Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőség vizsgálódásaim

p p pp p p

Eugéniusz:

Magyar írástudók árulása – XI.

Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő,

jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit

p p pp p p

Döbrentei Kornél:

Átpingált március

Uramisten, mennyi csapodár kokárda,

nemzeti színre játszik a régi gárda,

s míg jó szokás szerint

törvényt tisztelni int

cinkelt pakliból oszt, nem veszhet a parti,

minden gesztenyét magának kapar ki,

meghamisul s tisztátlan lesz az ünnep,

hogy cafrangos hazafiként előtűnnek:

renegát hontiprók,

sorsunkba rondítók,

a vörösen fújtató, demokratikus

terrorlegények, meghitt jelszavuk a kuss,

tegnapi kardlapozók, a halállisták

ihletői, és a lárpurlár szadisták,

az ultrabal lator,

s vadbarom vallató,

testvércsiszár, spicli, magyarkodnak bátran

és más gonosztevők, bírói talárban.

Egy ünnep sem az engedélytől nemzeti,

a hatalom kegye csak lezüllesztheti,

nagy hazugság, kis nép,

felkelésünk dicsét

most Haynau utódok kezdik zengeni,

s a húsos kondért köréből nem engedi

a kiváltságban dús, exkluzív csőcselék,

népet hergel, szárazon tartva lőszerét

s abban is biztos ám,

marad hitbizomány

ez a 301-es parcella-ország,

átfestett frázisaik körülhordozzák,

mint véres kardot, mely egy táborba várna,

inkább a tűzharc: Jan Pallah főnix-lángja --

maszlag és gumibot,

mi nékünk kijutott,

a végső kenetet trágyadombon várva,

Uramisten, mennyi csapodár kokárda.

1989. március 

https://www.youtube.com/watch?v=pNrrxb-0rHs

p p pp p p

p 1

p

p Csak a rossz végletet kínálja fel: pl. a prüdériát és trágárságot

p

p Társastáncra-illemre nem tanítva nehezíti a nehéz párkereséseket

p

p Társaságot-kört nem szervez/bomlaszt gyümölcsöző találkozásokra

p

p Tárlatvezető: ő háttér téves információkkal zavar élmény-értelmezést

p

p Maximálisan gátol: alternatív gyógymódok egyenlőbb esélyű versenye

p

p Tapintatlan és megszégyenítő logopédus: ő „javítja” a beszédhibáidat

p

p Tanulás helyett elaltat: alvás közben/hipnózisban akar nyelvet tanítani

p

p

p 2

p

p Elhiteti a fizető tanulóival: vele erőfeszítés nélkül is jó sokra vihetik

p

p Tankötelessé tesz: in-doktrinál és „alatt-valósít” a gyerekseregeket

p

p Már csak tanít, de nem tanul és a tanítványok kérdéseiből sem okul

p

p Nem képez ki az illegalitás/konspiráció írott-íratlan játékszabályaira

p

p Nem tanít meg a járműved, tested-lelked állapotának az ellenőrzésére

p

p Nem nevel a rendeltetésszerű használatára, a teremtményi alázatára

p

p Nem tanít hosszú távon gondolkodni: csatavesztés és háború nyerés

p

p

p 3

p

p Tanítani való rossz példa, ahogy ő packázik kiszolgáltatott ügyfelekkel

p

p A tehetséges hátrányos helyzetű nebulót negatívan diszkrimináló tanár

p

p Tanári hatalma tudatában úgy tesz, mintha „vitatkozna” diákjaival

p

p Nem ad támpontot beazonosítani a parazita politikust, közírót stb.

p

p Nem mutatja be a lényegi arányokat, hogy elvesszél a részletekben

p

p Úgy láncol magához, hogy majdnem kimondja a teljes igazságot

p

p Támogat, fenntart, haszonélvez: politikai, kulturális vízfejű ország

p

p

p 4

p

p Kikényszeríti a hibád, majd diadalmasan lecsap rá, s felnagyítja

p

p Ide neki az oroszlánt is: a zsákmány oroszlánrészét követelő kibic

p

p Sose derül ki: ő tehetségtelen, vagy tényleg titkosan feketelistázott?

p

p Bűntudatos gazdagokat pumpol a kitalált politikai üldözött múltjával

p

p A „betegét” sokkolja a „teljes igazsággal”, más kegyes hazugság lenne

p

p A páciensre a „szókimondó” kórisme halálos ítélet, ön-beteljesítő jóslat

p

p Szűkíti látóköröd: felveteti a szemellenzőt, elősegíti az üzemi vakságod

p

p

p 5

p

p A rosszul döntő tábornok: csapatot/család-apákat küld a biztos halálba

p

p Tábori lelkészként hasonul a már alkoholista tisztekhez (Hasek: Svejk)

p

p Szülőként-tanárként szabotálja a kínos-kényes szexuális felvilágosítást

p

p Szülői értekezleten kritikusan nem szólal fel - ne a gyerekén verjék le?

