p és végigjárta a Magasság hosszát.

p Csapkodj hát, csapkodj, ostorozva bölcsen,

p hogy amit megfogadtam, ne felejtsem,

p mert aki éltét hazugságba veszti,

p a boldogságtól magát elrekeszti."

p Babits Mihály

p

p

p Csúfolódók

p Ödön - hasa, mint a bödön! 

p Orsolya - csúszik, mint a korcsolya! 

p Ákos - a feneke mákos! 

p Julcsa - hol a budi kulcsa?! 

p Imre - feje, mint a dinnye! 

p Ibolya - csipkedje meg a liba! 

p Kelemen - békát eszik melegen! 

p Ágnes - szeme, mint a mágnes! 

p Domokos - azt hiszi, hogy nagyokos! 

p Micike - a két lába picike! 

p János - szeme mindig álmos! 

p Katica - karmoljon meg a cica! 

p Pisti - sütőajtód nyisd ki! 

p Kinyitottad, bújj bele, 

p onnan nézzél kifele! 

p - Lányok, lányok 

p földi boszorkányok! 

p - Nem beszélek veled, 

p káposzta a fejed! 

p - Minek az a ráncos szoknya, 

p ha a leány tipe-topa?! 

p - Minek az a pörge kalap, ha 

p a legény csak egy falat?! 

p - Előbb süssél palacsintát, 

p aztán szeress gimnazistát! 

p - Patak partján pipitér, 

p a te szavad kicsit ér!

p

p

p Topa

p 1.

p Népies szó, eredeti jelentése: sánta.

p De a mindennapi életben használják

p a buta, ügyetlen, hasznavehetetlen,

p béna emberek jellemzésére is.

p 2.

p Katonai szleng

p pejoratív - Ügyetlen,

p esetlen, kétbalkezes (katona)

p (gyógyegér, a Varsói Szerződés

p legelbaszottabb katonája, világtalan.)

p

p

p ÍGÉZ, IGÉZ,

p 1) Eredetileg bizonyos igékkel,

p pl. dicsérő szavakkal vagy babonás kifejezésekkel

p megbűvöl, meg ront valakit, mint a boszorkányokról,

p kuruzsló vénbanyákról még most is ily véleménynyel van a köznép,

p s a kis gyermekek némely nyavalyáit annak szokta tulajdonítani,

p hogy a látogatók megigézték.

p

p 2) Szélesb ért. erős nézéssel, bámulással

p vagy akármely más szerrel megbabonáz.

p Úgy néz rám, mintha megakarna igézni.

p A boszorkányok megigézték.

p Ide tartozik ezen kifejezés is:

p Megverte a gyermeket szemeivel.

p

p 3) Költőibb értelemben

p kellem, kecs, szépség által megbájol, elragad.

p Mind ezen értelmet találjuk e székely népdalban:

p

p „Anyám, édes anyám!

p Fiad nagyon beteg,

p Nem szükség orvosság,

p Mégis nagyon beteg.

p ,Nem más mint igézet!‘

p Találtad jó anyám.

p ,Vénasszony igézet!‘

p Nem az, édes anyám.

p Szomszédunkba lakik

p A bájos igéző,

p Erzsi egy kis hamis

p Kékszemű lyánka ő.“

p

p Kriza János gyűjtése

p

p 4) Székely tájszólás szerént

p megigézni annyi is, mint igérni, fogadni.

p (A magyar nyelv szótára – Czuczor–Fogarasi)

p

p

p Tóth Árpád

p ÚJÉVI VERS

p A VÉN HÁZALÓRÓL

p ÉS A FIATAL VIGÉCRŐL

p

p Hölgyeim és uraim,

p Tizenkettőt kongott az óra,

p Figyeljenek most szépen, ahogy illik,

p Erre az érzelmes búcsúztatóra,

p Melyet mint "hősnő" most elrebegek,

p Lévén az én szerepeim

p A tragikus és komoly szerepek.

p Jelentem hát a hölgyeknek s uraknak,

p Hogy míg önök itt ölébe csücsültek

p Pezsgős jókedvnek s rózsás hangulatnak,

p S mulatnak,

p Azalatt meghalt az öreg Náthán,

p Akinek bánat-batyu volt a hátán,

p Meghalt a könnyet mázoló,

p Vesékbe gázoló,

p Rossz portékákkal házaló

p Ó esztendő,

p S most új, vígabb élet kezdendő!

