|
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Emberélet-minőség vizsgálódásaim
p p pp p p
Eugéniusz:
Magyar írástudók árulása – VIII.
Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő,
jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit
p p pp p p
Gyóni Géza
Levél nyugatra
Hol vagytok most, kis »intellektüellek«,
Kiket bus század baljós vége ellett?
Szent nyugat előtt rajongva térdeplők,
Kik lehánytatok minden józan gyeplőt;
Gúnyos mosolygók ideálra, honra,
Kiknek a »New-York« volt a Pantheonja;
Kik ígértétek a szent Holnapot,
S akik tegnap is hátra voltatok.
Hol vagytok mostan, fránya franciások,
Kis erótikák, tucatóriások?
Csörög-e még a sok kis szélkereplő,
Amelynek szép volt minden ami szeplő?
Magyart és multat szánva nézdelők,
Nyugati szesztől kótyagos velők,
Koraszült bölcsek, véznák, betegek
Mit érez mostan horpadt melletek?
Hol vagytok mostan, kerge planétásak?
A vihar földjén csak egyet is lássak.
De hol vagytok haj? Merre csak szemem lát,
Vasizmú hősök verik a gyehennát,
Mely odvaiból zúgva tör elő.
Csönd, kis fiuk, csönd, - beszél az erő.
Nevetek mától: csiba, korcs javas!
Halljátok: beszél az Erő s a Vas.
Halljátok: sorsunk egy marad a földön,
Míg csak Krisztusra kereszt vár és börtön.
E földet s mit rajt teremt a zseni,
Paraszterőnek kell megvédeni.
Mert elsodorja véres áradat,
Ki vérengzők közt védtelen marad
És hová kéne, hogy elbujjatok,
Ha idevárnánk - azt a nyugatot!
Az a Nyugat, melyet majmoltatok,
S melytől vártátok a szent holnapot,
És a vad Észak, melyet épülésül
Rajzoltatok, már rothadt a penésztűl.
S akik megtartják néktek a világot:
Erkölcsben tiszták, harcban óriások,
S azoknak marad magtárjuk egész,
Kiket ki nem kezd a világpenész.
Halljátok ime s megtartsátok észbe
Koraszült kornak sok kis csenevésze:
Korhadt fa törzse, min harkály kopácsol,
Földre zuhan már vihartámadáskor.
Csak szálas fenyves, melyben sasok hálnak,
Állhat ellene szél forgatagának
És jöhet vihar világkeverő:
Mosolyogva állja szüz magyar erő!
(Przemysl, 1916. okt.)
Gyóni Géza:
Csak egy éjszakára...
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Ugy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, –
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára:
Vakitó csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.
Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!
Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
– Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
(Przemyśl, november.)
p p pp p p
p 1
p
p A háborúban/háborúval felerősíti a lappangó idegengyűlöletet
p
p Ő idejétmúltként gúnyolja konzervatív, „ósdi” nemi erkölcsödet
p
p Ő csak egy felbujtó és tippadó a testi és lelki kifosztásodhoz
p
p Mást a perifériára szorít, hogy ő mindig centrumban maradjon
p
p Ő paternalista: nálad mindig jobban tudja, hogy mi a jó neked
p
p Naponként újra és újra leönt keserű, cinikus életbölcsességeivel
p
p Gyönyörű-szépre festi az idegen, az ellenséged Rosszisten képét
p
p
p 2
p
p Erőt nem kímélve bizonyítaná: nincs a Földön boldog ember
p
p A - talmi - aranyra mutogat, hogy te ne lásd meg a ketrecet
p
p A figyelemelterelő tolvaj, aki a piaci tömegben „Tolvaj!” -t kiált
p
p Aki csábító: arra vesz rá, hogy nyújtózkodj tovább a takaródnál
p
p A saját szakmáját más rovására (leg)többre tartó (azt semmire)
p
p A janicsár értelmiséget, szülőhazája esküdt ellenségét kinevelő
p
p A hírvivő, parlamenter, aki a békeajánlatot hadüzenetre cseréli
p
p
p 3
p
p A bűntett értelmi szerzője, a felbujtó, de a lebukáskor rád keni
p
p Ahogy lehet, bányászbéka feneke alá nyomná az önbecsülésed
p
p Ő egy ujjal se nyúl hozzád, nem fenyít, ő „csak” megszégyenít
p
p A rábeszélő gép, aki akár még egy gyereket is beszél a hasadba
p
p Nem avat be, de tudtom kívül rajtam kísérletezi ki új szereit stb.
p
p Aki szorgosan lelki időzített bombákat telepít be az életteredbe
p
p Aki zsarolhatóvá tesz, zsarolhatóságban tart, és meg is zsarol
p
p
p 4
p
p Csak annyit fizet munkáért/áruért, hogy épp még ne halj éhen
p
p Rászoktat az „ingyen-konyhára”, hogy az ő csicskása maradj
p
p Ő ijesztő rémmesékkel traktál, s így még az álmod is elrontja
p
p A suli helyett dolgozni küldi: csoda, ha buta marad, koravén lesz
p
p Addig járat iskolába, biztatgat rá, míg infantilis nem maradsz
p
p Lebetegítve és elszegényítve hoz és tart meg örök függésben
p
p A rossz tanár kudarcélményeid gyarapítva tesz ön-agresszívvé
p
p
p 5
p
p Oly pozícióval bízza meg a „delikvenst”, amibe csak belebukhat
p
p A csatába-harctérre küld, hogy megkörnyékezze a feleséged
p
p Menlevele van, ha tetten érik: ő egy „bűnbak” cigány, zsidó stb.
