Bölcs-balga, s boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típuspéldatár



Eugéniusz:

Hivatások, árulások, pokoljárások – II.

Ki mily sokat segíthet, még többet árthat

Az emberiség jótevőitől a fejétől bűzlő halig



Arany László

TŰNŐDÉS

Virrasztok árva lámpa mellett,

Olyan nyomasztó a lehellet,

A lég olyan nehéz!

Künn a világ vigalma, zajja,

S a "honfiság" lármás zsivajja

Tompult morajba vész.

Mily felfuvott, önhitt dicsekvés,

Kótya-vetye, koncon veszekvés;

Dobot ver az ima;

Nincs időnk az időre várni,

S mit szánk, szemünk meg bír kívánni,

Mind kell, egyszerre, ma.

Remény, öröm jelzője-é ez? -

Oh félek, inkább vesztet érez,

Ki élni így siet;

Mint a hajósnép örvény szélén,

Már csak néhány percet remélvén,

Élvbe dől - s elsülyed.

S mindezt a költő némán lássa?

Nem volna-é szent hivatása

Mellt szegni ellenök:

"Megállj, korán e lázas eszmék.

Kitartás! A küzdőkre lesz még

Idő, pihenniök."

Hajh, volt - alig egy emberöltő -

Szebb korszakunk, midőn a költő

Zenghetett szózatot;

Betölté égi hivatását

És tisztelék Olymp varázsát

És meghallgattatott.

Oh ti dicsők, kik telve hittel,

Haladtatok szent ihletettel

Az ifjodás terén;

Az éjhomályból fölverétek

Régi dicsőségünk' - s tiétek

Volt a legszebb remény.

Aztán te, pezsgés nemzedéke!

Dalodban harcok lángja ége,

Mely gyújt, hol megjelen:

Buzdítva mást, csatára kelni,

Ágyuk zajában énekelni!

- Tied volt a jelen.

De sőt ti is, kik tört reménnyel

Küzködtetek tiranni kénnyel,

Viselve láncait:

Tudtátok, él, bár csendbe némult,

A nemzet s a megélt dicső múlt

Volt a jövőre: hit.

Volt célotok, mely vont előre;

Szent küzdelem a költő bére,

S ha zenge ajkatok,

Akár csatán, veszélybe híva,

Akár rabláncon, rejtve, tiltva:

Egy nemzet hallgatott.

S megértett és figyelt reátok,

Veletek érze, ti valátok

Testében az ideg.

Mily pálya, így, magasba törni,

Vagy a kétségb'esést kiölni,

S táplálni a hitet.

Ma álmainknak, íme, vége. -

Ha felvillan multunk emléke,

Fáj tőle a jelen:

Fáj a dics, amit elfed a múlt,

Fáj a viszály, mely ím megujult

S megujul szüntelen.

Nem áll magasztos cél előttünk,

Mint szétriadt nyáj tépelődünk,

Megrezzent bármi nesz,

A holnap is már fél-sötétség,

Lépnénk, de visszatart a kétség,

A tett aggályba vesz.

És a költő buzdíthat-é mást?

Ki még nem élt, csupán csalódást,

Hirdethet-é reményt?

Futók ösvényét hogy jelölje?

Az égi láng eltünt előle,

Nem lát semmerre fényt.

S ha szólna is tán, - hangja elhal;

Ki érti, annak biztató dal

Kételyén nem hat át;

Ki meg vakon hisz s ront előre,

Reá zúg a kételkedőre:

"Eladtad a hazát!"

S átok, gyanu, gúny égve terjed, -

Mindig erősebb lángra gerjed

E szenvedély loha

A vész ütött törzs így kiépül? -

Igen, fattyusarj nő tövébül

A fa, félek, soha.

