Eugéniusz:

Életminőség-javítás vagy rontás – I.

Életlényeg kulcsmondatok magyarán

Ön/ember-ismeret és szeretet(hiány)

A boldog(talan) élet és/vagy halál a tét

pppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

A táltos paripák vagy állatorvosi lovak

A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol

Emberélet-minőség példatár: magyarán

ppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð oki terápiák…

ppppppppppppppppppppp

Ady Endre

A Tűz csiholója

Csak akkor születtek nagy dolgok,

Ha bátrak voltak, akik mertek

S ha százszor tudtak bátrak lenni,

Százszor bátrak és viharvertek.

Az első emberi bátorság

Áldassék: a Tűz csiholója,

Aki az ismeretlen lángra

Úgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban vacogva

Fogadta szent munkája bérét:

Még ma is minden bátor ember

Csörgedezteti az ő vérét.

Ez a világ nem testálódott

Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:

Legkülömb ember, aki bátor

S csak egy külömb van, aki: bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,

Kényes bőrét gyáván nem óvja:

Mint ős-ősére ütött Isten:

A fölséges Tűz csiholója.

p A

p - nem –

p nevető lény

p A komor, kiszáradt

p humorfóbiás komolykodó

p Vagy a mindent elviccelő,

p elhülyéskedő „tréfamester”

p

p

p Önáltató

p A megmérettetést görcsösen kerülő

p Az önmagát mindig a leggyengébbekhez mérő

p

p

p A halál ellen

p méregdrága csoda-gyógyszert vevő

p A halandóságán megbotránkozó életunt

p

p

p A csendhiány-beteg

p Önmagát zajártalomba vivő

p és ott tartó, ahhoz görcsösen ragaszkodó

p

p

p Ön-kivételező

p Még a halálos ellenségének is,

p csak önmagának meg nem bocsátó lény

p

p

p Az átkozottul és gyilkosan

p az ártatlanra féltékenykedő Otelló

p És a felszarvazottságáról mit sem tudó balek

p

p

p Önmagát

p kellemetlenül

p és huzamosan meglepő:

p a zsákbamacska nőt találomra választó

p

p

p Itt/most

p jelen nem levő,

p egy igazolatlan hiányzó

p A fájón múltba vágyódó –

p vagy a fantaszta álmodozó

p

p

p Az

p elmerengő

p elábrándozó:

p az értékes javait,

p a bírhatót álompénzért eladogató

p

p

p Majd

p holnap(után)

p Majd, ha idősebb,

p és gazdagabb stb. lesz…

p A boldogsága idejét egyre csak halogató

p

p

p Nem elvi,

p de presztízskérdés: egyik házasfél

p sem enged – mindkettő szamárként szenved

p

p

p Két kicsi kecske baktat a hegyre,

p a hídon nem térnek ki egymás elöl:

p mindketten a mély szakadékban végzik

p

p

p A

p csak

p képzelt veszélyed

p eltereli, lerögzíti a figyelmed,

p elfedi elöled a valóst, immár halálost…

p

p

p Olyan

p szekér/nő után

p caplat és futkos,

p amelyik nem veszi fel:

p a hajlandó és hozzáillő meg már rég oda…

p

p

p Ha

p itt-most

p nem tudja

p még-már elérni, amire vágyik,

p akkor olcsó/hamis az önvigasztalása:

p savanyú még az a szőlő!

p

p

p Sors-

p közösség?

p Az irigy átka és „vigasza”:

p dögöljön a szomszéd tehene is…!?

p (akitől ő is kaphatott volna tejet…)

p

p

p Teher alatt

p nő(ne) a pálma –

p az ő önkímélt léte

p elviselhetetlen könnyűségű

p

p

p Rafinált

p (ön)áltató szájhős,

p aki ravaszul, trükkösen, ügyesen

p módszeresen kikerüli a megmérettetést

p

p

p Ehet is, ihat is,

p alhat is, ölelhet is stb.,

p de önként él az emberi létminimumon,

p mert nem a mindenséggel méri magát!

