|
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Emberélet-minőség vizsgálódásaim
p p pp p p
Eugéniusz:
Magyar írástudók árulása – VI.
Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő,
jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit
p p pp p p
DICSŐSÉGES NAGYURAK...
Dicsőséges nagyurak, hát
Hogy vagytok?
Viszket-e ugy egy kicsit a
Nyakatok?
Uj divatu nyakravaló
Készül most
Számotokra... nem cifra, de
Jó szoros.
Tudjátok-e, mennyit kértünk
Titeket,
Hogy irántunk emberiek
Legyetek,
Vegyetek be az emberek
Sorába...
Rimánkodott a szegény nép,
S hiába.
Állatoknak tartottátok
A népet;
Hát ha most mint állat fizet
Tinéktek?
Ha megrohan, mint vadállat
Bennetek,
S körmét, fogát véretekkel
Festi meg?
Ki a síkra a kunyhókból
Miljomok!
Kaszát, ásót, vasvillákat
Fogjatok!
Az alkalom maga magát
Kinálja,
Ütött a nagy bosszuállás
Órája!
Ezer évig híztak rajtunk
Az urak,
Most rajtok a mi kutyáink
Hízzanak!
Vasvillára velök, aztán
Szemétre,
Ott egyék a kutyák őket
Ebédre!...
Hanem még se!... atyafiak,
Megálljunk!
Legyünk jobbak, nemesebbek
Őnáluk;
Isten után legszentebb a
Nép neve:
Feleljünk meg becsülettel
Nékie.
Legyünk nagyok, amint illik
Mihozzánk,
Hogy az isten gyönyörködve
Nézzen ránk,
S örömében mindenható
Kezével
Fejeinkre örök áldást
Tetézzen.
Felejtsük az ezer éves
Kínokat,
Ha az úr most testvérének
Befogad;
Ha elveti kevélységét,
Címerit,
S teljes egyenlőségünk el-
Ismeri.
Nemes urak, ha akartok
Jőjetek,
Itt a kezünk, nyujtsátok ki
Kezetek.
Legyünk szemei mindnyájan
Egy láncnak,
Szüksége van mindnyájunkr' a
Hazának.
Nem érünk rá várakozni,
Szaporán,
Ma jókor van, holnap késő
Lesz talán.
Ha bennünket még mostan is
Megvettek,
Az uristen kegyelmezzen
Tinektek!
Pest, 1848. március 11. előtt
p p pp p p
p 1
p
p Levédeti/szabadalmaztatná még az ingyen Evangéliumot is
p
p A gyerekrontó mostoha, ill. kényeztető szülő, nevelő, tanító
p
p A gyerek szabadon kukkolhat: ez az ő „nemi felvilágosítása”
p
p Reklám/szponzori pénzekért tönkreteszi a hiteles ember képét
p
p Aki eltékozolja az alkotásra nyíló időablakot, a kegyelmi időt
p
p Ez a sportember bokszoló csak övön alul/ringen kívül akar ütni
p
p Egy olyan tűzoltó, aki az égő házba szorultakkal alkudozik…!?
p
p
p 2
p
p Egy ép versenyparipa: a lelátóról, kispadról nézi végig a derbit
p
p Az ördöggel „kicsit” szóba álló, vele alkudozó és egyezkedő stb.
p
p Soha nem is derülhetett ki, hogy az ő tanítványa jobb lehet nála
p
p Soha nem hozták helyzetbe, sosem derült ki, mi lehetett volna
p
p Üldözöttsége látszatát kelti: így igyekszik javítani eladási mutatóin
p
p Úgy tesz, mintha sajtószabadság lenne: tudja, miről nem szólhat
p
p Ráuszítja a feltüzelt ifjakat az apák és a nagyapák nemzedékére
p
p
p 3
p
p Ha ő nem boldog, akkor a másokét is sarazná, hiteltelenítené
p
p Pártállami üdülőkben kipárnázva dolgozott a nemzeti amnézián
p
p Piacpárti/ellenes: mindegy, neki zsíros állami megrendelése van
p
p Az orvosi fogadalom/eskü letételét végleg törlő egyetemi dékán
p
p Betegeit gondatlanul elkezelő, műhibahalmozó belorvos, sebész
p
p Egy embert egy életre rokkanttá, nyomorékká tevő szülész/sebész
p
p Egy magas vérnyomást mérve a pacienst krónikus beteggé ijesztő
p
p
p 4
p
p Az ún. tömeg és az ún. magas-kultúra közé jó magas falat építő
p
p Az alkotói kételyektől örök életére mentes oly termékeny dilettáns
p
p A döglött oroszlánt rugdosó, azt újra megölő, levágó vitéz ítész
p
p A csigalassan működő, az ügyet eltussoló vizsgálóbiztos, ügyész
p
p Bolhából elefánt: karrier-vágyból durván „aránytévesztő” ügyész
p
p A bolond lány – az ügyész főnöke, felesége sugallja: ő a gyilkos!
