Bölcs-balga, s boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típuspéldatár



Eugéniusz:

Hivatások, árulások, pokoljárások – I.

Ki mily sokat segíthet, még többet árthat

Az emberiség jótevőitől a fejétől bűzlő halig



Madách Imre:

Az ember tragédiája

NYOLCADIK SZÍN

(Prágában. A császári palota kertje.

Jobbra lugos, balra csillagász-torony, előtte tágas erkély

Kepler íróasztalával, székkel, csillagász-eszközökkel.

Lucifer mint Kepler famulusa az erkélyen.

A kertben udvaroncok s hölgyek csoportokban sétálnak,

közöttük Éva is mint Borbála, Kepler neje. –

Rudolf császár Ádámmal mint Keplerrel beszédbe mélyedve áll.

A háttérben egy eretnek máglyája ég. Estve, később éj.

Két udvaronc az előtéren elmenve.)

ELSŐ UDVARONC

Ki az megint, ki ottan fűtözik,

Eretnek vagy boszorkány?

MÁSODIK UDVARONC

Nem tudom.

Nincs már divatban, hogy még érdekeljen,

Csak söpredék gyül a máglyák köré.

S nem őrjöng az sem már öröm miatt,

Csak hallgatag néz és morog magában.

ELSŐ UDVARONC

Az én időmben ünnep volt az illyes,

Ott volt az udvar, a nemes világ.

Ah, így fajulnak el a jó idők. - (Elhaladnak.)

LUCIFER

Ily hűvös estve e tűz jólesik,

Bizon-bizon már jó régen melenget.

De félek, hogy kialszik nemsokára.

Nem férfias határzattól eloltva,

Nem új nézetnek engedvén helyet,

De e közömbös korban nem leend,

Ki új hasábot vetne a parázsra,

S én fázhatom. - Minden nagy gondolatnak,

Hiába, ily kicsínyes a bukása. - - (El a toronyba.)

(Rudolf és Ádám az előtérre lépve.)

RUDOLF

Állítsd fel, Kepler, horoszkópomat,

Rosz álmam volt az éjjel, rettegek,

Mi konjunktúrákban van csillagom.

Baljóslatú jel tűnt fel udvarában

Már múltkor is, ott a kigyó fejénél.

ÁDÁM

Meglesz, uram, amint parancsolod.

RUDOLF

Ha majd e klimaktérikus napok

Elmúltak, a nagy műt is újrakezdjük,

Mely a minap sikertelen maradt.

Átnéztem újra Hermes Trismagistust,

Synesiust, Albertust, Paracelsust,

Salamon kulcsát és más műveket,

Mig rátaláltam az ejtett hibára.

Amint izzasztók a vénhedt királyt,

Feltűnt a holló s a veres oroszlány,

Utánuk a kettes merkur kifejlett

A két planéta egyesült hatásán,

S leszállt az ércek bölcseletsava.

De elhibáztuk a nedves tüzet,

Száraz vizet, s azért nem létesült

A szent menyegző, a dicső eredmény,

Mely ifjuságot önt az agg erébe,

Nemességet visz át a szürke ércbe.

ÁDÁM

Értem, felséges úr.

RUDOLF

Egy szóra még.

Rossz hír kering az udvarban felőled,

Hogy új tanoknak híveül szegődtél,

Rostálod a szentegyház téteit;

Sőt most, midőn anyád mint rút boszorkány

Legsúlyosb vád alatt börtönben ül,

Méltó gyanúba jössz te is, midőn

Olyan nyakasan s ernyedetlenül

Igyekszel őt kiszabadítani.

ÁDÁM

Felséges úr! hiszen fia vagyok.

RUDOLF

A szentegyház, fiam, igazb anyád.

Hagyd a világot, jól van az, miként van,

Ne kívánd kontárul javítani. -

Nem halmozálak-é kegyekkel el,

Atyád, tudod jól, korcsmáros vala

S nemességed kétség fölül helyeztem,

Pedig bizony elég bajomba telt.

Fölemelélek trónomhoz, s csak így

Jutál Müller Borbála szép kezéhez.

Azért, ismétlem, légy, fiam, vigyázó. (El.)

(Ádám gondolatokba merülve erkélyének lépcsőinél megáll.

