Lemaradtak az elvtársak, mint a borravaló
40 éve történt
NAPI OPERATÍV INFORMÁCIÓS JELENTÉS
A BRFK jelenti, hogy a budapesti művelődési házakban CB-klubok alakulnak, és január 26-án a Hotel Ifjúságban már meg is alakították az országos egyesületüket. A közlekedési és postaügyi miniszter elvtárshoz levelet intéztek, amelyben értesítették őt a szervezet működéséről.
A CB rádiósok külfölddel is beszélgetnek, közvetítik a Szabad Európa adását és tájékoztatják egymást a rendőri radar ellenőrzőpontok helyéről.
ÁBTL - 2.7.1. NOIJ Összefoglaló jelentések 25/10. 1982. február 2.
A Kémelhárítás /III/II/ jelenti, hogy a Vám- és Pénzügyőrség nyomozást kezdeményezett 60 magyar állampolgárral szemben, akiknél 1 millió forint értékben foglaltak le valószínűleg csempész úton beszerzett CB rádiókat.
ÁBTL - 2.7.1. NOIJ Összefoglaló jelentések 29/8. 1982. február 8.
Az állambiztonság kétségbe volt esve és kapkodott, de már lemaradt, mint a borravaló, a CB adóvevők használatát már nem tudták megakadályozni. Pedig ilyen miatt az 50-es években még kémkedés vádjával akár akasztófára is juttathatták volna az "elkövetőket".
A csatolt cikkekben a CB rádiók magyarországi elterjedését dokumentáltuk az Arcanum oldaláról letöltött írásokkal.
Az 1. a Delta című tudományos újságban jelent meg 1977-ben.
A 2. az Autó-Motorból való, amelynek tudósítója 1979-ben az USA-ban elindult egy illegális autóversenyen, és többek között ezt írta:
"New Yorktól nem messze, a kikötőben ültünk bele, majd elmentünk CB rádiót venni, no meg radar lefigyelőt is. Ez utóbbit inkább csak kíváncsiságból. Odaát ugyanis mindkettő nagy divat. A CB adóvevő készülék, minden teherautóban benne van, egymással így tudnak beszélni a kamionosok. Résziben úti problémákról, részben arról, hogy hol rejtőzik a rendőr."
1981. februárjában viszont már egy egész oldalas cikk jelent meg a Magyarország című lapban, ahol így írtak róla:
"Hurrá, itt a CB! címmel több tájékoztató írás jelent már meg a magánosok rádiótelefonjáról a különböző szaklapokban. Eszerint a
Civil Banden, illetve az úgynevezett polgári sávon, a 27 (megahertzen rádiózókat nevezik CB-seknek. Hazánkban alig néhány ezerre tehető a CB-sek tábora, s ennek zöme is a fővárosban található. [...] Sok fiatal CB-zés útján ismerkedett meg a rádiózással, s ma már mint amatőr rádiós hódol
kedvtelésének a Magyar Honvédelmi Sportszövetség klubjaiban."
1982 októberében az Élet és Tudományban pedig már egy állandó rovat indult a CB rádiósok számára.
Jellemző a rendszer lomposságára, hogy 1983-ban, az Élet és Irodalomban az egyik szerző így panaszkodott:
"Amikor először emeltem kifogást, hogy kinek a lemezjátszóerősítőjén, kinek a televíziójában, nékem pedig a rádiómban szólalnak meg a legváratlanabbul egy új szekta: a CB-rádiósok nem nekünk szánt, ám az éterben mind gátlástalanabbul kóborló adásai, a Magyar Posta szolgálatkész zavarvizsgálói maguk jelentkeztek. Hivatalosan előterjesztett panasznak tekintették az ÉS-ben glosszaként közzétett sirámaimat. És orvoslandó, megjelentek nálam. A „szembesítés” azonban jórészt eredménytelen maradt. Mi is történt?
1. Megtudtam, hogy ha engem a Radió Soroksár néven becézett Szabad Európa Rádió — illetve: bármiféle nem hazai adás — „élvezetében” zavar meg CB-adás, erről a Posta nem tehet. Néki csak az itthoni magyar adások zavartalan vételének biztosítása a dolga, így tehát a rövidhullámú sávot illető panaszainkkal tetszés szerint fordulhatunk Münchenhez — vagy az éghez..."
[Egy 1987-es cikk szerint akkoriban már egy erkölcsi bizonyítvány felmutatása után bárki vásárolhatott CB rádiót. Az erkölcsi bizonyítvány a bűnözők kiszűrését szolgálta volna - akkoriban még nem volt Pegazus.]
