pppppppppppppppppp

Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lelkek

Édenkerti aranykor vagy vaskori pokol

Táltos csikó-paripa vagy állatorvosi ló

Emberélet-minőség vizsgálat magyarul

pppppppppppppppppppp

Eugéniusz:

A bölcs bátor dicsérete

és a balga gyávaság korholása – IV.

Szellemiségek, test-lélek, társas lény/egy-én

(Tettek ð magatartások ð jellemek ð sorsok)

pppppppppppppppppppppppp

Csokonai Vitéz Mihály:

Zsugori uram

Esmérek én egy vént. - Ki az: - Neve nincsen:
Régen eladta már aztat is a kincsen;
Sőt míg bírt is véle, magában tartotta,
Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. -
Hol lakik? - Ott látszik, ama kapu megett,
Egy ház, melyet náddal önnönmaga szegett.
Van két palotája a Piac-utcába,
De azt a rácoknak adta árendába;
Maga e kunyhóba éhezvén kucorog,
S elméjébe mindég a drágaság forog.
Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,
Tisztelvén a Mammont örök áldozattal.
A bús gond béesett orcájában hever,
Mérget kedveltető kincseiből kever.
Oly sárgák orcája sovárgó gödrei,
Mint aranyára vert királyok képei:
Mint a sírból feljött halott útálsága,
Amelyről minden húst a párka lerága.

Most is azért sóhajt és dúl-fúl magába,
Mért nem adhatja az áert árendába.
S öszvekalkulálván saját számadását,
Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását.
Gyász idők! - így kiált, vádolván az eget, -
Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget
Ma csak harminc arany jött bé a kasszába,
Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.
Azonba mely szörnyű károm következe: -
Itt jajgat, s fejére kúlcsolódik keze -
Mely szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta,
Lantornás ablakom ketté szakasztotta! -
Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő,
Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő-

*

Fösvény.

A disznónak és fösvénynek holtuk után hasznuk.

A fösvény anélkül is szűkölködik

a milye van, anélkül is a milye nincs.

A fösvény ember bika alatt is borjút keres.

A fösvény gazdasszony mindent drágábban vesz.

A fösvény kétannyit költ.

A fösvény kívánsága aranyos szegénység.

A fösvény maga sem mer jóllakni.

A fösvény magának sem jó, hogy lenne másnak.

A fösvény többet költ, a rest többet fárad.

A fösvénynek a milye van, az sincs.

A fösvénynek semmije sincsen.

A fösvény duplán fizet, a rest duplán fárad.

Fösvénynek, disznónak holtuk után hasznuk.

Fösvénynek tékozló a fia.

Egy fösvénynek sincs soha elege.

Fösvény, mint az ördög.

Fösvénynek a milye van sincs.

Fösvénynél nincs vétek.

Fösvény elégből sem mer enni.

Fösvény maga sem mer eleget enni.

Fösvénynek fia tékozló.

Fösvénynek sohasem elég.

A ki vén, az fösvény.

Csak azért nem szól, mert a szóban is fösvény.

Csúnya nagyon: részeges asszony, rongyos pap,

girhes disznó, vén szerelmes és gazdag fösvény.

Gazdag fösvényt látni szomorú dolog.

Minél vénebb, annál fösvényebb.

Nem gyűjthet annyit a fösvény,

hogy korhely fia el ne tékozolja.

Nem gyűjthet annyit a fösvény atya,

mennyit a tékozló fiú elpazarolhat.

Nem kaparhat annyit a fösvény,

mit el nem tékozolhatna korhely fia.

Rest kétszer fárad, fösvény kétszer költ.

Soha nem elég a fösvénynek.

(Margalits Ede gyűjtése)

*

EGY FÖSVÉNYNEK LEÍRÁSA

Míg Plútó jóságát nem közlé emberrel,

Amíg meg nem vesztett sokat édes szerrel;

S mihelyt az Úr őket veré gazdagsággal,

Bemocskolták éltek sok rút gonoszsággal.

Mert ebből származott az a fösvény elme,

Amellynek csak a pénz minden segedelme;

Mert a crézusi kincs a fösvény szentsége,

Ha pénzt kérnek tölle, mindjárt van mentsége.

Akármi nagy vétket nem fél vinni végbe,

Csak hogy bús ládája pénzzel telhessen be,

Csak hogy pénzt adjanak, rágja a fa héjját,

Bosszantja az Istent, ha nem éri célját.

A pénz kívánságát addig el nem únja,

Míg örökre szemét maga bé nem húnyja,

A gondtól gyötretik lelke s tetemei,

Nem esmérnek álmot béesett szemei.

Leesik lábáról szörnyű rohanással,

Búsúlt orcájára borúl nagy sírással,

Ha látja, hogy pénzét viszik a tolvajok;

Nem bánja, ha testét epesztik sok bajok,

Így felel a fösvény keserűségébe,

Mikor gyötrettetik súlyos inségébe:

Ama boldog idők, jaj, úgymond, elmúltak,

Mellyekben szegények lábamhoz borúltak,

És tetszésem szerént magokat intézték,

Mert pénzemért szavam mint törvényt, úgy nézték.

Cs.V.M.

*

A fösvénység ellen

Minden jóknak bővségesen megadó Istene,

ki a te neveden való alamizsnálkodást gyakran parancsoltad:

nyisd meg az én fülemet parancsolatid értelmére, nem a fösvénységre;

és adjad, hogy tőled vett javaimmal jól sáfárkodjam szegényidnek.

Vedd ki szívemből e világi gazdagságnak kívánságát,

mely gyökere minden gonoszságnak.