Két udvaronc az előtérbe érve.)

HARMADIK UDVARONC

Nézd, mint mereng ismét a csillagász.

NEGYEDIK UDVARONC

A féltés bántja szüntelen szegényt,

Hiába, nem tud új körébe szokni,

Kirí belőle mindig a paraszt.

HARMADIK UDVARONC

Nem fogja fel, hogy az igaz lovag,

Bár istenség gyanánt imádja a nőt,

Vérét odadni volna érte kész,

Ha rágalom érintené erényét; -

Ő hódolásban mellékcélt gyanít.

ÉVA (Más csoporttal a két udvaronchoz csatlakozik,

s nevetve legyezőjével a második udvaronc vállára ver.)

Ah, menj, lovag - az istenért, kegyelmezz,

Tréfáidon halálra kell nevetnem. -

Nézd, itt e két úr mily szörnyű komoly. -

Talán megszállott már titeket is

Az újitásnak átkos szelleme?

Úgy el szememből! Nem szenvedhetem

E fajt, mely olly epés, bús felfogással

Megírigyelte ezt a csillogó

Nyugodt világot tőlünk s újat eszmél.

HARMADIK UDVARONC

Minket nem illet e vád, drága hölgy,

Ki vágyna illyen körben változásra.

ELSŐ UDVARONC

De, hogyha nem csalódom, ottan áll

Egy férfi, arcán e sötét jelek.

ÉVA

Férjem szegény? - az istenért, urak,

Kiméljétek meg őt az ily gyanútól

Előttem, kit hozzá szent kötelék

Csatol. - Hisz ő beteg - nagyon beteg.

MÁSODIK UDVARONC

Betegje tán e súgárzó szemeknek?

HARMADIK UDVARONC

Valóban, amit senki nem merészel,

Ő sértne-é meg féltékeny gyanúval? -

Óh, bár lehetne lovagod gyanánt

Szemébe kesztyűt dobnom a merésznek.

(Ezalatt Ádámhoz érnek.)

Ah, mester! épp jó, hogy találkozunk,

Jószágaimra kívánnék utazni,

Időjóslást szeretnék!

ELSŐ UDVARONC

Én pedig

Fiamnak vágynám csillagát kitudni.

Éjfél után, múlt éjjel jött világra.

ÁDÁM

Reggel mindkettő készen vár, urak.

NEGYEDIK UDVARONC

A társaság oszol, menjünk mi is.

HARMADIK UDVARONC

Lépcsője itt van - jó éjt, asszonyom.

(súgva)

Egy óra múlva.

ÉVA

(súgva) Jobbra, a lugosban.

(fent) Jó éjt, urak. - Jőj, kedves Jánosom.

(Mind elmennek. Ádám és Éva az erkélyre.

Ádám zsöllyeszékbe dűl. Éva előtte áll. Mindinkább besötétedik.)

ÉVA

János, nekem szükségem volna pénzre.

ÁDÁM

Egy fillérem sincs, mind elhordtad immár.

ÉVA

Örök szükséget tűrjek-é tehát?

Az udvarhölgyek pávaként ragyognak,

Szintúgy szégyellek köztük megjelenni.

Valóban, hogyha egy-egy udvaronc

Felém hajolva, mosolyogva mond,

Hogy a királyné köztük én vagyok,

Szégyenkezem miattad, aki a

Királynét így állítod udvarába.

ÁDÁM

Nem fáradok-e éjet és napot,

Elárulom tudásomat miattad,

Megfertőzöm, midőn haszontalan

Időjóslást, horoszkópot csinálok,

Eltitkolom, mit lelkem felfogott,

És hirdetem, mit jól tudok, hamis.

Pirulnom kell, mert rosszabbá levék,

Mint a szibillák, kik hivének abban,

Amit jósoltak, míg én nem hiszek.

De megteszem, hogy leljem kedvedet.

Hová teszem, mit bűndijul kapok?

Hisz nékem nem kell semmi a világon,

Csak az éj és tündöklő csillaga,

Csak a szférák titkos harmóniája

Tiéd a többi. - Ámde ládd, ha a

Császár pénztára többnyire üres

Sok kérelemre rendetlen fizetnek.