1868

p Magas mérce

p „Tégy oly célt fel,

p Amelyre soha senki nem ért.

p Mert szép dolog a középszerű

p Tudós emberekkel elérkezni,

p De szebb még a legtudósbakkal

p Egyarányú messze hagyíttani,

p A legszebb penig

p mindeneket fellyülhaladni,

p És a nagy hegynek

p oly részében állani,

p Ahová soha senki

p maga erejétől nem hághatott,

p S talán soha nem is hág.”

p Apáczai Csere János

p

p

p Megpuhított

p A mézesmadzagot bekapó,

p a diktatúrában hazajárogató,

p a honvágyával mindent felülíró,

p egykor harcos politikai emigráns,

p ill. akiről kiderülhetett: ügynök volt…

p

p

p Tanácsadó

p Rivális-ritkító:

p súg a Hatalomnak -

p a neki kínos-kellemetlen

p pályatársa szilenciumra ítélve,

p vagy a börtön/emigráció választás.

p

p

p Tolvaj

p Az emigrációba

p kényszerült társa műve

p az ő nevével jelenik meg,

p s a bevételt is lenyúlja pl.

p a „sorstalan” Imre Kertész

p

p

p Emigránsok

p Aki politikai üldözöttként

p kér menedékjogot, de csak

p közbűntényes volt, vagy

p a jobb életkörülmények

p miatt hagyja el hazáját…

p

p

p Küldetés

p Aki azért csapódik

p az emigrációs hullámhoz,

p hogy a kint aktív politizálókról

p fizetett jelentéseket írjon haza,

p ill. bomlassza, lejárassa őket…

p

p

p Szellemképíró

p A Rossz szellemet

p vagy bagatellizálom,

p dajkamesés figurává,

p krampuszkává kicsinyítem –

p vagy éppen ellenkezőleg:

p a világ főhatalmának tartom,

p akivel szemben eleve hiábavaló

p bárminő emberi ellenállás…

p

p

p Kisugárzó

p Az éter hullám-

p hosszain sugárzom

p velem született/kiművelt,

p karban tartott pesszimizmusom

p

p

p Kísértő

p A lelkek rosszabbik,

p ördögtől való részét

p viszem a ravasz kísértésbe,

p etetem, hizlalom, erősítem –

p a jobbikat, az istenit elfojtom…

p

p

p Sikerorientált

p Az én sikerélményem,

p ha sikerül a nemzedékek közé éket verni

p ha sikerül a fiúkat az apáik ellen fellázítani

p

p

p Ökör-

p következetes

p A nemzethalált jósoltam,

p s ezen-ezért dolgozom is,

p hisz hírnevem rontaná,

p tekintélyem csorbítaná,

p ha mégis tévednék…

p

p

p Vén diák

p Az iskolának tanulok:

p mint egy örök öreg diák

p halmozom végzettségeimet,

p s kerülöm az alkotó felnőttkort…

p

p

p Hivatás

p Csak azért

p kerültem bölcsész pályára,

p mert rossz matekos voltam,

p az nekem természettudomány,

p és büdös volt a kétkezi munka…

p

p

p Termékeny dilettáns

p A mennyiség lenyűgöz,

p a minőséget nem érzékelem –

p nagyüzemi futószalagon gyártom

p a cikkeket, előadásokat, könyveket…

p

p

p Meddőhányó

p A papírkosárnak,

p iratmegsemmisítőnek,

p elfekvő raktári készletnek

p termelek jó szép- vagy szak-

p irodalom helyett iroda lomot

p

p

p $

p Nem

p érdekel,

p hol gyártják,

p s ki veszi meg -

p találmányomat

p annak adom el,

p aki a legtöbbet fizeti…

p

p

p Esküdt

p Az esküdtszék

p tizenkét dühös embere:

p én vagyok az egyik, aki

p egy fiatalember sorsáról dönt,

p de nem az „akadékoskodó” …

p

p

p „Újító”

p óvatos duhaj

p Keresztelő János

p vadonatúj jelmondata:

p ne szólj szám, nem fáj fejem

p (minek nyíltan bírálni a zsarnokot!?)

