|
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Emberélet-minőség vizsgálódásaim
p p pp p p
Eugéniusz:
Magyar írástudók árulása – III.
Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő,
jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit
p p pp p p
HA
FÉRFI VAGY,
LÉGY FÉRFI...
Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.
Félénk eb a sors, csak csahol;
A bátraktól szalad,
Kik szembeszállanak vele...
Azért ne hagyd magad!
Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne szád hirdesse ezt,
Minden Demosthenesnél
Szebben beszél a tett.
Építs vagy ronts, mint a vihar,
S hallgass, ha műved kész,
Mint a vihar, ha megtevé
Munkáját, elenyész.
Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább éltedet
Tagadd meg, mint magad;
Hadd vesszen el az élet, ha
A becsület marad.
Ha férfi vagy, légy férfi,
Függetlenségedet
A nagyvilág kincséért
Árúba ne ereszd.
Vesd meg, kik egy jobb falatért
Eladják magokat.
„Koldúsbot és függetlenség!”
Ez légyen jelszavad.
Ha férfi vagy, légy férfi,
Erős, bátor, szilárd,
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt.
Légy tölgyfa, mit a fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti.
Petőfi Sándor
(Pest, 1847. január.)
p p pp
p 1
p
p A (köz)ünnepek kiüresítésén munkál, szabotálásra biztat
p
p Erkölcsi balek-törvényt hozó: ha megütik arcod, tartsd oda...
p
p Örök hallgatási fogadalmát (omerta) betartó cinkos bűnpártoló
p
p Még az élő fába is belekötő, a kákán is csomót kereső fikázó
p
p Ő csak a kísértésnek nem áll ellen: a cinikus „bölcs” igéje
p
p Abortusz: latin tolvajnyelvű magzatgyilkosság szépítő, tussoló
p
p A kisebbrendűségi érzése miatt olyan betegesen hiú mimóza
p
p
p 2
p
p Pártállami-állampárti megrendelésre gyárt, hamisít/töröl hírt
p
p Az ingyen kegyelmet nem ismerő/kitagadó érdemelvű egyházfi
p
p A keresztényeket mentő – sok/kevés – zsidókat ki nem tüntető
p
p Szigorú erkölcsi alapon áll, a „titkos” Talmudén: a gój egy állat!?
p
p A kontextusból kiragadott, lecsonkított idézetekkel „igazol/cáfol”
p
p Magyartalan, képzavaros, konfúzus mondatai: se füle, se farka
p
p A gyerekek – rajzoló, mesélő stb. - képzelőerejét csonkító óvónő
p
p
p 3
p
p „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz…” – „állásfoglaló”
p
p Ő nem a mindenséggel méri magát, „szerény”: kevéssel is beéri
p
p A „pogány” magyar népdalt/népmesét kitiltja a szentbeszédből
p
p Professzor, aki egy profi a hazudozásban, a rabulisztikában stb.
p
p Egy szellemi meddő, aki hegyként vajúdva egy kis egeret szül
p
p A statikus, akinek összedől háza/nem lát(tat)ja az Életdinamikát
p
p A hadvezér, aki soha nem mondja: „Utánam!”, csak azt: „Előre!”
p
p
p 4
p
p Nem látja át a nagy Egészet, ezért a részről se tudhat mindent
p
p Minden Egész széttörött? Ő ezt csak még töredezettebbé teszi...
p
p Az egyetemes műveltséget összerakhatatlan puzzle-ra szedi szét
p
p Babonának minősíti a népi csillagjóslást, bölcseletet/asztrológiát
p
p Harcos antiklerikális és istentagadó: neki a vallás a nép ópiuma…
p
p Szimónia: a szentségek és az egyházi méltóságok árulói-vevői
p
p Az ún. bűnbocsátó cédulák ötletgazdái és a templomi kufárai
p
p
p 5
p
p Nihilista „bölcs”: nincs abszolút érték, relatív, mi a jó/rossz
p
p Örül, ha indiszponált/gyenge napot fogott ki a sportellenfele
p
p A szólásszabadság híve: ő az országos tévében, te a blogodon
p
p „Vitáztok”, de nála van a mikrofon ki-, a süllyesztő bekapcsolója
p
p Aki az állam/kormánypárti védettségben olyan nagy „fenegyerek”
p
p Monopolhelyzetből „tárgyal”: árak, bérek, munkakörülmények…
p
p Ott áll a sírodnál, nekrológja elmondja/elhazudja, hogy ki voltál
p
p
p 6
p
p Csalással szerez jó érdemjegyet, orvosi stb. diplomát, címe(r)t
p
p A protekciója, nexusa segítségével szorít ki jobbakat a pályáról
p
p Meggyőződés nélkül/sőt dacára megélhetési oltáspropagandista
p
p Meghamisítja: kifényezi a saját életrajzát - sötétít, feketít másét
p
p A suk-sükölés-en port elverő életidegen akadémikus nyelvművelő
p
p Az ún. liberális: minden nyelvművelő munka felesleges, sőt káros
p
p Kicsúfolja, nevetségessé teszi, leértékeli a tájszólásokat/szókincset
p
p
p 7
p
p
p Megesett lányok gyermekét zabinak csúfoló rigmussal is bántja
p
p Eltorzítva, kiforgatja „idézi” a vitafél súlyos szavait, komoly érveit
p
p Család/osztály/munkahelyi főnök: csak egzecíroztat, stresszel stb.
p
p Bűneit erényként dicséri, mást meg káros-kórosan bűn-tudatosít
p
p Mindig csak a súlyosbító, sohasem az enyhítő körülményeket látó
p
p A szellemi erőfeszítést kerülő: csak semmi kemény szellemi eledel!
p
p Aki mostoha diákja rovására folyamatosan kivételez a kedvenccel
p
p
p 8
p
p Az édes, vagy gondjára bízott kisgyereket átverő, megrontó stb.
p
p Aranyad takarva/szarnak mondva tenne örök elégedetlen lénnyé
p
p Aki fizetőképesség alapján-arányában véd ügyet, gyógyít beteget
p
p A fölös-káros méreg(drága)-gyógyszerek felírásáért kéjutazó orvos
p
p Egy fizetett agent provocateur, aki lejáratja a tisztes tüntetéseket
p
p Társadalmi pozíciója őt semmi többre sem kötelezi, csak jogosítja…
p
p Csak előjogokat vindikáló: neki jobb kezelés, autó, villa, levegő jár
p
p x
p p pp
Petőfi Sándor:
A KUTYÁK DALA
Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyheztetett ide.
S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.
Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.
S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!
Pest, 1847. január
*
A FARKASOK DALA
Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.
Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kinoz kegyetlenül;
S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.
Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!
Pest, 1847. január
p p pp
A
nem
javító-segítő,
sőt passzívan-
aktívan ártó elit
Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
