|
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Emberélet-minőség vizsgálódásaim
p p pp p p
Eugéniusz:
Magyar írástudók árulása – V.
Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő,
jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit
p p pp p p
ELMÉLYEDÉS
Hogyan éltem? Mit csináltam?
Teljesűl-e minden vágyam?
Arany napod, ó, Dicsőség,
Süti-e az álmok hősét?
Vagy a Végzet ócska rendje
Ifjan dob a sírverembe?
Beledob egy vak gödörbe!
S elfeledve mindörökre
Kövéríti porom a port,
És csókolom, ki megtiport?
Vaksors az úr e vak tekén,
De örökre én leszek én!
Hogy mit írtok majd énrólam,
A sok üres, csengő szólam:
Nem bánt többé s nem érdekel.
Mély homályban bár vesszek el,
Tündököljek csarnokokban:
Az leszek csak, aki voltam.
Hogy ünnepelt vagy megvetett,
Hogy fönt-e, vagy alant leszek:
Nem érinti azt, mi bennem
Mindig egy, mert véghetetlen:
Maga Isten sem töri szét,
Tűzmagodat, egyéniség!
Amit írtam, csupa élet,
Amit éltem, csupa lélek;
Erő a szó, tett a szellem,
Isteni láng dúlja mellem:
Idő gondját mért viselném?
Mit csüggjek a hír szerelmén?
Mit nyerek a hiu tapson?
Bár hírem az égbe hasson,
Nem leszek én jobb, se rosszabb,
Csak árnyékom lészen hosszabb.
Tölgyfa is, a terebélyes,
Kicsi magban már tökélyes.
Önbevégzett itt a szellem;
Amit alkot, csupa kellem,
Öröklétü, amit gondol,
Halálfia, amit rombol,
S bevilágít tiszta fénye
A teremtés éjjelébe.
Összehangzó itt az érzés;
Kéj salakja, durva sértés,
Vér hóbortja, köznap íze:
Kiveti a költő szíve,
Elrejti a bűvös fátyol,
Szőve könnyböl, napsugárbol.
Tiszta mély a költő szeme,
Ajakán a szózat zene,
Vágy, indulat formába tör,
S új valóság lesz a tükör:
Új teremtés vagy, költészet,
És a régit szebbé tészed!
Állok örök-erdő szélen,
Egyszerre és dúsan élem
A csepp jelent, tenger jövőt,
Mi porba kelt s az égbe nőtt.
Lelkem magas mélységbe nyúlt:
Volt a jövő, és lesz a múlt!
Hogy mit írtam? S mennyit írtam?
Ó, nem annyit, mennyit bírtam!
Az utókor, ha emleget,
Olvassa el a lényeget!
A szívemet olvassa csak,
Ha már mindent a porba csap!
Így élek én; ezt remélem,
Érzem, mi dúl bennem mélyen;
A végtelent egy perc alatt;
Múltakba néz a pillanat,
S jövőbe nyit dicső utat; -
Örök jelen vagy, öntudat!
Sugár vagyok vad vizéren,
Tűz vagyok én, úr a véren,
Sugárban is, ami ragyog,
Az időnek magva vagyok,
Mi a térben térrel dacol,
Bennem a lét ősárja foly.
Csupa gyönyör, amit írtam,
Repülni az égbe bírtam,
Pokolba is én leszálltam,
Árok terhét bírta vállam;
Csupa hév mind és erő mind,
Amit szívem, lelkem érint.
Amit írtam, csupa élet,
Amit éltem, csupa lélek;
Gyönyör a szó, hő a szellem,
Isteni láng dúlja mellem:
Idő gondját mért viselném?
Mit csüggjek a hír szerelmén?!
Komjáthy Jenő
p 1
p
p Csak addig keresi kegyeid, amíg megválasztod képviselőnek
p
p Náci megszálláskor hungarista, szovjet alatt ávós kommunista
p
p Politikai fogolyként tanulhatott, ha ő regnál, papírt-ceruzát se ad
p
p Végtag-amputációról döntve a kórháza gazdasági érdeke diktál
p
p Azért gyártja a „vírusbeteget”, sőt hullát, mert őt ezért dotálják
p
p A kegyeletsértő, végtisztességtelen stb. temetkezési vállalkozó
p
p Dezinformáló járvány-pánikkeltő propagandista „orvos” -ügynök
p
p
p 2
p
p Csak addig nagy jótékonykodó, amíg az ő gyülekezetébe jársz
p
p Engem élet-veszélyeztet, míg az ő „halálugrása” védőháló feletti
p
p Magáról minden közteher/feladat - mint kutya a vizet - lerázó
p
p Az ijedős jónép riogatására jó pénzért Mumust kreál, játszik elő
p
p Egy jó ideig neofita túlbuzgó, majd aposztata gyalázkodó, majd…
p
p Az ún. Grasham törvényt betartó: a rosszabb lehúzza a jobbakat
p
p Kéretlenül tukmálja a „jobbnál jobb” hülye ötleteit, s nem fogy ki
p
p
p 3
p
p Esküdtszéki tárgyaláson gyilkossági ügyben az óráját nézegeti
p
p Az etika/etikett/protokoll tanára, amúgy a kis családján élősködő
p
p Halálkomolyan veszi és nagyban teszi: Győzzük le a természetet!