Adjad, hogy az enyímmel megelégedjem, másét ne kívánjam:

ajándékodból vett jószágomat pedig örömest

és vígan osztogassam azoknak,

kik az örök nyugodalomnak hajlékába béfogadjanak engem.

A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Amen.

Pázmány Péter

*

Péteri Takáts József

A fösvény

Egy fösvény véletlen egy mély vízbe esett

Rajta egy halásznak jó szíve megesett;

Odaugrik, s mondja: add ide kezedet!

De most is szokásként az volt a felelet:

Nem adhatok semmit. Azonban elmerült,

S napfényre a fösvény többet nem is került.

*

„Belehelyezem magam

az egyes alakoknak a kedélyhangulatába:

iparkodom bennük élni.

A gyilkosnak, az árulónak, a kéjencnek,

a zsugorinak a lelki állapotját

épen úgy a magamévá teszem,

mint a szenvedőét, a kétségbeesettét,

a haragos bosszuállóét.

Ilyenkor ha családom tagja, vagy

a legkedvesebb barátom háborgat is, rosszul esik…”

(Negyven év visszhangja. 1883. – 100. k. 122.)

Én magamévá teszem alakjaimnak kedélyhangulatát.

„S ez nem jár mindig gyönyörűséggel:

vannak emberi indulatok,

amik lelki egyéniségemmel antarctice ellenkeznek;

a kéjenc, a gyilkos, a fösvény, a zsarnok, a szívtelen

kedélyhangulatának szuggerálása fájdalommal jár…

de nem tudok máskép írni

s a képzelt alakok szenvedése könyekre fakaszt.”

(Önéletirásom. 1895. 100. k. 150–51.)

Jókai Mór

*

A fösvénység

A fösvénység vagy zsugoriság

a megszerzett véges javakhoz való

rendetlen ragaszkodás.

E ragaszkodás megmutatkozhat

a szerzés túlzó vágyában (kapzsiság)

és a megszerzett dolgok rendetlen birtoklásában.

A birtoklás túlzottságát jelzi, hogy a fösvény

a számára szükséges mértékben

sem válik meg javaitól, nem költi pénzét,

esetleg nagy vagyon birtokában is nyomorog.

A fösvénység a világ javainak túlzott szeretete,

az azokhoz való beteges ragaszkodás.

A fösvény ember mindent magának akar,

mindent meg akar szerezni,

és semmit sem tud kiengedni a kezei közül.

Vakká tesz a rászorulókkal,

mert a fösvény nem veszi észre a szükséget szenvedőt.

A fösvénység ellentéte az adakozás.

Az adakozás azt jelenti, hogy

szeretettel gondolunk másokra és jót cselekszünk velük.

Általános értelemben szeretetet, jóakaratot és jóindulatot jelöl.

Isten így utasította Izrael népét:

„Amikor földed terményeit aratod,

ne arasd le egész a föld széléig

és ne szedd össze az elmaradt kalászokat;

szőlődben se szedd össze az elmaradt gerezdeket,

s a lehullott szemeket:

hadd szedjék össze a szegények és a jövevények.”[8]

Jézus tanította követőit: „Adjatok, és adnak majd nektek is…

Mert amilyen mértékkel mértek,

olyannal fognak visszamérni nektek!” [9]

Az adakozás tevékeny szeretet.

Otthon kezdődik, de mindenhová ki kell terjeszteni,

kifejlesztve a nagylelkűséget.

Wikipédia

*

A fösvény szinonimái

anyagias

citromfingó (tájnyelvi),

csikar (tájnyelvi),

égettbélű (tájnyelvi),

falkörmöző (tájnyelvi),

faszarágó (szleng),

faszari (tájnyelvi),

fukar,

garasos,

garasoskodó,

irigy

kapzsi,

kicsinyes

koporcsi (tájnyelvi),

krajcároskodó,

kuporgató,

kupori (tájnyelvi),

skót (bizalmas),

smucig (bizalmas),

snassz

sóher

sóher (bizalmas),

szarevő (durva),

szarrágó (durva)

szorosmarkú (régies),

szőrösszívű (bizalmas),

szűkkeblű,

szűkkezű (régies),

szűkmarkú

zsebrák (régies),

zsugori

*

Teleki József

Igaz barát képe

Ha e hasznon kapzsi világ várhatja még,

Hogy valaha adjon mást is olyant az Ég,

Akit a barátság szent tüze úgy éget

Hogy nem esmér annál főbb gyönyörűséget;

Akivel aranynál tisztább szereteti

Barátjáért maga hasznát megvetteti;

Kihez fösvénységnek még árnyéka sem fért,

Mégis fösvénnyé tud válni barátjáért;

Maga javát önként s bőven osztogatja

Barátjáét mint a fösvény kuporgatja,

Egyszóval akinek nem lészen magára

oly gondja koránt is mint a barátjára,

kivált ha kit ahhoz köténd ily szeretet

kitől semmi hasznot se nem vár, se nem vett.

Azt a késő világ hogy jól megdicsérje

s dicséretét mégis érdeméhez mérje

elég dicséret lesz, ha tartja méltónak,

hogy hívja második Málnási Lászlónak.

*

Fösvénység:

A Bibliában a tulajdonnal kapcsolatos

rendetlen kívánság rendszerint bírvágyként szerepel.

A ~re nincs külön szó az ÓSz-ben.

Préd 5,9 kk. és Sir 14,3–10:

a fösvény ostoba,

mert mindent megvon magától,

ugyanakkor gonosz is,

mert nem osztja meg javait másokkal, a rászorulókkal.