Tiéd lesz most is, mit reggel kapok,

S te hálátlan vagy, ládd, ez fáj nekem.

ÉVA (sírva)

Szememre hányod, hogy mit áldozasz,

S nem áldozék-e én is eleget,

Miattad? én, nemes háznak leánya,

Midőn kétséges rangodhoz csatoltam

Jövőmet, és nem általam jutál-e

Jobb társaságba? Hálátlan, tagadd el. -

ÁDÁM

Kétséges rang-e hát szellem, tudás?

Homályos származás-e a sugár,

Amelly az égből homlokomra szállt?

Hol van nemesség, más ezen kivül?

Amit ti úgy neveztek, porlatag

Hanyatló báb, mit lelke elhagyott,

De az enyém örökifjú, erős. -

Óh, nő, ha te meg bírnál érteni,

Ha volna lelked oly rokon velem,

Minőnek első csókodnál hivém,

Te büszke lennél bennem, s nem keresnéd

Kivűl a boldogságot körömön,

Nem hordanál mindent, mi benned édes,

Világ elé s mindent, mi keserű,

Nem tartanál fel házi tűzhelyednek. -

Óh, nő, mi végtelen szerettelek.

Szeretlek most is, ah, de keserűen

Fulánkos a méz, mely szivembe szállt.

Fáj látnom, mily nemessé lenne szűd,

Ha nő lehetnél; a sors semmivé tett,

Mely a nőt báb-istenként tartja még,

Mint istenűl tartotta a lovagkor,

De akkor hittek benne, nagy idő volt,

Most senki sem hisz, törpe az idő,

S a báb-istenség csak vétket takar. -

Elválnék tőled, szívemet kitépném,

Ha fájna is, tán nyúgodtabb lehetnék,

S te is nélkűlem boldogabb lehetnél;

De ott van újra a már meglevő rend:

Az a tekintély - egyházunk szava;

S együtt kell tűrnünk, míg a sír felold.

(Fejét kezébe hajtja, Éva meghatva simogatja.)

ÉVA

No, Jánosom, oly gyászosan ne vedd,

Ha mondok is egyet-mást néha-néha,

Nem akarálak búba ejteni.

De ládd, az udvar oly csodálatos,

És hölgyei oly büszkék, gúnyosak,

Mit kezdjek én dacolni ellenök?

Nincs már közöttünk, úgyebár, harag,

Jó éjt - reggelre ne feledd a pénzt.

(Lemegy a lépcsőn a kertbe.)

ÁDÁM

Minő csodás kevercse rossz s nemesnek

A nő, méregből s mézből összeszűrve.

Mégis miért vonz? mert a jó sajátja,

Míg bűne a koré, mely szülte őt.

Hej, famulus!

(Lucifer jő lámpával, s az asztalra teszi.)

LUCIFER

Parancsolsz, mesterem?

ÁDÁM

Időjóslatra és nativitásra

Vagyon szükségem, készíts íziben.

LUCIFER

Természetes, csillámlót, fényeset;

Ki venne pénzeért rideg valót.

ÁDÁM

De ne olyant, mely szinte képtelen.

LUCIFER

Olyat nem is bírnék tán feltalálni,

Min megbotránkoznának a szülők,

Nem messiás-é minden újszülött,

Fénylő csillag, mely feltűnt a családnak,

S csak későbben fejlik szokott pimasszá. (Ír.)

(…)

https://mek.oszk.hu/00800/00849/html/01.htm#8



p Üres papírral

p és tollal vagy ecsettel stb.

p a semmiből kellene egy új világot teremtened…

p

p

p Üldözési mániám

p folyamatosan táplálja

p a saját fontosságom tudatát

p

p

p Ügynökként

p retorikámmal rábeszéllek:

p ne istenben, csakis a biztosítómban bízz!

p

p

p Ügyesen elhajózunk

p a haláltabu/halálpornó

p veszélyes sziklái, Szkülla és Kharübdisz között

p

p

p „Elfelejtve”,

p a kutya se szól hozzád,

p vagy épp túlhalmoznak:

p meghívások, programok

p

p

p A kitelepítésben,

p pályáról kilökve senyved –

p vagy a gaz górék előtt produkálja magát

p (lásd például a Te rongyos élet c. filmben)

p

p

p Vádolva,

p lejáratva

p mert szenvedélybetegek

p orvosaként kutyaharapást szőrével gyógyítana

p

p

p Vádalkut kötök,

p hogy mentsem az irhám –

p nincsen betyárbecsületem

p

p

p Vacak kacatként

p önként dobatod el

p asszimilálódó diákoddal

p a tájszólást, a tájszokást stb.