p

p

p Nagyon

p sok mindent

p tud a humorról,

p érti is, csinálja is –

p de ritkán, vagy szinte soha nem élvezi

p

p

p Sok

p hűhó semmiért:

p óriás hegyek vajúdnak,

p de csak egy kisegérke születik

p

p

p Bírvágy

p Az enyém, tied, övé –

p mennyi lármát szüle

p Csontváry képet vesz,

p elzárja, és csak ő nézegeti

p

p

p A

p lusta

p ember azt hiszi:

p kezét-lábát is csak kölcsönkapta –

p a legenyhébb „büntetése”: kétszer fárad

p

p

p A

p lustát

p még a pihenés is kifárasztja:

p ami pedig csak munka után édes

p

p

p Élet-

p lendülettelen

p Helyből kellene

p akkorát ugrania, mint

p másoknak nekifutásból (svung)

p

p

p Úgy

p spórol,

p hogy mindig

p a legolcsóbbat veszi,

p és meglepődik, ha hamar kiderül:

p az olcsó húsnak mindig híg a leve

p

p

p Egy

p tudattalan vásárló,

p aki főleg, vagy csak az árcédulát nézi,

p így az olcsó lesz a drága: hamar tönkremegy

p

p

p Nem kockáztat

p Esés nélkül tanulna meg

p biztosan állni és járni a lábán…

p

p

p Nem

p fokonként

p halad a létrán,

p de nagyokat ugrana rajta felfelé –

p előbb akar akrobata lenni, mint járni-kelni

p

p

p Ha

p nincs Isten,

p akkor nekem

p minden megengedett –

p jó célomért elvehetem a gaz uzsorás pénzét

p

p

p Te

p még

p a saját károdon

p sem okulsz, bajodból se tanulsz…

p Ugyanúgy ismétled sokadszor, hátha most…

p

p

p A sok magyarázkodás, hárítás,

p és mentegetőzés miatt elmúlik az idő,

p míg kijavíthattad volna a léket kapott csónakot

p

p

p Hiába

p van szeme,

p ha nincs élesített esze:

p tompa elmével nem veszi észre a jót/bajt…

p

p

p Amikor

p a legjobban esik,

p vagy még éppen jól,

p pont akkor ne hagyd abba?

p Annyit és addig eszel,

p míg rosszul nem leszel…

p

p

p Olyan

p játékba mész bele,

p ahol a győztes mindent visz –

p és te csak és most is vesztes lehetsz/vagy…

p

p

p Bőven

p termő bamba diófa

p Mindig a te farkaddal verik a csalánt

p Másnak kaparod ki a tűzforró gesztenyét

p

p

p Hurokba

p dugod a fejed

p A hitelkamatok sohasem alszanak:

p az idő – nem – neked, de ellened dolgozik

p

p

p Labirintus -

p útvesztőbe vesző

p Utaknak olyan kusza hálózatába, szövevényébe,

p amelyben nehéz eligazodni, amelyből nehéz kijutni

p

p

p Megigézett

p Eredetileg bizonyos

p igékkel, pl. dicsérő szavakkal

p vagy babonás kifejezésekkel megbűvölt, megrontott

p

p

p Kármentő

p Mindig csak

p azt az almát eszi,

p amelyik már rohad –

p így sohasem eszik épet

p

p

p Szemtelen

p Bekopogtat,

p csak egy pohár vízért,

p de máris olyan éhes, hogy

p azt sem tudja: hol alszik ma éjjel…

p Ha a kisujjad nyújtod, már az egész karod akarja…

p

p

p Hálátlan

p Az állomás-

p főnöktől kér, lejmol cigit,

p a vasutas úrtól tüzet, majd pöfékelve kérdi:

p - Hé, komám! Csak nem te vagy itt a bakter?

p

p

p Előre-

p halad/visszamarad

p Azt hiszi, hogy halad, de ő csak áll,

p és az idő-vonat megy/húz el mellette…!

p Csak a gördülő kövön nem tapad moha!

