A Győr-Sopron megyei állambiztonsági szerv jelenti, hogy az Egészségügyi Minisztérium által megjelentetett [tehát legális!] ALKOHOLÓGIA című lap áprilisi számában cikk jelent meg

"Miért isznak a magyar írók" címmel, amelyben a Belső Elhárítás /III/III/ által ellenőrzött írók fejtik ki a véleményüket a kérdésről, "ellenzékieskedő" kitételekkel az alkoholizmus társadalmi és politikai összefüggéseiről.

A jelentés meg is nevezi őket:

Kőbányai János, Könczöl Csaba, Lezsák Sándor, Szilágyi Ákos, Csajka Gábor Cyprian, Czakó Gábor és Kornis Mihály szerepel a névsorban.

Intézkedés: értesítik a BM III/III. Csoportfőnökséget és az MSZMP megyei első titkárát.

ÁBTL - 2.7.1. NOIJ Győr-Sopron megye 77/4. 1982. szeptember 10.

Az eset előzménye:

1982. április 2-án az írószövetség klubjában, a József Attila Kör (JAK) szervezésében a fiatal írók eszmecserét tartottak a mértéktelen hazai alkoholizálási járványról, különös tekintettel arra,

hogy ettől meg a JA K tagságát kitevő fiatal „írástudók" sem eleve mentesek.

A beszélgetést Könczöl Csaba irányította. A JAK tagságát egyebek közt a következők képviselték: Czakó Gábor, Csajka Cyprián Gábor, Eszterházy Péter, Györe Balázs, Hideg Antal, Kántor Péter, Kartal Zsuzsa, Komis Mihály, Kőbányai János, Lezsák Sándor, Nemes István, Osztojkán Béla, Reményi József Tamás, Széchenyi Ágnes, Szilágyi Ákos, Szkhárosi Endre, Tábor Ádám.

A tanácskozás anyagáról számolt be az ALKOHOLÓGIA című lap.

Hogy miért isznak (ittak, fognak inni) a magyar írók, azt nem fogjuk itt és most megválaszolni, és a társadalmi és politikai összefüggések helyett egy állambiztonsági kapcsolatra hívjuk fel a figyelmet.

A csatolt első képen a szintén nagyivó Petri György mellett a súlyosan alkoholbeteg Könczöl Csaba látható, míg a második képen a szintén alkoholista Tar Sándor. Ő nem volt ott a tanácskozáson, de mégis szerepet játszott a történetben.

1981-ben Tar Sándor "Hajdu" fedőnév alatt ügynöki jelentést írt Könczöl Csabáról, aki ekkor éppen Salgótarjánban volt, alkoholelvonó kúrán, Samu doktor (dr. Samu István) kezelésé alatt. "Hajdu" beszámolt arról, hogy Könczöl az 1956-os salgótarjáni sortűz áldozatai után végez kutatásokat. Állítólag megszerezte a sortüzet elrendelők nevét is, és már 30 oldalnyi vázlata van az ügyről, amihez titkos iratokat is megszerzett titkos iratot őriz egy páncélszekrényben.

Az ügy folytatásaként - "Hajdu " egy 1983-as jelentése szerint - Samu doktort nyugdíjazták, Könczöl egészségügyi iratait, kórlapjait a rendőrség lefoglalta, és Könczöl Csabát kirúgták a Gorkij-könyvtárbeli állásából is.

Radnóti Sándor írja Könczöl Csabáról, egykori barátjáról:

"Biztos nem lesz szabatos, amit mondok, bár éppen tőle sok alkohológiát tanultam, de soha nem láttam embert, akinek szenvedélybetegsége ennyire genetikusan determinált lett volna. Tizenhat éves korában megkóstolta, és attól kezdve alkoholista volt. De hát sok minden egyéb is volt, elragadó fiatalember, nagy womanizer (magyar megfelelői – szoknyapecér, szoknyabolond, nőcsábász –mind pontatlanok lennének), hatalmas tehetség, nagyszerű stiliszta, bátor közéleti ember, az egyik legjobb magyar irodalomkritikus, remek fordító (Bahtyin és más nagy oroszok magyarországi megismertetője és propagátora).

Csaba az alkoholt és a szeduxent tolta túl, öngyilkossági tervekre utaló megjegyzéseket tett, s Bognár Éva, Bognár Szabolcs, Hajnóczy Péter, valamint Mátis Lívia éjjel 1 órakor betuszkolta egy kocsiba és leszállította Salgótarjánba a Samu István féle krízisintervenciós pszichiátriai osztályra, amely intézményhez mindegyiküknek volt már valami köze. Ez a kényszerintézkedés meglepően jól sikerült. Úgy látszik, azt várta, hogy valakik kezükbe vegyék a sorsát. Csaba jól érezte ott magát, 6–8 gépelt oldalas, lendületes önanalizáló leveleket írt nekem, tájékozódott a betegek és a város társadalmi helyzetéről, barátkozott Samu doktorral és a Szentesi–Ratkóczi házaspárral (fiatal pszichiáterekkel), valamint elkezdte foglalkoztatni az antialkoholista propaganda. Meg is látogattam ott, emlékszem, Dalos Rimmával együtt.

„Fehér” alkoholistaként tért vissza, cikkeket írt az alkoholizmusról, monomániás antialkoholista lett. A magyar Pimodán címen antológiát szerkesztett, amelyet az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság adott ki. A Fiatal Művészek Klubjában tanúja voltam, hogy megszólította Petrit: – Mondd, Gyuri, nem gondolod... – eddig tudta mondani, amikor Petri nagy nyomatékkal rávágta, hogy nem!, és sarkon fordult.

Aztán visszaesett. [...] 2004‑ben, ötvenhét évesen halt meg.

#ÁBTL #NOIJ #Könczöl_Csaba #Tar_Sándor #alkoholizmus