pppppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

A táltos paripák vagy állatorvosi lovak

A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol

Emberélet-minőség leltározás-vizsgálódás

p

Eugéniusz:

Életminőség-

rontás vagy javítás,

boldog-boldogtalan emberek – I.

ppppppppppppppppp

BALLADA

A SZÉP FEGYVER-

MESTERNÉ VÉNSÉGÉRŐL

- Nézd, mint boszorkány korhadt seprűnyélen,
ülök, vénasszony, itt a járdaszélen,
s gerincem görbe, mint egy pléhkanál,
hajam megsárgult, mint a kocsmacégér,
és így rikácsolok a rézfillérért,
rekedten, mint egy ócska papagáj.
A Sátán lelkemet régóta kéri,
s az árokban testemre vár a sár,
s hogy ágyamon utólszor hált a férfi:
van annak több, mint ötven éve már.

- Szemközt a házban d'Anquétille lovagja
Catherine-t, a zsíros pékleányt fogadja,
s be sem zárják, disznók, az ablakot.
A képüket bortól veresre festik,
s hogy csókolódznak, hallgatom napestig,
s mérgemben, mint a pulyka, pukkadok.
Felállok most s a rossz tűzön melegszem,
testem dülöng, mint egy lyukas ladik,
pedig, hidd meg, szűz voltam én is egyszer,
úgy, mint Catherine a múlt vasárnapig.

- Szűz voltam egyszer s százszor szebb a szépnél,
s a Saint Germain des Prés-ben nagymisénél
csak engem néztek már az emberek,
és úgy kergettek, mint vadász a koncot,
bárók, hegyescipőjű udvaroncok,
grófok, papok, kalmárok, hercegek,
és mindegyik kezembe tette volna
minden pénzét, hogy megkaphassa azt,
miért ma többé egy koldus se dobna
vénhedt ölembe egy lyukas garast.

- De akkor még Collin Cayeux-t szerettem,
s Lúdláb királyné konyhájában ketten
a nyársat bámultuk, hogyan forog.
Ilyenkor ő latin dalokba kezdett,
s oly szép volt, akár egy perzsa herceg,
és minden reggel rózsákat hozott;
ültünk egész nap, már az estre várva,
s hogy kék harmat feküdt a pázsiton:
egymásnak dőlve, mint a létra szára
sétáltunk át az éji Párizson.

- Majd egy breton hadnagynak ültem lépre,
ki rút volt, mint a Belzebúb, de vértje
kivert ezüst volt, cifra és nehéz,
és arra mentünk minden alkonyatban,
hol a la Grant Rue St. Jacques torkolatja
a házakon túl répaföldbe vész;
a szénában háltunk és százezer csók
kevésnek tűnt vonagló szájamon:
olyan pucérok voltunk, mint a hernyók,
s a holdnarancs lógott az ágakon.

- Míg egy napon, minden férfit leköpve,
fülig szerettem egy pimasz kölyökbe,
és szántam őt, hogy árva volt, szegényt,
imádtam, bár a testemet húsz évig
vizes korbáccsal verte este végig,
és nem vett el, csupán a pénzemért;
ütött, belémrúgott, ruhámat tépte,
és melleimnél fogva rángatott:
de hogyha csókot kért, legott ölébe
ültem, feledve minden bánatot.

- Bolondultam, büdös gazember, érte,
s pofont még máma is tucatra mérne,
ha régesrég nem lenne már halott.
De meghalt s engem itthagyott szegényen,
és mint lehulló lomb a járdaszélen,
vén koldusasszony, egyre rothadok.
Mi lett belőlem, jaj, ha a tükörben
pillantom meg mezítlen testemet,
mely oly szép volt, ahogy most vén és görbe,
Uram, dühömben majd hogy megveszek.

- Hová lett, jaj, testemnek régi bája,
két kis fülem rubinvörös csodája,
s tejszín bőrömnek csiklandó szaga;
hová lett két szemem pimasz varázsa,
és ajkaimnak duzzadó parázsa,
s halántékomnak kékeres tava;
hol van hajam, melyet nádszínre festett
a természet s a lágy szemöldökök,
melyek, mint szőke accent circumflexek
ragyogtak itt a büszke arc fölött?

