pppppppppppppppppppp
Bölcs/balga és boldog/boldogtalan ember
A táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
A Jóisten országai és/vagy földi-égi pokol
Életminőség-vizsgálatok: magyar példatár
pppppppppppp
Eugéniusz:
Barát/ellenség felismerő ABC – III.
Minden, amit egy (kis)ember másnak árthat
akár rossz, akár - sőt többnyire - jó szándékkal,
és legtöbbször, illetve leginkább előszeretteinek…
A hollóról
és rókáról
Egy holló egy igen szép
darab sajtat ragada egy ablakból,
és felröpüle egy magas fára véle.
Látván azt egy róka,
igen kezdé a sajtot kévánni.
És a fa alá méne, és szólni kezde a hollónak,
és igen dicsírni, mondván:
"Ó, te holló, nemes madár vagy!
Nincsen tenéked mása.
Szép tollaid vannak, fénesek,
melyekkel semmi bársony nem ér;
csak hogy szavad szép volna, termethöz hasonló.
Hiszem is, hogy szép szavad legyen, de nem hallottam."
A holló igen örüle e dicsíretnek, és elhivé magát;
és hogy szép szavát megjelentené a rókának,
felfuvalá a torkát, és kinyútá a nyakát,
hogy ugyan öregen szólhatna.
És midőn a száját megnyitná,
kiesék a sajt a szájából.
És ottan elragadá a róka a sajtot,
és elkezde menni véle.
Ottan elszomorkodék a holló, értvén,
hogy a róka a jó sajtért
tötte volna a szép dicsíreti orációt.
ÉRTELME
Vedd eszedbe magadat!
Ha az Isten bölcs: tehát tudta,
mint kellett teremteni tégedet,
és müvel ajándékozni.
Avval elégödjél meg.
Ne keress hiábavaló
dücsőséget és dicsíretet.
Megnézd a lábodnak kaptáját:
ne kévánj nagyobb sarut.
Mert azok, kik igen dicsírnek tégedet,
nem szeretnek; és ha lehet, bizony meglátják,
ha a sajtot kikaphatják szájadból.
Ártalmasb állat nincsen hipokritánál és hízelködénél.
Heltai Gáspár
p 1
p Aki nem piszkolja be a kezét, csak tippeket ad a rablónak
p Aki a világ közepe, követeli is: mindenki őhozzá igazodjon
p Aki született tévedhetetlen, aki ezt nem hiszi, azt megveri
p A rajta esett vélt sérelemért védtelen kutyámon áll bosszút
p Aki bérben/önként is vállalja a hamis terhelő tanúskodást
p Aki már egy pofon ígéretére bármilyen terhelőt rám vall
p Aki éppen akkor elérhetetlen, amikor szükséged lenne rá
p Ő olyan, mint Péter: ha bajba kerülne miattam, megtagad
p
p 2
p Aki az egyetlen mentő tanú lenne, de kimagyarázkodik…
p Ellene nem jó nyerni, mert sír, hisztizik, csalással vádol stb.
p Aki keresi/gyártja az alkalmat a hangos kárörvendezésre
p Aki sztahanovista álélmunkásként rontja a munkanormát
p Aki egy stréber diák, aki a tanárának önként spicliskedik
p A bezzeg gyerek, aki a rossz szülő szemével nézi le társait
p Ő egy lelketlen bürokrata, aki nem ismer méltányosságot
p Aki szereplési viszketegségével elszívja elölünk a „levegőt”
p
p 3
p Aki sportot űz abból, hogy megríkat, megszomorítja szíved
p Aki kihallgatja-kibeszéli a másnak négyszemközt mondottat
p Aki lenéz, ha neked nincs márkás autód, telefonod, cipőd stb.