p
p A gyerek alkotó lángelme – az iskolamester ebből gyárt hamut
p
p
p 5
p
p A mocskos fürdővízzel a gyereket is kiöntő dajka, pesztra, cseléd
p
p A gyereket a kéregetés mellett a kérésről/kérdezésről is leszoktató
p
p A megszállók garantált, havi zsoldjáért kívánságra történelmet író
p
p Aki utoljára gyerekkorában, most csak holtrészegen mond igazat
p
p A szellemi óriás vállán hencegve ugráló törpe (elefánton kisegér)
p
p Előre! A katonáit a halálba küldő világhódító tábornok, hadvezér
p
p A széklábfaragással bőven beérő potenciális Michelangelo, da Vinci
p
p
p 6
p
p Kamu súlyt emelgető, fizető közönségét átverő cirkuszi erőművész
p
p Arctalan hóhér: a gondolatcsecsemőket ölő, kérdéscsírát eltaposó
p
p A tanár, aki olyan légkört teremt, hogy a kérdező nevetséges lesz
p
p Keresztény gyerek elrabló, belőle muszlim janicsárt formáló nevelő
p
p A nemzeti értékeket raktárba süllyesztő, zároló múzeumigazgató
p
p Egy nem őrző-védő ún. muzeológus: egy elefánt a porcelánboltban
p
p Szereposztó díványos szerepválogató teljhatalmú rendező, direktor
p
p
p 7
p
p
p A jó darabot rosszul is rendező, de még a rossz darabon is rontó
p
p Úrhölgye hiúságait legyezgető, pletykaéhségét etető társalkodónő
p
p Állás-hivatáshalmozó: orvos, patikus és temetkezési vállalkozó is
p
p A főnöke köz- és magánerkölcsi disznóságainak falazó titkár(nő)
p
p A riválisait elüldöző, leszorító, kitiltó, diszkrimináló erős pályatárs
p
p Stréber tanítvány – mesterét ájultan tisztelő, majd felfaló kannibál
p
p Szakmányban, órabérben szerecsenmosdató, a feketét kifehérítő
p
p
p 8
p
p A bölcsőt ringató kéz: a pedofil, vagy a bosszúálló pesztonka
p
p A hívők lelkiismeretét, önkritikai érzékét stb. elaltató prédikátor
p
p Meg nem értett mizantróp zseni: spanyolviasz/melegvíz-feltaláló
p
p A magánlevelet elolvasó, cenzúrázó, elsüllyesztő belügyi postás
p
p Aki - mikor máskor - épp éles ütközet előtt dezertál a seregéből
p
p A hol láblógató és hol az óceánt is átúszó: luxusjacht medencében
p
p Csak a szorosan értelmezett munkaidőben védi a várat, a hazát
p
p x
p p pp
Bartók Lajos
A magyar ifjusághoz
A béke rózsahintő napja lángol
Fejed fölött, szép magyar ifjuság!
Tavasza köszönt, de nem tört le hazánkról
A jégbilincs még, s áll kemény tusát.
Nem, nem, barátim, a nagy március nagy
Ifjuságának örökösei,
A szabadságot, amit ők kivívtak,
Nektek kell békében megőrzeni!
Nem sápadt kincs ez, melyet élre verve
Szennyeskezü is megvéd zár alatt:
Piros erőnk a szabadság, a renyhe
Karokbul elszáll, helyet láncnak ad.
Ki bölcsőben a kígyót összetépte:
Hős Herkulest lenyügzi egy fonál;
Kardot, vagy béke fegyverét e kézbe,
S nem öl rozsdával a tétlen halál!
Harc edzi a hőst és dönt egy csapással,
De munka-tűz acéloz jellemet;
Ki bék' időn ég lelkes lángolással,
A századoknak csak az épitett.
Föl ifjuság, mint riadóra, bátran,
Nem harcmezőn, de béke mezején!
A békét nyerjük most meg s a csatákban
Ránk fog ragyogni diadalmi fény!
Hazám fia, birkózd le Spárta ifját
A palaestrán s Rómát a forumon,
S így szól a hon: "Ha ellenségek vívják
Bástyáimat, magam lerontatom!
Mert bástyák gyermekim! ifju nem ismer
Szalmatüzet, nem gyöngeséget agg;
Féltő szerelmöknek babér nem is kell,
Az önfeláldozás babérja csak!"
Nézzetek vissza az élőképekre:
Uj kort nyitottak ők e téreken!
Ajkon szabad szó, agyban szabad eszme,
S keblekben a szabad honszerelem.
Igy vívtak ők ki halhatatlanságot,
Nagy szellemöknek békés diadalt,
Ez győz előbb, mint kardjok harcba vágott,
Hogy megboszulja a bántott magyart.
Tekintsetek szét, mennyi ellensége
Szabadságnak, magyarnak egyaránt!
Üszköt dob a vakság a nap helyébe,
S a zsarnok tespedés örvénybe ránt.
A korszellem vasszárnyát meglegyintve,
Előre int, e nagy csatára föl!
Föl ifjuság, méltán elődeinkre,
Elsők legyünk, vagy szárnya elsöpör!
(Bartók Lajos szerkesztő
1851. május 24. — 1902. december 31.)
p p pp
A
nem
javító-segítő,
sőt passzívan-
aktívan ártó elit
Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