p

p

p Üdvözöli

p a társadalom sokszínűsödését,

p de kárhoztatja a perverz elfajzását

p

p

p Utolsó mohikánként

p ő az élő bizonyíték arra,

p hogy másként is lehet élni-alkotni

p

p

p Utógondozó:

p a börtön, elmekórház,

p intézetek, menhely stb. kilököttjei

p

p

p Utazó

p kulturális kis/nagykövetként

p módszeresen járatom le a hazámat

p

p

p Utazásszervező:

p új, és nemes nemzeti

p hagyományt őrző-sugárzó helyre viszlek

p

p

p Utálnak,

p lógosnak tartanak,

p mint a seregben az írnokot,

p aki elsunnyogja a napi kiképzést!

p

p

p Úri huncutok

p bamba diófájaként

p bő termést, olcsó-ócska dömpingárut adok

p

p

p Újságíró pozíciómat,

p bennfentes kapcsolataimat, értesüléseimet,

p saját ügyeim kivételezett elintézésére használom

p

p

p Újra vizsgálja

p a magyarság őstörténetét:

p tanulságokért, önismeretért-önbecsülésért

p

p

p Újra-olvassa

p és újra-értelmezi

p a hallgatólagos Társadalmi Szerződést

p

p

p Újra

p fogalmazd meg

p velősen és velőtrázón

p az épp aktuális 12 pontot

p

p

p Újoncokat, kezdőket

p nem hozok jó helyzetbe,

p sőt szándékosan „égetek”,

p hisz ők a potenciális riválisaim

p

p

p Új és így szokatlan

p alkotásod, életformád

p szabad prédája a vicclapoknak…

p

p

p Új numerus clausus léphet életbe

p korlátozva diploma- és állásszerzésed,

p míg másokat pozitívan diszkriminálnak

p

p

p Azzal, amit

p és főleg ahogyan oktatunk

p új nemzedékeket nevelünk fel elit értelmiséginek

p

p

p Új jelenségekre

p új fogalmat alkotunk,

p s megkeressük, kitaláljuk a legtalálóbb nevet

p

p

p Ugyan

p társadalmi munkába,

p de közhaszon nélkül dolgozgatok

p

p

p Úgy tömöríti

p az irodalom/bölcselet klasszikusait,

p hogy ezek után az eredetit kézbe vedd

p

p

p Úgy tanít

p ókori-középkori történelmet,

p hogy érdeklődést kelt és érzékenyen érint

p

p

p Úgy

p félre-tájékoztat

p a kullancsveszélyről:

p hogy örökre „erdőkerülő” leszel

p

p

p Úgy

p szolgáltatom a jogot,

p mintha egyben igazságot is szolgáltatnék

p

p

p Szeretne visszavonulni –

p mint Muszáj Herkules küzd a közéletben

p

p

p Úgy néztem

p másokra, diákomra mindig,

p ahogy hülye gyerekekre nézni illik,

p amivel elő is segítem, hogy azzá is váljon

p

p

p Úgy

p „megtanítalak” autót vezetni,

p hogy összekevered jobb-bal kezed is,

p hogy pótórákat vegyél, s vesztegessél…

p

p

p Úgy kell-kellene

p elvégezni iskolákat, s letenni vizsgákat:

p hogy eközben megússzad az agymosást…

p

p

p Úgy járhatsz,

p mint József A., Babits:

p publikálják (elme)orvosi leleteid,

p amin a nagyközönség csámcsoghat

p

p

p Úgy is,

p akkor is győznie kellene,

p ha a riválisok nem csak, hogy

p doppingolnak, de durván csalnak is…

p

p

p Úgy intézem,

p azon ügyködök,

p hogy mindhalálig

p szellemi mankóimra szoruljál

p

p

p Úgy illusztrál mesét-verset:

p az jobb megvilágításba helyezi őket

p

p

p Úgy

p „felvilágosítalak”,

p vagyis elsötétítelek

p a nemi betegségekről,

p hogy cölibátusba, kolostorba mész

p

p

p Úgy él,

p mint a nomád

p vándorszínész/cirkuszos:

p nem tudja még, hol alszik ma éjjel…

p

p

p Úgy csinál,

p mintha a puszta tényekből

p bármi is logikusan következne

p

p

p Úgy akar

p nagy művet szülni,

p hogy megússza a szellemi.