p

p

p Hortobágy poétája

p Ha nem kapok azonnal

p nagyon pozitív visszajelzést,

p az első visszhangtalanság után

p már csak káromkodok, fütyörészek

p

p

p Dezertőr

p Az első kudarc után

p végleg elhagyom a pályám,

p s elmegyek Nyugatra cselédnek,

p és gyalázom az alma matert, hazámat…

p

p

p Múltból élő

p Az első sikereim

p babérjain ülök-üldögélek,

p egy rókáról több bőrt lehúzva,

p s ebből akarom kihúzni nyugdíjig

p

p

p Gyenge jellem

p Az első hatalmi szóra,

p ill. egy pofon ígéretére,

p vagy a szegénység jelére

p azonnal felfüggesztem elveimet

p

p

p Gittegylet

p Az elmebaj-

p társak körében

p csak fövünk a saját levünkben,

p és ülésezzük agyon magunkat

p

p

p Outsider

p Nagyon nem kér

p a kívülálló segítségéből,

p pedig az iskola az agyát mosta,

p amúgy is üzemi vakságban szenved

p

p

p Asszimilálódó

p Anyám se ismerne rá,

p annyira beilleszkedtem,

p az önfeladásig idomultam

p az új befogadó csoporthoz

p

p

p Ámokfutó

p Ideig-óráig

p még szabadlábon,

p aki közben mindent és

p mindenkit feketére fest

p

p

p Ego

p Amit

p én nem/nem én

p találtam meg vagy fel,

p azt nem is érdemes kutatni,

p illetve az nincs is fel/megtalálva

p

p

p Dr. Mengele

p és elődjei/utódai…

p Az orvosetikai vétségek

p állatorvosi lova vagyok:

p szaktudásommal legalább

p semmit nem használok,

p de minél többet ártok…

p (pl. oltással kísérletezek)

p

p

p Műhiba

p A jó lábat

p amputálom ugyan,

p és már nem is először,

p (mindig megvédtek, mert

p ugye a „mundér becsülete”)

p de viszont már keresek is vevőt

p az így feleslegessé váló papucsra

p

p

p Boltvezető

p Arra oktatlak ki, hogy

p potenciális bolti szarkaként nézz

p a kicsit rosszabbul öltözött vevőkre

p (miközben aranyifjak drága italt lopnak)

p

p

p CD/DT

p A háború

p megelőzésénél is jobban

p ügyelek a diplomáciai protokoll

p legaprólékosabb előírásaira is…!?

p (Corps diplomatique)

p

p

p Ige-iga

p A gyarmati leigázáshoz

p angol-tibeti nagyszótárt,

p vagy „jó” ideológiát gyártok

p (pl.: vadember-civilizálás stb.)

p

p

p Ügy-védő

p Nem a nép,

p de a gazdagok-hatalmasok

p zseniális sztárügyvédjeként

p rivaldafényben villogok, és

p bőven kapok is a szajréból,

p zsíros falat jut a koncból…

p

p

p Szervilis

p A gaz gazdag

p embereket kiszolgálva

p kiszolgáltatom az érdek-

p védtelen kis szegényeket

p

p

p Tekintély-

p „tisztelő”

p Az én autokrata

p főorvosom jó vagy

p rossz diagnózisa nekem

p – egy „kis alorvosnak” –

p megfellebbezhetetlen igazság,

p akármi lesz is így a beteggel…

p

p

p Hárító

p A személyes felelősséget

p mindig gyorsan és szakszerűen

p magamtól el- és másokra áthárítom:

p intézményre, bizottságra, rangidősre stb.

