"Fogdaügynöki beszervezésre elsősorban azok az elítéltek

- kivételes esetekben letartóztatottak - jöhetnek számításba, akiknek magatartása és jelleme biztosíték arra, hogy ezt a munkát becsületesen, legjobb tudásuk szerint fogják végezni.

Figyelembe kell venni, hogy ez az ügynöki kontingens letartóztatása előtt aktív ellenséges tevékenységet fejtett ki. Ezért megbízhatónak kizárólag az a jelölt tekinthető, aki bűncselekményeit megbánta, azokat őszintén fel tárta, felderítő jellegű vallomást tett saját és társai bűncselekményét illetően, egyben törekszik elkövetett bűneinek jóvátételére.

A fogdaügynökségnél az egyéni érdek fokozottabban előtérbe kerül, mint a szabadlábon beszervezett ügynökségnél. Ezt a kiválasztásnál és a foglalkoztatásnál szem előtt kell tartani. Megbízhatatlanok azok az elítéltek (letartóztatottak), akik kifejezetten feltételhez kötik az együtt működés vállalását, akiknek politikai nézete változatlanul ellenséges, az áruló ügynökök, a homoszexuálisok, a gyávák, a hazudozók és a fecsegők."

A teljes parancs olvasható levéltárunk parancsgyűjteményében:

A Magyar Népköztársaság

Belügyminiszterhelyettesének

0010. számú

PARANCSA

Budapest, 1962. március 24-én

Izsa Imre írja egy tanulmányában, a Betekintőben:

"A fogdaügynökök felhasználása nem új módszer a titkos nyomozati munkában. Az állambiztonság történetében számos eset ismert, amikor a zárkatárs a hivatásos nyomozókat megszégyenítő módon, furfanggal, empátiával kiszedte az igazságot, vagy beismerésre késztette az amúgy konok tagadásban levő terheltet. A magyar állambiztonsági szervek a fogdaügynököket önálló szakmai kategóriaként kezelték, a vizsgálati szervek operatív eszközének tartották. A fogdaügynökök alkalmazása a nyomozati cselekmények során, a vizsgálati időszakban az előzetes letartóztatásba helyezett terheltek között történt. Jelentőségét abban látták, hogy a helyesen alkalmazott fogdaügynök olyan fontos, a bizonyításhoz szükséges adatok birtokába juttathatja a vizsgálót (nyomozót), amely más módon nem szerezhető meg. A fogdaügynök feladatai voltak: A letartóztatott vallomásának, magatartásának és hangulatának ellenőrzése, a vizsgálat során általa tervezett/alkalmazott taktika megismerése; a még fel nem tárt, bizonyítást elősegítő egyéb adatok megszerzése, vagy előkészületben levő bűncselekmények, illetve bűnös kapcsolatok, eltitkolt bűnjelek felderítése; a letartóztatott szökési vagy öngyilkossági kísérletének megakadályozása; a vizsgálati munka meggyorsítása, a teljes körű felderítés elősegítése."