p

p S hogy e vígságot stilusosan adjam,

p A hősnő-jelleget, bárhogy is szeretem,

p Most levetem,

p És eljátszom önök előtt

p Egy lengébb s vígabb szerepem

p A zord jambusokat ma csípje kánya,

p Ma én vagyok Szilveszter szobalánya,

p S bejelentem,

p Hogy most egy új vendég érkezett,

p Valami víg monoplánszerkezet

p Röpítette ide,

p S két nagy koffer van a két kezibe,

p Melyekben, mondja, jó kedvet és mámort

p S más ilyen finom, kedves portékát hord.

p S átnyújtotta a névjegyét,

p Hogy hozzam be s mondjam meg a nevét,

p Hogy ő a Boldogság és Társa-cég

p Kiváló s megbízható utazója,

p S a neve, mely mással össze nem tévesztendő,

p A neve - Boldog Újesztendő!

p

p Kérem, ez ifjút a kofferjével

p És minden drága offertjével

p Fogadják szívesen!

p Úgy látszik, megbízható vigéc,

p Bizalomkeltő, ahogy kinéz,

p Bár még Bérczinél is sihederebb,

p Jóképű s elegáns gyerek,

p S mivel a rendelés máris elkezdendő,

p Hát kezdem én s mondom: nos, újesztendő,

p Lássuk, hogy milyen finom árut tart most,

p Kérek ezennel egy forró, zúgó tapsot!

p

p

p Pályatévesztő

p Egy rendőr bejelentkezik a központba:

p - A helyszínen vagyok, egy idős néni agyonütötte a férjét,

p Mert az rálépett a frissen felmosott padlóra.

p - Letartóztatta az elkövetőt?

p - Még nem, várom, hogy felszáradjon a kő.

p

p

p Boldogtalan

p Panaszkodik

p a fiatal feleség az anyjának:

p - Anyu, én nagyon boldogtalan vagyok,

p a férjem már nem szeret.

p - Ez lehetetlen, kislányom! Mégis miből gondolod ezt?

p - Ha szeretne, már régen észrevette volna, hogy megcsalom.

p

p

p NŐNEM

p Lány, bakfis, nő, nej, anya, mama, nagymama

p Házi sárkány, vénlány, nővér, húg, nagynéni, néni

p Barátnő, osztálytársnő, szomszédnő, kollegina

p Masszőz, csaj, örömlány, cafka, istennő, szűz

p Múzsa, fúria, párka, hisztérika, naiva, tragika,

p Komika, balerina, asszony, kis- és nagyasszony,

p Bába, dadus, dajka, királynő – királyné, fruska,

p Ara, mennyasszony, úrhölgy, nőci, kofa, vécés néni

p Hölgy, fehérnép, bige, némber, tyúk, nőci, liba,

p Amazon, primadonna, boldogasszony stb.

p

p

p Némber:

p lenézett, „kivetkőzött”,

p magát kihívóan kellető

p nőszemély (pejoratív: perszóna)

p Némber lenézett nő,

p aki kivetkőzött női mivoltából,

p akiből hiányoznak a vonzó és

p tiszteletreméltó női tulajdonságok.

p Magát kihívóan kellető nő, aki az

p ösztöneit vakon követi, azoknak él.

p

p

p Csúnya

p csúf, rút, ronda, randa, rusnya, ocsmány,

p undok, undorító, förtelmes, pocsék, idomtalan,

p éktelen, iszonyú [köz] | elriasztó, taszító, visszataszító [vál] |

p madárijesztő [biz] | puruttya [táj] |

p <csak nőre> bányarém, bányarigó, bányászkislány,

p sújtólég [szleng]

p D

p ronda, mint a bűn/az ördög/a sötét éjszaka/a világháború;

p ronda, mint a seggem* szüretkor [köz] | szép, mint a hajnal a kéményen;

p ábrázatnak rossz, pofának megjárja; csúnyább a csonka pipánál;

p ha ez szép, a légy is madár; se színe, se fonákja; Isten is bújában teremtette;

p olvasva megy a majmok közt [táj] | nem egy Adonisz <csak férfira>

p [biz] | olyan ronda, hogy ha lemegy a bányába, feljön a szén

p <csak nőre>; olyan ronda, mint a Himnuszban a balsors;

p olyan ronda, hogy az oroszlán is sírva enné meg [szleng]

p

p

p Ismerős arcok

p Két szőke nő megy az utcán

p és találnak egy tükröt.