- Hová tűnt el két zsíros, kurta vállam,
fehér karom, lágy hátam, gőgös állam,
s hónaljaim kalászos ürege,
s két apró mellem, melyek, mint a bársony,
úgy domborodtak egykor át ruhámon,
mint nürenbergi órák üvege;
hol van rugalmas combom s merre voltak
a térdek és a karcsú, kis bokák,
és két dús csípőm, melyet úgy karoltak
a férfiak magukhoz, mint a rák?

- Hová lett, kérdem, már a régi szépség?
Szememben véres foltra vált a kékség,
pofámon barna pergamen a bőr;
lehelletem reves csatorna gőze,
sovány karom kiszáradt, mint a rőzse,
s fülemből rút csomókban lóg a szőr;
az elfakult száj régen nem parázna,
és a bozontos, vén szemöldökök
unottan lógnak százezer barázda
tövén a sárga, fonnyadt arc fölött.

- Vállam púp egy kivénhedt dromedáron,
hónaljam oly mély, mint kút a nyáron,
hátam behorpadt és csípőm hideg,
a combom száraz, mint a régi szalma,
a mellem ráncos, mint a téli alma,
a hasam fölé, mint vén erszény fityeg;
szívem táján a láz lihegve nyargal,
s fejem belepte régesrég a hó:
s megtört derékkal és lecsukló arccal
vánszorog így, mint egy bolygó bitó.

- Nézd, mint boszorkány korhadt seprűnyélen
ül egy vénasszony itt a járdaszélen,
s gerince görbe, mint a pléhkanál:
a csókot hajdan még aranyra mérte,
és tótágast állt Párizs vára érte,
s markodból most egy rézfillérre vár.
Hát köpd szemen, ha van pofád hozzája,
és menj vígan tovább, büdös paraszt,
vagy gondolj egyszer nődre és anyádra,
és dobj ölébe egy lyukas garast.

ppppppppppppppppppppp

p Mindig

p a másiknak,

p vagyis őneki

p és nem nekem

p kéne egy kicsit,

p de inkább nagyon

p és mielőbb megváltozni!?

p Ha nem teszi, magára vessen…

p

p

p A

p divat

p kedvéért

p elcsúfítod magad,

p előnytelenül öltözöl,

p és végleg eldeformálod

p lábad, tartásod, látásod stb.?

p

p

p A

p kisisten

p aki a maga - torz -

p képmására formálná

p az élettársát és gyerekeit

p

p

p A

p tökéletes

p társra váró,

p a kis hibákkal élőket kevesellő,

p aki megkapja a kegyetlen angyalt,

p akiből nagyon hamar házisárkány lesz…

p

p

p Akitől

p soha nincs,

p nem is lehet

p egy perc nyugalmad,

p egy házsártos némber:

p folyton zsémbel, perel stb. -

p max. vészjósló csendben van...

p (pl.: Arany János - Jóka ördöge)

p

p

p A hetero

p kudarc után

p átevez a sikerélményes

p a divatos homoszexuális vizekre,

p és felfedezi genetikai predesztináltságát…

p

p

p Korai

p magömlés,

p ejaculatio praecox tünetét

p öngyilkossággal végleg kúráló

p (Szigorúan ellenőrzött vonatok)

p

p

p Az eseti

p önkielégítést,

p maszturbálást

p még bűntudatosan

p - sem – végző, gyakorló

p

p

p Előbb

p a teherbeeséstől retteg,

p majd a „meddősége” gyötri

p (mikor mit – nem – akar görcsölve)

p

p

p A

p házi-

p munkától

p megkímélt lány

p gazdag férjet keres,

p akinél cselédet tarthat…

p

p

p Nem mer

p kezdeményezni,

p a lány is túl „büszke”:

p sohasem jönnek össze:

p örökre egyedül maradnak,

p vagy pedig dafke mással,

p egy méltatlannal társulnak!

p (ha ló nincs, szamár is jó)

p

p

p Savanyúnak

p mondja a szőlőt,

p (és rondának a nőt,

p elavult intézménynek

p a monogám házasságot)

p amit ő itt és most még

p nem ér el és fel...

p

p

p Addig-addig

p totojázol, válogatsz,

p fitymálsz, ócsárolsz stb.,

p mígnem hoppon maradsz, ill.

p két szék közt a pad alá esel:

p kicsúfolt, hervadó vénlány...

p

p

p Csalódott

p ex felesége

p jól bosszút áll

p a híres emberen:

p megírja bosszúszomj-

p kielégítő emlékiratait...

p

p

p Mire

p vigyázol

p a legjobban?

