Bölcs-balga, boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőség vizsgálódásaim

pppppppppppppppppp

Eugéniusz:

Írástudók hivatása/pokoljárása? Árulása! – XII.

A legszebb hivatás vagy a leghitványabb mesterség

A fejétől-szívétől ficánkol/bűzlik a hal/romlik az ország

ppppppppppppppppppppppppppp

Zrínyi Miklós

PERORATIO

(BEREKESZTÉS)

Véghöz vittem immár nagyhirü munkámat,

Melyet irigy üdő, sem tűz el nem bonthat,

Sem az ég haragja, sem vas el nem ronthat,

Sem az nagy ellenség, irigység nem árthat.

És mikor az a' nap eljün, melly testemen

Csak uralkodhatik, fogyjon el éltemen

Hatalma: magamnak ugyan nagyobb részem

Hordoztatik széllel az magas egeken.

S honnan Scitiábul kijütt magyar vitéz,

Merre vitézségét látta világ nagy rész,

Azokrul helyekrül minden szem reám néz,

Hirrel, böcsülettel, valamig világ lesz.

De hiremet nemcsak keresem pennámmal,

Hanem rettenetes bajvivó szablyámmal:

Míg élek, harcolok az ottoman hóddal,

Vigan burittatom hazám hamujával.

Vörösmarty Mihály:

ZRÍNYI

Néz nyúgatra, borús szemmel néz vissza keletre

A magyar, elszakadott testvértelen ága nemének;

A könyörű eget, a földet vizsgálja hiába:

Nem leli meg nagyait, nem téged, messze ható kéz,

Zrínyi! dicsőségünk, végső daliája nevünknek.

Minket béke ölel, kürtszó nem ijeszt fel öléből!

Völgy és hegy, s a frígyes egek gyönyörinkre mosolygók,

S kedvesek a ligeten folyamok menetében az árnyak;

És ha kedünk, ha ez a lélek nem volna letörve,

Mely bal sorsa fölött diadalmasan álla, s vadonná

Pusztúlási között nem hagyta vadúlni hazánkat,

Bántatlan mulatozhatnánk százféle örömmel,

S verhetné az eget tíz ország szerte magyar dal;

De te, midőn egyedűl várad közepébe vonúlál,

Fegyverid, a leghűbb társak, villogva le hozzád,

S a hadat és a had munkáit büszke Szigetnél

Égi sugalmaktól íhlett lelkedbe fogadtad,

S mély vala, s szent a gondolatok forrása szivedben,

Mert a szent haza volt, az örökké drága magyarnak:

Akkor nem vala oly bájjal környéked igéző.

És mikoron, valamint a távoli tengeri zúgás,

Vagy mint eldühödött zivatar morajában utóhang,

Úgy zendűle föl a megharcolt ütközet, a már

Század előtt küzdött viadalmak hangja, körödben,

S istenedő szemmel daliákat, s harci vidéken,

Sok had tengere közt Szigetet, mint áll vala, látád,

S ősödet, elmaradó Vidot amint kémli vasával

És, Deli Vid, Deli Vid!' törököt rettentve kiáltja.

Durva török pedig elréműl, s fut előle hadastúl,

S a roppant tábor derekát fölijeszti futással;

Akkor az ifju tatár, s az erőben durva Demirhám,

Déli ölő szélként fölkelnek víni Szigetre,

És dörög, és reng a kapu sok szakadatlan ütéstől; -

Mindezeken mikor andalgasz, s a szörnyű csaták közt

Rózsavilágában, mint tündér hajnali álmot,

Felhozod a gyönyörű, a gyönge Kumilla szerelmét;

Vagy pedig intézed, deli Vid szép hölgye miként jár

Férje után Szolimán seregében, az angyali hűség

Szárnyain, és védőt mint lel viadalmas urában,

Őket jó Karabúl, mint sólyomszárnyu sebes szél

Hogy viszi rajta-ütő törökök boszujára Szigetbe:

Ilyen gondolatok közepett szép lelki világod

Földöntúli lakók seregével gazdagon, amint

Ontja dalait, az örök hévvel lobogókat, azonban

Néma, s borúlt, mint a mély sír, körülötted az éjfél:

Akkor sincs biztos nyugodalmad az őri falak közt;

Mert tolvaj török üszköt vet váradra, lobogva

Völgyi lidércként átröpül az, fölijeszti magányos

Éjedet ál fénnyel, s rettentő szikralökéssel;

És egyszerre lakod mind a négy sarka megindúl,

Rengenek a megütött falak, árkod gödrei telnek

S dárdavető hajdúk riogatnak benne falaidra;

Akkor az égi lakók lelkedből összezavartan

A fölvert álmok halovány seregeihez egyűlnek,

S képöket oly tisztán többé nem látja meg elméd.