– Az ÚSz-ben

a gör. filargüria inkább pénzsóvárságra utal.

Mivel az ember vágyait a földiekre irányítja

és a reménynek a gazdagságba vetése ölt benne testet,

„minden bajnak a gyökere” (1Tim 6,6–10.17–19).

Az utolsó napokban

a bűn eluralkodásának

egyik jelensége, formája lesz a ~

(vö. 2Tim 3,2–4).

Lk 16,14: a farizeusok kapzsik, pénzsóvárak.

2Kor 9,6: itt az ap. a pleonexia kifejezéssel él. (kapzsiság)

*

Kapzsiság, haszonlesés:

A Tízparancsolat tiltja más javainak elkívánását

(Kiv 20,17; MTörv 5,21),

a próféták elítélik a ~ot

(Iz 56,11 kk.; Jer 6,13; 22,17;

Ez 22,13.27; 33,31; Mik 2,2; Hab 2,9). Iz 33,15:

az üdvösség föltétele a ~ kerülése. Zsolt 119,36:

az igaz azt kéri, hogy szíve Isten igazságaihoz vonzódjon,

„ne a hitvány nyereséghez”.

Péld 1,19: a ~ pusztulásba visz, halált okoz.

Az elöljárók ~a: Kiv 18,21; 1Sám 2,15–17; 8,3;

átok alá eső érték megkívánása, megszerzése:

MTörv 7,25–26; Józs 7,21. –

Az ÚSz-ben a ~ (gör. pleonexia) a birtoklás rendetlen vágya.

A ~ tisztátalanná teszi az embert (Mk 7,21–23).

Azt a kísértést, hogy az embernek a javai biztosítják az életet,

mivel csak kudarcot hozhat, le kell győzni (Lk 12,15).

Pál ap. mentesnek tudja magát a ~tól (2Kor 7,2; 1Tesz 2,5);

a pogányokat (Róm 1,29) és a tévtanítókat (2Pét 2,3) jellemzi a ~.

A ~ gyakran szerepel együtt olyan kifejezésekkel,

amelyek nemi visszaélésekre utalnak;

ez nem jelenti azt, hogy a pleonexia

’szexuális vágy’ értelmet is hordozhat (E. Klaar),

inkább arról van szó, hogy a nemi visszaélések

éppúgy a bírvágyban gyökereznek, mint a ~.

A kapzsi úgy ragaszkodik tárgyához,

mint valami istenséghez;

ezért számít bálványimádásnak a ~ (Ef 5,5; Kol 3,5),

és ezért kell a kapzsit kizárni a keresztények közösségéből (1Kor 5,11).

*

Orczy Lőrinc

XVIII.

A kincsek az embert,

míg él, fonnyasztják,

ha meghal, nem követik

Patak folyjon ámbár aranyból ezüstből

Fösvénynek, tornyokat rakjon gazdag kincsből,

Nyakát terhelje meg tengeri sok gyöngyből,

Száz ökröt fogjon ki estve az ekéből.

Még él, fonnyasztó gond árad csak ezekből,

Ha meghal, nem viszen semmit effélékből,

Nem áll a boldogság aranyperecekből,

Sem láda fenekén penészlő kincsekből.

*

Fösvény –

zsugori, fukar, szűkmarkú, kuporgató,

krajcároskodó, garasoskodó [köz] | szűkkeblű [vál] |

zsebrák, kupori, szűkkezű, szorosmarkú, faszarágó*,

citromfingó*, kupori, koporcsi, szőrösszívű [táj] | smucig,

skót [biz] | snassz, sóher, faszari*, szarevő*, szarrágó* [szleng]

+

fogához veri a garast;

élére rakja a pénzt; ül a pénzén;

sajnálja a falatot is magától;

úgy adja ki a pénzt, mintha a fogát húznák [köz] |

fukar kezekkel mér [irod] |

fösvény, mint a péntek;

a száraz kortyot is számba veszi;

magától is sajnálja a jót;

nem lakik Adonyban;

disznószíjjal kötötte az erszényét;

alig ad egy zápfogra valót;

fösvény, mint a péntek;

ha nyálával jóllakhatnék, sose köpne;

lapát hátával méri a borsót/zabot;

szánja a deszkát a koporsójára;

megfeji az ágast is;

lidérc ül a pénzén;

földet eszik, mint a béka;

ebszíjjal kötve az erszénye;

összehúzta a markát a köszvény [táj] |

megenné a saját szarát* is;

részt venne ingyen az árvák vacsoráján [szleng]

*

Kapzsi –

pénzsóvár, pénzéhes,

mohó, harácsoló, haszonleső,

koncleső, prédaleső, nyerészkedő,

nyereséghajhászó, telhetetlen,

pénzkóros, zsebrák [köz]

eladná az anyját is [köz] |

más tüzén süti a pecsenyéjét;

ott is ás, ahová nem tett;

megfejné a kútágast is;

megnyúzná követ is, ha bőre volna;

kihúzná a borjút az anyjából;

a bika/ökör alatt is borjút keres;

a szúnyogban is hájat keres;

lehúzná a tetű bőrét;

kakas alatt is tojást keres;

eladná a Krisztus koporsóját;

lehúzná a halottról a szemfödelet;

a holtakon is adót szedne;

egy pénzért Bécsbe hajtaná a tetűt [táj]

*

Zsugori

I. melléknév

Olyan <személy>,

aki magától és környezetétől

minden élvezetet sajnál,

sőt gyak. a szükséges dolgokat is megvonja,

csak azért, hogy minél több pénzt gyűjthessen.

