|
DANTE:
POKOL
Gárdonyi Géza fordítása
Java-koromban voltam, mikor egyszer
Az erdőn járva utat tévesztettem
S elbódulva a rengeteg vadonban
Sötét nagy fák közt találtam magam.
Leirhatatlanúl elátkozott hely!
Most is hogy írom, átfut a hideg.
De más dolgokra fordítom Írásom:
Elmondom mind, miket utamba' láttam.
Álomszerű kábultság nehezült rám,
Mikor az igaz utón andalogva,
Betévedtem e sötét vad erdőbe.
Csak mentem-mentem, mígnem a völgy végén
Kopár és sziklás hegy meredt elém.
A hegytetőt a leereszkedő nap
Tündöklő fátyolával szőtte be.
Hogy ezt megláttam, félelmem megenyhült,
S miként tengerből a hajótörött,
A partra lépve, visszanéz ijedten,
Úgy néztem én a sötét völgyre vissza.
No, itt kívülem ember sohse járt.
Megpihentem. Aztán neki a partnak!
Meg-megfeszülő lábbal hágva mentem,
De kezdetén valék csupán az útnak,
Midőn mint árnyék, napos délidőben,
Egy pöttyös párduc jelent meg előttem.
Megállt és nézett. Mozdultam. Megmozdult.
Elállta utam. Mit tegyék, Teremtőm!
Ez órában a kékes-szürke égen
A tavaszhónap csillagai égtek.
Ez óra volt tán, melyben a nagy Isten
Megindította a világ mozgását.
És monda: Legyen élet! Talán ha egyéb nem,
E szent óra megment a fenevadtól.
De im egy másik vad a szikla ormán:
Egy villogó szemű szörnyű oroszlán.
A feje fenn. Nyitott száján az éhség.
Remegni látszik még a levegő is.
A rémülettől megdermedve láttam,
Egy farkas is mint lép ki a vadonból, . '
Egy farkas, melynek undok soványsága
Magában is a prédáért kiáltott.
Miként a fösvény, a ki életén át
Kuporgatott, és minden drága kincsét
Egy szörnyű percben elragadni látja,
S a félelem egész testét elállja,—
így álltam én
Ily szörnyű pillanat volt, midőn végre
Egy fehéren lebegő emberárnyék
Jelent meg a zord erdő fái köztt
— Segíts, — kiáltám, — könyörülj meg rajtam,
Akár ember vagy akár égi lélek.
— Nem ember — szólt — és nern is égi lélek.
Ember csak voltam.
S lassan hozzáríi jőve.
És folytatá: Régen volt az, hogy éltem:
Rómában akkor caesar, Július volt,
Aztán Augusztus, a jó s nemes ember.
A hamis hit volt uralkodó akkor.
Költő voltam és dalt szerzettem arról,
Ki Trójából jött: Ankizes fiáról,
Hogy hamu lön a büszke Ilion.
De te mért nem mégy tovább föl a hegynek,
A melyen túl virul az élet földje?
— Virgil volnál! — szóltam, hogy felocsúdtam,
Oh Virgil, költők dísze, büszkesége,
Te mesterem, forrásom, kitől annyi
Bölcseséget és szépséget tanultam!
De nézd, amott a vicsorgó vadállat,
A mely az éhség dühével nyit állat,
Ments meg tőle, te dicső halhatatlan.
— Más útra térj, — szólt, hogy könnyezni látott
Mert ez az állat úr a maga utján,
S nincs irgalma, oly gonosz és kegyetlen,
S ha széttépett, még éhesebb miként volt.
Mondom ez űr itt, sok állattal fajzó,
Mígnem az agár jő, hogy őt megölje,
És akkor többé nem fal fémet, földet.
Az agár, az elűzi mindenünnen,
És leveti a mélységes pokolra,
A honnan őt a Sátán fölengedte.
Jer hát, kövess. Én kalauzod leszek,
És átvezetlek az örök országon,
A hol csak jaj van s kínos epedések
Egy új halálnak megváltó kezéért.
S meglátod ott a szenvedés hónában,
A kik a tűzben is reménynyel élnek,
Hogy egykor mégis fel-kiszabadulnak,
És eljutnak a boldogok hónába.
Ha ide is lesz utad, nélkülem lesz,
Mert ott az Úr belépnem tiltva tartja,
És más vezet, ki méltóbb lészen arra.