p

p

p Örökmozgó

p Az örök sürgölődő-forgolódó,

p aki sohasem áll meg ülepíteni-töltődni,

p mindig attól fél, hogy most marad le valamiről…

p

p

p Agyadra

p megy a jólét,

p a jó dolgában

p veszik meg a kutya is…

p Leisure without culture is death

p

p

p A

p semmit-

p tevés, a henyélés

p a bűnök anyja, az erény mostohája

p A tétlenség az ördög párnája, bűnök forrása

p

p

p „Maximalista”

p Ha nem tehet meg mindent,

p akkor inkább nem tesz meg semmit…

p (és amúgy is: A lustaság fél egészség)

p

p

p Diplomáciai érzéke

p nem nulla, de süllyed a mínuszban:

p rossz modora, tárgyalási stílusa miatt

p nem fog tudni előnyös megegyezésre jutni…

p

p

p Diplomatikus lény

p Kétértelműen óvatos, tartózkodó, zárkózott

p Szépítő, eufemisztikus kifejezésként ravasz,

p hízelgő, sima modorú, szélhámos személy.

p

p

p Félre/

p alultájékozott

p Amit hall, az igaz

p és való, de értéktelen „hír”

p Vagy félrevezetés, féligazság, elhallgatás, hazugság

p Vagy rémhír, amit akár még ki is színez és úgy továbbít…

p

p

p Egy-

p könyvű és

p egytévés megtévesztett ember

p Neki az ő pénzéből is fenntartott köztévé

p szolgáltatja az összes fontos hírt/helyes magyarázatot

p

p

p A

p boldogságkeresés

p szerinte egoizmus,

p ezért is büszke rá, hogy

p ő egy örök boldogtalan:

p az altruista nagy lemondó

p (naponként hallják is ezt tőle

p a szegény gyerekei…)

p

p

p Világvégváró

p Minden erény és nagy tett hiábavaló

p Hol a régiek dicsősége, mi lett ebből mára?

p Minek erőlködni - napirenden van a világvég…

p

p

p Szelíd,

p erőszakmentes,

p aki kisgyerekét sem kényszeríti,

p előbb-utóbb majd csak rájön, mi jó neki

p (persze csak ha túléli, hogy a tűzzel játszott)

p

p x

Váci Mihály:

Szelíden, mint a szél

Szőkén,

szelíden, mint a szél,

feltámadtam a világ ellen,

dúdolva szálltam, ténferegtem,

nem álltam meg – nem is siettem,

port rúgtam, ragyogtam a mennyben,

cirógatott minden levél.

Szőkén, szelíden, mint a szél,

minden levéllel paroláztam;

utamba álltak annyi százan

fák, erdők, velük nem vitáztam:

– fölényesen, legyintve szálltam

ágaik közt, szép suhanásban,

merre idő vonzott s a tér.

Szőkén, szelíden, mint a szél,

nem erőszak, s akarat által,

ó, szinte mozdulatlan szárnnyal

áradtam a világon által,

ahogy a sas körözve szárnyal:

fény, magasság sodort magával,

szinte elébem jött a cél.

Szőkén, szelíden, mint a szél,

a dolgok nyáját terelgettem,

erdőt, mezőt is siettettem,

s a tüzet – égjen hevesebben,

ostort ráztam a vetésekben:

– így fordult minden vélem szemben,

a fű, levél, kalász is engem

tagad, belémköt, hogyha lebben,

a létet magam ellen szítom én.

Szőkén, szelíden, mint a szél;

nem lehetett sebezni engem:

ki bántott – azt vállon öleltem,

értve-szánva úgy megszerettem,

hogy állt ott megszégyenítettem

és szálltam én sebezhetetlen:

– fényt tükrözök csak, sár nem ér.