p Az egyik felveszi,

p és belenéz:

p - Te, ez a csaj nagyon ismerős nekem!

p A másik is belenéz:

p - Te hülye, ez én vagyok!

p

p

p Vall

p (ige)

p ◊ van; lakozik; benne van

p ◊ birtokol; tulajdonol

p ◊ kell neki

p ◊ fogan benne

p ◊ nemileg közösül valakivel

p ◊ mond; nyilatkozik; megvall; elárul

p ◊ parancsol

p ◊ megbocsát; bocsánatot nyer

p (a régi – jó – magyar szavak magyarázata)

p

p

p Közösül

p

p 1. <férfi vagy nő> szeretkezik, ölelkezik, baszik*,

p elmegy/lefekszik (valakivel) [köz] | hál, egyesül (valakivel),

p enyeleg, bujálkodik [vál] | etyepetyél [biz] | koitál [orv] |

p elhál (házasságot) [hiv] | bibizik, csesz(ik), kúr, dug, kamatyol,

p kefél, kettyint, kuffant, kupakol, pitykél, prütyköl, subázik,

p teker, toszik, tücsköl [szleng]

p

p 2. <férfi> lefektet, kielégít [köz] | cicerél, megnyom [táj] |

p nőszik [rég] | felpumpál, kibélel, leápol, megdug, megkapál,

p megművel, megnyom, meghőmérőz, megtöm [szleng]

p

p 3. <nő> lefekszik (valakinek)

p

p 4. <állat> párzik, párosodik;

p <a hím> hág, fedez, borít [köz] | kopulál [szak]

p

p D

p 1. ágyba megy/bújik valakivel;

p összefekszik valakivel [köz] |

p együtt hál valakivel [vál] |

p nemi életet/házaséletet él;

p nemileg érintkezik valakivel [hiv] |

p némileg érintkezik [szleng] |

p 2. magáévá tesz [köz] | erőt vesz rajta [vál] |

p megnézi, honnan nőtt a lába [táj]

p |mély benyomást tesz rá;

p elkap egy fordulóra; beakaszt neki;

p bebújik az oduba; becserkészi a lompost;

p lead egy numerát [szleng]

p 3. szétteszi a lábát [biz]

p

p

p Öl(el)ni

p Tragédiába forduló

p meg nem/félre értés...

p Te csak megsimogatni

p szeretted volna a nyuszit, 

p de ő ezt nagyon nem akarta,

p riadtan el is menekült elöled, 

p mire te egyre dühösebb lettél, 

p s végül már baltával üldözted,

p hogy agyonüssed ezt az oktondit... 

p (Kihozod a karmoló vadállatot

p a sarokba szorított kiscicából is)

p

p

p Élő halottak

p Ne mondj le végleg semmiről,

p minden ilyen lemondás egy kis halál –

p hány élőhalott ember mászkál körülöttünk,

p aki maga tette magát egydimenziójú emberré?

p Már nem énekel

p Már nem táncol

p Már nem hallgat mesét

p Már nem ír naplót

p Már nem játszik

p Már nincs hangszere

p Már nincs kiskertje

p Már nem olvas regényt

p Már nincs asztaltársasága

p Már nem mulat, vigad

p Már nincs kézműve

p Már nem barkácsol

p Már nem sétál szemlélődve

p Már nem keresi az igazságot

p Már nem hiszi, hogy meggyógyulhat

p Már nincs se kutyája, se macskája

p Már nem szerelmes/szeretkezik

p Már nem jár szabadegyetemekre

p Már nincs szenvedélye, „hobbija”

p Már feladta, hogy hivatása legyen

p Már nem gyakorolja az ő hivatását

p Már feladta, hogy megújítsa házasságát

p Már feladta: családja-otthona legyen

p Stb. stb. stb.

p

p

p Animális

p Az egyik embernek nincs 

p haszon/kedvenc állata,

p se kutyája-se macskája,

p és csak a televízióban látott

p lepkét vagy sündisznót -

p a másik meg csak gyötri,

p kínozza, alázza és irtja

p vagy éppen gyerek helyett

p agyondédelgeti…

p

p

p Se kutyája, se macskája

p Nem csak hogy haszonállat

p nincs a háznál, baromfiudvarban,

p de házőrző/házi kedvenc, egérfogó

p sincsen, akiken keresztül az Isten

p taníthatna a természetes életmódra,

p a „milyen kevés elég” stb. bölcsességre

p

p

p A TÉLI ESTÉK

p

p Hova lett a tarka szivárvány az égről?

