Eugéniusz:
A magyar/világelit árulásai – I.
Egymondatos lényegre törő jellemzések
Alkalmatlan, megalkuvó, hitvány, gyáva, tétlen, kártevő,
a pályával járó pokoljárásokat ön-kíméletesen elkerülő stb. stb.,
vagyis a hatalmát jó helyett semmire, sőt főleg rosszra használó
ún. segítő, szellemi, kulturális, társadalmi, gazdasági és politikai elit
Arany János
Rendületlenül
Hallottad a szót: „rendületlenül -”
Midőn fölzengi myriád ajak
S a millió szív egy dalon hevül,
Egy lángviharban összecsapzanak?...
Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon
Merő szokássá szent imád ne váljon!
Sokban hívságos elme kérkedik,
Irányt még jóra, szépre is az ád;
Nem mondom: a hont ők nem szeretik;
De jobban a tapsot, mint a hazát...
Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon
Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!
Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,
Kinek világát csak divat teszi:
Őnála köntös, eb, ló egyremegy,
S a hon szerelmén a hölgyét veszi...
Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,
Külcsillogássá szent imád ne váljon!
Van - fájdalom! - kinek cégér hona.
Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:
Ki innen! e hely az Úr temploma:
Rátok az ostor pattogása vár!...
Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:
Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!
Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -
Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,
Gyarló erényünk öntagadni kész,
Mint Péter a rettentő éjtszakán.
Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -
De kishitűvé szent imád ne váljon!
Szeretni a hont - ah! még nehezebb,
Midőn az ár nő, ostromol, ragad...
És - kebleden be-vérző honfiseb -
Bújsz a tömegben, átkos egymagad.
Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon
Káromkodássá szent imád ne váljon!
Hallottad a szót: „rendületlenül?”
Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -
Lenn a sikamló tér, nyomás felül,
Vész és gyalázat el ne rántsanak.
Oh, értsd meg a szót: árban és apályon
- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!
(1860.)
p 1.
p A rábeszélő gép, aki akár még egy gyereket is beszél a hasadba/vagy ki…
p Aki a testi-lelki következményekre nem figyelmeztet: abortusz bagatellizáló
p Nem avat be, de a tudtomon kívül rajtam/rabon kísérletezi ki az új szereit…
p Szorgosan lelki időzített bombákat, pl. Pató Pál ideált telepít be életteredbe
p
p 2
p Aki zsarolhatóvá tesz, zsarolhatóságban tart, s szükség esetén meg is zsarol
p Csak annyit fizet munkádért, termékért/áruért, hogy éppen még ne halj éhen
p Rászoktat az „ingyen-konyhára”, hogy kiszolgáltatott, az ő csicskása maradj
p Ő ijesztő, feloldatlan rémmesékkel traktál, és így még az álmodat is elrontja
p
p 4
p Tanulás helyett is pénzt keresni küldi: csoda, ha buta marad, koravén lesz
p Addig járatja az iskolákba, halmoztat diplomákat, hogy infantilis lesz/marad
p Oly pozícióval bízza meg, csábítja el a „delikvenst”, amibe ő csak belebukhat
p Úgy és akkor szponzorálja a tehetséged gondozását, ha elárulod a nemzeted
p
p 5
p Tud-tesz: összeuszítani két embert/országot, és így ő lesz a nevető harmadik
p Ócska strici: a züllésbe vitt elszédített, szerencsétlen lány zsarnok élősködője
p Monopolhelyzete biztonságából szemléli a többi pályázó öldöklő kenyérharcát
p Ő egy ujjal se nyúl hozzád, testileg fenyít, ő „csak” nyilvánosan megszégyenít
p
p 6
p A rossz tanár, aki a kudarcélményeid naponta gyarapítva tesz ön-agresszívvé
p Salvus conductus: menlevél, ha tetten érik: ő egy „bűnbak” cigány, zsidó stb.