Szőkén, szelíden, mint a szél,

jöttömben csendes diadal van,

sebet hűsít fényes nyugalmam,

golyó, szurony, kín sűrű rajban

süvített át, s nem fogott rajtam,

s mibe naponkint belehaltam,

attól leszek pusztíthatatlan,

s szelíden győzök, mint a szél.

p Bigott katolikus

p A gyermekáldás neki istentől van,

p a fogamzás sehogy nem gátolható –

p ahova Isten báránykát ad, oda legelőt is ad…

p

p

p Meddő

p és magtalan

p Aki már ifjan el tudja dönteni, hogy

p soha nem akar „teherbe esni”/nemzeni:

p sterilizált, „kasztrált” – majd késő a bánat…

p

p

p Gyermek-

p áldásból átok

p A perfekcionista,

p és ezért hamar kiégett szülő,

p aki kompenzál: ön-feláldozva

p kényezteti gyerekét, s nevel

p magának egy házi zsarnokot…

p

p

p Az

p egyik

p szerint a házasság

p mindig az Égben köttetik, és ezért

p ember azt nem oldhatja fel – a másik

p meg az első veszekedés után hazaköltözik…

p

p

p Akinek

p az alárendelt pap,

p vagy a szektavezér szava isten szava

p úgy a magán- mint az ún. közéletben is,

p ezért nem is figyel a belőle szóló szentlélekre…

p

p

p A

p papi-politikai

p demagógia balekja:

p a menny/jövő majd szebb lesz,

p ez a földi élet csak siralomvölgy…

p

p

p A

p vezetőket

p is a Jóisten adta –

p akinek Isten ily hivatalt adott,

p az ehhez észt és szívet is kapott

p soha nem kritizál, nem tiltakozik…

p

p

p Aki

p szentül

p hiszi, hogy a tanítója

p azért kapott diplomát, hogy

p jót és jól, csak igazat tanítson neki

p

p

p Az

p ő vendége,

p az ún. vendégbarátja

p akkor is pazarul lakomázik,

p ha családja ezt majd megkoplalja

p

p

p Aki

p úgy hív

p valakit vendégségbe,

p ahogy a fabulában a róka a gólyát,

p de abban sincs köszönet, ha visszahívják…

p

p

p Aki

p a vendégségben

p úgy „illemtudó”, hogy sosem éhes,

p nem torkos-falánk: max. egyszer vesz

p (és az a vendéglátó, aki nem is kínálgatja…)

p

p

p Étel-érdem

p Vendégségbe hívsz,

p de úgy bánsz velem, mintha

p ingyen-konyhára jöttem volna,

p és még a kegyelemkenyérért is

p neked tetsző imát kell mondani

p

p

p Aki

p a világ

p rendjének tartja,

p hogy neki még a létminimumért is

p maximális teljesítményt kell nyújtani

p

p

p Aki

p úgy véli

p és érzi, hogy

p aki őt vadidegenként

p finom cukorral kínálja,

p és kedvesen simogatja,

p az csakis egy jó bácsi lehet

p

p

p Akit

p az utcán,

p nyilvános helyen

p senki-semmivel sem szólíthatja meg -

p mindenkiben tolakodó, szemtelen, molesztáló

p aszfaltbetyárt látva rázza le a neki rendelt nagy Őt…

p

p

p Pátoszod

p olyan hamis

p mint a diri bácsié

p a tanévnyitó ünnepségeken…

p Majd amikor ennek tudatára ébredsz/ébresztenek,

p onnantól meg betegesen irtózol minden emelkedettségtől

p

p

p Addig-addig

p vársz a döntéssel,

p míg - számodra kedvezőtlenül -

p maguktól dőlnek el azok a dolgok

p (ki nem döntött ecetfa dől rá lakóházadra…)

p

p

p Divide et impera

p Két összeveszített

p között a nevető harmadik nem te vagy…

p Álellentéteket kreálva megosztanak, és leuralnak

p A politikai pankráció dübörög, a barátságok bomlanak

p

p

p Agymosoda

p Agymosással, öblítéssel elérik,

p hogy szégyelld a családod/nemzeted történelmét

p Elvágva gyökerektől satnya, nem virágzik önértékelésed

p

p

p Aki

p a korpa közé keveredik,

p azt hamar felfalják a disznók -

p s persze gyenge vigaszként énekelheti,

p hogy „Mások vittek rossz utakra engem…”

p

p

p Ön-

p megerőszakolás

p Amikor a hajlamaim

p ütköznek ún. kötelességeimmel,

p Amikor mindig mást szeretnék, máshoz lenne kedvem,

p mint ami a konkrét dolgom, ún. halaszthatatlan munkám…

p

p

p A

p bosszú

p bosszút szül?

