Tartalom

Összefoglalás

A rendezvény- és könyvsorozat célja az volt, hogy kísérletet tegyen a magyar irodalmi kánon 12 remekművének újraértésére és újraértelmezésére. A versek közismert és kedvelt költemények, az egyetemi képzés és a középiskolai tananyag fontos darabjai, melyek nemegyszer a tudományos gondolkodást is megtermékenyítették az elmúlt évtizedekben.

A konferenciák (és az előadások anyagából készülő tanulmánykötetek megjelenésének) sorrendje az alábbi volt:

1. Szeptember végén (Koltó-Nagybánya) - 2007. ősz
2. Apokrif (Szombathely-Bozsok-Velem) - 2008. tavasz
3. Szondi két apródja (Szécsény-Drégelypalánk) - 2008. ősz
4. Esti kérdés (Esztergom) - 2009. tavasz
5. Levél a hitveshez (Abda-Pannonhalma) - 2009. ősz
6. Hajnali részegség (Szabadka-Újvidék) - 2010. tavasz
7. Ki viszi át a Szerelmet (Veszprém-Ajka-Iszkáz) - 2010. ősz
8. Kocsi-út az éjszakában (Nagykároly - Érmindszent-Nagyvárad) - 2011. tavasz
9. A közelítő tél (Szombathely-Celldömölk-Egyházashetye) - 2011. ősz
10. A vén cigány (Székesfehérvár-Kápolnásnyék) - 2012. tavasz
11. Eszmélet (Balatonalmádi-Balatonszárszó) - 2012. ősz
12. Valse triste (Szombathely-Celldömölk-Csönge) - 2013. tavasz
+ 1. Szeptember végén (Koltó-Nagykároly-Nagybánya - csak Nagy Versmondás és számvetés) - 2013. ősz

A konferenciák, illetve a tanulmánykötetek módszertani újdonságai:

1. Társrendezvényként Jordán Tamás színművész vezényletével több száz fős versmondásokat szerveztünk, melyekről az m1 televízió 20-30 perces filmeket készített.

2. Alkalmanként nemcsak az adott költő életművének szakkutatói ismertették legújabb eredményeiket, hanem olyan, a szóban forgó verssel egyébként nem foglalkozó irodalmárok is, akik a 12 konferencia mindegyikén - vagy majdnem mindegyikén - kifejtették álláspontjukat.

3. A tudomány képviselői mellett aktív résztvevőként jelentek meg a középiskolai tanárok, akik előadásokon, pódiumbeszélgetéseken, vitákon osztották meg nézeteiket a versek tanításáról, illetve tankönyvi kanonizációjáról. Lehetőleg mindig meghívtunk előadóként szépírót is.

4. Rendezvényeink utolsó napján olyan beszélgetéseket szerveztünk, melyeken a tudósok és a tanárok, tankönyvszerzők mellett diákok, egyetemi hallgatók is elmondják véleményüket, gondolataikat a szóban forgó költeményről.

5. Célunk volt, hogy a tudomány és a közoktatás számára a legkorszerűbb kutatási eredményeket foglalhassuk össze, és jelentethessük meg néhány év leforgása alatt - a helyszínek biztosította élményközpontúság szempontjával kiegészítve - "a 12 legszebb magyar vers"-ről.

6. Az egyes tanulmányköteteket mindig a következő konferencián mutattuk be.

Szombathely, 2013. szeptember 23.

Forrás: A sorozat zárókötete.

olvasható:

A vén cigány

A VÉN CIGÁNY

Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Véred forrjon mint az örvény árja,
Rendüljön meg a velő agyadban,
Szemed égjen mint az üstökös láng,
Húrod zengjen vésznél szilajabban,
És keményen mint a jég verése,
Odalett az emberek vetése.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és embert öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Kié volt ez elfojtott sohajtás,
Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
Ki dörömböl az ég boltozatján,
Mi zokog mint malom a pokolban,
Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,
Vert hadak vagy vakmerő remények?
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Mintha ujra hallanók a pusztán
A lázadt ember vad keserveit,
Gyilkos testvér botja zuhanását,
S az első árvák sirbeszédeit,
A keselynek szárnya csattogását,
Prometheusz halhatatlan kínját.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

A vak csillag, ez a nyomoru föld
Hadd forogjon keserű levében,
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy uj világot zár magába.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel ujra a vonót,
És derüljön zordon homlokod,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.

1854. július-augusztus(?)