Czuczor Gergely - Fogarasi János
A magyar nyelv szótára

Tartalom

Bevezetés

Első rész.
Akadémiai utasitások.

Első utasitás
Pótlékutasitások, illetőleg jóváhagyások

Második rész.
Részletesb igazolása azon elveknek, illetőleg eljárási módoknak, melyeket a szerzők a munka folytában az általános utasitások nyomán is követtek.

I. Szakasz. A szók értelmezése
II Ugyanazon szónak többféle érteménye
III. Szócsaládosítás
IV. Táj- és elavult szók
V . Szóelemzés
VI. Külhasonlítás
VII. A szóhasonlítás elvei és szabályai
VIII. Ezen osztályzat értéke a magyar szóhasonlításra nézve
IX. A magyar szók öszvehasonlítása az altáji nevezetesen a finn családdal
X. A képzők és ragok öszvehasonlítása

Harmadik rész.
A magyar szók alkatrészeinek rendszere.

I. Szakasz. A magyar bötük, illetőleg szóhangok fejtegetése.
A bötük száma és felosztása
A rövid önhangzók viszonyai egymáshoz
A hosszú önhangzók és viszonyaik egymáshoz
A rövid és hosszú önhangzók részletes párhuzamban
Az i, u, ü és í, ú, ű mértékéről
Az önhangzók működési rendszere nyelvünkben.
I. Az önhangzók rendszeressége a gyökökben
II. Az önhangzók rendszeres viszonya illetőleg hangrende a képzőkben és viszonyító ragokban
A. Kétágú képzők és ragok
B. Háromágú képzők és ragok
C. Hatágú képzők és ragok
III. Az önhangzók rendszeressége érteményi tekintetben
A mássalhangzókról
Előtétes mássalhangzók
Közbevetett mássalhangzók
Hátratett mássalhangzók
Áttételes mássalhangzók

II. Szakasz. A gyökökről.
A gyökök fogalma
Elvont vagy elavult törzsek
A gyökök nemződése nyelvünkben
A gyökök módosúlatai
Az egyenlőhangú (homonym) gyökökről
Önhangzóval kezdődő gyökök és gyökelemek
Mássalhangzóval kezdődő gyökök és gyökelemek

III. Szakasz. A szóképzésről.
A képző fogalma és különbözése a ragtól
A szóképzés nemei
Az önhangzók mint szóképzők
A mássalhangzós szóképzők
Csonkított szókból vagy elvont gyökökből álló képzők
Kisarjadzás által alakúlt képzők
Némely kétes származásu képzők
Szóalkotás öszvetétel által
Ikerszók

IV. Szakasz. A szóviszonyító ragokról.
Névviszonyító ragok
Helyviszonyítók általán véve
A helynevek ragozásáról
Helyviszonyító névutók
A személyragokról mint a személynévmások módosított alakjairól
A személynévmások többes száma
Mutatványok a tárgytalan vagyis tárgyra nem mutató igék személyragozásából
Mutatványok a tárgymutató igealak személyragozásából
Mutatványok az ik-es igék személyragozásából
A névszók birtokragozásáról
Birtokos é, éi és ék
A személynévmások birtokragozása
A személynévmások tárgyeseti és tulajdonító ragozása
A névmódosítók és névutók személyragozása

Ismertető

A 19. század közepéig a magyar nyelvtudományban még nem voltak szilárd, általánosan követett alapelvek. A frissen megalakult Akadémián az éppen csak létrejött osztályokban azonban pezsgő munka indult. A nyelvtudományt illetően a török-tatár nyelvekkel való rokonságot vallotta az egyik, a finn-ugor nyelvekkel valót a másik felfogás. Az előbbi irányzat jeles képviselői voltak Czuczor Gergely és Fogarasi János, és az időszak legjelentősebb nyelvészeti alkotása, az általuk szerkesztett, A Magyar Nyelv Szótára c. munka. A tehetséges, jobbágy-paraszti sorból származó Czuczor Istvánt (1800, Andód) tudásvágya az egyedüli kiemelkedési lehetőséget jelentő papi-szerzetesi pályára terelte: tizenhét éves korában belépett a pannonhalmi bencés rendbe, ahol a Gergely nevet kapta. Tudós és költő, a magyar romantikus nemzeti eposz egyik megteremtője volt. A Magyar Tudományos Akadémia megalakulása után, 1831-ben levelező taggá, 1836-ban a nyelvtudományi osztály rendes tagjává választotta. Megbízták - Fogarasival együtt - a magyar nyelv nagy szótárának szerkesztésével. 1848-ban részt vett a forradalmi mozgalmakban, királyellenes, mozgósító hatású "Riadó" című költeményéért a forradalom bukása után hatévi, vasban töltendő várfogságra ítélték. A börtönben is folytatta a szótár készítését. Az Akadémia kérelmére azután 1851-ben kegyelmet kapott. Ettől kezdve szinte kizárólag nyelvtudományi munkásságának élt. A kiegyezést, és szótára 1874-es bemutatását már nem érhette meg: 1866-ban a kolerajárvány áldozata lett. A nagy szótárt tudós munkatársa, Fogarasi János fejezte be. Fogarasi János (1801-1878) jogtudós és nyelvész volt. Iskolai tanulmányait Sárospatakon végezte, majd ügyvédi oklevelet szerzett és különböző kormányzati pozíciókban adó- és pénzügyekkel, joggal foglalkozott, legfőbb törvényszéki bíró, az Akadémia rendes tagja volt. Hivatalos foglalatosságai mellett szabadon maradt minden idejét a magyar nyelv művelésének, kutatásának szentelte. 1845-től Czuczorral, majd annak halála után egyedül irányította az anyaggyűjtést, szerkesztette a hatkötetes szótárat. A bámulatos munkával összegyűjtött mű anyaga a szavak értelmezését illetően még ma is egyedülálló értéket képvisel, a magyar nyelv egy korábbi állapotának hű tükre, számos, azóta nyelvünkből már kiveszett szó tára. A "Czuczor-Fogarasi" sokáig nélkülözhetetlen kézikönyve volt az anyanyelvünkkel foglalkozóknak, s manapság is a magyar nyelvészet páratlan kincse.

Forrás: http://adtplus.arcanum.hu/hu/collection/CzuczorFogarasi/