p

p

p Rajongó

p A csúcson

p rajongásommal zaklatlak –

p utána már meg sem ismerlek,

p már le se köplek, vagy pedig

p nagy élvezettel a sárba taposlak

p

p

p Személyi követő

p A célszemély botlására

p - olykor csapdát állítva -

p dögkeselyűként lesek és

p azon melegében lecsapok,

p és azonnal be/feljelentem…

p

p

p Ügyintéző

p A bürokrácia útvesztőiben

p fonál nélkül a sorsukra hagyom

p kétségbe esve csetlő-botló ügyfeleimet

p

p

p Szolgáltató

p A bűnbakra

p mindig meglevő igényt

p artikulálom, felerősítem

p és rámutatással ki is elégítem

p

p

p „Teológus”

p A Szent Bibliából

p szelektíven idézve,

p félmondatot kiemelve

p „bizonyítom be” neked,

p hogy semmi nem szent

p

p

p Fekete mágus

p Ismeri a szó hatalmát,

p az átok stb. teremtő erejét

p és falra is festi az ördögöt -

p ront és bajba, veszélybe sodor

p

p

p Transzplantáló

p A „szívátültetéshez”,

p a haza elhagyáshoz/váltáshoz

p előbb jól legyengítem szellemi

p immunrendszeredet, hogy így

p megkönnyítsem a gyökérvágást

p

p

p Kávéházi író

p A belvárosomból

p csak erőszakkal, ájultan

p lehetne egyszer-egyszer is

p honismereti országjárásra vinni,

p de ott meg annyire berúgnék,

p hogy nem maradna emlékem…

p

p

p Elvhű

p A „ma nekem,

p holnap neked”

p „elvi alapon” döntök

p pályázatok/emberek/

p művek sorsáról

p

p

p Gát

p és gáncs

p A még-már

p nem brancsbelit,

p a nem elvtársakat

p - ha megtehetem -

p adminisztratív eszközökkel

p is gátolom a kutatásaikban

p

p

p Kincs-

p vadász

p A „Kincses szigetről”

p hamis térképet készítek

p és árulok a mindenkori

p nyomorgó csodaváróknak

p (szerencse- vagy piramisjáték stb.)

p

p

p Agit-

p prop

p Agitációs-

p propaganda

p aktivista vagyok,

p aki kihasználja, hogy

p célcsoportja meg van félemlítve

p

p

p Pálforduló…

p A „hegemón”

p dial. materialista

p marxista–leninista

p nappali/esti egyetemen

p adtam és vettem órákat,

p majd hipp-hopp mindezt

p megtagadtam, idealista lettem

p

p

p Hitvitázók

p A „homousion/

p homoiusion” hitvitát

p furkósbottal, rendőri

p segédlettel, háborúval stb. vívják

p (s kaparják ki a gonosznak a gesztenyét)

p

p

p Szociál-

p darwinista

p A lemaradókat

p nem felzárkóztatom,

p de végleg leszakítom –

p pusztuljanak a gyöngék…!

p

p

p „Utilitarista”

p A szűkkeblű haszonelvű

p A „haszontalan filozófia” ellen

p populista „érvekkel” közhangulatot

p teremtek, és – ha teheti – intézkedő…

p

p

p 1984

p előtti és

p utáni történelmet

p naprakészen hamisító –

p igény szerint korrigáló…

p

p

p Eufemizmus

p A bénító, leépítő

p és bűnre csábító

p mély nyomort csak

p hátrányos helyzetté

p szépítő szociográfus

p

p

p Disz-krimi

p A nem zsidó,

p vagy nem buzi kollegát

p mondvacsinált ürüggyel

p kirekesztő vagy hátráltató

p

p

p Színiiskola

p Nem érdekli, hogy

p tehetséges-e a tanítványa,

p inkább hízelegve áltatja őt,

p és nem tájékoztatja a pályáról,

p csak minél több fizető diákot toboroz

p

p

p Jós

p Megérzi, megtudja,

p hogy mit szeretnél hallani,

p és jó sok pénzért ezt is kapod –

p vagy dodonai a jóslata,

p így is, úgy is érthető…

p

p

p Szponzorált

p A zsidó bankárnál,

p vagy nagyiparosnál

p előszobázó, kalapozó

p úgynevezett proletár költő

p

p

p Rábeszélő gép

p Puhítod, megfőzöd,

p megdolgozod az alanyod,

p vagyis inkább a tárgyad:

