Télűző vigadalom, gazdagon terített asztal és nagy eszem-iszom. A farsangi mulatság egykoron a tél búcsúztatását és a nagyböjtre való felkészülést jelentette. Kalóriadús étkek, szalagos fánkok, zsírban sült csörögék – a számtalan fogás mellett, megannyi népi hagyomány színesítette a tavaszváró eseményt.
Farsang farka
A népszokás szerint farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd jelenti az igazi farsangot. Maga az időszak minden évben változik, mert az egyházi kalendárium szerint, vízkereszttől egészen hamvasztószerdáig tart. Ebben az évben a nagyböjt kezdete február 17-re esik. Az időszak végét jelentő három napot nevezzük „farsang farkának”. A hagyomány szerint a hosszú böjt előtt, húshagyókeddig még van lehetőség nagyokat falatozni, mulatozni.
„Felkötjük a farsang farkát” – tartja a mondás. Régen meglátogatták a rokonokat, szomszédokat és együtt temették a telet, együtt vigadtak, lakomáztak. A közelgő nagyböjt előtt bőséggel fogyasztottak zsiradékban sült ételeket, melyeket a szokásosnál torkosabban fogyasztottak, tekintettel a közelgő negyven napos böjtre.
Ahogyan a mondás tartja: „Inkább a has fakaggyon, mintsem az étel megmaraggyon!”
A torkos csütörtök is erre tesz utalást
A múlt században zajló politikai és társadalmi átrendeződéseknek köszönhetően, a torkos csütörtök hagyománya is feledésbe merült. Mígnem egyszer, egyfajta reklámcéllal újra felelevenítették, s újfent a bekerült a köztudatba. Ugyanakkor a régi magyar népszokás szerint, tekintettel a vallásra, húshagyókedden minden húsételt elfogyasztottak. Azonban egyes források arra tesznek utalást, hogy a vallási kötelezettségeket olykor kicselezve, a hamvasztószerdát követő csütörtökön, kisfarsangot tartottak és elfogyasztották a megmaradt farsangi fogásokat. Elképzelhető ugyan, de igencsak meglepő, hogy az akkori szigorú katolikus hagyományokat ilyen könnyedén felrúgták volna. Éppen ezért sejthető, hogy eredeti időpontja mégiscsak a böjtöt megelőző csütörtökre esett, és nem az azt követőre, mintahogyan manapság az elterjedt.
Farsangi vigadalom a tél búcsúztatását is jelentette
Népi hiedelmek és a hozzájuk társított rítusok beivódtak a magyar népszokásba. A leghíresebb farsangi babona szerint, mikor is rövidebbek a nappalok és hosszabbak az éjszakák, a gonosz szellemek életre kelnek. A kísérteteket zajos, maskarás vigadalommal próbáltak elűzni. Emellett a halált és a balszerencsét is távol akarták maguktól tartani. A hosszúra nyúlt, hideg téli hónapok a szűkölködést és az ínséges időszakot jelképezték, ezeket ártó szellemek és boszorkányok képében hívta életre a kor népe.
Hazánk leghíresebb farsangi rituáléja a mohácsi busójárás, melyet jellemzően farsangvasárnapon tartottak. A mohácsi busójárás, amely hungarikumnak számít, 2009-ben az UNESCO szellemi örökség listájára is felkerült. A farsangi alakoskodás célja egyfajta lezárás volt. Egy virágzó, bőséges jövő reményében adták meg a módját a szórakozásnak és a lakomázásoknak.
Mohács, 1964. Mohács, 1973. Mohács, 1973. Mohács, 1979. Mohács, 1979.
A farsangi lakomák a legjellegzetesebb étke talán a fánk, melyet számtalan módon készíthetünk el.
„Ha a böjti időszak előtt, a farsangi időszakban fánkot sütnek és esznek, akkor a legerősebb tavaszi vihar sem képes elsöpörni a ház tetejét “– tartja a mondás.
Az udvarlási szokásokhoz is szervesen kapcsolódott a fánk készítése. A hagyományos szalagos fánk egyfajta jelkép volt, hiszen a jegygyűrűt szimbolizálta. Legtöbbször ebben az időszakban járták a legények a lányos házakat, mikor is finom fánkkal várták őket az eladósorba kerülő leányok. Ekkor a legény megfigyelte, hogy hogyan kínálja a fánkot leány. Ha a leány megfelezte a fánkot a legénnyel, akkor viszonozta a szerelmét.
Szalagos farsangi fánk hozzávalói:
- 50 dkg finomliszt
- 2 dkg élesztő
- 5 dkg cukor
- 5 dkg vaj
- 2 tojássárgája
- 1 evőkanál rum
- 1 csipet só
- 3-4 dl tej
- olaj a sütéshez
A jól sikerült fánk alapja a meleg: legyen meleg a helyiség, az alapanyagok, de még a kezünk is. Az élesztőt 2 dl langyos tejjel, egy kanál cukorral és két kanál liszttel felfuttatjuk. A maradék cukorral elkeverjük a tojássárgáját, a kovászhoz öntjük. Hozzáadjuk a langyos vajat, a lisztet, egy csipet sót, a rumot meg annyi langyos tejet, hogy közepesen lágy tésztát kapjunk. Alaposan megdagasztjuk, majd letakarjuk, és langyos helyen másfélszeresére kelesztjük. Ezután a tésztát lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk, kiszaggatjuk a fánkokat, és letakarva további 30 percig kelesztjük. Majd közepesen forró, bő olajban megsütjük. Sütéskor először a fánkok felső része kerüljön a zsiradékba fedjük le az edényt, majd amikor egyik felük rózsaszínűre sült, fordítsuk meg őket, és fedő nélkül süssük tovább. Így lesz az oldaluk szép, szalagos. (Recept: Vidék Íze)