Mégis erőt veszesz a bal időn: daliái Szigetnek

Hírkoszorú nélkül nem fognak menni halálra.

Mint viharok közepett magasúlva fogantatik a sas,

És közel a villám honjához kél ki rideg kőn:

Úgy amit magas elmédben hadakozva fogadtál,

Harc villámi között keleted ki világra: azért forr

Véresen és szilajon dalaidban az emberölő harc,

És az erő, a férfi kebel diadalma, királyként

Őrzi nehéz méltóságát zaj-szülte müvednek.

Igy te, dicső, kétszer fizeted le hazádnak adódat:

Vassal is, ami csatát zengél, tusakodva megállván

S rajtad ütő törökök már félnek lenni előtted,

Szűtelenűl, rend-bomlottan váraikba osonnak,

Reszketvén ott is hadat űző Zrínyi nevétől.

De ölel a haza, s mond örömében sírva fiának;

Mí pedig áldva füzünk szent emlékedre borostyánt,

És az idő röptét terhes bánattal elállván,

Kérdjük ohajtva; vezér költőt még ád-e hasonlót

Hozzád, hajh! te korán elirigylett fénye szemünknek!

Vagy kárhozva levénk, hogy örökké visszasohajtsunk,

S nagy példákra magyar már naggyá lenni ne tudjon?

1828

pppppppppppppppppp

p Egy

p személyben

p három majomként

p nem hallok, nem látok, nem beszélek

p (de azért, vagy pont ezért fizetnek is)

p

p

p Egy

p tolvajkulccsal

p akarom kinyitni

p az összes lélek-zárt

p

p

p „Autista” vagyok

p Egyetlen üzenetem

p se jut el lélektől lélekig –

p nem tudom/nem akarom

p kifejezni magam a köznyelven…

p

p

p Egy-

p dimenziósra

p redukálom a világunkat:

p pl. kvantifikálható sportokat

p honosítok, propagálok, menedzselek stb.

p

p

p Egyedül

p az önigazolás az,

p amiben tényleg nagyon jó,

p szinte verhetetlen vagyok…

p

p

p Egyéni

p érdekeim

p merev keretei között

p olykor még áldozok is

p jól propagált jó ügyekért

p

p

p Egyéni

p tragédiám miatt,

p bosszúvágyamtól hajtva

p vissza akarom állít(tat)ni

p a kiherélő/halálbüntetést

p

p

p Amúgy

p egyenrangú

p vitapartnerek vagyunk,

p de csak előttem van mikrofon

p (legalábbis bekapcsolt állapotú)

p

p

p Egyetlen

p pillanatig

p sem kételkedtem

p az én Nagy Küldetésem felől,

p aminek mindent/mindenkit

p alá is rendelek…

p

p

p Egyféle

p programnak:

p a pogromnak

p vagyok értelmi szerzője

p

p

p Egy-

p folytában

p csak edzek,

p csak készülődök,

p de sohasem mérkőzök

p

p

p Egy-

p folytában

p hazudok ugyan,

p de meg tudom indokolni

p ennek a helytelenségét…

p (Epiktétosz)

p

p

p Egyoldalú

p a műveltségem:

p tüntetően hülye vagyok

p az ún. reál tudományhoz

p (és a matekot is de veszem…)

p

p

p Egyre

p tanácstalanabbá teszlek:

p mi egészséges és mi nem?!

p Elérem, hogy csak rám hallgass

p és ne a józan eszedre, tested

p visszajelzésére, az őseid

p hagyományaira…

p

p

p Egyszer

p becsaptak,

p ezért egyetemes

p bizalmatlanságot hirdetek

p

p

p Egyszer

p már én is

p demonstráltam:

p köptem rájuk a sötétben…

p

p

p Egyszer

p és mindenkorra

p betöröm a vadlovat,

p az ifjak vadcsikó lelkét

p

p

p El akarom

p veled is hitetni,

p hogy az Amway stb.

p gazdaggá és boldoggá tesz

p

p

p El

p akarom

p veletek hitetni,

p hogy itt és most tényleg

p társadalmi esélyegyenlőség van

p

p

p El ugyan

p nem adtam,

p de rég elittam

p józan paraszti eszem

p

p

p Annyira

p elbizonytalanítalak:

p a legvégén már azt se

p tudod, fiú vagy lány vagy!