— Költő, feleltem, arra a nagy Úrra,
A kit nem ismersz, kérlek, ime téged,
Vezess engem e szörnyű helyről el';
Vezess azokhoz, kiket emlegettél:
Hadd lássam lenn a gyötrelmek hónát
S a magasban szent Péter ajtaját. \
Elindult. Én a merre ment, követtem.
Dante Alighieri
A pokol
ELŐSZÓ |
Őszintén megvallom, csak úgy félkedvvel fogtam ehez a fordításhoz. Mert nekem a fordítás nem mesterségem, s ezenkívül ellene is vagyok minden idegenségnek, a mi a magunk világába akár egész mű, akár csak egy szó alakjában is bejön és helyet foglal. Meg aztán lehangolt az a tudat, hogy nálunk a fordítást szószerint kivánják, holott nekem meg más a nézetem. Én nem szeretem az olyan képet, a melyen az emberek szemepillája szálankint meg van festve, s a távolban futó katonán minden gomb meglátszik. A mi eszünk járása más, meg az olaszoké is más. Ha az olaszos szóképeket nem magyaros szóképekkel, csupán a megfelelő szavakkal tükrözöm vissza, az nekünk nem tetszhetik. Ha az olasz történelemnek előttünk érdektelen politikai torzsalkodásait, s az akkori pártok egymásra való agyarkodásait lefordítom, az minket ásításra késztet; ha meg a rímeket is belemunkálom, ki kell tekernem a kezét lábát minden gondolatnak, s ha formára egyező fordítást adok is, a műnek a lelke hiányzani fog.
Hát mondom, ezeket meggondolva, nem éreztem kedvet a Dante Pokla lefordításához, de aztán mégis munkára bátorított az a gondolat, hogy a nagy közönség, a melynek egy könnyen folyó és könnyen érthető fordítást akarok adni, talán egy nézeten van velem, és a jóakaratomat méltányolva, nem rója fel bűnül a gyengeségemet.
A fordításban Gauss Viktor, ez a kiváló műveltségű író segített. Neki az olasz nyelv anyanyelve, s ő így készséggel megtette azt, hogy minden verset lefordított nekem szóról-szóra, a mint kívántam; tekintet nélkül a szórendre, s a mondat értelmére. Azokat a politikai czélzásu helyeket, a miknek a megértésére maguknak az olaszoknak is külön magyarázókönyvek és jegyzetek kellenek, kihagytam; - a magyar közönséget nem érdekelheti más, mint maga a költői mű, a Pokol, és az ott látott szenvedések és tájak leírása.
A ki a Dante művét részletesebben kivánja tanulmányozni, ott van a M. T. Akadémia Dante-kiadása, a mit Szász Károly fordított. Ez bizonnyal érdemesebb fordítás, mint az enyém, s hogy én ezt ismerve, mégis lefordítottam Dantet, az csak azért történt, mert a Pokol körképnek egy olcsón árulható Dante-fordításra volt szüksége, s olyan fordításra, a mit mindenki megérthet.
G. G.
olvasható:
Dante Alighieri
A pokol
------------------------------------------------------------------------------
p.s.:
Gárdonyi Géza óriásit bukott vállalkozása
BBC HISTORY MAGAZIN
2015.06.29.
Gárdonyi ismert újságírónak számított az 1890-es években, a Magyar Hírlap belső munkatársa, politikai rovatvezetője is volt, de az évtized második felére belefáradt az „újságírás napi robotjába”. Ott is hagyta a lapot, és Göre Gábor néven írt népszerű leveleket, illetve tárcákat az újságnak.
Ekkor történt, hogy Bródy Sándor és Jókai Mór révén megismerkedett Feszty Árpáddal, aki éppen honfoglalási körképén dolgozott. A festő úgy érezte, művének reklámra is szüksége van, ezért állást ajánlott Gárdonyinak, aki mai fogalmaink szerint a körkép „PR-munkatársa” lett. Híres látogatók autogramjait gyűjtötte, riportokat készített az alkotási folyamatról, és Göre Gábor néven írt leveleiben is megemlítette a készülő, majd a kész látványosságot. A mai Szépművészeti Múzeum helyén álló, e célra épített rotundában 1894 májusától kiállított Feszty-körkép hatalmas sikert aratott, ez lett az 1896-os millenniumi kiállítás egyik fő attrakciója is. Gárdonyit a fogadtatás arra inspirálta, hogy maga is belevágjon egy hasonló vállalkozásba.