Olyan zsugori, hogy az ételt is sajnálja magától.

 Tekla néni roppant fukar volt.

Olyan zsugori volt, hogy még a köménymagot is

többször kifőzette a levesben. (Kosztolányi Dezső)

|| a. (ritka) Ilyen személyre jellemző, rá valló.

Zsugori pillantás, számítgatás.

II. főnév -t, -ja Zsugori személy.

Attól a vén zsugoritól nem lehet pénzt kérni.

*

Tékozló

Olyan <személy>,

aki szokásainál, hajlamánál fogva tékozol

Tékozló asszony, család, gazda.

|| a. (választékos) Tékozló fiú:

<bibliai példázatra emlékeztetve>

vkinek a gyermeke v. általában olyan vki,

aki tékozlása, eltévelyedései után hibáit megbánva megtér.

A tékozló fiú hosszú idő múlva visszatért a szülői házba.

 A tékozló fiú regéjét Sokan csináltuk újra már.

(Arany János)

Megjöttél végre, tékozló fiú? |

… Azt hittem,… elfelejtetted apádat, fiam!

(Szabó Lőrinc)

|| b. Tékozló személyre jellemző, általa folytatott.

Tékozló életmód; tékozló életet él.

II. főnév -t, -ja Tékozló személy.

A fösvény fiából sokszor tékozló válik.

 Birtokaimat lefoglalják, s én a tékozló hírébe jutok.

(Tolnai Lajos)

Kapard ki az őseid csontjait a kriptákból,

javíthatatlan tékozló, és áruld el fontszámra!

(Mikszáth Kálmán)

*

Tékozló fiú

alatt - közelebbi meghatározás nélkül –

érteni szokták a Lukács evangeliumának

XV. részében olvasható krisztusi példázatban

szereplő egyik fiút, aki az apai örökséget kikérte,

azzal távol országba költözött, hol tobzódva eltékozolta;

nyomorában a sertések eledelével táplálkozott,

mígnem eddigi tettét megbánva,

nagy alázatossággal visszatért jó módban levő,

neki megbocsátó, őt szívesen látó atyjához.

E példázattal Krisztus azt a gondolatot fejezte ki,

hogy ha a zsidók

- kiket az apai háznál maradt öregebbik fiú példáz –

nem akarják az evangéliumot befogadni,

prédikálni fog az az apai háztól elszakadt,

vagyis az egy isten ismeretétől

és tiszteletétől eltávozott,

de bűnbánólag megtérő pogányoknak.

Pallas Nagylexikon

*

Pazarló

I. melléknév -n v. -an, -bb

Olyan <személy>, aki pazarol (1), v. pazarolni szokott.

 Paraszt létemre városit –

Finnyás, pazarló, fényűző leányt Elvettem.

(Arany János–Arisztophanész-fordítás)

|| a. Ilyen személyre jellemző. Pazarló életmód.

|| b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben)

Olyan, aki bőkezűen bánik vmivel, eláraszt vkit vmivel.

 [A dervis] nem volt pazarló a szóval. (Jókai Mór)

II. főnév -t, -ja Pazarló személy.

 A sokat kereső, de még többet költő pazarlók

gondtalan, lármás, élvezetben gazdag életét élte.

(Ambrus Zoltán)

*

Pazarlás

Tékozlás, fecsérlés, mértéken túl költekezés,

a vagyonnak, illetőleg pénznek könnyelmü vesztegetése.

„Az ingatag és változékony erő csak elpazarlott erő,

mely czélt nem érhet soha.“

Deák Ferencz követjelentési beszéde 1840-ben.

Néha csak bőséggel adás, bő mértékben áldozás, ajándékozás.

„Karral s karddal keresték eleink Magyarországot;

kincsek (= kincsěk azaz kincsök), javok,

minden értékek (= értékök) pazarlásával

oltalmazták dicséretes eleink nekünk Magyarországot.“

Gr. Wesselényi Ferencz 1661-ben.

*

Pazarol

Vagyonát tékozolja, fecsérli,

könnyelműen, hiú fényre, pompára vesztegeti,

gondatlanul elkelni engedi, stb.

Nem gyűjthet annyit a fösvény anya,

a mennyit a tékozló fiú el nem pazarolhat. (Km.).

Átv. ért. testi erejét, szellemi tehetségeit

vagy más becses javát túlságosan, haszontalanul vesztegeti.

Egészségét holmi kihágások által pazarolni.

A drága időt elpazarolni.

Kár ily emberre a jó szót pazarolni.

Néha am. bő mértékben ad, áldoz stb.

*

(TALÁN

ELTŰNÖK HIRTELEN...)

Talán eltűnök hirtelen,

akár az erdőben a vadnyom.

Elpazaroltam mindenem,

amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet

szem-maró füstön száritottam.

Bánat szedi szét eszemet,

ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát

a vágy, mely idegenbe tévedt.

Most rezge megbánás fog át:

várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha

értelmét az anyai szónak.

Majd árva lettem, mostoha

s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont

szabadnak hittem és öröknek

és most könnyezve hallgatom,

a száraz ágak hogy zörögnek.

József Attila

1937. november

*

Takarékos

takarékos melléknév -an, -abb

1. Olyan <személy>,

aki csak a feltétlenül szükséges mértékben vesz igénybe

v. használ fel vmit, s a fennmaradó részt tartalékolja, félre teszi.