p Hova lett a tarka virág a mezőkről?

p Hol van a patakzaj, hol van a madárdal,

p S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak?

p Odavan mind! csak az emlékezet által

p Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.

p Egyebet nem látni hónál és fellegnél;

p Koldussá lett a föld, kirabolta a tél.

p

p Olyan a föld, mint egy vén koldús, valóban,

p Vállain fejér, de foltos takaró van,

p Jéggel van foltozva, itt-ott rongyos is még,

p Sok helyen kilátszik mezítelen teste,

p Ugy áll a hidegben s didereg... az inség

p Vastagon van bágyadt alakjára festve.

p Mit csinálna kinn az ember ilyen tájban?

p Mostan ott benn szép az élet a szobában.

p

p Áldja istenét, kit istene megáldott,

p Adván néki meleg hajlékot s családot.

p Milyen boldogság most a jó meleg szoba,

p S meleg szobában a barátságos család!

p Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,

p Ha van honnan rakni a kandallóra fát,

p S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe

p Röpűl tán, most beszáll a szív közepébe.

p

p Legkivált az esték ilyenkor mi szépek!

p El sem hinnétek tán, ha nem ismernétek.

p A családfő ott fenn űl a nagy asztalnál

p Bizalmas beszédben szomszéddal s komával,

p Szájokban a pipa, előttök palack áll

p Megtelve a pince legrégibb borával;

p A palack fenekét nem lelik, akárhogy

p Iparkodnak... ujra megtelik, ha már fogy.

p

p Kinálgatja őket a jó háziasszony,

p Ne félj, hogy tisztjéből valamit mulasszon,

p Hej mert ő nagyon jól tudja, mit mikép kell,

p A kötelességét ő jól megtanulta,

p Nem bánik könnyen a ház becsületével,

p Nem is foghatják rá, hogy fösvény vagy lusta.

p Ott sürög, ott forog, s mondja minduntalan:

p „Tessék, szomszéd uram, tessék, komám uram!”

p

p Azok megköszönik, s egyet hörpentenek,

p S ha kiég pipájok, ujra rátöltenek,

p És mint a pipafüst csavarog a légben,

p Akkép csavarognak szanaszét elméik,

p És ami már régen elmult, nagyon régen,

p Összeszedegetik, sorra elregélik.

p Akitől nincs messze az élet határa,

p Nem előre szeret nézni, hanem hátra.

p

p A kis asztal mellett egy ifjú s egy lyányka,

p Fiatal pár, nem is a mult időt hányja.

p Mit is törődnének a multtal? az élet

p Előttök vagyon még, nem a hátok megett;

p Lelkök a jövendő látkörébe tévedt,

p Merengve nézik a rózsafelhős eget.

p Lopva mosolyognak, nem sok hangot adnak,

p Tudja a jóisten mégis jól mulatnak.

p

p Amott hátul pedig a kemence körűl

p Az apró-cseprőség zúgva-zsibongva űl,

p Egy egész kis halom kisebb-nagyobb gyermek

p Kártyából tornyokat csinál... épít, rombol...

p Űzi pillangóit a boldog jelennek,

p Tennapot felejtett, holnapra nem gondol. –

p Lám, ki hinné, mennyi fér el egy kis helyen:

p Itt van egy szobában mult, jövő és jelen!

p

p Holnap kenyérsütés napja lesz, szitál a

p Szolgáló s dalolgat, behallik nótája.

p Csikorog a kútgém ott kinn az udvaron,

p Lovait itatj’ a kocsis éjszakára.

p Húzzák a cigányok valami víg toron,

p Távolról hangzik a bőgő mormogása.

p S e különféle zaj ott benn a szobába’

p Összefoly egy csendes lágy harmóniába.

p

p Esik a hó, mégis fekete az útca,

p Nagy, vastag sötétség egészen behúzta.

p Járó-kelő ember nem is igen akad,

p Egy-egy látogató megy csak hazafelé,

p Lámpája megvillan az ablakok alatt,

p S fényét a sötétség hirtelen elnyelé,

p Eltűnik a lámpa, a bennlevők pedig

p Buzgón találgatják: vajon ki ment el itt?

p

p (Pest, 1848. január)

p

p

p Szem-

p fényvesztő, hipnotizőr

p Thomas Mann Mario és a varázsló c. elbeszélésében.

