Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típuspéldatár



Eugéniusz: Élet/halál kultúra – III.

A pozitív/negatív végtelen emberélet-lehetőségek

A magyar nyelv és az ember teste-lelke és szelleme

Ön/embertárs- és világismeret/szeretet(hiány/tévút)



Molnár Tamás HUN

De rég is volt

De rég is volt, midőn piros arcú kisfiúként izgatottan keltem a reggelre,
hol kócos fürtjeimmel, szájtátva csodálkoztam rá az első locsolóversre.
Apám mondta, büszkén, egyenes tartással széket formált a kezén,
Én ültem benn szótlan, csendben, mint macskanászban riadt veréb.

De rég is volt, midőn az iskola falai zengték a tavasz szabadságát,
Amikor minden kék-nyakkendős fiú bátran locsolt minden lánykát,
S tovább ezen, mint a haza hű gyermekévé serkent diákja,
Magasba tartotta vizét, hogy azt öntse rá a leányra.

De rég is volt, mikor mosolyt csalt az arcra az úttörősíp éles hangja,
S Krisztust mellőzve locsolkodtunk, futottunk, mint bolyban a hangya.
Ki tudja már, akkor miről szólt nekünk ez az ünnep?
Csak a pártvezér, kinek a mellére húsvéti jelvényt tűztek.

De rég is volt, midőn derűs vidámsággal tartottunk tükröt fiatalságunknak,
S futva számoltuk üzenetét jácintnak, bimbózó színes tulipánoknak,
Kik csak intették hívójellel, hol itt leány lakik, asszony lakik,
Ha van locsolóvized, várunk téged egy teljes napig.

De rég is volt, mikor frigy előtti hónapokban húsvétot szavaltam páromnak,
Játék volt csupán, hogy egybekelünk, tán újabb képzete pelyhes arcú bolondságomnak?
De midőn az időm múlása igazolja, választásom akkor szentséget öltött,
Kereső földi létem vállára Krisztusunk nehezen bár, de igaz köpenyt öltött.

De rég is volt, mikor először tartottam kezemben az életem párját,
Szerelmünk együtt dobbant, nem kíméltünk takarót, s párnát.
Csókokkal dobáltuk egymást, s tárt szívvel vártuk a jövőt,
A húsvéti locsolást, a gejzírként feltörőt.

De rég is volt, mikor én tarthattam fiamat a jobb karomban zárva,
S locsolkodtunk. Nem a szavalat volt fontos, ezt nézzétek, itt egy ifjú nyárfa!
Hetykén vittem házról házra, hogy mutathassam fáradt testét,
Nem számoltam én még vele, hogy gyermek délben is megél egy estét.

De rég is volt, mikor már nem ajkamról szólt a húsvéti versike,
Kisembertől tört magyarsággal de szépen zengett a hóvirág, estike!
Virágosrét nyílt szájából, kölnijéből, s nekem virágba borult a szívem,
Mindég így fogok locsolkodni, én mondom, emígyen!

De rég is volt, mikor kettő lett itthon a leányok száma,
Akkor borult csak minden ragyogó, pompázó virágba.
Mint édesded bimbó egy törékeny száron, úgy öntöztem először,
Remegő kézzel, lassan, némán, ez az emlék hányszor előtör!

De rég is volt, mikor göndör fürtje elém állt, s pöszén szólt, hogy várja,
öltözünk végre, s öntözünk végre, hogy kóci-móc haját a rózsavíz átjárja.
Mennyi mosoly, kacagás lepte be a két apró gyermek szertartását,
Ünnep volt a javából, s elmémben azóta fejlesztem e pillanatok megtartását.

De rég is volt, mikor megtudtam, hogy a Húsvét Krisztus ünnepe,
S hogy nem a büszkeség, nem nyakkendők, s nem a locsolás kezdete.
De azért mai is locsolok, de már tudom, hogy miről szól a fáma,
Húsvét, mint emberek ősi biztatója, reánk borul szárnya.

De rég is volt, mikor először haraptam bele a hűs húsvéti szélbe,
Azóta látom, mi fér bele egy igazzá vált atyai kézbe.
Sok emlékem fakul már, de tán jól is van ez eleve,
Hisz bírná-e emberi ész, annyi memoár, annyi ereklye.