p Aki a sok potyáért, elit társaságért stb. jó barátságot színlel
p Aki egy ellenséges kém, de önálcával a bizalmadba férkőzött
p Aki még akár öngyilkossággal is zsarol, ha nem őt választod
p Aki valahogy mindig talál elég szemre hányni valót, és hány
p Aki szemétkedő, kekeckedő, szívató – visszaél a helyzetével
p
p 4
p Aki egy szélhámos kereskedő: rád sózza a bóvlit, gagyit
p Aki kiszekírozna a világból – akár az őrületbe is kergetne
p Aki a szarnak-bajnak nem gazdája, vagy pont rád keni…
p Aki intrikusan keveri a szart: összeugraszt jó pajtásokat
p Aki éket ver, áskálódik, szakadékot ás családtagok közé
p Aki alattomban, suttyomban gáncsol, de adja az ártatlant
p Aki sumák és sunyi – ő szemtől szembe mindent letagad
p Aki elsunnyogja, ellógja a közös munka nehezebb részét
p
p x
La Fontaine:
A farkas mint juhász
Mind fölette a farkas, ami volt a birtokán.
Korgó hassal gondolta:"Rongy élet ez így, komám!
Szomszédomban a juhász, rétjén kövér nyáj lakik,
Míg éhen nem pusztulok, megpróbálok valamit."
Nyári dél volt. Lehevert az árnyékba a juhász.
"Amíg alszom - mondta a bojtárnak -, te vigyázz!"
Szemre húzta kalapját, s egy perc múlva már horkolt.
Pisszent erre a bojtár, szólítja a komondort.
"Míg én alszom, te vigyázz!" - S a fa alá lepihen.
Komondor a pulinak vakkant egyet íziben:
"Míg én alszom, te vigyázz!" - S az árnyékban elterül.
Legel a nyáj, s a szegény puli virraszt, egyedül.
Nem sokáig. Ahogy ott ül az árnyék peremén,
kezd az álom neki is fátylasodni szemén.
Sehol senki. Minek is silbakoljon ébren?
Szép csöndesen lefekszik, s elszunnyad a hűs gyepen.
Erdőszélen a farkas leste ezt egy fa mögött.
Megizzadt a szűr alatt, mert juhásznak öltözött,
fején süveg, kezében kampósbot, a nyakában
duda lógott, úgy indult a nyáj felé, csizmásan.
Juhász, bojtár, komondor, puli mélyen alszanak.
Térítgeti a nyájat farkas koma azalatt,
el a juhász rétjéről, arra, ahol ő lakik.
Gyanutlanul előtte bandukolnak a barik.
Ez sikerült! A farkas telke már csak egy dobás.
"Csakhogy nyáját terelve danolgat is a juhász!"
gondolja, és nótára gyújt a farkas rekedten.
Visszhangzik a nótaszó réten, erdőn, berekben.
Fölneszel rá a puli, puli után komondor:
látják-hallják: megy a nyáj, kosa messze kolompol:
ráismernek nyomban a hangjáról a juhászra:
fölugranak, csaholva iramodnak utána.
Bojtár, juhász fölserken, kampósbotot ragadnak.
"Megállj, beste!" - Ők is a farkas után szaladnak.
Fut a tolvaj. Nyom a szűr, elbotlatják csizmái.
Hasmánt tanul, bot alatt, kesztyűjébe dudálni.
p 5
p Aki elbújik az ütközetnél, majd diadalittasan tér haza…
p Aki ócska strici: züllésbe vitt lányok zsarnok élősködője
p Aki egy sorozatgyilkos: kiölne hitet, reményt, szeretetet
p Ő mindent magának akar akkor is, ha ebbe belepusztulsz
p Aki kifigurázza, kigúnyolja legszentebb vallási érzéseket is
p Aki beoltana az életellenes családrombolás ideológiájával
p Ő azért szponzorálja tehetséged, hogy eláruld nemzetedet
p Aki magába bolondít, hogy majd farkamnál fogva vezessen
p
p 6
p Aki téged teljesen átvilágít, de ő maga inkognitóban marad
p Neki jó menlevele van, ha tetten érik: ő cigány, ő zsidó stb.