p Egy olasz tengerparti fürdőhelyen rendezett alkalmi előadáson

p a púpos termetű, szapora szavú, gúnyoros, erőszakos mutatványos,

p aki magát „Cipolla lovag” -ként hirdette,

p azzal szórakoztatta a közönségét, hogy

p önként jelentkezőket hipnotizált, majd groteszk

p és megalázó mutatványokra kényszerítette őket.

p Mario, a fiatal írástudatlan pincér a szuggesztió hatására

p kedvesének vélte a kóklert, szerelmet vallott neki,

p sőt meg is csókolta a közönség nagy mulatságára.

p Mikor felocsúdva felismerte a helyzetet,

p lelőtte a sikerében sütkérező „varázslót”. –

p

p

p Füge.

p Szólás-mondás:

p Eredj, találj fügefalevelet, ha nem akarsz pirulni.

p (Szégyelld magadat.)

p Bojtorjánról fügét nem szedhetni. Pázmán.

p Egyik várban haragszanak, másikban fügét mutatnak.

p Fügét mutat. (A fenyegetőzést nevetni;

p a komáromi vár kőből faragott szüze fügét mutat.)

p Hirét hallotta, mint tót a fügének.

p Kit isten meg akar gyógyitani,

p egy száraz fügével is meggyógyithatja.

p Köpönyeg alatt mutat fügét.

p Nem terem tövisen füge.

p Tótnak kökény a bora, vadalma fügéje.

p Tövisen fügét ne nyomozz.

p Zsebben mutat fügét.

p (Suttyomban fenyegetőzik, senki sem látja.)

p

p

p Pap Jancsi

p Pap Jancsi, a színész megannyi történet hőse:

p ő az, aki nem tudja a tréfák poénját megjegyezni,

p és gyilkos módon elrontva meséli tovább.

p Egy alkalommal barátját kísérte vásárolni a Belvárosba.

p Barátja a feleségének kendőt vett ajándékba,

p s e szavakkal adta át az asszonynak:

p - Hófehér kebledet lepi sálom.

p Pap Jancsinak megtetszett a szellemes mondat, nosza,

p ő is vett egy kendőt, s így nyújtotta át feleségének:

p - Itt a sál, és le van pisálva a nyakad.

p

p

p Elállatiasodás

p Te véglény

p Te szarevő

p Te ganajtúró

p Te ravasz róka

p Te vérengző vad

p Te buli stb. hiéna

p Te oktalan barom

p Te igahúzó barom

p Te következetes ökör

p Te makacs szamár

p Te irigy kutya

p Te emberfarkas

p Te vészmadár, kuvik

p Te elefánt (porcelánbolt)

p Te csúszó-mászó

p Te gerinctelen csiga

p Te buta falusi liba

p Te bamba birka

p Te tőzsdei cápa

p Te hiú páva

p Te balga strucc

p Te utánzó majom

p Te dögkeselyű

p Te hullarabló holló

p Te mocskos disznó

p Te szemét patkány

p Te élősködő pióca

p Te vérszívó parazita

p Te álnok hízelgő macska

p p.s.:

p Az ember kafkai átváltozása féreggé

p Stb.

p

p

p SZAMÁR

p főnév és melléknév

p I. főnév szamarat, szamara

p

p 1. A lóval rokon és hozzá hasonló,

p de nála kisebb, hosszabb fülű, rendsz. szürke,

p igénytelen, teherhúzásra, teherhordásra,

p esetleg lovaglásra használt háziállat (Equus asinus).

p Csökönyös szamár; a szamár bőg, iá-t mond, ordít.

p A kordába két szamár van fogva.

p Szamárral hordja a vizet a hegyre.

p Szóláshasonlat(ok):

p (tréfás) kilátszik, mint a szamár a nyájból v. a juhok közül:

p társainál jóval magasabb,

p feltűnően nagy termetű <személy, főleg gyerek>;

p áll, mint szamár a hegyen v.

p áll, mint Bálám szamara: bambán, maflán, tehetetlenül áll.

p □ Megy a juhász szamáron, Földig ér a lába. (Petőfi Sándor)

p

p 2. (állattan)

p Szamarak: ezt az állatot

p és a vele rokon állatokat

p magába foglaló nemzetség

p a lófélék családjából.

p

p 3. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló)

p Az a személy, főleg gyerek,

p aki nehezen tanul, gyenge értelmi képességű.

p Sült szamár; szamarak → hídja;

p (régies) szamarak padja: tanteremben a leghátsó pad,

p ahová régen a leggyengébb tanulókat ültették.

