Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőség vizsgálódásaim

p p pp p p

Eugéniusz:

Magyar írástudók árulása – VII.

Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő,

jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit

p p pp p p

Jókai Mór

Az augsburgi allgemeine Zeitunghoz.

Már hogy mi itt emberhússal élünk,
Hogy megnyúzzuk az idegent,
Hogy az orrát menten elharapjuk
Az utazónak idebent.
Hogy mérget (sőt paprikát!) keverünk
Vendégünk étele közé,
S mindent, ki sauf-conduit nélkül jár,
Kegyetlenül agyonverünk.
Hogy a külföldön ily hirben álltunk
Azt nagyján neked köszönjük
Oh liebe allgemeine Zeitung!

Hogy a tudatlan nép most kezdi még
Tanulni az ábéabot,
A táblabiró olvasni sem tud,
S csupán daczból járat lapot;
Azt is de német poéták irják,
Ugy forditják le magyarra,
A magyarból nem telik ki egyéb
Csak kulcscsináló s varga.
Csak kolbászt és tarhonyát gyártunk,
Igy szólsz felőlünk nagy bölcsen
Oh liebe allgemeine Zeitung;

Hogy tulajdonképpen tótok vagyunk,
Hogy ősi eredetünk szláv,
Vagy hát vérszerinti atyafiak
A czigányokkal legalább.
Hogy a mink van, azt mind összeloptuk,
Zenénk czigány, tánczunk oláh,
Még a zsinoros dolmányunkat is
Török volt ki kigondolá.
Hogy minden javunktól igy megváltunk
Ez a te sűrű érdemed
Oh liebe allgemeine Zeitung!

Hogy hazánk egy nagy sivatag vadon,
Lakói medvék, farkasok;
Uratlan pusztákon a vadlovak
És vadtehenek száma sok.
Kasszelből ide tóduljon eztán
Hát a kivándorlók rajja,
Csak azért is, hogy harczi szellemet
Oltson ezen puha fajba.
Ezekkel ám furcsán nem mi jártunk,
Hanem ők, köszönjék neked
Oh liebe allgemeine Zeitung!

Hogy a paraszt minálunk rabszolga,
Kit a nagy úr bottal fizet,
Hogy boszorkányokat égetünk,
S vámpyrt hiszünk, azt is hiszed.
Hogy ököljog volt nálunk a törvény,
Nagy lárma a törvényhozás.
A gyöngébb hang letorkolása,
Üstöktépés és pofozás,
Ebből állt ősi alkotmányunk:
A világnak ezt hirdetéd
Oh liebe allgemeine Zeitung!

Irtál rólunk szép geographiát:
Viznek nevezted a hegyet,
Nagy városból csináltál kis falut,
Megtetted lónak a legyet,
Fedeztél fel köztünk uj népeket,
Neked tetsző civilizatiót,
A többi barbar, és még abból is
Eldugtál egy pár milliót.
Egy tollvonásod millió halálunk:
Igaz, hogy tudtunkon kivül:
Oh liebe allgemeine Zeitung!

Végül még azt is bebizonyitád,
Hogy csak vitézek sem valánk.
Ugy néha egy hires verekedő
Akadt, akadt köztünk talán.
De ugy egészben véve nem lehet
Rólunk épen elmondani,
Hogy ősi harczos dicsőségünknek
Hirében volna valami.
Üres dicsekvés a mit kiabáltunk,
Historiád másról tanít,
Oh liebe allgemeine Zeitung!

Egyszer meg aztán dicsérni kezdtél,
Ez volt a legfájdalmasabb.
Neveztél minket derék nemzetnek,
Óh a szivünk majd meghasadt.
Miveltek, hősök és jó barátok
Levénk előtted izibe.
S azokhoz, a kik őt így szeretik
Óh a magyarnál nincs hivebb!
Az égre is kérünk: ne fogd pártunk!
A többi ment; ez fáj: - ne tedd,
Oh liebe allgemeine Zeitung!

p p pp

p 1

p

p A gyógyszer mellett, vagy helyett mérget adó/keverő patikus

p

p Megveti az úgymond műveletlen köznépet: nem értik rébuszait

p

p Piacérzékeny – kiszagolja, hogy itt és most mi jól eladható áru

p

p Népszerűségét homofób, alpári, obszcén buzizással növelni akaró

p

p A homoszex apostola/nyilvános pártfogója, de veri a leszbi nejét

p

p A más nézetűeket proletár egyszerűséggel hazaárulóvá deklaráló

p

p A szekértábora ballépéseit elhallgató, bagatellizáló, kimagyarázó

p

p

p 2

p

p A hivatásos bolond, akinek minden új szava/tette százat csinál

p

p Író és rendező: például sztahanovistákról szocreál színjátékot

p

p Ha teheti, más farkával veri a csalánt, más bőrét viszi vásárra

p

p Olcsó János provokátor a tüntetők élére állva csőcselék-hangadó

p

p Szellemi kakukkfiókákat telepít az eddig békés családi fészekbe

p

p A piacon kipellengérezett önkéntes vezércsúfolója, leköpködője

p

p Nem felkészült és logikus vitatkozó, vagy csak egy öncélú vitázó

p

p

p 3

p

p Filantróp: tüntetően adakozgat a feleslegből, majd hálakövetelő

p

p Lehány, leokád, de mégis te vagy disznó: hiszen hogyan nézel ki!