p
p Idegen tőle a mellérendelő magyar észjárás: alá-vagy fölérendelő
p
p A hierarchia neki nem szent, isteni rend-uralom, de pápai diktatúra
p
p A csak a „vagy-vagy”, a kizárólagos logikát ismeri, az „is-is” nincs
p
p A koldus, vagy csak szegény gyerekében nem is keres talentumot
p
p
p 4
p
p A szemétdombi gebében nem látja, nem láttatja meg a táltoslovat
p
p A felbérelt, vagy tehetségtelen perverz közszemérem-sértő művész
p
p A lehülyézett Noé, aki abbahagyja bárkaépítést, úgyse lesz özönvíz
p
p Ég-Föld ura, aki hajnali parancsot ad a Napnak: itt és most kelj fel
p
p A hatalomtól torz lelke elé fizetett kegyenc hízelgők tartanak tükröt
p
p Az eugenika, a fajnemesítés/embertenyésztés teoretikusa, apostola
p
p A sorozatos emberölést lelkileg megkönnyítő ellenségképet festő
p
p
p 5
p
p A nép-nemzetet lakossággá, sőt tömeggé minősít, süllyeszt/zülleszt
p
p Lapuló, kussoló, ő csak akkor üvölt, ha pont az ő tyúkszemére lépnek
p
p Nem lebontja, de építi az emberek közötti mesterséges akadályokat
p
p Száműzetésbe üldözött/menekült írótársa lopott tollával „ékeskedő”
p
p Fölösleges-káros állatkísérleteket folytató kínzó/robbantó állatvédő
p
p Tudja és teszi: nem a „betege” gyógyulása, de a megtartása fizet jól
p
p Szenzációkat hajhász, és ha épp nincs, akkor akár legyárt (Jaguár)
p
p
p 6
p
p Ő a halál közelében járt: tudja, és aranyért elmondja: mi van odaát...
p
p Benőtt a feje lágya: meg is kíméli fejét az igazmondásért betöréstől
p
p Óvja az egészségét: ha nem szól az ő szája, akkor nem fáj az ő feje
p
p Ördögcimbora: lepaktál vele, de nem teremt, csak másol, plagizál stb.
p
p A klikkjét ajnározó, szédelgőn feldicsérő, a riválist ledorongoló kritikus
p
p Tudom nagyon jól, hogy kiről és miről, és hogyan - nem - lehet viccelni
p
p Bármi tét nélküli, apró színes, mínuszos témája lehet: kitölti a műsoridőt
p
p
p 7
p
p
p Ő (ex) üldözött zsidó, aki ezért is csakis a saját „fajával” szolidáris
p
p Amíg ő – szabadon!? - szólhat, nem zavarja, ha mást elnémítanak
p
p Az én merész karikatúrám, ill. paródiám felér egy talp-nyalással
p
p Főnöke bárgyú/szakállas viccén a tüntetően legnagyobbat röhögő
p
p Igyekszik megkedveltetni, a plebsznek „eladni” a népnyúzó Főnököt
p
p Az épp politikai fogoly kolléga művét kifigurázó, lesújtó stb. kritikus
p
p Aki a sportszerűtlenségei miatt lett világhírhedt – egy unfair play díjas
p
p
p 8
p
p Magának nem, de másnak – szellemi - erővel beadatja „védőoltását”
p
p Pandémia pánikot kelt, hogy lebénítsa a riválisait, és ő érvényesüljön
p
p A csodaszere receptje titkos - orvosság/oltás: felelősséget nem vállal!
p
p Még a protokoll-orvost is elhallgattató, ha lelkiismeretes oltásszkeptikus
p
p Kriminalizálja/bolonddá nyilváníttatja a nem materialista orvostudósokat
p
p Az ördögi hatalomnak gondolatolvasó, lélekprogramozó gépet szerkeszt
p
p Jézus, Jézus-t! kiáltó, de istenigazából a Talmud az ő „szent” Bibliája...
p
p x
p p pp
Jókai Mór
Mártzius 15-dikén
"Talpra magyar! hí a haza!!!"
Hohó! hát a hatósági
Engedély hová maradt?
Nincs? Hát maradj odahaza,
S ne beszélj ily badarat!
Régen volt a! Már husz éve. -
Akkor szólt igy egy poéta; -
Ki emlékezik e névre?
Petőfinek hítták, vagy mi?
Sok megváltozott azóta:
Jobblesz annak békét hagyni,
A mi most húsz éve történt
- Mártzius 15-dikén.
"Mit kiván a magyar nemzet?"
Ugyan mit kivánna még?
Hiszen minden kivánsága,
De mind végrehajtaték.
Mit "ád még" a magyar nemzet?
Ez a kérdés. - Ki mit mond?
Marad-e még, mit el nem szed
A tizenkét bécsi pont?
Kell-e még néhány millió?
Mondja ki rá az ament
Nem "paraplü-ribillió," -
De "paraplü-parlament"
- Mártzius 15-dikén.
"Rabok legyünk, vagy szabadok?"
Hát persze, hogy szabadok,
Azért olyat ne irjatok,
Melyért becsukassatok. -
Most húsz éve, egy rab irót
Szabadíta ki a nép;
No ez volna még a szép;
Igy megsérteni a birót!
Ám e nagy nap emlékére
Hogy legyen meg ez is hát:
Becsukatunk egy pár évre
Néhány "bal" journalistát
- Mártzius 15-dikén.
"A magyarok Istenére
Esküszünk!" hohó barátom!
Tiltja azt a konkordátum; -
A magyar számára nincsen
Külön kiváltságos Isten:
"Egy" van, és ez római. -
Ez is közös ügy; direkte
Az imádság se mehet be; -
Csak szent delegáczión át
Szabad hozzá szólani.
Hagyja kinn a náczióját,
Ki lojális honpolgár:
Csak közös honhoz van jussa. -
Pálffy Berti Márcziussa
Jobb tanácscsal is szolgál
- Mártzius 15-dikén.
1848.
p p pp
A
nem
javító-segítő,
sőt passzívan-
aktívan ártó elit
Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