p

p

p Eldöntöm

p én helyetted,

p milyen pályára

p vagy te alkalmas

p

p

p Elég

p beígérni

p egy pofont,

p máris terhelő

p vallomást teszek

p (akár anyámra is)

p

p

p Élek

p a lehetőséggel:

p a papír mindent kibír

p és még csak nem is pirul el

p

p

p Élen

p járok

p a nagy-

p családosok

p „lenyulazós”

p kifigurázásában/

p lesajnálásában…

p

p

p Elérem,

p hogy magad

p önként add fel

p vagy önként add el

p

p

p Életfogytig

p paternalista

p gyámkodás alatt

p tartanám az én jó,

p és jól tejelő „híveimet”

p

p

p Élet-

p fogytiglan

p az én lelki

p segélyemre

p szorulóvá teszlek

p (hetente meg is simogatom

p a partra vetett, vergődő halat)

p

p

p Élet-

p műveddel

p mindenki tetszését

p meg akarod nyerni…

p (olyan is lesz ez a mű,

p de ez így sem sikerülhet…)

p

p

p Élet-

p művem

p néhány bemondásból,

p és ún. aranyköpésből áll

p

p

p Elhárítom

p a még meg

p és be nem törtek

p „beilleszkedési zavarait”

p

p

p Elherdálom

p az örökséget,

p rosszul sáfárkodok

p a szellemi javakkal

p

p

p Elidegenítlek

p a jó barátaidtól,

p otthonodtól, hazádtól –

p sőt: még saját magadtól is!

p

p

p Elvágom

p a gyökereidet,

p elbizonytalanítom

p az önazonosságod,

p hogy kapaszkodó nélkül

p kényre-kedvre sodorhasson

p ide-oda, tova a napi politikai szél…

p

p

p Elit-

p gárdistaként

p példát mutatok

p az önsorsrontásra,

p akár még a direkt

p öngyilkosság elkövetésére is…

p

p

p Eljátszom

p a szókimondást privilegizáló

p beépített udvari bolond szerepét

p

p

p Ellen-

p drukker

p irigy kutyaként

p a szemétdombról ugatok

p

p

p Elmenekülök

p a nagy nemzeti

p sorskérdésektől

p és mélyen beásom magam

p egy „egzotikus” téma területére

p

p

p Élő

p cáfolata vagyok

p annak a tézisnek,

p hogy érdemes olvasni

p és házi könyvtárat építeni

p

p

p Előbb

p zavarba hozlak,

p összezavarom alapfogalmaidat,

p utóbb jelentkezem, hogy elhárítsam

p

p

p Elöl járok

p nagy őseink,

p jeles elődeink

p szellemi örökségének

p gondatlan elherdálásában

p

p

p Előre

p kitervelten

p mások becsületébe gázolok,

p majd elpucolok, gyorsan felszívódok…

p

p

p Elpazaroltam

p már mindenem,

p amiről számot kéne adnom

p

p

p Elrontom

p a gyermek még

p romlatlan anyanyelvérzékét

p (ráadásul az ún. nyelvórákat

p a dögunalomba fullasztom)

p

p

p Előre

p megfontolva

p elsorvasztom a folyóiratot,

p csődbe juttatom a színházat

p

p

p El-

p vagdosom

p szellemi gyökereidet,

p majd meg sopánkodom

p a téves távdiagnózisomhoz

p

p

p Elvakítalak:

p kiszúrom a szemeteket

p demagóg-populista szólamokkal

p

p

p Élv-

p hajhász vagyok,

p de neked sok és

p tartós testsanyargatást

p javallok az általad oly hőn

p óhajtott léleknemesítésre…

p

p

p El-

p viselhetetlen,

p ha egy hétig is

p fekete báránynak néznek,

p abba is hagyom a „rosszalkodást”

p

p

p Emancipálom

p a rabszolgákat,

p hogy közben beléjük

p építhessem az olcsóbb

p és hatékonyabb belső hajcsárt:

p maguk űzzék, hajtsák magukat…

p

p

p Aki

p úgy ismer(tet)i

p a kullancsveszélyt,

p hogy te többé már

p nem mész az erdőbe

p

p

p Aki

p természetesnek

p veszi a (vas)tapsot –

p méltatlankodik a füttyszón

p

p

p

p Aki

p lenézi

p a könnyű” műfajt,

p mert sznob, tehetségtelen

p

p

p Aki

p kizárja:

p a „komoly” zenén

p szórakozni-nevetni lehet?