p Lerontja a közoktatás színvonalát, de az ő gyerekei elit magániskolába járnak
p Csak mást kötelez a védőoltásra, ami nem használ, de legalább árthat/irthat
p
p 7
p Beolt: az életellenes családrombolás, nyitott házasság neoliberális ideológiája
p LMBTQ kamu diplomával kenyerét az embergyilkos Sátán szolgálatával keresi
p Cinikus-nihilista: kifigurázza, kigúnyolná még legszentebb vallási érzéseidet is
p Lelketlen bürokrata: magát többszörösen is védve nem ismer méltányosságot
p
p 8
p Nem piszkolja be „tiszta” kezét, „csak” tippet ad a - szív, ház, pénz - rablónak
p Az intrikus, cselszövő, falazó - mint Biberach, s Gertrudis Melinda bukásában
p Fűt-fát ígérve külföldre csábító, de persze nem szexmunkára, á nem, dehogy!
p Egy - jóval - nagyobb fizetésért cserbenhagyja az őt felnevelő szüleit/hazáját
p
p 9
p Rendőrként vállalja a szolgálati fegyelmet, de úgy tesz, mintha: ő szabad száj
p Nyáj-birkásító: a langyos, kiherélt, zsidósított „keresztény” tant untig ismétlő
p Ő állítólag a nép ügyvédje: évi egyszer ingyen adna is szaktanácsot, ha elérik
p Ő óriásplakáton/köztévé-főműsoridőben - te baráti körben hirdeted a műved
p
p 10
p Ő néptribunnak kiáltja ki magát, de csak egy önjelölt utcasarki hordószónok
p Fejbe kólint/letaglóz: rossz híreket non stop ügyesen kereső, színesítve tálaló
p Hőst csinál: ágyútöltelékként miatta lehet más a hősi halott - Mesebeli János
p A „szent” céljai eléréséhez ő igen sokra, akár még emberáldozatra is képes
p
p 11
p Ő mindig csak/főleg önmagát ajánlja, mert jobbat nem tud, ill. nem is akar
p Levédeti/szabadalmaztatná, jó pénzért árulná még az ingyen Evangéliumot is
p Kanonizál szent iratokat, stigmatizál apokrifeket, kiképezi a papot - kiskorúsít
p Gyönyörű-szépre festi az idegen, az ellenséged Rosszisten-képét: „rabosítás”
p
p 12
p A - talmi - aranyra mutogatva elvakít: te ne lásd meg a ketreced és bilincsed
p A saját szakmáját/tantárgyát más rovására (leg)többre tartó - mást semmire
p A gyerek otthon/iskolában szabadon kukkolhat: ez az ő „nemi felvilágosítása”
p A gyerekrontó gonosz mostoha, ill. a rosszabb: a kényeztető szülő és nevelő
p
p 13
p Reklám/szponzori pénzekért tönkreteszi, lerombolja saját hiteles ember képét
p Ez az ún. sportember bokszoló csakis övön alul, vagy a ringen kívül akar ütni
p Egy olyan tűzoltó, aki piromániás, vagy az égő házba szorultakkal alkudozik!?
p Ő a tűzoltót/baktériumot irtja: ha ott vannak a tetthelyen, ők a baj/kórokozók
p
p x
Arany János
Epilogus
Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon'...
Legfölebb ha omnibuszon.
Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se' irigyeltem.
Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy' áll orra
Az út szélin baktatóra.
Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, --
Félreálltam, letöröltem.
Hiszen az útfélen itt-ott
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.
Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.
Ada címet, bár nem kértem,
S több a hírnév, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.
Kik hiúnak és kevélynek --
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?
Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.
Mily temérdek munka várt még!...
Mily kevés, amit beválték
Félbe'-szerbe'
S hány reményem hagyott cserbe!...
Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.
Az áruló elit
arcképcsarnoka
A nem javító-segítő,
de passzívan-aktívan ártó elit
A lelki-szellemi, társadalmi, és
gazdasági/politikai vezetők árulásai
Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy épp a rosszat csinálja jól…
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagembernél jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb. stb.,
hogy segítsenek vagy ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
Mindenki közvetlenül érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|