Takarékos gazda, háziasszony;

takarékosan bánik az anyaggal, energiával, idővel, pénzzel.

Nagyon takarékosan élnek.

 Légy takarékos a fösvénységig. (Arany János)

2. Vmilyen anyaggal, energiával

ésszerűen gazdálkodó, azt legcélszerűbben felhasználó.

Takarékos építkezés, gáz-, villany-, vízfogyasztás.

A takarékos fűtés kevesebb szénfogyasztással jár.

3. (régies) Egyszerű, szerény, nem fényűző.

 Asztalnál ül agyon takarékos ebédke vége felé. (Jókai Mór)

*

Takarékoskodik

Takarékosan, beosztással,

nem pazarló v. fényűző módon él;

igyekszik vmit megtakarítani, félretenni.

Egész életén át takarékoskodott,

hogy egy kis házat szerezzen.

 Új cselédet nem akartak házukba venni,

takarékoskodniok is kellett, nézni minden krajcárra.

(Kosztolányi Dezső)

|| a. Takarékoskodik vmin v. (ritka) vmivel, vkin, vkivel:

takarékosan, szűkösen,

a természetes szükségletnél kevesebbet költ rá;

a rá szánt, előirányzott összegből, mennyiségből

igyekszik megtakarítást elérni.

Más → bőrén takarékoskodik;

a hasán, a ruházatán takarékoskodik:

keveset költ ételre, ruházatra.

 A német bácsi velem hiába akar takarékoskodni.

(Krúdy Gyula)

Az ember takarékoskodjék a gyomrán,

de a ruhája legyen rendes.

(Nagy Lajos)

|| b. Takarékoskodik vmivel:

takarékosan bánik vele;

jól beosztja, nem pazarolja,

nem pocsékolja, hanem beosztással használja.

Takarékoskodik az árammal, a gázzal, a liszttel,

a pénzével; takarékoskodik erejével:

gazdaságosan használja fel, ügyel,

hogy ne merüljön ki hamar v. egyszerre.

Takarékoskodj anyaggal, pénzzel, idővel!

|| c. (bizalmas, tréfás)

Nem takarékoskodik vmivel:

sokszor, tartózkodás nélkül mond, tesz vmit.

Nem takarékoskodik

a dicsérő szavakkal, az ütlegekkel;

nem takarékoskodik a szóval:

bőbeszédű, bőbeszédűen mond el vmit.

 Ha a nevetséges öl, akkor mi meg voltunk ölve.

Az embereknek annyira tetszett ez a finom szúrás,

hogy nem takarékoskodtak vele.

(Móricz Zsigmond)

|| d. (ritka) Takarékoskodik vmire:

pénzt tesz félre, pénzt gyűjt vmire.

A nyári utazásra takarékoskodik.

Igekötős igék: összetakarékoskodik.

takarékoskodás; takarékoskodó.

*

Takarékosság

1. A takarékos

melléknévvel kifejezett

emberi, jellembeli tulajdonság.

Nincs benned semmi takarékosság.

 Csitt! fogd be a szád! egy rossz szót se mondj

E bölcs, eszes, nagy férfiakra, kik

Közől, takarékosságból, sem hajat

Nem nyírat egy is, sem fürdőbe nem jár.

(Arany János–Arisztophanész-fordítás)

|| a. Vkinek takarékos volta, természete.

A jó háziasszony takarékossága.

Gúnyolta takarékosságát.

2. Takarékos (1–2)

magatartás, tevékenység,

helyes, mértéktartó gazdálkodás;

pénz, anyag, energia és idő

megtakarítására irányuló törekvés.

Kicsinyes, krajcáros takarékosság.

Bevezetjük a legnagyobb takarékosságot.

Meg kell tanulnod a takarékosságot.

Csak takarékossággal mehetsz vmire.

 Hét évet élt át a legszűkebb takarékosságban.

Folyton csak dolgozni, beosztani, mosni, varrni…

(Móricz Zsigmond)

Szóösszetétel(ek): anyagtakarékosság.

*

A közgazdasági témakörben

a takarékosság elve valósul meg akkor,

amikor a jelenben képződő jövedelmeink

egy részét valamilyen formában

(bankbetét, értékesebb ingó és

ingatlan vagyontárgyak felhalmozása)

nem folyó fogyasztásunkra fordítjuk,

hanem tartalékoljuk, vagy vállalkozásba fektetjük,

továbbá amikor a vállalkozás során keletkezett jövedelmünket

nem vonjuk ki a vállalkozásból,

hanem fejlesztésre, bővítésre fordítva

visszaforgatjuk az üzletbe.

*

Ökonómia

1. (régies)

Gazdálkodás, gazdaság, háztartás.

|| a. (választékos) Ésszerű, takarékos gazdálkodás;

takarékosság, beosztás. Bölcs ökonómia; ökonómiával él.

 Nem született asszonyi sorsra …

Hiányzott belőle az ökonómia.

Nem tudott úgy beosztani, mint a menyei.

(Móricz Zsigmond)

2. (régies) (Köz)gazdaságtan.

3. (átvitt értelemben, választékos)

Célszerű elrendezés, elosztás;

vmely alkotás részeinek arányossága.

Belső ökonómia. Helyes ökonómiával szerkesztette meg a tervet.

 [A cselt] csak gyanítanunk kell.

S ez ha a mű ökonómiájára nézve

tán javallatos is [= ajánlatos],

de másfelől megfosztja a költőt az alkalomtól, hősét,

… szerelmének bensősége által igazolni.

(Vörösmarty Mihály)

*

Spórol

Takarékoskodik.