p

p Szülőföldje javát akarót, igazához ragaszkodót a nép ellenségévé tesz

p

p Szülőanyja-apja volt a műnek, de ha fizetnek, bármit tehetnek vele

p

p Az eredeti remekmű gyenge adaptálása filmre - nem áll meg a lábán

p

p

p 6

p

p Szülei/munkája nem tudja eltartani: koldusdiák nyomorból lesz spicli

p

p Koldusdiákként kísérti a raszkolnyikovi út, ill. a testi-lelki prostitúció

p

p Szükséghelyzetben adja a kábítószert, sőt engedi, hogy rá is szokjál…

p

p Szükség esetén sincsen törvényen kívüli hős, ki küzd az igaz rendért

p

p Szökőévenként álruhás királyként elvegyül egy órácskára a nép közé

p

p Szögekre fekvő, parázson járó fakír, de az ellentmondást nem viseli el

p

p Érvek helyett simán antiszemitá!-t kiált a - nem – gój szakmai bírálókra

p

p

p 7

p

p Az ő kis értelmező szótárában az „áldozathozó” szinonimája a „hülye”

p

p Szórekedésben/szófosásban szenved ő, de még csak nem is tud róla

p

p Szonettet ívre, kilóra mér, netán hentes-zsírpapírként hasznosít(tat)

p

p Ha már írt pár „szabadverset”, akkor már munkakerülő, tartsák őt el…

p

p Szomszéd népeink irodalmát fitymálva nem segíti a kiengesztelődést

p

p Szolidaritást nem vállal az üldözött-feketelistázott elvtárssal/ellenféllel

p

p Szólási, publikálási engedély kérése legitimálja a rossz játékszabályokat

p

p

p 8

p

p Szociális antropológus: akarva-akaratlanul is a gyarmatosítókat segíti

p

p Pártállami szociológus: a szegény-elnyomott rétegek hangulatjelentője

p

p Nem tiltakozik, ha társadalomkutatási eredményei zároltak, titkosak

p

p Szó szerint értelmezve próbálja lejáratni a mítosz/mese képesbeszédét

p

p Nem is hallott a népi csillagbölcseletről, vagy pogány babonának hívja

p

p Szinte lehetetlen feladat, ezért nem is próbál zsarolhatatlan maradni

p

p Szinonima-szótárában a magyar annyi, mint vacak, avítt, mucsai stb.

p

p x

p p pp

Döbrentei Kornél:

Hova tűnt a vitézség, fiúk?

K.Zs.-nak

Fiúk, hová tűnt a virtus, hol lakik,
meddig hátrálunk még, a méhfalig?
Szent Szűz népe! - mintha a szülőcsatorna
a feltámadás dögtemetője volna,
mintha barackvirágból is gyászszag lengne,
betemet az abortuszok mocska, szennye.

Fiúk, ne tűrjük, fonákul essen minden,
kockán nyer a sátán, legalul az Isten,
fügefalevéllel álcázott a pokol,
Édennek hiszi sok elvakított botor!
Ocsúdjatok! Az önfeladásnak vége,
maszlag-pácolt pecsenyegalamb e béke,

szárnya széjjeltépve, falják két pofára,
Fiúk, figyeljetek a Turul madárra,
ha nem, cselédek maradtok, tányérváltók,
Trianon óta nem jártak le a váltók.
Konokul csatát állni, esély s számadás,
Hunor-Magor sarjak, fel s ellentámadás!

Huszáros választ, intőt, ne csak a mának,
féljenek előre is, kik felprédálnak.
Ne a végső lehetőt, a lehetetlent
kísértsük, s akkor a Szent Korona megment.
De veszni se úgy, mint Széchenyi, Teleki,
a végzetet ne pisztolycső dörögje ki:

óvjuk a teremtés-bimbót: a koponyát,
mily tékozlás, ha ólomgolyó robog át
és nem gondolat a kiművelt emberfőn,
anyaföld-látni velőhabos tengerről
nagy ár, megérhetnénk, ahogy jussként dukál:
létünket élet váltsa meg, ne önhalál.

Ne a kopjafát, akkor inkább a kopját,
ha sírjaink a globuszt is fogják,
ne lágy gesztust, mely latrokat ment fel rendre,
inkább sújtva számonkérőn, elrettentve,
mint Balassi, Zrínyi, Petőfi tette itt,
s megemlegették a Magyarok Istenit

a cenkek: szívről szívre kellett vívniuk -
Azóta hová tűnt a vitézség, fiúk?
Fakó példa lett Bajcsy-Zsilinszky Endre,
ki lőni mert gestapós pribékseregre;
hol van a fajtánkért aggódó regiment?
Gérecz s a Pesti Srácok hada lepihent

kék koporsóba végleg, álmuknak kijár
a hősi való: itt minden férfi végvár,
S ma gyávaság sötét bűzmirigye a hold,
Bajcsy horpadt ötpengőse fényesebb volt,
s a tanulság is: szabad nemzetté a nyáj
úgy válhat, ha egy emberként forradalmár.

Fiúk, hová tűnt a virtus, hol lakik,
Meddig hátrálunk még, a méhfalig?

p p pp

A 

nem

javító-segítő,

sőt passzívan-

aktívan ártó elit

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...