p bárhova, bármire beszervezed

p

p

p Privatizáló

p A társadalmi problémákat

p nem is érzékelő, nem lát(tat)ó,

p saját köre érdeksérelmeivel elfoglalt,

p illetve azokat közügyként feltüntető…

p x

Arany László

Az irgalom

Mint purgatorium, kietlen, bús, setét,

Hol megtört vezeklő várja ítéletét,

Hol a lét epedés, az idő végtelen,

A lelken, mint köd ül aggasztó sejtelem, -

Hol Damoklesz-kard függ mindenik fej fölött,

S mint puszta szirten egy csoport hajó-törött,

Összebuj úr, szegény; nincs koldus, nincs király,

Bölcs és bolond csak azt tudja: hol mije fáj;

S Lázár, a nyomorék, Lancelot, a büszke hős,

Simon, a bélpoklos, és Sámson, az erős,

És Salamon, a bölcs, Markalf, a félbolond,

A gyáva Absolon, a vakmerő Roland,

Gottfried, a jó, kegyes, Filep, a zord s komoly,

Itt már egyforma mind, sorsuk közös nyomor;

Igy mulik perc, nap, év, száz év, örömtelen,

De bármilyen hosszú, gyötrelmes a jelen,

Nincs veszve a jövő s félig kihalva bár,

Felcsillan még nekik egy-egy reménysugár;

Egy szalmaszál, melyhez kössék az életet...

Ilyen hely volt, hová egykor sorsom vetett. -

Sivár, rideg tanyán szánalmas társaság,

Kit egyenlővé tett egyenlő árvaság,

Egy ínség, egy nyomor, ki-kinek önbaja,

Egyenlő reménynek hajszálnyi fonala.

De e bús nép közül két tünemény kivált:

Az egyik ifjú lány: kerub, ki földre szállt,

Hozván az egekből derűt, mosolyt, reményt,

Ragyogó csillagból egy-egy darabka fényt.

Ifjú, vidám kacajt, szikrázó szellemet,

Az ég kékjéből csent színnel festett szemet,

Pezsgő vér ingerét, tavasz friss bimbaját,

Hogy aki rátekint, felejti önbaját,

S megenyhül.

A másik pokol csúf fajzata,

Ocsmány ördögfiók, rút mint az éjszaka,

Sovány koszos kis eb, didergő, torz, sülye,

Mint halál-bagolyé mered szét tág füle,

Összecsapzott szőrét sárcsimbókok lepik,

Ránézni förtelem; rugják, ütik, verik,

Elűzik mindenütt, nyugtot seholse lel,

Mindenki arra vár, bár éhen veszne el!

S im ő a Tiszta, ő, leküzdve undorát,

Magához öleli, mint régi, hű barát,

Eteti, ápolja, becézi gondosan...

...ott, hol kiről-kiről hiven beírva van,

Jó, rossz, miről egykor be kell számolnia,

Egy szót írnak be most: misericordia.

Wörishofeni emlékül gróf Zichy Márthának, 1892.



Szellemi-társadalmi elit

Hivatás, pokoljárás és árulás

Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,

akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/áthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.

A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,

akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak:

papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,

akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a „jutalmuk”/”büntetésük”.

És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,

de épp a rosszat csinálják jól: pl. summa cum laude végző,

magát továbbképző, de a mai protokollt követő-betartó,

betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos.

És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p.s.:

Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,

ahogy pl. a családfő-szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító is stb.

A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,

sőt még ennél is rosszabb: a pokolba vivő majomszerető stb. stb.