p Ő tőled kéri számon, amit szerinte őseid ősei ellen elkövettek
p Mint Dávid, a csatába küld, hogy elcsábíthassa a feleségedet
p Aki oly feladattal/pozícióval bíz meg, mibe csak belebukhatsz
p Aki a kudarcélményeid buzgón gyarapítva tesz ön-agresszívvé
p Ő lebetegítve, elszegényítve stb. hoz és tart örök függőségben
p Aki tudja: munkabéred az egyetlen jövedelmed – sakkban tart
p
p 7
p Aki csak annyit fizet munkádért/árudért, hogy ne halj éhen
p Aki rászoktat az „ingyen-konyhára”, hogy csicskása maradj
p Aki rémmesékkel traktál, hogy még a szép álmodat is ellopja
p Rábeszél: iskola helyett dolgozz: buta maradsz, koravén leszel
p Aki nem akar kilökni a fészekből, sőt, a mamahotelben tart jól
p Aki úgy tesz, mintha engem védene, miközben éppen vádol
p Ő visszaél a jóhiszeműségemmel és a vendégszeretetemmel
p Ő éppen a döntő ütközet előtt lelép, dezertál, cserbenhagy
p
p 8
p Ő összeugraszt a barátoddal, s így ő lesz a nevető harmadik
p Hitelre itatat, becsap, adósságba ver, majd dobra veri házam
p Aki ügyesen bánik a nyelv-fegyverrel: üt, vág, szúr, aláz vele
p Ő elbájol-elbűvöl, hogy azután majd bármi rosszra rávehessen
p Hülyét csinál belőlem, mindig csak a bolondját járatja velem
p Ő megtudja-megszerzi szégyellt titkom, majd holtig zsarol vele
p Ő szemtől szembe dicsér, de a hátam mögött ócsárol, piszkol
p Ő értelmi szerzője, hangadója, szervezője a kirekesztésednek
p
p x
La Fontaine:
A ravasz róka meg a buta farkas
Egy este, hogy róka koma a kútba lepillantott,
mit nem látott lent a mélyben? - egy jókora nagy sajtot.
"Ha én ahhoz hozzájutnék!" - szólt, és szeme kerek lett,
ahogy alant az érett sajt, vagyis a hold kereklett.
Gondolt egyet, beugrott a fönn himbáló vödörbe.
Azon nyomban megindult a lánc sebesen, csörögve.
Egyik vödör le a vízbe a rókával, a másik
üresen föl, és máris a káva mellett hintázik.
Róka koma nyúl a sajtért: nyelve alatt elolvad!
Ott kucorgott a vödörben három éjjel, három nap.
Rángatja a láncot, de a fönti vödör nem mozdul.
Ő csak úgy jut föl, ha abba bekerül egy nagyobb súly.
Ázik, fázik, éhkoppot nyel. Végre vigyori pofát
lát odafönt: a kútkáván kárörvendően hajol át.
"Hát te? - szól a farkas (ő volt) - Csak nem lettél remete?"
"Sajtot eszem - így a róka. - Nyomban elfogy a fele.
De ha lejössz, hogy lásd, milyen igaz barát vagyok,
abból, ami maradt, adok neked egy szép darabot."
"S hogy jutok le?" - "Ott a vödör!" - Farkas pajtás beleül.
Csörren a lánc: föl a róka, a farkas meg lerepül.
Csobban a víz. Kiugrik fönt s nagyot kacag az álnok.
"Egyél-igyál, farkas pajtás! Jó étvágyat kívánok!"
*
Kártevők,
ártók, megrontók
A jó/rossz szándéktól
a rossz következményig
Önmagamtól
és a „jóbarátaimtól”
védjen meg az Isten,
az ellenségeimmel elbánok magam is…!?
A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –
a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.
De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…
Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?
Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,
az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.
A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.
A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.
A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.
Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.
De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,
anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…
A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,
akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,
és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,
ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk
Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,
akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,
edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és
a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…
És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,
akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal
és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.
A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.
És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat
a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.
Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,
egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól…
|