p Nagy szamár, kétszer megbukott.

p || a. (átvitt értelemben, bizalmas, enyhén rosszalló)

p Mások megítélése szerint érthetetlenül,

p ostobán v. makacsul viselkedő személy.

p Nagy szamár voltál, hogy így viselkedtél.

p Hogy lehettél ilyen szamár?

p Nézd a vén szamarat, még legénykedik!

p

p 4. (középfok és felső fokban is)

p (átvitt értelemben, ritka, bizalmas, rosszalló)

p Szamárság, ostoba dolog.

p Hogy mondhattál ilyen szamarat?

p Ennél szamarabbat nem mondhattál volna.

p II. melléknév -ul, szamarabb

p (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló)

p Buta, ostoba, gyenge értelmi képességű <személy>.

p Szamár ember, gyerek, kölyök.

p Az a szamár alak már megint mit csinált!

p || a. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló)

p Ilyen személyre jellemző, tőle származó, rá valló.

p Szamár beszéd, eljárás, ötlet, rendelkezés, viselkedés.

p || b. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas, rosszalló)

p Szamárul: ostobán. Szamárul csináltad.

p Szamarabbul már nem is beszélhetett volna.

p

p Szólás(ok):

p ordít v. (tájszó) bőg a szamár, eső lesz:

p <síró gyereknek, hangosan és hamisan

p éneklő embernek mondják csúfolódásból.>

p Közmondás(ok): (régies)

p Nem illik szamárra bársony nyereg:

p ami durva, faragatlan, alpári, ahhoz nem illik az értékes, a finom.

p

p Szóösszetétel(ek):

p 1. szamárállkapocs; szamárbőgés; szamárbőr;

p szamárcsont; szamárfej; szamárganéj; szamárhús;

p szamáristálló; szamárkanca; szamárkiáltás; szamárlapu;

p szamárlovas; szamárnóta; szamárlétre; szamártej;

p 2. vadszamár.

p

p

p Lessing meséje:

p Az állatok viszálya

p Egyszer régen viszályt tört ki az állatok közt.

p Azon viszálykodtak, ki előkelőbb,

p s ki hátrább való, kinek mi a rangja.

p A ló békét akart teremteni köztük, azt ajánlotta:

p - Kérjük föl döntőbírónak az embert.

p De a vakondok közbeszólt:

p - Föltéve, ha van benne elég éleslátás és értelem ahhoz,

p hogy ítéletet formáljon rólunk.

p - Úgy van! - helyeselt a hörcsög is meg a sün is:

p de a ló rájuk szólt:

p - Egy szót se! Tudjuk, mindig az vonja kétségbe a bíró ítélőképességét,

p akinek a legrosszabbul áll az ügye.

p A vakondok, a hörcsög és a sün elhallgattak,

p a ló pedig fölkérte bírónak az embert.

p Az ember éppen bíráskodni akart, mikor megszólalt az oroszlán:

p - Várjunk csak egy szóra!

p Mielőtt ítélkezel, szeretném tudni,

p milyen szabály szerint határozod meg, melyikünk mit ér.

p - Milyen szabály szerint!? - méltatlankodott az ember.

p - Hát mi más szerint, mint aszerint, mennyi hasznom van belőletek!

p - Úgy! - mondta az oroszlán. - Mondhatom, szép szabály, derék mérték!

p Eszerint a rangsor elején a szamár lépked,

p én pedig ott kullogok valahol a végén.

p Köszönöm, nem kérek az ilyen bíráskodásból!

p Az ember tehát elment.

p - Látod, te ló - mondta gúnyosan a vakondok is, a hörcsög is, a sün is.

p - Nem megmondtuk, hogy az ember nem alkalmas a bíráskodásra?

p Az oroszlánnak is ugyanez a véleménye.

p Az oroszlán pedig így szólt:

p - Ha jól meggondolom,

p ez az egész rangviszály ostobaság, és méltatlan hozzám.

p Bánom is én, minek tartotok: elsőnek-e vagy utolsónak-e.

p Az a fontos, hogy én magam tudom magamról,

p ki vagyok, mi vagyok: és ez nekem éppen elég.

p Azzal büszkén otthagyta a viszálykodó állatokat.

p - Az oroszlánnak igaza van - mondta a bölcs elefánt,

p és ő is elcammogott.

p Ugyanígy tett a bátor tigris, a komoly medve,

p az okos róka és a nemes ló is:

p valamennyi állat, amelyik jól tudta magáról, mit ér,

p és nem volt szüksége rá, hogy ezt mások megerősítsék.