p

p

p Aki

p másokat

p szívesen beszél rá

p idő-, erő- és életáldozatra…

p

p

p Ember-

p nemesítő vagyok:

p hadd hulljon a gyenge, a férgese!

p

p

p A

p sterilizáltatás,

p a mesterséges járvány:

p én így pótlom, pótoltatom

p az ún. természetes szelekciót…

p

p

p Istenítem magam!

p Embert akarok formálni saját képemre –

p persze csak gyenge utánzatot, epigont stb.

p

p

p Embert

p akarok gyártani,

p mint elbizakodott Géniusz,

p (de csak Frankenstein lesz belőle…)

p

p

p Én

p „tudományos

p borkóstoló” vagyok,

p nem afféle notórius részeges…

p (lásd: Kazal László kabarészám)

p

p

p Én

p adagolom

p és csomagolom be

p a „nadrágszíjmeghúzó” intézkedéseket

p

p

p Én

p akarom

p rendezni a temetésem,

p s tartani a gyászbeszédet

p

p

p Én

p azt mondom

p és be is „bizonyítom”,

p hogy nem illik a tánc

p és a filozófia a magyarnak

p

p

p Én

p aztán

p s.k. nem

p követem el a bűnt,

p „legfeljebb” pártolom, fedezem stb.

p

p

p Én

p diktálom

p másoknak

p az ún. őszinte

p beismerő vallomásukat

p

p

p Én

p döntök

p a könyvek sorsáról:

p irány a bolt vagy a zúzda…

p

p

p Én

p igenis

p elkötelezett

p tudós vagyok:

p a multiknak dolgozok

p

p

p Én

p ismét

p fiatallá varázsollak:

p a fényképed retusálásával

p

p

p A

p vad

p álfenegyereknek

p időben benőtt a feje lágya,

p s ma pártállamügyész, korrupt politikus,

p vagy őfelsége polbeat, protest song énekese…

p

p

p Alkohol-

p mámorban

p zseniálisnak tűnő

p verset, kiáltványt írt:

p így, józan kontroll nélkül

p vagy fércművet ad nyomdába,

p vagy ő a géniuszában csalódott

p örök másnapos…

p

p

p Táltos,

p Pegazus

p létedre beállsz

p a malomba vak

p lóként körbe-körbe trógerolni

p

p

p Én

p javasoltam,

p hogy a beküldött

p sok ingyen Bibliából

p készítsenek WC-papírt

p

p

p

p Én

p meg

p tudnám

p ölni vagy

p öletni azokat,

p akik az állatokat bántják…!

p x

pppppppppppppppppp

Kölcsey Ferenc

Vanitatum vanitas

Itt az írás, forgassátok

Érett ésszel, józanon,

S benne feltalálhatjátok

Mit tanít bölcs Salamon:

Miképp széles e világon

Minden épűl hitványságon,

Nyár és harmat, tél és hó

Mind csak hiábavaló!

Földünk egy kis hangyafészek,

Egy perchozta tűnemény;

A villám és dörgő vészek

Csak méhdongás, s bolygó fény;

A történet röpülése

Csak egy sóhajtás lengése;

Pára minden pompa s ék:

Egy ezred egy buborék.

Sándor csillogó pályája,

Nyúlvadászat, őzfutás;

Etele dúló csordája

Patkánycsoport, foltdarázs;

Mátyás dicső csatázási,

Napoleon hódítási,

S waterlooi diadal:

Mind csak kakasviadal.

A virtus nagy tűneményi

Gőz, mit hagymáz lehele;

A kebel lángérzeményi

Vértolúl s kínjele;

A vég, melyet Sokrat ére,

Catonak kihulló vére,

S Zrínyi Miklós szent pora

Egy bohóság láncsora.

És ti bölcsek, mit hozátok

Ami volna szép s jeles?

Mámor bírta koponyátok,

Plato s Aristoteles.

Bölcselkedő oktalanság,

Rendbe fűzött tudatlanság,

Kártyavár s légállítvány

Mindenféle tudomány.

Demosthén dörgő nyelvével

Szitkozódó halkufár;

Xenofon mézbeszédével

Rokka közt mesére vár;

Pindár égi szárnyalása

Forró hideg dadogása;

S Phidias amit farag,

Berovátkolt kődarab.

Mi az élet tűzfolyása?

Hulló szikra melege.

A szenvedelmek zúgása?