p Nincs kitörés az ördögi körből,

p Az ellenséges felek akár lassan,

p de biztosan ki is irthatják egymást?

p

p

p Fent és lent

p Az emberiség

p egyik jótevője az,

p aki jól el tudja játszani

p Napóleon jól megírt szerepét,

p de viszont kötözni való bolond az,

p aki még az előadás után úgy marad…

p

p

p Nem mindegy…

p Mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólad?

p Mindegy, hogy híres, jó hírű vagy hírhedt vagy?

p Mindegy minek a milyen „hőse” vagy – botrányé…

p

p

p Akinek

p teljesen mindegy,

p hogy nárcizmus vagy nácizmus,

p hogy amnesztiát vagy amnéziát kap,

p hogy felfüggesztett/felakasztós az ítélete…

p

p

p A

p bizonyítási

p kényszer csapdái

p A repülő osztály – vakmerő mutatvány

p A Pál utcai fiúk és „nemecsek” hősködése

p Egy nemkívánt gyermek tüntető jó-tanulósága…

p

p

p Rossz

p fokozatok

p Az egyik nem

p ismeri fel a hibáját, vétkét…

p A másik meg jól tudva is azt,

p nyakló nélkül csak ismételgeti,

p A harmadik meg még oly büszkén

p dicsekszik, egyenest henceg is vele!

p

p

p Kis

p álöröm

p Beígértek

p két nagy pofont – egyet kapsz

p Vagy jogos fizetésemelés igénnyel állsz elő,

p s a végén örülsz, ha maradhatsz, nem rúgnak ki…

p

p

p Tragikus

p meg nem értés

p Csak megsimogatni

p szerettem volna a nyuszit,

p de a folytonos menekülésével,

p értetlenségével annyira felbosszantott,

p hogy most már legszívesebben agyoncsapnám…

p

p

p Rossz

p humanikum

p Az ember egyedüli lény,

p aki mindent megszokik!?

p Egy idő után a büdöst se érez,

p és még a rabságban szaporodik…

p

p

p A szokás hatalma

p Csak az első nap volt az élettér büdös,

p De akkor még újoncként nem mertél szólni,

p És így a harmadikon már nem is érezted…

p

p

p Olyan vagy,

p mint az a béka,

p akit lassan melegítve

p lehet élve megfőzni –

p mert mire kiugrana,

p már régen késő…

p

p

p Fixa idea

p lett az a rémálom,

p hogy életed egy nagy filmforgatás

p amibe rajtad kívül mindenki be van avatva?

p

p

p Avatatlan

p Olyan az élete,

p mint a filmstatisztáé,

p aki csak egy-egy jelenetben tűnik fel és el,

p arra kap instrukciót, de az egészet sosem látja…

p

p

p Pygmalion

p Az alkotó szerelmes lesz művébe, szobrába.

p vagy a másik emberből akar egy olyat faragni,

p ami tökéletesen megfelel az ő ideáljának…

p

p

p Ingerküszöb

p Nem stabil az önbizalma, önértékelése

p A legkisebb piszkálódás kihozza sodrodból,

p s hosszú időre el is veszíti lelki egyensúlyát

p

p

p A láthatatlan ember

p A mimikris kaméleon rokona…

p aki vészhelyzetben terepszínű tárgy lesz,

p de annak elmúltával se változik vissza – úgy marad

p

p

p Csak majdnem

p Csak majdnem érted el a vonatot

p Csak majdnem költöztél kertes házba

p Csak majdnem született meg a gyereked

p Csak majdnem találtad/gyakoroltad hivatásod…

p

p

p A

p nagyokat lódító-

p tódító hetvenkedő katona

p A messzeség operetté szépíti a háborús időket

p (pedig kötéllel fogtak és parancsra embert öltél,

p és idegen királyt szolgáló Mesebeli János voltál)

p

p

p Semmilyen

p Aki annyira jellegtelen,

p hogy fantomképpel körözni sem lehet,

p de még egy különös ismertetőjele sincsen…

p ha nincs beszámozva, könnyen összetéveszthető…

p

p

p Megszerez,

p megtart - elveszt

p Ami könnyen jött, könnyen megy.