Spórol vmin; spórol vmivel. Mire spórolsz?

 A koszton nem lehetett spórolni,

s ura tékozlásaiba sem szólhatott bele.

(Babits Mihály)

Az ökröt sem lehet eltartani,

ha minden fűszállal nem spórol a gazda.

(Móricz Zsigmond)

|| a. tárgyas

<Bizonyos mennyiséget, összeget> megtakarít.

A nyáron spóroltam ötszáz forintot.

 Két állomás közt, ha átgyalogolt az ember,

40 fillért spórolhatott. (Móricz Zsigmond)

|| a. (időhatározóval) (átvitt értelemben)

Spórol vmire: nagyon vágyódik, számít, vár rá.

Már rég spórolok egy ilyen kirándulásra.

Hetek óta spórolok erre a kis pihenésre.

Igekötős igék: elspórol; kispórol; lespórol;

megspórol; összespórol.

spórolgat; spórolható; spóroló; spórolt.

*

Spórolás

A spórol igével kifejezett

tevékenység, magatartás; takarékoskodás.

 Az okos, kissé rideg asszony

… szinte lázas szenvedélyig vitte a spórolást.

(Babits Mihály)

Édesnagyanyám, ahelyett,

hogy örült volna a spórolásomnak,

még meg is rakott. (Móricz Zsigmond)

|| a. Takarékos, beosztó életmód; takarékosság.

 A feleségem egyik unokanővére …

hihetetlen spórolással, de a viszonyokhoz képest jómódban élt.

(Móricz Zsigmond)

*

Baróti Szabó Dávid

Fösvény Fédonra

Fédon elúnt éltét végezni kötéllel akarta;

Néki de hat pénzen kell vala venni kötélt.

Drágának látszott; s hat pénz megmenti haláltól

Életit. Olcsóbb is, monda, vehetni halált.

*

Barcsay Ábrahám

A kávéra

Rab szerecsen véres veríték-gyümölcse,

Melyet, hogy ládájit arannyal megtöltse,

Fösvény Anglus elküld messze nemzeteknek,

Nádméz! mennyi kincsét olvasztod ezeknek.

Hát te, rég csak Mokka táján termett kis bab,

Mennyit szenved érted nyúgoton is a rab,

A bölcs iszonyodik, látván, egy csészéből

Mint hörpöl ő is részt Anglusok bűnéből.

*

Fösvény

szólások-mondások

a száraz kortyot is számba veszi;

a falatot is sajnálja magától;

a tiszta vizet is megszűri;

a penészes bort is drágállja;

alig ad egy zápfogra valót;

azt mondja, nem adja, inkább a sárba tapodja;

csak azért halt meg délelőtt, hogy az ebédet ne fizesse;

disznószíjjal kötötte az erszényét;

ebszíjjal van megkötve az erszénye;

élére rakja a pénzt;

félpofára etet;

fogához veri a garast;

földet eszik, mint a béka;

fösvény, mint a péntek;

gyertyát sem gyújt, fél, hogy elfogy;

ha nyálával jóllakhatnék, sohasem köpné ki;

ha a szelet lenyelhetnék, azzal tartaná a cselédet;

hatszor is megolvassa a pénzt;

igen szoros markú;

konc nélkül adja a levet;

kupáját sem öblíti meg, fél, hogy vize elfogy;

kutyahájjal kenték meg az alfelét;

kutyaszíjjal van bekötve az erszénye;

kutyazsírral kenték meg az oldalbordáját;

kutyazsírral van megkenve az erszénye;

lapát hátával méri a borsót;

lidérc ül a pénzén;

magától is sajnálja;

mázos a bögréje;

megenné a maga szarát is;

megenné kétszer, amit egyszer lehet;

megfeji az ágast is;

megolvassa, hány falatot nyel a cseléd;

nadrágjára sem zsinórt, sem bélést nem tetet;

olyan szűken ereszti, mint a kotyogó;

örömest odaajándékozná mindenét, ha el nem vennék;

összehúzta a markát a köszvény;

részt venne ingyen az árvák vacsoráján;

senkit sem maraszt ebédre;

sós babot eszik, vizet iszik rá;

szánja koporsóra a deszkát;

száraz kéztől szakadt ajándék;

tartanék én lovat, ha zabot szarnék meg szart ennék;

úgy adja ki a pénzt, mintha a fogát húznák;

ül a pénzén;

a ganéjt is megenné, ha büdös nem volna;

a tengelyt sem kenetné meg, ha el nem kopna;

lattal mér (valamit);

nem iccével, hanem gyűszűvel méri a bort;

nem üti ki a vak ló szemét;

somfánál főz;

ül a pénzesládán, mint a kotlós

*

Fösvénység

A birtoklás szenvedélye

A fösvénység a megszerzett véges

javakhoz való rendületlen ragaszkodás.

E ragaszkodás megmutatkozhat

a szerzés túlzó vágyában (kapzsiság)

és a megszerzett dolgok birtoklásában.

A birtoklás túlzottságát jelzi, hogy

a fösvény a számára szükséges mértékben

sem válik meg javaitól,

nem költi pénzét,

esetleg nagy vagyon birtokában is nyomorog.

Azt hiszi, maga rendelkezik anyagi javaival,

gazdagságát csak a saját ügyességének köszönheti.

Ezért a fösvénység a kevélység édes gyermeke.

