Bölcs/balga, boldog/boldogtalan ember

A táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

A Jóisten országai és/vagy földi-égi pokol

Életminőség-vizsgáló magyarán írt példatár

pppppppppppppppppppppp

Eugéniusz:

Értékőrzés-javítás helyett rontás:

emberismereti igazmondó tükör - IV.

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

pppppppppppppppppppppppp

Vörösmarty Mihály

A vén cigány

Húzd rá cigány, megittad az árát,

Ne lógasd a lábadat hiába;

Mit ér a gond kenyéren és vizen,

Tölts hozzá bort a rideg kupába.

Mindig igy volt e világi élet,

Egyszer fázott, másszor lánggal égett;

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Véred forrjon mint az örvény árja,

Rendüljön meg a velő agyadban,

Szemed égjen mint az üstökös láng,

Húrod zengjen vésznél szilajabban,

És keményen mint a jég verése,

Odalett az emberek vetése.

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Tanulj dalt a zengő zivatartól,

Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,

Fákat tép ki és hajókat tördel,

Életet fojt, vadat és embert öl;

Háború van most a nagy világban,

Isten sírja reszket a szent honban.

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Kié volt ez elfojtott sohajtás,

Mi üvölt, sír e vad rohanatban,

Ki dörömböl az ég boltozatján,

Mi zokog mint malom a pokolban,

Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,

Vert hadak vagy vakmerő remények?

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Mintha ujra hallanók a pusztán

A lázadt ember vad keserveit,

Gyilkos testvér botja zuhanását,

S az első árvák sirbeszédeit,

A keselynek szárnya csattogását,

Prometheusz halhatatlan kínját.

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

A vak csillag, ez a nyomoru föld

Hadd forogjon keserű levében,

S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől

Tisztuljon meg a vihar hevében,

És hadd jöjjön el Noé bárkája,

Mely egy uj világot zár magába.

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak,

Lesz még egyszer ünnep a világon,

Majd ha elfárad a vész haragja,

S a viszály elvérzik a csatákon,

Akkor húzd meg ujra lelkesedve,

Isteneknek teljék benne kedve.

Akkor vedd fel ujra a vonót,

És derüljön zordon homlokod,

Szűd teljék meg az öröm borával,

Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.

1854. július - augusztus

p x

p

p Olyan, mint egy kifestett illatos hulla

p

p Állatbolond: együtt-hálása már-már szodómia

p

p Állatidomár: a gyerekét produkciókra képzi ki

p

p Amibe belehalt, az kis adagban orvosság lenne...

p

p Az egész háza tisztaszoba, a lakók kvázi kitiltva

p

p Egy kis árulás és romba dől életmű/nimbusz

p

p Pénze a párnában, vagy maximum a bankban

p

p Mindenre ráér, még nem dőlt össze a ház

p

p Folyik a drága vére, de ő a sminkjével babrál

p

p Házastársi kötelesség teljesítő: unott szexmunka

p

p A politikai kurzus felkapott/elejtett percembere

p

p A pályacsúcsán jégszoborrá merevedő „sztár”

p

p Nincs preventív értékőrzés/javítás, csak tűzoltás

p

p Nagy és szép volt, mára már csak „élő” múmia

p

p Csak a panoptikum egy kitömött viaszbábúja

p

p Életfilmjében még a statisztát is rosszul játszó

p

p A sok-sok kis hópehely vétke összeáll: bűnlavina

p

p Ha sokat néz tükrébe, akkor sokszor lát majmot

p

p Ő egy világpolgár, mindenütt és sehol se otthon

p

p Sokat játszotta a piást, majd úgy is maradt

p

p Házastársához hű: de nem is volt kísértése

p

p Polgárpukkasztása kimerül a perverziókban

p

p Művészete szocreál, de az ágyban formabontó

p

p Ő a cölibátusban papol az önmegtartóztatásról

p

p A Szent könyv holt betűibe temeti magát

p

p Önképében ő hol porszem, hol meg kisisten

p

p „Autista”: leépült a kommunikációs színvonala

p

p Csak egy innováció-kreativitás nélküli gépies üzem

p

p A papucs szereppel ő egy időzített bombára ül

p

p Addig fojtja el/le „jogos” vágyait, míg robbannak

p

p Önmegerőszakoló: a holtáig kényszerpályán futó

p

p Jó ügyeket rosszul, míg rosszakat jól szolgál

p

p Csak a szabadság kéne, a felelősség már nem

p

p Felnőttségfóbiás: gyerek(es)ből szenilis lesz

p

p Nagy ravaszul csak menti, pont így elveszti éltét

p

p Nem ülteti el - jó helyre - a magot/magát

p

p Kenyérkeresetéhez nem kell/nincs tehetség(e)