p Végül már csak ketten maradtak: a majom és a szamár.

p A majom nézelődött egy darabig, de aztán úgy gondolta,

p igazán semmi dicsőség nem származhatik

p a szamárral való vetélkedésből:

p így hát ő is elkullogott.

p A szamár látta, hogy egyedül maradt:

p azt gondolta, az állatok mind megfutamodtak,

p mert nem mertek kiállni versenyre vele.

p " Eszerint én vagyok a legelső!" - gondolta,

p és örömében rettentőt kiáltott.

p De úgy megrémült saját hangjától,

p hogy hanyatt-homlok elmenekült ő is.

p

p

p A

p szamár

p hírneve

p Csökönyös,

p szamárpad,

p szamárfül,

p szamárhíd (segédeszköz),

p szamárlétra,

p szamártemetés –

p harang nélküli temetés,

p a gyerekek lábmozgása,

p virágvasárnapi szamár

p (kicicomázott)

p "nagy szamár vagy fiam!"

p (figurás szamár)

p

p

p Buridán szamara

p Amikor a szamár nem tud dönteni,

p két egyforma nagyságú/illatú széna között

p mert csakis az egyik köteget ehetné meg -

p s a végén a döntésképtelenség miatt éhen hal

p (mint a két szék között a pad alá eső, vagy a

p két fiú/lány közt vénlány/agglegény maradó)

p

p

p Lessing meséje:

p Füles király

p

p Királyt választottak az állatok.

p Az oroszlán éppen vadászott,

p nem ért rá elmenni a királyválasztó gyűlésre. A

p medve mézet talált, azt szedte ki a fa odvából, ő sem ment el.

p A farkas egy nyáj körül szaglászott,

p a róka a tyúkól kibontásával foglalatoskodott: ők is távol maradtak.

p A szamarak azonban mind egy szálig elmentek,

p így aztán ők kerültek többségbe,

p és megválasztották királyuknak egyik társukat.

p A királlyá választott szamár gyorsan föltette fejére a koronát.

p Drága pénzen vett a vásáron egy kopott oroszlánbőrt,

p azt magára öltötte, és nagy ordítva járkált föl-alá az oroszlánbőrben.

p A többi szamár ezt még csak tűrte volna.

p Csakhogy Füles király nem érte be ennyivel.

p Fejébe szállt a dicsőség, kezdte magát valóban oroszlánnak képzelni,

p szóba se állt többé a szamárral, se öszvérrel,

p hanem csupán lovakkal vétette körül magát,

p hadseregét pedig farkasokból toborozta, a kémszolgálatot a rókára bízva.

p A szamarak eleinte csak búsongtak, hogy így kisemmizték őket:

p pedig azt várták az új királytól, hogy most majd végre

p fölvirul a szamárnemzetség napja is.

p Eleinte, mondom, csak búsongtak,

p de aztán lassan-lassan morogni kezdtek, s végül már nyíltan lázadoztak.

p - Miféle dolog ez, mindenféle kegyencet ültetni a nyakunkra,

p s idegeneknek kedvezni, mikor itt vagyunk mi, szamarak!

p Addig-addig lázongtak, míg a morgás híre a király fülébe is eljutott.

p Annál könnyebben juthatott el, mert hiszen jókora füle volt.

p A híreken igen mérgelődött, fölvette az oroszlánpalástot,

p fejébe nyomta koronáját, és nagy trombitálással gyűlésbe hívta a szamarakat.

p Mikor mind együtt voltak, föllépkedett előttük a trónra,

p és dörgedelmes beszédet tartott.

p - Szamarak tisztes nemzetsége! - kiáltotta.

p - Soha, mióta a világ világ, elő nem fordult még,

p hogy ne az oroszlán legyen az állatok királya.

p Most történt ilyen csoda első ízben.

p Az oroszlán csúfosan megbukott: s ki került trónra helyette?

p Talán a vérengző tigris?

p Talán a dühös vadkan? Talán a sziszegő kígyó?

p Nem, barátaim, szó sincs róla: én léptem trónra,

p én, Első Füles, én uralkodom az állatok fölött!

p Tudjátok, milyen eltörölhetetlen

p dicsősége ez a szamarak nemzetségének?

p Nem tudjátok, persze, mert szamarak vagytok:

p de nézzetek rám, Első Fülesre, és akkor megtudhatjátok.