Itt állok most előtted, hogy vizemmel locsolhassak végre,
Minden viccet, minden megszokott tréfát messzire félretéve.
Sőt, ma banális lesz a versem, ezért minden virág el akar hervadni,
Azt kérdem én tőled, ahogy mások is szokták, szabad-e locsolni?

*

p Nem

p téged,

p csak a vagyonodat szeretem

p (elmegy a hozomány, megmarad a nő)

p

p

p Nem

p tekintendő

p becsapottnak az,

p aki tudja, hogy átverik…

p

p

p Nem

p úgy reszket ő,

p amint tényleg fázik

p

p

p Nem

p zörög a haraszt,

p ha nem fújja szél

p (az igazság nem rágalom)

p

p

p Néma

p gyermeknek

p anyja sem tudja baját

p (bár olykor mégis kitalálja)

p

p

p Nevén

p kell nevezni

p a gyermeket

p (nagy bajban van

p az a közösség, ahol

p nem lehet a maga nevén

p nevezni a dolgokat…)

p

p

p Nincs

p asszonyi törvény.

p (Nem engedelmes)

p

p

p Nincs

p búsabb élet,

p mint jóakarók nélkül élni.

p

p

p Nincs

p erősebb erő,

p mint kit a szükség ad

p (a szükség nagy úr…)

p

p Nincs

p felmenet lemenet,

p nincs fény árnyék nélkül

p

p

p Nincs

p hasznod

p a kapzsi buta ajándékaiból

p

p

p Nincs

p oly hitvány

p eszköz, ami haszontalan

p

p

p Nincs

p oly kár, mely

p valakinek ne használna

p

p

p Nyárba

p nem gyűjt,

p télben aggebül bánkódik

p (a tücsök és hangya meséje)

p

p

p Okos

p embert

p csak egyszer

p lehet megcsalni

p

p

p Azílum

p Oltárhoz

p vagy menedék-

p helyre menekülni

p

p

p Ott

p szakad a fonal,

p ahol leggyengébb

p (és az ember-lánc is)

p

p

p Ördögi kör:

p olyan helyzet,

p miből nincs kiút

p (iszik, mert bánatos,

p bánatos, mert iszik…)

p

p

p Öreg

p fának árnyékában

p nyugszik az okos ember

p

p

p Pap

p könyv nélkül

p katona fegyver nélkül…

p

p

p Rejtett

p bűnök felett

p nem ítél az Egyház

p („csak” a kisbíró lelkiismeret)

p

p

p Ringatás

p nélkül is elalszik

p a munkától megfáradt ember

p

p Rólam,

p nélkülem,

p távollétemben döntő

p

p

p Rombol,

p épít, kört

p négyszögesít a bolond

p

p

p Rossz

p atyának ritka jó fia.

p Amilyen az atya, olyan…

p

p

p Rossz

p gyomornak

p becsülete a kevés étel

p

p

p Sánta botja,

p vak vezetője,

p szegény barátja

p

p

p Sátán

p szolgáinak

p nem használ az angyalbőr

p

p

p Sebesebben

p futnak a kamatok,

p mint a leggyorsabb nyúl

p

p

p Senki

p sem ád

p gondolkozásától vámot

p

p

p Senki

p sem lehet

p önmagának az adósa

p

p

p Senki

p sincs a

p saját korával

p megelégedve

p

p

p Senkitől

p nem fél

p a koldus és a bűntelen

p

p

p Sírj,

p ha vigasztalódni akarsz

p (könnyezve könnyebbülni)

p

p

p Soha

p nem lesz

p farkasból bárány,

p cigányból paraszt!?

p

p

p Sok

p a futó,

p de csak egy

p nyeri el a pálmát

p

p

p Sok

p bába közt

p elvész a gyermek

p

p

p Sok

p darab kenyeret

p kíván egy esztendő

p

p

p Sok

p fontolgatással

p elszalasztott jó alkalom

p

p

p Sok

p jó barát

p elfér egy

p csekély/

p parányi helyen.

p

p

p Sovány

p egyesség

p vagy bíró kövér végzése

p

p

p Szabad

p a gazda

p a házánál,

p ha ágya alá fekszik is

p

p

p Nem

p kereshet

p annyit a jó gazda,

p amennyit egy rossz

p aszony el ne tékozlana.