Stefano Zamagni

*

Fösvénység, zsugoriság

(gör. filargüria, lat. avaritia):

a megszerzett véges javakhoz való

rendetlen ragaszkodás →víciuma, a hét főbűn egyike. –

E ragaszkodás megmutatkozhat

a megszerzés rendetlen vágyában (→kapzsiság)

és a megszerzett dolgok rendetlen birtoklásában.

A birtoklás rendetlenségét jelzi,

hogy a fösvény a számára szükséges mértékben

sem válik meg javaitól, nem költi pénzét,

esetleg nagy vagyon birtokában is nyomorog. –

A Szentírásban rendszerint

a tulajdon iránti rendetlen bírvágyként szerepel,

nincs különbség a kapzsiság és a ~ között

Az Ószövetség szerint

a fösvény ostoba,

mert mindent megvon magától,

gonosz, mert nem osztja meg javait a rászorulókkal

Az ÚSz inkább pénzsóvárságra utal

Mivel az ember vágyait a földiekre irányítja

és a reményét a földi gazdagságba veti,

a ~ „minden bajnak a gyökere”

Az utolsó napokban

a bűn eluralkodásának jelensége lesz a ~ elhatalmasodása

Megnyilvánulása a) világiaknál:

a gazdagság utáni vágy mértéktelen uralma,

a vagyon különféle ravaszságokkal való növelése;

mások bérének igazságtalan visszatartása

v. alacsonyra szabása,

adósság semmibe vevése;

talált tárgy megtartása;

érzéketlenség mások nyomorúsága láttán,

önmagunktól a szükséges dolgok

megvonása a vagyon gyarapítása céljából.

Az öregséggel nagyon gyakran együtt jár a ~. –

Szerzeteseknél

a használatra kapott szükséges dolgok

sajátnak tekintése (ajándékozása, elcserélése,

engedély nélküli használata, ragaszkodás hozzájuk);

engedély nélküli birtoklás, elfogadás, rejtegetés;

rendkívüli és fölösleges kívánása

ruházatban, könyvekben, bútorban stb.;

a világban hagyott javak után sóvárgás;

a szegénység tehernek tekintése,

zúgolódás a nélkülözés miatt. –

A lelki ~ megnyilvánulásai:

keveselljük az Istentől kapott tehetségünket,

elégedetlenek vagyunk miatta;

nyugtalankodunk és panaszkodunk

a kívánt lelki vigasz és békesség

elmaradása v. késlekedése miatt;

túlságosan nagy gondot fordítunk

és sok időt pazarolunk lelki könyvek

keresésére és tanulmányozására

a jócselekedetek rovására;

túlságosan ragaszkodunk

a lelki életet tápláló külső jelekhez

(szentképek, kegytárgyak,

a lit. számunkra megszokott formái stb.). –

Mint a →főbűnöket általában, a ~et is más víciumok kísérik:

→igazságtalanság, →irigység, →hazugság,

és szétszórtsághoz, a lelki dolgokban való eltompuláshoz vezet.

A mértéktelenül fölhalmozott javak

ui. áttekinthetetlenné válnak,

a lélek elveszti a tárgyi dolgok fölötti uralkodás képességét.

A ~ alapja az értékrend fölcserélése,

a véges dolgoknak Isten és a lélek dolgainál többre értékelése. –

A ~ orvosságai: Istenre hagyatkozás,

kicsinyekre, szegényekre figyelés,

az →irgalmasság gyakorlása;

összeszedettségre törekedés,

minden felesleges kerülése

anyagiakban és lelkiekben egyaránt

Katolikus Lexikon

*

Fösvény

I. melléknév

1. Olyan <személy>,

aki szenvedélyesen ragaszkodik

anyagi javaihoz (főleg a pénzhez),

amelyeket rendsz. céltalanul halmoz,

és belőlük nem szívesen juttat

se magának, se másoknak,

még annyit sem,

amennyit az emberiesség,

a közösségi érzés, a méltányosság

v. a bevett szokás megkíván; fukar.

Világéletében fösvény ember volt.

 Kínálgatja őket a jó háziasszony …

Nem bánik könnyen a ház becsületével,

nem is foghatják rá, hogy fösvény vagy lusta.

(Petőfi Sándor)

Csúnya fösvény ember vagyok és amellett irigy természetű.

(Mikszáth Kálmán)

[Apám] piszkosan fösvény a nőkkel szemben.

(Ambrus Zoltán)

|| a. (ritka)

Fukar (1b).

 Egy nádas közepén …

nem fösvények az emberek szavakkal,

ha csak ketten vannak. (Mikszáth Kálmán)

2. Ilyen személyre jellemző <magatartás, megnyilatkozás>.

Fösvény jellem; fösvényen mér vmit; mindig fösvényül ad.

II. főnév

Fösvény személy, főként férfi.

Közismert fösvény.

A fösvény semmire sem áldoz.

A fösvénynek soha sincs elég.

 Mikor a világnak lármáját sokallom,

Kevélynek, fösvénynek csörtetését hallom.

(Csokonai Vitéz Mihály)

Közmondás(ok):

fösvény többet költ: aki fukarkodik, gyakran ráfizet.

*

Bőkezű

1. Egy célra sok pénzt adó (személy),

aki önzetlen módon nyújt anyagi támogatást

egy személynek, csoportnak.

A bőkezű adakozó

egy nagy adománnyal

segíti az új templom felépítését.

A bőkezű vásárló több festményt

is vásárolt a szegény festőtől.

2. Egy célra sok pénzt adó személyre jellemző

(gondolkodásmód, viselkedés);

ilyen személlyel kapcsolatos, tőle származó (adomány).

A bőkezű vásárlásnak köszönhetően

a festő ki tudja fizetni a tartozását.