p A szemed fényére?

p A szüzességedre, a becsületedre?

p Ami végleg is elveszthető, illetve

p csak nagyon nehezen visszaszerezhető?

p Vagy csak arra, ami bármikor pótolható?

p

p

p Szüzesség

p elveszítése:

p minél előbb

p essünk túl rajta -

p a barátnők cukkolása,

p csoportnyomása hatására

p (majd még hiába a késő bánat,

p s akár egy életen át megszenvedi:

p szexundor, bujakór, abortusz stb.)

p

p

p Falujukból

p turisztikai látványosság,

p a hamvas szende szűz

p lányukból kurva lesz

p a fizető vendég

p szolgálatára...

p

p

p Egy

p férfinak

p több vagy más

p van megengedve,

p mint egy nőnek?

p Elnézett a férfinak

p a poligámia, ha ő azt

p elég diszkréten intézi -

p vagy felvilágosult liberálisan

p deklarálja a nyitott házasságot

p

p

p Úgynevezett

p nyitott házasságban éltetek,

p és még máig sem értitek, hogy

p az időközben felnőtt gyermekeitek

p miért is nem élnek házasságban,

p saját gyermekkel új családban...

p

p

p A

p házasság-

p törő asszonyt

p a zsidók megkövezik?

p - Ki dobja rá az első követ?

p kérdezte a nem zsidó Jézus...

p Van-e, aki maga bűn nélkül való?

p - Asszony menj, többé ne vétkezz...!

p (Anyjára is a megkövezés várt volna,

p ha nincs egy József, aki megmentette…)

p

p

p Lelkedet

p egy istenített

p hölgyre feltevéd,

p de ő – ezt így éled meg –

p az üdvösségedet olyan

p könnyelműen tépi szét –

p még jó, ha csak agglegény

p és nem öngyilkos leszel...

p

p

p Ha

p nem Te

p leszel a párom,

p akkor megölöm magam!”

p Hogyan lehet jól kijönni

p egy ilyen szintű zsarolásból?

p Mert ebből a párból csak egyet,

p jó esetben elsőt és utolsó választunk!

p

p

p Itt

p és most,

p vagy idegenben

p ő még vagy már,

p nincsen tisztában

p a szavak jelentésével:

p a sértését ő bóknak szánta,

p szándékával ellentétes hatást ér el...

p

p

p A

p gazdag

p király, ill.

p diplomata

p álruhájában,

p szélhámos szédítőn

p járod be az országot

p jövendőbelid keresve,

p de előbb-utóbb úgyis lebuksz

p és tragikus lehet következmény...

p (Jó estét nyár, jó estét szerelem)

p

p

p A

p hal

p fog halászt?

p Azt hiszed, te hódítottál,

p pedig a hölgy választott s nem ereszt!

p (Te akarod a halat megtanítani úszni...)

p

p

p Felel

p Nem magában beszél

p Csak a kettő egy egész

p A másik felem, mint pl.

p feleségem - ellenfelem

p Egymagában csak félember

p Kettéhasított félember: szörnyeteg

p

p

p Az

p a „varázsló”

p aki előbb hipnotizál,

p majd nagy szerelmem ellen

p uszít, hergel, lázít, ugraszt -

p ami végül az ő életébe kerül,

p de belőlem meg gyilkos lesz,

p igaz, komoly mentő körülménnyel...

p

p

p A

p politikus,

p az állam,

p az ügynök,

p és a „jóbarátod”

p biztos, hogy szeret téged,

p hiszen, ahogyan mondja is,

p csakis a te javadat akarja –

p és jószerivel el is veszi azt...

p

p

p Tagadja,

p vagy kicsinyíti,

p vagy ellenkezőleg:

p a világ urának állítja a Sátánt,

p amivel tömény defetizmust terjeszt

p

p

p Az oligarchák

p fogadott bérenceként

p ködösíti létezésüket, szerepüket -

p hát még az ún. háttérhatalomét

p (az összeesküvés-feltevés szerző

p cáfolatok helyett maró gúnyt kap)

p

p

p Más

p énekel,

p ő csak tátog, sikál,

p majd a pénztárhoz siet

p kaszál és gyorsan lelécel…

p

p

p Tudománya állása miatt

p ő senkit nem gyógyíthat meg,

p de a tüneteinek kezelgetésével

p még bőven szaporíthatja is a bajait…

p

p

p Az

p ő érdeme,

p ha netán felépül

p a betege - ha nem,

p akkor magára vessen...