p

p Évente talál rá új és legújabb „szent hivatására”: és kezdi elölről

p

p Ha már ennyi éven át a régi protokollt követte: fut a pénze után

p

p Címe, rangja, tanszéke kerülne veszélybe: inkább védi a hamist

p

p Már nincs lelki energiája - a szellemi rabságából öregen kitörni!?

p

p Ha még/már neki nincs Isten, akkor mindent megenged magának

p

p

p 4

p

p Ő a boldogtalanságával tüntető: a Műért nagy „áldozathozó

p

p Csak „szabad” verset ír, mert ez igen „szubjektíven” megítélhető

p

p Azért ócsárlod a művedet, hogy ezzel kiprovokáld a feldicsérést

p

p A népét szellemi kiskorúnak tar(tat)tó: majd ő dönt, mi a jó neki

p

p A saját fészkébe rondító, a saját hazáját mocskoló idegenszívű

p

p Már az oviban is családi szennyest buzgón kiteregető gyerek volt

p

p Azért ölelgeted az „elvbarátod”, hogy az ő gyengéit kipuhatoljad

p

p

p 5

p

p Lelki tisztálkodás helyett inkább mindenki mást is bemocskoló

p

p Ha még meg is fizetik érte, akkor bárkit deheroizál, ledegradál

p

p A közhely szajkózó, és nem megélt-próbált igazságot prédikáló

p

p Hiteltelen papoló, a szavainak nincsen szenvedés-aranyfedezete

p

p Égi lajtorja helyett a szamárlétrán taposva-nyalizva kaptat „fel”

p

p Apróságon akad fenn: hiúságból bármiből presztízskérdést csinál

p

p Állítása cáfolhatatlan? Az nem állítás, „csak” szubjektív hitvallás

p

p

p 6

p

p A vészhelyzetben jó diktátor volt, majd meg zsarnokká romlik

p

p Ártatlan civilek, pótolhatatlan műemlékek bombázását elrendelő

p

p Az első fikázó beszólásra összetöri megismételhetetlen a művét

p

p A félt, rettegett megalázást megelőzve ő aláz meg, akit csak tud

p

p A halálosnak mondott betegségben szenvedőt átverő sarlatán

p

p Otthon a kormányát csak dicséri - idegenben/névtelenül szidja

p

p Elv és gyakorlat: a gyereknevelésben ökör-következetes szülő

p

p

p 7

p

p Hetenként más nevelési elvet követ/elvet: ő kísérletezgető

p

p Ha megígér valamit, az nem jelent szinte semmit (demagóg)

p

p Erőszakmentes apa, aki a fiát se képezteti (ott)honvédelemre

p

p Áldozatos anya: a házimunkától megkímélve elrontott gyerek

p

p Fiának panaszkodó, apai tekintélyt módszeresen romboló anya

p

p A gyerekeit elkényeztető/elrontó, rivalizáló ún. vasárnapi apuka

p

p A jóhiszemű gyermek kiszolgáltatottsága - pedofil visszaélő pap

p

p

p 8

p

p A családját/diákjait terrorizáló - amúgy „szelíd” - vegetáriánus

p

p Nagy felhajtás, sok hűhó semmiért (hegyvajúdás/egérszületés)

p

p Részigazságokat kikiált, sőt üvöltöz, de az egészet elhallgatja

p

p A parancs az parancs: még a saját édesanyjára is lövető tiszt

p

p A susztertól kérdi, hogy pontosan hogyan is fessen ő jó képet

p

p Fizetett hirdetésben áradozik, ömleng ő magáról és művéről

p

p Ő csak rád nézve kötelező szabályokat hoz/hozat, ő a kivétel

p

p x

p p pp

Ady Endre

Köszvény-ország márciusa

Március-Isten keresésre

Indít ma minden friss szelet:

Volt egy ország valaha, régen,

Negyvennyolcnak nagy idejében

S ez a szép ország elveszett.

Az élén jártunk a világnak,

Micsoda áldott, nagy tusák,

Föltört a hunn szívből a láva,

Mi voltunk a világ Japánja

Akkor s maga az - Ifjuság.

Nép volt az és nem rongyos horda,

Az márciusban nem aludt:

Sziken nőtt piros csoda-rózsa.

Bámult is a vén Európa.

Rómák lettek a hunn faluk.

Mennyit tudtunk és mennyit mertünk.

Bús egek, hát mi lett velünk?

Barmok, akik mindent megszoknak,

Helótái puhult latroknak:

Ezek vagyunk, ezek leszünk.

Grófok hű nyája, Köszvény-ország,

Pupákok, senkik és vakok,

Új ifjaink bódítva állnak,

Mária-zsoltárt kornyikálnak

S lesik az úri abrakot.

Sodomás bölcs, komisz, vén kasznár,

Pimasz pap, lelketlen cseléd,

Mágnás-úr, zsivány oltja, oltja,

Hogy föl ne csapjon nagy-lobogva,

A régi március hevét.

Bús Hunnia, podagra-nemzet,

Kis Köszvény-ország, baj vagyon:

Ma március van. Csúzod óvjad,

Húzd magadra a takaródat,

Szelek járnak víg hajnalon.

Kossuth népe, Petőfi népe,

Ma március van, ha tudod,

Ha nem tudod, óh, meg ne kérdezd

Urad, bíród, sorsod, köszvényed:

Kegyelmes Franz von Kossuthot.

Budapesti Napló, 1907. március 15.

p p pp

A 

nem

javító-segítő,

sőt passzívan-

aktívan ártó elit

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...