p lelki kihordás, vajúdás gyötrelmeit

p

p

p Úgy akar

p sikerélményhez juttatni,

p hogy alacsonyra teszi a lécet,

p minimálisra a követelményszintet

p

p

p Ugrás

p az ismeretlenbe –

p fejesugrás az esetleg sekély/krokodilos vízbe

p

p

p Tűzszerész

p pályán: gyorsan futni,

p ha korán robban a bomba

p

p

p Tűzoltó vagy:

p örök készenlétben áll,

p de nem keresi az éles bevetést

p

p

p „Túszaimat”

p kényemre-kedvemre

p terrorizálom ízlés-ficamommal

p

p

p Turné bonyolító:

p az ország minden részébe visz

p jó műsort, és nem haknibrigádot

p

p

p Turistaként

p átutazom az országot,

p közben fellázítom a jónépet,

p majd tovább megyek, itt se voltam…

p

p

p Túl-

p reagálással

p én magam reklámozok

p kapitális baromságokat, fércműveket stb.

p

p

p Túllépek

p e mai kocsmán,

p de csak az értelemig,

p és soha nem tovább…!?

p

p

p Túlképzett:

p ha nem „butítja le” magát,

p sehol nem tud elhelyezkedni…

p

p

p Túlerőlteti a hangszálait:

p de suttogó propagandistának még jó…

p

p

p A túlbuzgó

p önkéntes együttműködő:

p az Állami Egyházügyi Hivatalt szolgáló

p

p

p Túl-

p asszimilálódó

p cigány értelmiségiként

p még a bőrömet is kifehéríteném

p

p Túl sok

p titkot bíztak rád,

p és te retteghetsz

p a kifecsegéstől, kínvallatástól

p

p

p Túl sok lehet

p a gyenge szem a láncban:

p slágert szerezni, jó előadót és kiadót is találni

p

p

p Túl jól

p sikerült a kulcsregény:

p a típusaiban sok ismerősöd

p önmagára ismer és megutál

p

p

p Tudunk

p nyíltan éhség-sztrájkolni/

p titokban böjtölni, ha szent a cél

p

p

p Tudok

p bővölködni/

p szükséget szenvedni –

p de nem fogadok szegénységet,

p hacsak nem vagyok ilyen szerzetes

p

p

p Tudósító

p minden csata frontjáról,

p ahol ember küzd a jobb életéért

p

p

p Tudósa

p és mestere vagyok annak:

p kit, mivel és hogyan vesztegessünk

p

p

p Tudományos-

p fantasztikus regény-

p film festő: vonzó-taszító jövőkép

p

p

p Tudom,

p tanítom és gyakorlom:

p nem kicsit ártani a legkisebb is tud…

p

p

p Tudom,

p mivel lehet

p meghatni embereket –

p és ebből jól meg is élek

p

p

p Tudom,

p mily csalira harapnak rá

p a hőzöngő, hőbörgő, rebellis ifjak

p

p

p Tudom,

p ki a gyilkos, de

p épp ezért nem merek tanúskodni

p

p

p Tudom,

p hogy hol a határ:

p akadémikust, egyetemi tanárt

p nem bírálok, csak feldicsérek…

p

p

p Tudok

p hangulatot teremteni:

p akár még össznemzeti

p letargikusan gyászost is…

p

p

p Tudok én

p titkot tartani, hogy

p azután majd azzal zsarolhassalak…

p

p

p Tudok

p annyit beszélni, hogy

p az ne feltárja, kitakarja,

p az vastagon befedje az igazságot

p

p

p Amikor

p a tőle telhető legtöbb,

p ha a nagy nyomás ellenére

p sem szólal meg, de tüntetően hallgat

p

p

p Tudnod kell

p nagyon biztosan titkosítani

p és széles körben publikálni is…

p

p

p Tudnod kell

p hallgatni is gondolatcsíráidról,

p hogy durva láb idejekorán le ne tapossa

p

p

p Tudjuk,

p mikor kell

p példabeszédekben

p és mikor expressis verbis beszélni

p

p

p Tudjuk,

p mit-hogyan tudunk,

p de még inkább azt, hogy

p mit-hogy nem tudunk…!