Lepkeszárny fergetege.

Kezdet és vég egymást éri,

És az élet hű vezéri,

Hit s remény a szűk pályán,

Tarka párák s szivárvány.

Holdvilág csak boldogságunk;

Füst a balsors, mely elszáll;

Gyertyaláng egész világunk;

Egy fúvallat a halál.

Vársz hírt s halhatatlanságot?

Illat az, mely tölt virágot,

És a rózsát, ha elhúll,

Még egy perccel éli túl.

Hát ne gondolj e világgal,

Bölcs az, mindent ki megvet,

Sorssal, virtussal, nagysággal

Tudományt, hírt s életet.

Légy, mint szikla rendületlen,

Tompa, nyúgodt, érezetlen,

S kedv emel vagy bú temet,

Szépnek s rútnak húnyj szemet.

Mert mozogjon avagy álljon

E parányi föld veled,

Lengjen fényben, vagy homályon

Hold és nap fejünk felett,

Bárminő színben jelentse

Jöttét a vándor szerencse,

Sem nem rossz az, sem nem jó:

Mind csak hiábavaló!

1823. február-április

pppppppppppppppppp

p Én

p megjósoltam

p előre a vesztünk,

p dolgoztam is rajta,

p és lám: én nyertem…

p

p

p Én

p művelem

p a napi csodát:

p emberi személyiségből

p szemellenzős igavonó barmot…

p

p

p Én

p szorgosan

p művelem a kertem,

p de szóvirágokon kívül

p ott más nemigen terem…

p

p

p Én

p nagy

p gyerek maradtam,

p ezért engem nem is

p állíthattok a bíróság elé…!

p

p

p Én

p ne lennék

p elég radikális:

p eltépem a gyökereidet,

p és így ültetlek át!

p

p

p Én

p okosabb,

p bölcsebb vagyok,

p mint maguk a műveim,

p majd én megmondom,

p hogy kell érteni versem…

p

p

p Én

p ötlöttem ki

p a megaláztatást,

p Haynau „csak” engedte:

p nők meztelen vesszőfuttatását

p

p

p Én

p pofátlanul

p plagizálok,

p és korrumpálom

p az eredetiségvizsgálót

p

p

p Én

p rendőrkézre adom,

p bíróság elé citáltatom

p az egyszer megtévedt ifjút:

p nem hiszek a kegyelemben…

p

p

p Én

p sem akarok

p kimaradni a sztrájkból:

p ezért pont én töröm meg

p

p

p Én

p termelek,

p te fogyasztasz,

p a szellemi kiskorú:

p eszed, nem eszed –

p nem kapsz mást…!

p

p

p Én

p vagyok

p az aktív alkotó,

p te vagy a passzív befogadó…

p (ugyan passzivitásra késztetlek,

p de ezért azért még kárhoztatlak is…)

p

p

p Én

p tudom,

p hogy mikor

p - nem - kell zavarni

p a SZER adásának vételét

p (közvetve ezzel még hitelesítem is

p az elvtársak zsebrádióját – Zsille Z.)

p

p

p Én

p vagyok

p a kegyetlen,

p szakmai soviniszta

p mumus matektanár

p

p

p Én

p vagyok

p a temetőből vissza-

p pofátlankodó múlt kísértete

p

p

p Én

p vagyok

p az értelmiségi

p janicsárképző intézet

p spirituálisa, tótumfaktuma

p

p

p Én

p vagyok az,

p aki az első követ

p dobja arra, aki vétkezett

p

p

p Én

p voltam

p az első renegát,

p aki Rodostóban muszlim hitre tért,

p hogy jobb színben tűnjön fel a Portánál…

p

p

p Énekemben

p halál komolyan

p kérdezem meg, hogy:

p „Maga nős ember vagy boldog?”

p

p

p Ének-

p tanárként

p sokáig hitegetem

p a jól tejelő dilettáns kornyikálót

p

p

p

p Feltétlen

p engedelmességi

p fogadalmat tettem:

p a „népellenes parancsnak” is

p

p

p Engem

p csak a Hold

p és az ember

p sötét oldala érdekel,

p mert erre akarok építeni…

p

p

p Engem

p nem a Gulágra,

p de az amerikai stb.