p Ebül szerzett jószág sokszor ebül vész el.

p Könnyebb a lányt elrabolni, mint megtartani.

p

p

p Kínzómestered

p közelről és régóta ismer, érzékeny pontjaid is

p Ha veled él, minden nap ki vagy neki szolgáltatva

p és ráadásul tőle pont az ellenkezőjét várnád…!

p

p

p Szavatartó

p Az ígéretét betartja,

p ha részegen bármilyen őröltséget ígért is,

p ha törik, ha szakad, még ha belepusztul is…!

p

p

p Jószívű

p Ő bármit

p és bárkinek kölcsönad,

p és soha semmit nem kér/követel vissza

p (mindezt úgy veszi, mintha ajándék lett volna)

p

p

p A

p kölcsönkérő,

p aki halogatja a visszafizetést,

p nem jelentkezik, és nem is elérhető,

p s egy idő után már elévültnek veszi tartozását…

p

p

p Ismeretlen tettes

p Nem derült ki, hogy ő ütötte el a gyereket,

p és ő örül, hogy megúszta a földi büntetést –

p de a lelkiismerete kínpadján jön az égi bűnhődés…

p

p

p Aki

p még akkor is

p beinvitálja a „tótot”,

p ha tudja is, hogy végső soron

p az akár kitúrhatja a saját házából

p

p

p Aki

p mérgeskígyót

p melenget a keblén,

p egy álszentet pátyolgat (Tartuffe),

p aki a legdurvábban él vissza a bizalommal:

p házi nyúlra lő, viszályt szít, spion, kisemmiz stb.

p

p

p Aki

p „jó hazafiként”

p az ablakon kidobott pénzzel,

p például békekölcsönökkel segíti

p a honvédelmet/agresszív háborús készülődést

p

p

p Ha

p ő elvből,

p erőszakmentességből

p nem ment honvédő katonának,

p akkor a gyereke se merje megpróbálni…

p

p

p Ha

p megütik egyik arcát,

p ő odatartja még a másikat is,

p ha megdobják kővel, visszadob kenyérrel:

p nem mérlegeli, lefegyverző volt-e gesztusa…

p

p

p Ha

p nincs más élelem,

p és állatot kellene ölni,

p akkor inkább a gyerekeivel koplal,

p de még akár éhen hal velük együtt…

p

p x

József Attila

VIGASZ

Ne hadd el magad, öregem,

bőröd ne bízd kereskedőre,

ki elád felhőt az egen

s a földön telket vesz belőle.

Inkább segít a kutya szőre

a teríthető betegen,

semhogy magát miértünk törje,

aki sorsunktól idegen.

Magának rág mind, aki rág,

a fogacskák azért fogannak.

S mert éhes rongy vagy, a fogát

elkoldulhatod-e a kannak?

Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak,

ki fűtve lakik öt szobát,

falain havas tájak vannak,

meztelen nők meg almafák?

Hihetsz-e? Szagos kis dorong

édes szivarja s míg mi morgunk,

ő langyos vízben ül s borong,

hogy óh, mi mennyire nyomorgunk!

Ha pincéjébe szenet hordunk,

egy pakli „balkánt” is kibont!

Szivére veszi terhünk, gondunk.

Vállára venni nem bolond...

Bús jószág, ne vetéld magad!

Együtt vágunk a jeges télnek.

A jégből csak lucsok fakad,

de hű társ - éhezők kísérnek.

S ha most a tyúkszemünkre lépnek,

hogy lábunk cipőnkbe dagad,

rajtad is mult. Lásd, harc az élet,

ne tékozold bizalmadat.

1933. október 19.

pppppppppp

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

Életminőség Jenciklopédia

Az emberi unikum: a még önmagának is ártó élőlény,

aki nagyon boldog lehetne, de nagyon boldogtalan lesz…

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: hasznukat veheted!

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…