p

p

p Száz

p gyanú közt

p 99 helytelen, alaptalan

p Légy, maradj jóhiszemű…

p

p

p Szegény, az,

p aki többet kíván,

p mint vagyon/lehet neki

p

p

p Szégyen

p a futás, de

p hasznos (életmentő)

p

p

p Szekér

p húzza az ökröt:

p elhibázott eljárás

p (a nyúl viszi a puskát…)

p

p

p Szép

p ábrázat/

p gazdagság:

p jobb a jó egészség

p

p

p Szép

p asszony is,

p ha megvénül,

p csúnya időt ér

p

p

p Szét-

p húzással

p a nagy dolgok

p is tönkre mennek

p

p

p Szívet

p cseréljen az,

p aki eget/hazát cserél

p

p

p Szócséplés,

p szájtépés stb. -

p jelentéktelen dologról

p szóló fölös/káros vita

p

p

p Szolgálj,

p ha uralkodni akarsz

p (sok úr van a Földön,

p s csak egy szolga: Jézus)

p

p

p Szörnyűbb

p a halál-félelme,

p mint ő maga, a meghalás

p

p

p Szűkölködő:

p akinek sok a hiánya,

p a fösvénynek minden híján van

p

p

p Tanács

p adás: légy csiga,

p de a tettekben madár

p

p

p Üres has

p nem jó tanácsadó

p

p

p Teli

p hasnak

p nem sok kedve van tanulni

p (Üres gyomorral bölcselkedni?)

p

p

p Távolról

p jó szeretni az atyafit

p (egy jó szomszéd többet

p ér száz távoli rossz rokonnál)

p

p

p Terem

p a gizgaz

p mindenütt,

p ha nem vetik is.

p

p

p Terméketlen fára

p senki követ nem hajít

p

p

p Több

p gond vagyon

p a gazdag fejében…

p (a nagy vagyon miatt)

p

p

p Új

p barátért

p el ne hagyd

p végleg elveszni a régit

p

p

p Ujjamat

p sem mozdítanám –

p a közönyösség fokozatai

p

p

p Urakkal,

p bolondokkal

p ne ülj le játszani

p

p

p Utcán

p gazdag fodros,

p otthon koldus rongyos

p (fenn az ernyő, nincsen kas)

p

p Vad

p a szelíd

p gyümölcs is,

p amíg meg nem érik

p

p Vének

p elméje és

p az ifjak ereje a győztes

p

p

p Vessünk

p fátylat a múltakra.

p (végleg felejtsük el,

p mintha meg se történt volna)

p

p

p Eljön

p a hajnal,

p ha kakas

p nem is kukorékol

p

p

p Ezren

p is elhiszik,

p még ha idióta mondja is

p

p

p Fékezd

p meg ajkadat

p ujjaddal, kezeddel

p

p

p Fiának

p szólott,

p de menye

p is érthet belőle

p

p

p Figyelmes

p hallgató tesz

p papot szorgossá

p

p

p Fortély,

p csízió űz

p minden mesterséget

p

p

p Fortélyos félelem/

p csalóka remény igazgat

p

p

p Fösvény

p kétszer költ,

p a rest kétszer jár

p

p

p Fösvénynek

p az, amije van,

p még az sincsen

p

p

p Fösvénynek

p fia – a szeme

p előtt – tékozló

p

p

p A

p fullánkját

p könnyen szúró,

p nyílvesszőt várhat

p

p

p Futás

p közben a fáklyát

p továbbadni (váltó)

p

p

p Gazdag

p eszik, ha akar –

p szegény eszik, ha kap

p

p

p Gazdag,

p ha bolond is,

p okosnak tartják

p

p

p Gazdag,

p ha sánta is,

p kevélyen járhat

p

p

p Gonosz

p a gonoszt

p hamar megismeri

p

p

p Gyerek-

p eszű megy

p gyerekbeszéd végére

p

p

p Gyors

p hamis

p elmossa

p a lassú igazat

p

p

p Győzelem előtt

p még nem kell tapsolni

p (a medve bőrére előre inni)

p

p

p Gyújthat az,

p kinek magának nincs tüze?