p egyetemekre „száműznek”,

p amit pokoljárásnak adok elő

p

p

p Engem

p nem lehet

p kivenni, kiiktatni

p Isten és a „laikus” hívő

p kapcsolat-felvételéből…

p

p

p Építészként

p az újgazdagok

p minden heppjét,

p parvenü sznobizmusát

p mukkanás nélkül kiszolgálom

p

p

p Érdekes,

p hogy az én

p értelmiségi utam

p valahogyan mindig

p a politikai hatalomhoz visz

p

p

p Eredeti

p műveket soha,

p a kivonatukat,

p vagy a recenziójukat

p esetleg el-elolvasgatom

p

p

p Erőltetett

p menetben

p hajtom az ember-

p nyájat rögeszményeim felé

p

p

p Érzelmi

p fogyatékosan

p akarok segíteni az ún.

p értelmi fogyatékosoknak

p

p

p Evolúciós

p zsákutcában keveredtem:

p nagyeszű könyvmollyá fejlődtem,

p akit elfúj a szél, de már a szellő is…

p

p

p Faj-

p súlyos

p vitapartnereimet

p elkerülöm vagy ellehetetlenítem

p

p

p Fakó

p teóriáim

p skatulyáiba

p gyömöszölgetem,

p csonkolom bele a lét zöld fáit

p

p

p Fantáziadús

p szájhős vagyok,

p de nem úgy, hanem

p sokkal rosszabb céllal

p mint egy Rumcájsz,

p vagy egy Münchhausen

p

p

p Fehér,

p szürke és

p fekete maffiák

p agytrösztjében

p elég jó pénzért

p szaktanácsadó vagyok

p

p

p

p Fél

p szemmel

p és egész szívvel

p mindig az idézettségi,

p a nézettségi és az eladási

p indexeim nézem, figyelem

p

p

p Félgőzzel,

p rutinból haknizok:

p külvárosi proliknak

p ill. Mucsára ez is jó lesz…

p

p

p Fél-

p isten-

p félördög

p „orvosként”

p kísérletezek

p a „beteganyagon”

p

p

p Felkapok

p egy színes-

p szagos gondolatot,

p amivel kihúzom még ezt a hónapot…

p

p

p Fel-

p kavarom

p az álló vizet,

p de csak azért,

p hogy a zavarosban

p kedvemre halászgassak

p

p

p Fenn-

p tartom

p a jótékonysági

p fedőtevékenység látszatát,

p miközben a háttérben bármire,

p akár népirtásra is szövetkezek…

p

p

p Fény

p nélküli csillagként

p a sötétből csak átkot szórok

p

p

p Fiatal-

p korúakat bujtogatok

p sírgyalázásra, őseik leköpésére stb.

p

p

p Fifikus

p taktikus vagyok:

p a legjobb védekezés a támadás…

p

p

p Figyelem-

p elterelőként

p mindig mást leplezek le,

p mint a Tolvaj!-t kiáltó tolvaj

p

p

p Fogalmazás-gátló

p avatott szakemberként

p kasztrálok és sterilizálok, meddősítek

p

p

p Fogalmazó vagyok:

p tiltott szex stb. hirdetéseket

p „virágnyelven”, kódolva szövegezek…

p

p

p Foglalkozás

p körében elkövetett

p kiskorút veszélyeztető vagyok

p gyermek- és ifjúságvédő mezben…

p

p

p Minden-

p evőként

p fogyasztok

p és ürítek csak,

p de éltető szellemi

p táplálékot nem termelek

p

p

p Folyamatosan próbálok

p új világokból semmit „teremteni”,

p az új nemzedékből nihilistákat nevelni…

p

p

p A

p szenny-

p lapot igen

p szellemesen

p és nagyon köz-

p érthetően írom tele

p

p

p A

p szerelem

p hatalmát hirdetem,

p hátha szert teszek

p ezzel az általam még

p jobban szeretett hatalomra

p

p

p A

p szerencse-

p játékokat propagálom,

p mert ott ugyebár tényleg

p egyenlők az esélyek…

p

p

p A

p szűkölködés megtör,

p a bővölködés megront –

p mindkettő korrumpálja

p edzetlen vasam, jellemem

p

p

p A

p rossz

p szaktanári

p elvárásnak megfelelek:

p felmondom a bemagolt leckét

p

p

p A

p tanítás után

p már nem szervezek

p külön szakkört vagy hittant –

p már nem is akarok diákot látni…

p

p

p A

p társadalmat

p – mint pl. egy hidat –

p mérnöki pontossággal

p megtervezem: éljetek

p benne, ha tudtok…

p

p

p A

p társadalmi

p verseny veszteseibe

p még bűntudatot is táplálok

p

p

p A

p tervező-

p irodámban

p megálmodtam

p a panelházi életformát