p (és a tudomány, illetve

p a protokoll mai állására)

p

p

p Tömeg-

p szerencsétlenség,

p katasztrófa okozó

p és haszonélvező – vagy

p csak katasztrófaturista…

p

p

p A

p bátorságpróbákat

p gyáván kerülő, vagy

p az azokon el-elbukó

p

p

p A minden

p békát lenyelő,

p s ezzel még büszkélkedő

p

p

p A langyos sört

p sem reklamáló,

p sőt borravalót adó

p

p

p A mérgezett egérként/

p lassított felvételben mozgó

p

p

p Az olykor különcködő,

p amúgy konform nyárspolgár

p

p

p Feltűnési viszketeg:

p tótágast/fejen álló, kézen járó

p

p

p Az ingyenes

p virtuális fagylalt

p nyalással elégedett

p

p

p A mindenki

p eszén túljárni

p akaró beképzelt ügynök

p

p

p A hálátlansága miatt

p magát nehézségbe navigáló

p

p

p A „Kérem! –

p Köszönöm! –

p Elnézést!” varázs-igétlen

ppppppppppppppppppppp

VILLON

BALLADA A MÚLT IDŐK DÁMÁIRÓL

Ha az útkereszten május alkonyatkor
én, a csavargó egy percre megállok:
akkor halkan megkérdem önmagamtól,
hogy Thaisz vagy Heléna merre jár most?
Hol van Sabina, a szőke császárné,
aki előtt fél Róma térdepelt,
s hol a nimfa, ki a tó vizéből
fehér testének választ énekelt?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól piros szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

És aztán, napszálltakor, újra kérdem,
hogy szőke volt, vagy barna volt a lány,
kinek fehér válláért minden éjjel
felsírt a ciszternából Johanán?
Hol van a melle, mely kígyózva táncolt,
hol van az öle, melyen aranylánc volt,
és hol van teste, mely olyan halvány volt,
mint ezüsttükörben a liliom?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól narancs szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

Hol vannak a tébai királylányok,
s mellbimbóikról hova lett a rúzs,
s ámbrától még illatos múmiájuk
fehér csontjáról hova lett a hús?
S a szír nők, kik görög hajósok ölében
feküdtek tarka bambuszágyakon,
s a hetérák, kik kis mellüket nézve
álltak a korinthusi várfalon?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól sárga szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

Hol van Heloise, kiért a szarkofágban
Abelard szíve még most is dobog,
s hol van a szűz, akit Rouen várában
égettek meg nemrég az angolok?
Odaadnám érte fél életem:
ha a kezét kezembe tudnám venni,
s csak egyszer tudnék vele végigmenni
az alkonyattól lila réteken...
De nyomukat hiába kutatom,
mert hol van a fekete ugaron
a pásztoróra, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

TANULSÁGOS UTÓIRAT

Ezért, ha májusban egy lánnyal járkálsz,
és nem tudod, hogy Pláton vén szamár,
s ha a parkban csiklandó nevetése
mögött nem érzed meg, hogy mire vár,
akkor, ha egy nap otthagyott, ne kérdezd,
hogy hova lett és kivel merre jár?
Mert megtudod, hogy a szerelmi szó
számodra volt - mint a tavalyi hó.

ppppppppppppppppppppp

p

p Háztáji

p aranybányára vak,

p így koldusként nyomorgó

p

p

p Kevés szabadidejét

p panaszkönyv írásra vesztegető

p

p

p Csak

p a félig üres poharat,

p és nem a tendenciát látó

p

p

p A mások

p füttyszavára

p ugró/mosolygó táncikáló

p

p

p A

p hangulatos

p feljelentésekkel

p érdemeket szerző

p

p

p Az

p akt-

p képet látva

p az erkölcsrendészetre rohanó

p

p

p A

p „Kinek van igaza”

p kérdést kar-birkózva eldöntő

p

p

p A választani nem tudó,

p a két tál között éhen haló

p (Bálám szamara)

p

p

p A

p világlusta:

p soha ki nem fáradó,

p pihenést soha nem élvező

p

p

p A dafke

p mindent pont

p fordítva csináló ellenkező

p

p

p A

p patkószöget

p nem jól beverő

p csata/országvesztő

p

p

p A csak

p pirrüszi győzelmet

p arató, háborút elvesztő

p

p

p A körülmények

p hatalma előtt feltétlen kapituláló

p

p

p A mindent megszokó,

p nem szökő, s holtig kibíró

p

p

p Az életből menhelyre,

p dili/rendházba dezertáló

p

p

p A kukkolásban,

p önkielégítésben végleg megrekedő

p

p

p Az

p előbb

p nagyot vágó,

p majd csak azután mérő

p

p

p A

p magának

p csak a női

p praktikákkal férjet fogó

p

p

p A

p fegyelem-

p erősítésre

p a megtizedelést

p javasló/foganatosító

p

p

p Egy

p összeférhetetlen,

p egy izgága békétlen alak

p

p

p Mindig

p fancsali képet vágó,

p az örökké grimaszoló

p

p

p Kákán is

p csomót kereső,

p csak kötekedő és fikázó

p

p

p Sas aranyketrecben,

p cirkuszi kunsztos állatkirály

p

p

p Az erősebbel kikezdő,

p az oroszlán bajuszát húzgáló

p

p

p Környéke

p „kártékony”

p állatait irgalmatlanul irtó

p

p

p Az

p utódját

p a saját torz

p arcképére faragó, pofozó

p

p

p A hülyeséget kivéve

p minden más ellen védőoltott

p

p

p Az ásításával fertőző,

p a dögunalom bűzt árasztó

p

p

p A „szent” céljához

p bármily eszközt igénybe vevő

p

p

p Az

p igazsághoz

p magát keresztül-

p hazudozni próbáló

p

p

p Azt kéri/kapja,

p amit kiérdemelt:

p akasztófán végző

p

p

p A bűz miatt

p rögtön nem szóló,

p majd ő is megszokó

p

p

p Saját

p szájától megvont

p falattal ellenségét hizlaló

p

p

p A ritka,

p sőt egyszeri

p jó alkalmat lazán elszórakozó

p

p

p A politikai pankráción

p barátival késhegyig marakodó

p

p

p A

p rosszat jól,

p egyre jobban,

p már tökéletesen csináló

p

p

p Két ember

p nyála összefolyik?

p A csóktól megundorodó

p

p

p A háta

p mögött álló Istenért

p a Földbolygót hiába megkerülő

p

p

p Az

p önmagát

p nem tisztelő,

p de mástól tiszteletet váró

p

p

p Az evésért élő:

p étkezéséből kvázi

p vallási rítust alakító

p

p

p Az

p étkezést

p szükséges

p rossznak tartó

p gyors moslékfaló

p

p

p Minden

p elvárásnak

p teljesen megfelelő,

p magából bolondot csináló

p

p

p Aki

p nem-

p csak elnézi,

p de még rád is hagyja,

p netán fel is dicséri a hibád,

p hogy hízelgéssel megkedveltesse magát...

p

p

p Rossz

p gyermekkori

p beidegződése,

p a neveltetése miatt

p havi virágzását havi bajnak

p mondja és így is éli meg –

p előtte, közben, utána

p elviselhetetlen...

p

p

p Vagy

p csak koszos

p és trehány nők vannak,

p vagy olyan pedáns asszonyok,

p akik lakhatatlanná varázsolják az „otthonod”

p

p

p Az

p alkohol

p téged is öl, butít

p és nyomorba dönt,

p mert nem akartál, ill.

p tudtál mértéket tartani –

p ez utóbbi esetben éppen

p hogy csak segített volna…

p

p Jogos

p önvédelem

p a támadás arányos elhárítása,

p a támadó elűzése, harcképtelenné tétele,

p de csak a legeslegvégső esetben: a megölése

p

p

p Neked

p az a jogos,

p arányos önvédelem,

p ha előbb egyet belelősz

p a besurranó tolvajba, majd

p utána figyelmezteted:

p „Állj, vagy lövök!”

p

p

p Olyan

p könnyelműen

p teszed semmiért

p kockára az életed,

p kísérted az istent,

p pl. extrém sporttal,

p mintha neked - is -

p minimum hét lenne...