p Ti azonban hálátlan gazfickók vagytok, és ahelyett,

p hogy örülnétek, amiért ilyen dicsőséget szereztem nektek,

p pusmogtok a hátam mögött. Hát nekem ebből elég volt!

p Azért hívtalak össze benneteket, hogy kijelentsem:

p ha csak egy is akad köztetek, aki nincs megelégedve velem,

p és távozásomat kívánja: azonnal lemondok a királyságról

p Tessék, nyilatkozzatok!

p A szamarak körülnéztek:

p ott állt mögöttük fölsorakozva egy egész hadsereg farkas.

p Álltak, vicsorogtak, várták, hogy a szamarak nyilatkozzanak.

p Persze pisszenni se mertek.

p S mikor az egyik zsoldos farkas elkiáltotta, hogy:

p - Éljen Első Füles király! - lelkesen utána kiáltották valamennyien:

p - Éljen Első Füles király!

p És sietve elkocogtak a vicsorgó farkasok sorfala közt.

p

p Átdolgozta: Rónay György

p

p

p Ábrányi Emil

p KRAMPUSZ-KIRÁLY.

p - 1879. -

p

p Krampusz-király a hajdan-korban élt.

p Bölcs fejdelem volt, mert ritkán beszélt;

p Csatákat vesztett, vagy vadászgatott;

p Királyilag töltötte a napot.

p Egyszer - barátim, halljatok mesét -

p Krampusz király elveszti az eszét;

p Országgyülést hív s dúlt arccal ki áll:

p A nép riong: "Vivát Krampusz király!"

p

p Mond Krampusz: "Szólok mindenki fiának:

p Legyen már vége a komédiának!

p Vagy csúfság ez, vagy vakság, végtelen,

p De úgy bántok mint istennel velem.

p Íme, fejemben korona ragyog,

p Miért? Hisz én is sár-ember vagyok!"

p De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

p ""Te nem vagy ember, ó Krampusz-király!""

p

p Mond Krampusz: "Engem Felségnek neveztek,

p S előttem, mint a birkák, porba estek!

p Mit tettem én, hogy felségessé váltam?

p Egész éltemben fogamat piszkáltam

p És ásitottam szörnyen-szörnyeket

p Tanácsban, trónon, trónfüggöny megett!..."

p De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

p ""Te felséges vagy, ó Krampusz király!""

p

p Mond Krampusz: "Látom, hogy éheztek, asztok,

p Mégis nekem milljókat megszavaztok!

p Minek nekem e falka millió?

p Az ország pénze hát csak arra jó,

p Libériákba hogy verjem bele,

p S hizlaljak egy raj konclesőt vele?"

p De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

p ""Kapsz milliókat, ó Krampusz király!""

p

p Mond Krampusz: "Kérlek, dobjatok ki engem!

p Ezt, mint a nép legfőbb kegyét csengem!

p Szamár vagyok és plusquam-szemtelenség

p Hogy szamarat megillessen a fenség!

p Vezessen kormányt, aki ember szintén,

p És olcsóbb, bölcsebb és jobblelkü, mint én!"

p De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

p ""Szent vagy s imádunk, ó Krampusz király!""

p

p Mond Krampusz: "Hát szavamnak semmi haszna?

p Nem hallgattok kérésre, sem panaszra?

p No jó! Ha késtek s nem dobtok le innen,

p Hát passzióm lesz háborúba vinnem

p Százezreket!... No jó! Dühömben nyúzlak,

p Rúglak, leköplek és bitóra húzlak!..."

p De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

p ""Rúgj, köpj, akasztass, ó Krampusz-király!""

p

p

p Az oroszlán és szamár meséje

p Elmondta Aesop hogy midőn

p Az oroszlán halála lőn,

p S nem kelle tőle félni már:

p Hozzája rúgott a szamár.

p Megírta később egy franczia író[1]

p Hogy e szamár, mint álnok síró,

p A porba omlott hatalom felett

p Dicséretet zengedezett.

p Azonban új buvárok kisüték

p Hogy a mesének itt sincs vége még.

p Tudnillik: az arszlán nem volt halott,

p Csak egy kis ájulásban szunnyadott,

p S ép akkor ébredt álmiból

p Midőn a csacsi szól.

p Nem tudta hogy megrúgta a szamár;

p De dicsbeszédét jól hallotta már:

p Azért vele mindjárt szövetkezett;

p S új rendszer korszaka következett:

p Erőszak és szamárság korszaka.