p

p

p Gyümölcséről

p ismerjük meg a fát

p

p

p Gyümölcsöt

p a vendégnek,

p ha nincsen más

p

p

p Ha

p a toronynak

p gatyája volna,

p akkor legény volna

p

p

p Ha

p éppen

p Damoklész

p kardja függ felette

p

p

p Ha

p fáj a fejed,

p az egész tested szenved

p

p

p Ha

p forrásod vagyon,

p ne igyál patakból

p

p

p Ha

p meg van

p engedve a cél,

p akkor az eszközök is

p

p

p Ha

p nem

p élhet örökké,

p mit számít jósorsa?

p

p

p Ha

p tele a gyomrom,

p mindig vidám a fejem

p

p

p Ha

p valami tilos,

p akkor a belőle következő is

p

p

p Háládatlansággal

p bőven fizet a világ

p

p

p Halál

p ellen nincs

p fű a patikában/kertben

p

p

p Halban

p végződik

p a felül szép nő:

p hableány

p

p

p Hamar

p indul/kezd,

p hamar ér/végez

p

p

p

p Hamar

p munkának

p selejtes az alja

p

p

p Hamis

p szerzemény

p nem száll örökösre

p

p

p Haragost

p ne ingerelj,

p darázst ne szurkálj

p

p

p Harmadnapra

p a hal és a vendég büdös

p

p

p Három

p gazfickó:

p ráér, elfelejtette, majd

p

p

p Hiszek

p az egy

p Istenben!

p (Hitvallás-krédó)

p

p

p Hiszem,

p mert lehetetlen

p (abszurd hittitok)

p

p

p Hollónak

p megbocsát,

p galambot sanyargat

p

p

p Igazságszerető,

p hamissággyűlölő száműzött

p

p

p Isten adta,

p Isten elvette –

p ne káromold Őt

p

p

p Isten

p kegyelméből

p uralkodó katolikus király

p

p

p Isten

p malmai lassan,

p de biztosan őrölnek

p

p

p Istenem,

p Istenem,

p miért hagytál el engem?

p

p

p Istent

p nem látod,

p de művéből megismerhető

p

p

p Járj

p egyenes úton

p s reménykedj Istenben

p

p

p Jó

p halászat esik

p a csinált zavarosban

p

p

p Jobb

p a foltos,

p mint a semmi ruha

p

p

p Jobb

p a gyermek sírjon,

p mintsem a szülei

p

p

p Jobb

p a tisztes harc,

p mint a színes barátság

p

p

p Jobb

p kis gazda,

p mint nagy szolga sorsa

p

p

p Jól

p és sokat ad,

p ki ráadásul mosolyt is ad

p

p

p Jól

p mérlegeld,

p ha csak egyszer eldönthető

p

p

p Kár-

p tétel, szar, baj –

p nem akad gazdája

p

p

p Két

p rossz közül

p a kisebbet választó

p (kisujjat vesztő, életet nyerő)

p

p x

*

Szabó Lőrinc –

Az álmodó halott

Elnyúlok a fűben. Aludjunk.
Én már mozdulni se birok.
Élni? – Sárba tiportak a
kalmár hadak, a nyilt, buta
és álszent terrorok.

Én már nem mozdulok, aludjunk –
A napot hunyt szemembe zárom.
Csontjaim vasként folynak el, –
de hozzám búvik s magába ölel
megváltó szeretőm, az álom.

Már egész testem benne fekszik,
egész testemben fekszik ő –
Álom! Óh, együtt lebegünk!
Óh, föld! föld! asszony! te leggyönyörűbb,
te sír, te éltető!

Óh, édes föld, magadba húzol,
s szállunk már, szállunk, keveredve:
felnéz az álmodó halott
s egyszerre ujra fellobog
régi, hódító, büszke kedve:

láng surran – megindúl s felröppen a kő!
Óh megyünk a tavasz elé,
mikor feszülő bimbók s rügyek
küldik kéjes sortüzeiket
az ég felé!

Óh élet! szent feltámadás!
Föld! Napfény! Mámor s hit zűrzavara!
Dicsértessék a halál, a vidám,
dicsértessék nagypéntek után
husvétom hajnala!

Dicsértessék a föld, s aludjunk!
Én már csak rozsdás roncs vagyok –
de vasak nőnek belőlem, csodák,
fények, s uj, büszke katonák
és szentséges diadalok!



Az Élet vagy halál a tét:

plusz vagy mínusz végtelen lehetőségek

Hogyan légy/maradj egyre boldog(talan)abb -

hogyan javítsd/rontsd a saját/(elő)szeretteid életét

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, ,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…