p
p Miközben ő Téged teljesen átvilágít, ő maga inkognitóban marad
p
p Ú szponzorálja a tehetséged, de csak ha elárulod a nemzetedet
p
p Kötelez a védőoltásra, ami nem használ, de legalább árthat/irthat
p
p Beolt az életellenes családrombolás neoliberális ideológiájával
p
p
p
p 6
p
p Kifigurázza, kigúnyolná még a legszentebb vallási érzéseket is
p
p Ócska strici: züllésbe vitt szerencsétlen lány zsarnok élősködője
p
p A bizalmunkba beférkőző kémet le nem buktató, el nem hárító
p
p Lelketlen bürokrata, aki magát védve nem ismer méltányosságot
p
p Bérben, de akár még önként is vállal hamis terhelő tanúskodást
p
p Eltereli a figyelmet: úgy a jó alkalomról, mint leselkedő veszélyről
p
p Nem piszkolja be „tiszta” kezét, csak tippet ad a – szív - rablónak
p
p
p 7
p
p Nyáj-birkásító: a kiherélt „keresztény” tanokat untig ismétlő
p
p Fejbe kólint/letaglóz: a rossz hírek folyamatos ügyes tálalója
p
p Aki úgy elzsibbaszt, lebénít, megdermeszt, mint egy Gorgó fő
p
p A félrevezető ún. idegenvezető: bevisz a sűrű erdőbe, otthagy
p
p Fűt-fát ígérve külföldre csábít, persze nem szexmunkára, á nem
p
p Egy jóval nagyobb fizetésért cserbenhagyja szüleit és hazáját
p
p Ő a nép ügyvédje: évi egyszer ingyen ad tanácsot, ha eléred…
p
p
p 8
p
p Hőst csinál: ágyútöltelékként miatta lehet más a hősi halott
p
p Ő mindig önmagát ajánlja, mert jobbat nem tud, ill. nem akar
p
p Ő óriásplakáton/főműsoridőben, te baráti körben hirdeted műved
p
p Szellemi hatalmával visszaélve a lelki immunrendszered gyengítő
p
p Céljai eléréséhez ő igen sokra, akár még emberáldozatra is képes
p
p Képzettségét, készségeit hasznosítja: a rossz eszközt „szentesíti”
p
p Bármi nemtelenre, aljas dologra képes, csakhogy ő nyerhessen
p
p x
p p pp p p
KITÖRÉS, 1945.FEBRUÁR
A németek egy éjjelen nem védték tovább Budát,
összegyűlt mindegyikük, 40 000 szoldát,
jéghideg éjjelen, mindjük sisakosan
45 vad telén, kezdődjék már a roham.
Álltak és vártak utolsó parancsra,
az égen sztálingyertyák ragyogtak.
Áttörünk, áttörünk a Széna téren át,
áttörünk, áttörünk a Széna téren át.
A Széna tér fényben ég, ott várnak az oroszok,
mindenük a fegyverük és a parancsnokok.
Ég a tér, látom, hogy ég, ég a Széll Kálmán tér,
nincs sötét, nincs esély, nem fut ki egy egér,
és a tisztjeik fölemelt kezekkel,
és az utcákra szegezve a fegyver.
Nem jutnak át, nem jutnak át, a Széna téren át,
nem jutnak át, nem jutnak át, a Széna téren át.
Bújnak ott a romok alatt, helybeliek, magyarok,
városukat a sok csapat, a fényes sisakosok
megszállták s az itteniek bújnak a föld alá,
bőrönd és kisgyerek és kívül a sok szoldát,
szemben egymással németek, oroszok,
éjjel jéghideg éjszaka, fog vacog,
fényben áll, fényben ég a Széna Széna tér,
fényben áll, látom, hogy ég a Széna Széna tér.
A Hattyú utcán, az Ostrom utcán csillog a sisaközön,
a sok szoldát szorosan áll, majd a parancs, ha jön.
És fél három, és érkezik, és fut és ordítva rohan
a fény felé 40 000, mindegy már itt a roham,
és az oroszok tüzelnek, tüzelnek,
ők meg ledűlnek, ledűlnek, ledűlnek,
üvölt a tér, dől a vér, és ég a Széna tér,
45 vad telén a Széna Széna tér.
A Hattyú utcán én úgy megyek azóta naponta át,
itt feküdt el sok tízezer, s nem nézem a házak falát,
golyónyomok, golyónyomok, ronda golyónyomok,
A Széna tér, látom, hogy ég, és kik elbújtak ott,
bújt a pincébe apám is, anyám is,
míg a szoldátok üvöltve halálig,
így megyek, én így megyek a Széna téren át,
így megyek, én így megyek a Széna téren át.
https://www.youtube.com/watch?v=vURLYgkKTT4
p p pp
A
nem
javító-segítő,
sőt passzívan-
aktívan ártó elit
Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