p

p

p Gyilkos

p kevés ember lesz,

p öngyilkos jóval több,

p de embert bárki ölhet,

p akaratlanul/akarata ellen,

p ha például balesetet okoz,

p ami bárhol bekövetkezhet,

p ha a mai motorizált korban él,

p ha autót vezet, és hirtelen

p elé ugrik egy kisgyerek…

p

p

p 77

p Amit

p vetsz,

p azt aratod –

p hetvenhétszer

p a jót is, rosszat is:

p ha te szelet vetsz,

p akkor vihart aratsz…

p

p

p Nem

p találod meg

p a saját műfajod,

p és teknősbéka létedre

p a nyúllal futsz versenyt,

p amivel így eleve biztos

p kudarcra ítéled önmagad

p

p

p Csak

p egy lépésre

p vagy a terített asztaltól

p és te mégis éhezel, szomjazol,

p és könyöradományokért koldulsz -

p vak szokásból követed családi mintád

p

p

p Mocskos

p a kezed és

p mocskos a szád is,

p és mást is bemocskolnál,

p hogy így tűnj tisztábbnak...

p (vagy a szerecsent mosdatod,

p mint kibérelt lelkiismeretű írástudó)

p

p

p Mert

p te most

p nem vagy boldog,

p s életgyávaságod miatt

p titkon érzed, hogy így maradsz,

p arra fecsérled szellemi-lelki erőidet,

p hogy kétséget kizárva bebizonyítsd:

p a másé – is - csak hamis illúzió

p (te csak attól vagy „boldog”,

p hogy ha legalább másokat is

p boldogtalannak látsz-láttatsz,

p minősítesz le, degradálsz...

p

p x

ppppppppppppp

Villonról

meg a vastag Margotról

szóló ballada

Ha szeretem a szép lányt szolgamód,
nem kell azért bugrisnak vélnetek.
Javai fínom óhajra valók,
csókjáért kardot, pajzsot viselek.
Fazekat happolok, ha emberek
jönnek, ellépek borért csendesen.
Kerül gyümölcs meg sajt. S ha rendesen
fizetnek, mondok: Jól ityeg bizony!
Csak jőjenek, ha dürgésük leszen,
e bordélyba, hol szállásunk vagyon.

De megvannak a vijjogó bajok,
ha pénz nélkül jön Margot hálni meg.
Szivem halálra gyűlöli. Fogod
mindjárt kabátod, szoknyád, réklidet,
gyapjú gyanánt a zálogba vihedd!
S kezét csipőre téve bőg nekem
az Antikrisztus, hogy, Jézusra, nem,
ő nem teszi! Hát jól képen kapom, -
az orra fölött hordja kézjegyem
e bordélyban, hol szállásunk vagyon.

Majd megbékélünk; szellent rám nagyot
- dagadtabb, mint a dongó - fölnevet,
combom csapkodja, Gogo-z meg gagyog,
öklével birizgálja fejemet.
Mint bunda, alszunk, lévén részegek.
S kelünk. Korog a hasa. Kényesen
fölmászik rám, nyögök keservesen,
a deszkánál is laposabbra nyom,
ledérkedéssel tönkre így teszen
e bordélyban, hol szállásunk vagyon.

Ajánlás

V ihar, fagy, dér, - megvan a kenyerem!
I gy vesz az ember gubát az eben.
L óg rajtam, pénzit megéri velem.
L otyó, kurafi: passzolunk nagyon!
O csmányoké ez ocsmány szerelem.
N incs emberségünk, hát ne is legyen
e bordélyban, hol szállásunk vagyon!

József Attila fordítása

ppppppppppppppppppppppppppppp

A

tét:

plusz vagy mínusz

végtelen lehetőség

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p.s.:

A létjavítás

mellett/helyett

létrontó ember/rendszer

I. Balga, hiánybeteg, élethazug önsorsrontó egy-én

II. A jó szándékú rossz segítő: szülő, rokon, ismerős

III. A rossz hivatásos segítők: tanító, pap, orvos stb.

IV. Az álbarát, a hidegháborúzó, a rejtett-nyílt ellenség

V. A ragadozó és a préda, és a szélhámos és a balek

VI. Az állatorvosi ló - halmozottan hátrányos helyzetek

VII. A rossz termelő, kereskedő, mester, szolgáltató stb.

VIII. A rossz munkaadó és a rossz munka – nem - vállaló

IX. A rossz alkotmány és a politikai-társadalmi rendszerek

X. A törvényhozó, igazságszolgáltató, végrehajtó hatalom

XI. Az alkalmatlan, hitvány, áruló stb. stb. ún. szellemi elit

XII. Az államok-törvények feletti sátáni pénz-magánhatalom

XIII. A balszerencse – katasztrófát/háborút előidéző és tetéző