p

p Kocsma: hőbörög, otthon/hivatalban: kussol

p

p Titkon lázong, nyílt színen meghunyászkodik

p

p Nem ütköző: előtte szent bárki más akarata

p

p Annyit parodizált: elveszett eredeti hangja

p

p Minden nap más arcot mutat, ő így érdekes…

p

p Nyárspolgári életét vallási mázzal színesítené

p

p Gyülis/bulis hétvégi extázis a lélekmentője

p

p Élete egy „Ki utánozza jobban XY-t” verseny

p

p Eső után akár két köpönyeget is ad/vesz fel

p

p A munkahetét a péntekre gondolva bírja ki

p

p Neki hálapénz az előre kért paraszolvencia

p

p x

Madách Imre

Dáridóban

Van-e még a hegedűben?

Húzd cigány,

Azt a csárdást, hadd pördüljön

Az a lány.

Van-e még gazdánknak ilyen

Ó bora?

Hadd igyuk meg, ne maradjon

Holnapra.

Eljöhetne török, tatár

Vagy orosz,

Rác, oláh, szerb és kitudja

Milyen rossz,

Annak állna házi gazdánk

Jó bora,

S abban másnak csak ne ázzék

A foga.

Húzd cigány, húzd, hadd ne higyjék,

Hogy busúl

A magyar, hogy házában nem

Ő az úr.

Hadd ne leljen abban senki

Örömöt,

Hogy szivünk már bánatában

Megtörött.

Fel-le fordúl a szerencse

Kereke,

Aki mit nyert, hogy ha bírja,

Hadd vigye.

Azt a csárdást! a magáét

Hadd vigye

A legény is, de csak úgy, ha

Bír vele,

S úgy bír csak, ha a lány szívből

Vele jár,

Máskép együtt törni, rakni

Mit használ.

Szomorú a magyar nóta

Eleje,

Sírva indúl a magyar is

El vele.

Ám de aztán viggá válik

A sora,

Hogy kedvvel néz Isten is le

Rá maga.

Három a tánc! hogy volt hogy! most

Szaporán

A legvígabb hátra vagyon

Még talán.

Vadkéjén ha megdöbben az

Idegen,

Megdöbbent már máskor is, fel

Sem veszem.

Peng a sarkantyú kipördűl,

A bajusz.

Hozzá minden lánynak ajka

Odahúz.

Igy mutatja ifjú és lány

Hogy magyar,

S mássá lenni nem is tud, nem

Is akar.

p x

p

p A rossz kölcsön miatt oda pénze, barátja

p

p Nem tudja, hogy közös lónak túros a háta

p

p Előítélet-mentes: ki is fosztja cigány zsivány

p

p Ha egy cigány átverte, többel nem tárgyal

p

p A leggyorsabban hősi halott: „Ide lőjetek!”

p

p Teste nem fogyatkozik, sőt, de lelke megtört

p

p Őrmester zongoristát keres, megy WC-t pucolni

p

p Azzal dicsekszik, amit szégyellnie kéne: adócsaló

p

p A merengő, aki a bírhatót eladja álompénzen

p

p Legvitézibb tette: adott a szarnak egy pofont

p

p Ha adakozik, az „Nesze semmi, fogd meg jól!”

p

p Vasmarokkal szorítja a veszett fejsze nyelét

p

p Önként megy nyerőnek mondott vesztőhelyre

p

p Lukas oldalú: furtonfurt furdalja a kíváncsiság

p

p A pofonra nem reagált, a rúgásra már késő

p

p Panasz? Ha langyos a sör, neki úgy is jó

p

p Ha ló nincs, szamár is jó, akár egy életre

p

p Ő senki - részeg, ámokfutó - elöl sem tér ki

p

p Soha nem tudja magát tudatlannak tettetni

p

p Ki volt a nagyobb hibás? Nem kezd békülni!