p

p

p Tudatjuk,

p mit muszáj és

p érdemes tudni és

p mi az, amit felesleges, sőt káros…

p

p

p Tudatjuk,

p mennyire más a tudás,

p a művészet és a hit titkainak a jellege

p

p

p Tudj

p visszhangtalanságban

p is folyamatosan működni,

p de keresd a legszigorúbb kritikát

p

p

p Tudatosítjuk, hogy

p mindenki jó vagy rossz

p példakép, ha társas lény

p

p

p Az

p ún. tudatos vásárlók

p mozgalmát szervező, képviselő,

p honlapját szerkesztő, szavát vivő stb.

p

p

p Tudatában vagy,

p hogy milyen végzetes

p következménye lehet kis tévedésnek is

p

p

p Tudásom

p nem méregkeverésre,

p de gyógyszer/kúra kiötlésére használjuk

p

p

p Trójai falóként

p veled csempésztetem be

p „védett otthonodba” a televíziót stb.

p

p Tréfából

p vaklármát csapok,

p hogy azután már ne vegyenek komolyan

p

p

p Történelem-

p kutatási következtetése:

p állásfoglalás rázós társadalmi ügyben

p

p x



Baka István:

Tél Alsósztregován

1

Ég kandallómban a fenyőhasáb,

Fény-árnyait, mint ingecskéjét Erzsi,

Felizgatott ujjak közül kiejti,

És megvillantja öle parazsát.

Elfordulok – e kísértésnek vége!

S hogy visszanézek újra, már sisak-

Rostélyon át koromszemű lovag

Les rám, s szívemre céloz dárdafénye.

Jeges-fehér bolygók s hülő veres Nap

Hevernek a biliárdasztalon, –

Elindítja-e még egy akarat vad

Lökése őket új pályájukon,

Vagy nem mozdulnak többé már soha?

Alszik a völgyben Alsósztregova.

2

Itt bent, a tompa, téglából rakott

Boltív – a menny silány paródiája –

Alatt havas mezők: papírlapok

Fagyán ropog a tollam, és a tájra

Krikszkrakszol róka-űzte nyúlnyomot:

Verssorokat – még menekül az eszme,

S ha végül felbukik, prédául esve,

Fröcskölnek, mint a vér, a mondatok.

Ki tudja: rézsut-fényü virradat

Vagy guillotin zuhan sovány nyakamra?

Fűrészpor issza be szavaimat.

Nyúl-marquis, róka-sans-culotte-fogakkal

Szaggattatom, – futnék, de nincs hova.

Alszik a télben Alsósztregova.

3

Hamvad, leroskad a fenyőhasáb,

Rám pillant szemrehányón és kiég.

Marad a langyos dunnaszürkeség, –

Elfojtja Fráter Erzsi sóhaját.

Sakktábla-padlón asztal és a székek –

Bevégezetlen játszma figurái;

Ma már az Úr és Lucifer se játszik, –

Feldöntöttek világosat, sötétet.

S akárha sakkban, bástyáim között

Toporgok én, király, – megütközött

Helyettem és elhullott a királynő.

Már csak az Űr és eszkimó-homály jő;

Napok: csontbolygók gördülnek tova.

És alszik, alszik Alsósztregova.

In Tájkép fohásszal Pécs, 1996. 285-286.o.



Szellemi-társadalmi elit

Hivatás, pokoljárás és árulás

Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,

akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/áthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.

A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,

akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak:

papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,

akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a „jutalmuk”/”büntetésük”.

És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,

de épp a rosszat csinálják jól: pl. summa cum laude végző,

magát továbbképző, de a mai protokollt követő-betartó,

betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos.

És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p.s.:

Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,

ahogy pl. a családfő-szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító is stb.

A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,

sőt még ennél is rosszabb: a pokolba vivő majomszerető stb. stb.