A bőkezű adomány

nagy segítséget jelent a templom építéséhez.

3. Átvitt értelemben:

Bőven adó (jelenség, időszak),

amikor egy eredmény nagy számban

megmutatkozik vagy rendelkezésre áll.

A bőkezű időjárás az idén kimagasló termést biztosított.

A bőkezű eső azonnal segített az aszályos területeken.

*

Benedek Elek

Évike könyvébe

Koldust, ha látsz, és látsz bizonnyal,

Ajtód s szíved ne légyen zárva;

Fejed ne fordítsd el iszonnyal.

Mert rongyos, piszkos a ruhája.

Ki volt, mi volt? ne tudakoljad,

Fájdalmit ezzel is tetézve,

S amit ad jobb kezed, úgy adjad,

Hogy balkezed ne vegye észre.

Gondold, hogy e szegénynek is volt

A földi jókban része dúsan;

Hogy volt idő, mikor az égbolt

Ő rája sem borúla búsan.

Gondold: a sors mely változékony,

Király is lett koldus árva...

Más búja iránt légy fogékony,

Ajtód s szíved ne légyen zárva!

*

Bőkezű

jótékony,

adakozó,

nagyvonalú,

nagylelkű,

nagyszívű,

aranyszívű,

gavallér(os) [köz] |

kuláns,

gáláns,

generózus [vál]

fizet, mint a köles/a katonatiszt;

nem számolja a fillért;

nem irigyli mástól (a magáét);

aranyból van a szíve;

az utolsó ingét is odaadja [köz] |

Adonyban lakik [táj]

*

Gavallér

(elavulóban, választékos)

1. Divatosan öltözködő,

jó fellépésű társaságbeli úriember.

Előkelő, idősebb, öreg gavallér.

Vasárnap délelőtt gavallérok sétálgattak a Váci utcán.

 Ki ellen vét? – Nem tudja, hidd el,

Mert Werbőcziben arról egy szó sincs,

Más könyv pedig nem kell gavallérnak.

(Berzsenyi Dániel)

S Bécsből itthon voltam, megcsinált [= kész, igazi] gavallér,

Mert a pénz ezüst volt, s mind megannyi tallér.

(Garay János)

[A] gavalléroknak nem kellett a régi cigány,

megkövetelték már az új pesti módit.

(Kuncz Aladár)

2. Udvarló, lovag (7).

Csak úgy nyüzsögtek körülötte a gavallérok.

Márta is eljött a gavallérjával.

 Míg csengett, míg pengett nálam a sok tallér, …

Voltam a dámáknál kedves gavallér.

(Csokonai Vitéz Mihály)

A sasorrú hölgy lesújtóan végignézte a gyönge gavallért.

(Hunyady Sándor)

3. jelzői használat(ban)

(Hajlamánál fogva v. adódó helyzetben) költekező, bőkezű,

vmely szolgálatot jól megfizető,

bőséges borravalót adó <személy,

főként férfi>.

Gavallér ember.

|| a. jelzői használat(ban) Ilyen emberre jellemző.

Gavallér módon viselkedik, fizet.

 Verjed kovács, verjed soká a patkót,

Úgy kapsz tőlem gavallér borravalót.

(népköltés)

*

Dayka Gábor

Az én örömeim

Mások a bőség ölein nevetvén

A szerencsétlen sokaságot, egybe-

Halmozott s fösvény üregekbe rejtett

Kincsnek örűlnek.

Másokat Venus, s te ravasz Cupido,

Vagy te, fürtökkel koszorús Lyaeus

A hiúságnak kebelébe, s a víg

Lárma, kecsegtet.

Mások a vérnek mezején, az ádáz

Marsnak áldozván, tüzelő szerekkel

Ezreket méltatlan halomba döntő

Harcokat űznek: –

Egy rövid perc általam olykor ember-

Társaim békés öröméhez adva;

Egy jeles tétel s köz haszont irányzó

Tiszta tökélet;

Egy letörlött könny feleim szeméről,

Melyet a bánat kisatolt; s körűlem

Felderűlt jókedv, nemesebb örömre

Vonzanak engem.

p p p p

Plusz-mínusz tét

Emberélet-minőség:

őrzés, javítás helyett rontás

A közvetlenül legfőként önmagának,

de közvetve legtöbbet az előszeretteinek,

majd hatalmától függően másoknak is sokat ártó:

profi segítőként, írástudóként, vezetőként stb. stb.

És aki nem tudja megkülönböztetni: barát/ellenség.

Akinek jó szándékkal kövezhetik az útját a pokolba,

mert nem kéri: csak álbarátaitól védje meg a Jóisten,

az ellenségeivel elbánik maga is – sőt, még tanul is tőlük…

Aki nem látja, nem becsüli, őrzi, gyarapítja az aranyát,

de sárnak tartja, vagy ügyesen-szorgosan azzá változtatja,

ahelyett, hogy még a sárból is aranyat próbálna kovácsolni,

vagy pedig azt, ami sár-szar, pont azt aranynak veszi/nevezi…

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot s javítva visszanyerjük egészségünket!

A mese, példabeszéd stb. rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulásod kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

p.s.:

Érzékenyítő, elképzeltető, megértető, elemzendő-újra összerakandó,

tovább gondoltató, megítélendő, igaz/hamis-vizsgálat alá helyezendő,

értékelendő, súlyozandó, eszméltető stb. közmondás, ige, példabeszéd,

életkép, tanmese, vicc, jellemrajz, bölcsesség, vers: részek az egészből