p

p Csak azért bántod, hogy bocsánatot kérhess...

p

p Addig-addig vár a bocsánatkérő, míg az meghal

p

p Aki az emberben bízik: nádra támaszkodik

p

p Mindenét szétosztja, hogy hálát vásároljon

p

p Egy Lear/Goriot, de nem tragikus: komikus

p

p Ha tudná, tenné, de nem tudja, így tanítja

p

p Mintha szerelő lenne: másokban hibát keres

p

p Részegen tett őrült fogadalma is szent neki

p

p Neki a kikényszerített ígéret is adott szó

p

p Egy spicli kígyót melenget kebelbarátként

p

p A fanatikus, aki a feketét is fehérnek látja

p

p Ha százszor becsapták is, nem hisz eszének

p

p Bármit megtesz, ha Ő a barátjának mondja

p

p Magának ellensége lesz, ahogy ő barátkozik

p

p Minden egyes ember baján ő akar segíteni

p

p A feleslegből is úgy ad, mintha fogát húznák

p

p Nem kívánt gyermek - folyton bizonyítana

p

p Szülei fiút vártak, annak nevelték: hagyta

p

p Uniszex: se férfi, se nő, csak ember lenne

p

p Biszex: minden akar lenni: férfi is, nő is

p

p Az oroszlán bajszát huzigálja: rajta veszt

p

p Önáltató: a borbarát/szesztestvér neki bajbarát

p

p Bármire kész beteg, „csak” önvizsgálatra nem

p

p A „gyógyítás” mai káros tortúráinak alávetett

p

p Minden orvosra hallgat, minden szert bevesz

p

p A könnyek mögött nem látja a krokodilt

p

p Zavarba hozza a kegyelem: nem érdemelte

p

p Nem tud ajándékot elfogadni: megszolgálná

p

p x

Madách Imre

Egy táncvigalomban

Ismértem nálad szebbeket, leányka,

Hajoltak hozzám nálad jobbak is,

Nem bírhatlak s nem vágyom birtokodra,

Mi, jól tudom, kiábrándulni visz.

Mi vonz hát mégis oly hévvel tehozzád,

Mért fáj, ha másért ver szived talán,

Mi káprázat reng gyöngéid felett is? -

Megígézél bizonnyal, kis leány.

Átengedem magam a bűvöletnek,

Fénymámor, illat, kéjjel élvezem,

E termen és e kedves szemeken túl

Idő, világ ne létezzék nekem!

Húzd, húzd, cigány! fáj bár, de mégis édes

A hang, melyet lelkemből vonsz elő;

Mi ott szenderge titkos sejtelemként,

Vonód alatt az mind életre jő. -

Zenédben egy küzdő szívnek világa,

Örömsikoltás, elhaló sohaj,

Egy jobb szellemvilág visszhangja rendül,

Lágy olvadó bú és vad csatazaj. -

Majd a zenére a tánc is megindult,

Karomra fűzöm a kedves leányt,

Önérzettel, büszkén vezetgetem fel,

Mint az erős tő a lengő virányt.

Hozzám hajol, majd pajkosan meg elhagy,

Körüllebeg epedve, csintalan, -

Dac és békűlés, féltés és enyelgés

Felváltva reng a tánc hullámiban.

Majd érzem szíve gyorsuló verésit,

Lélekzetét, - karomra dűl a lány,

Hozzám szorítom, s pörgő őrületben

Ég, föld enyész, őt ölelem csupán.

Ha az igézet végre elenyészik,

Fény, illat és zene kihal, eláll,

S a köznapi világ néz újra rám le,

A költőitlen reg sugárinál:

Képed, leány, egész kéjjel marad fel,

Minél tán nem több szűd bírása sem -

S menten marad mégis minden salaktól,

Mi a bírást követni kénytelen.

pppppppppppppppppppppppp

P.s.:

Plusz

vagy mínusz

végtelen itt/most a tét

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…