Mivel ekkoriban egyébként Dante Isteni színjátékának (Babits szerint „nyelvileg sima, de zamattalan”) fordításán is dolgozott, Gárdonyinak az az ötlete támadt, hogy a műben érzékletesen ábrázolt alvilágot „dolgozza fel” egy körkép formájában. Saját pénzét is kockára téve befektetőt keresett, majd művészeket, kivitelezőket toborzott az elképzelés megvalósítására.
A látványvilághoz a fő fogódzkodót Gustave Doré francia művész, híres könyvillusztrátor 1861-ben megjelent Dante-kiadása adta – új, változatlan kiadása ma is kapható –, de maga Gárdonyi is készített vázlatokat. A terv az lett volna, hogy a labirintusszerű belső térben bolyongó látogatók számára a hátborzongató hangulatot különböző fényhatások és más „speciális effektusok” teremtik meg.
Menjen, kérem a Pokolba!
A munka azonban lassan haladt, a kiállítás megnyitása előtti forgatagban mind a művészek, mind a kivitelezők csúsztak a határidőkkel, és a rossz időjárás is hátráltatta az átadást. Így aztán 1896. május 2-ára még félkésznek is csak jóindulattal volt nevezhető a „Pokol”, a szenvedő bűnösök nagy része még csak szénvázlatként volt örök kárhozatra ítélve. A teljes bukás rémével szembenézve Gárdonyi irányításával és részvételével kapkodva valahogy befejezték a munkát, így a „Pokol” kapui végül május 16-án megnyílhattak.
Ha már álma csak félig valósult meg, az író megpróbálta egy hatásos reklámkampánnyal népszerűsíteni a saját körképét is. A szlogen a megkapó „Menjen, kérem a Pokolba!” lett, de Gárdonyi Dankó Pistával közösen egy indulót is szerzett: „Azt hallottam Budapesten / Megnyílott már a Pokol, / Vigyázzon kend komámasszony, / Nemsokára meglakol, / Ha meghallja az ördög, / Hogy a nyelve hogy pörög, / Úgy elrántja Budapestre, / Még a csontja is zörög!” Újsághirdetések, cikkek is megjelentek az új látványosságról.
Bádog-bűnösök
Gárdonyi Géza
Fotó: Wikipedia
De minden erőfeszítés hiábavaló volt. Nem tudjuk, hogy az eredeti elképzelés vagy az összecsapott megvalósítás hibájából, de az elkészült alkotás meglehetősen kiábrándítóra sikeredett. „Bádog-barlangokban, bádog-sziklákon, vörösfényű villanykörtéktől megvilágított, bádog-fantáziával megrajzolt, bádogból kivágott bádog kárhozottak gyűjteménye volt ez. Szegény bádogpokol az ő /Gárdonyi/ agyában fogant meg. Ő is fordította a költeményt. De hogy ki vágta, rajzolta, ragasztotta össze ezt a bádogcsudát? Ki, vagy kik? Nem tudom. Olyasféle volt az egész, mint a mostani barlangvasút. Bizony, csúfosan megbukott” – írta Feszty Árpádné, Jókai Mór fogadott lánya. Az utolsó csapást az jelentette, hogy a kiállításra kilátogató és szinte minden attrakciót megszemlélő Ferenc József sem volt kíváncsi a Gárdonyi-féle Dante-pokolra, és ezután még inkább megfogyatkoztak a nézők.
Az író nem tudta kifizetni az újsághirdetéseket és a mesterembereket sem, így minden ingóságát lefoglalták hitelezői. Ezután még egy hamvába holt kísérletet tett arra, hogy a Vérmezőn egy az ország minden tájáról toborzott, „hiteles” szereplőkkel előadott fehérló-áldozatot mutasson be, de ez az ötlete is megbukott.
A csalódott, anyagilag is megroppant író 1897-ben el is hagyta a fővárost, és „remeteként” Egerbe költözött, hogy aztán itt írja meg leghíresebb regényeit. Pesti „pokoljárása” így az utókor szemében tulajdonképpen szerencsés epizódnak is tekinthető.
|
