Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Táltos paripa és/vagy állatorvosi lovak

Isteni aranykor és/vagy vaskori pokol

Életminőség-vizsgálat: magyar példatár

Ember és alkohol

A józan és az absztinens,

a borissza és a részeges...

*

Vörösmarty Mihály

KESERŰ POHÁR

Bordal

"Czilley

s a Hunyadiak"

szomorújátékból

Ha férfi lelkedet

Egy hölgyre föltevéd,

S az üdvösségedet

Könnyelműn tépi szét;

Hazug szemében hord mosolyt

És átkozott könyűt,

S míg az szivedbe vágyat olt,

Ez égő sebet üt;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha, mint tenlelkeden,

Függél barátodon,

És nála titkaid:

Becsűlet és a hon,

S ő sima orgyilkos kezét

Befúrja szívedig,

Míg végre sorsod árulás

Által megdöntetik;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha szent gondok között

Fáradtál honodért,

Vagy vészterhes csatán

Ontottál érte vért,

S az elcsábúltan megveti

Hű buzgóságodat,

S lesz aljas -, gyáva - és buták

Kezében áldozat;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha fájó kebleden

A gondok férge rág,

S elhagytak hitlenűl

Szerencse és világ,

S az esdett hír, kéj s örömed

Mind megmérgezve van,

S remélni biztosabbakat

Késő vagy hasztalan;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

S ha bánat és a bor

Agyadban frígyre lép,

S lassanként földerűl

Az életpuszta kép,

Gondolj merészet és nagyot,

És tedd rá éltedet:

Nincs veszve bármi sors alatt

Ki el nem csüggedett.

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

De amig áll, és amig él,

Ront vagy javít, de nem henyél.

1843. augusztus 26. előtt

*

Fóti dal

Fölfelé megy borban a gyöngy;

Jól teszi.

Tőle senki e jogát el

Nem veszi.

Törjön is mind ég felé az

Ami gyöngy;

Hadd maradjon gyáva földön

A göröngy.

Testet éleszt és táplál a

Lakoma,

De ami a lelket adja,

Az bora.

Lélek és bor két atyafi

Gyermekek;

Hol van a hal, mely dicső volt

És remek?

Víg pohár közt édesebb a

Szerelem.

Ami benne keserű van,

Elnyelem.

Hejh galambom, szőke bimbóm,

Mit nevetsz?

Áldjon meg a három isten,

Ha szeretsz.

Érted csillog e pohár bor,

Érted vív,

Tele tűzzel, tele lánggal,

Mint e szív;

Volna szívem, felszökelne

Mint a kút,

Venni tőled vagy szerelmet,

Vagy bucsút.

Hejh barátom, honfi társam,

Bort igyál.

Víg, komor, vagy csüggeteg vagy,

Csak igyál.

Borban a gond megbetegszik,

Él a kedv.

Nincs a földön gyógyerőre

Több ily nedv.

Borban a bú, mint a gyermek,

Aluszik.

Magyar ember már busúlt sok

Századig.

Ideje hogy ébredezzen

Valaha:

Most kell neki felvirúlni

Vagy soha.

Bort megissza magyar ember,

Jól teszi;

Okkal-móddal meg nem árthat

A szeszi.

Nagyot iszik a hazáért

S felsivít:

Csakhogy egyszer tenne is már

Valamit.

No de se baj, máskép leszen

Ezután;

Szóval, tettel majd segítsünk

A hazán.

Ha az isten úgy akarja

Mint magunk,

Szennyet rajta és bitor bűnt,

Nem hagyunk.

Rajta társak hát, igyunk egy

Húzamost;

Bú, szerelmek, házi gondok

Félre most:

A legszentebb -, legdicsőbbért

Most csak bort,

De ha kellend, vérben adjunk

Gazdag tort!

A legelső magyar ember

A király:

Érte minden honfi karja

Készen áll.

Lelje népe boldogságán

Örömét,

S hír, szerencse koszorúzza

Szent fejét!

Minden ember legyen ember

És magyar,

Akit e föld hord s egével

Betakar.

Egymást értve, boldogítva

Ily egy nép

Bármi vésszel bizton, bátran

Szembe lép.

Ellenség vagy áruló, ki

Hont tipor,

Meg ne éljen, fogyjon élte

Mint e bor.

Áldott földe szép hazánknak,

Drága hon,

Meg ne szenvedd soha őket

Hátadon!

S most hadd forrjon minden csep bor

Mint a vér,

Melyet hajdan frígyben ontott

Hét vezér;

S mint szikrája a szabadba

Felsiet,

Úgy keresse óhajtásunk

Az eget.

Légyen minden óhajtásunk

Szent ima,

S férfikeblünk szent imáink

Temploma.

És ürítsük a hazáért

E pohárt:

Egy pohár bor a hazáért

Meg nem árt.

Érje áldás és szerencse

Mindenütt,

Ahol eddig véremésztő

Seb fekütt.

Arca, mely az ősi bútól

Halavány,

Felderűljön, mint a napfény

Vész után.

Hű egyesség tartsa össze

Fiait,

Hogy leküzdje éjszak rémes

Árnyait:

Künn hatalmas, benn virágzó

És szabad,

Bizton álljon sérthetetlen

Jog alatt.

S vér, veríték vagy halál az,

Mit kiván,

Áldozatként rakjuk azt le

Zsámolyán,

Hogy mondhassuk csend s viharban:

"szent hazánk:

Megfizettük mind, mivel csak

Tartozánk.

1842.

Vörösmarty Mihály

*

v Akik nem az édes bortól részegek

v A megrészegítő szerelem: észvesztő

v Összevissza iszol, összevissza hánysz

v Letegeződéskor is itallal pertut iszunk

v Tudományos borkóstoló: büdösül csaló

v Egy józan játszhat részeget - fordítva?

v Elárul az, ahogy részegséged titkolnád

v Életgyónás helyett alkoholista nyugdíjas

v Hagyod leitatni magad: kiszedik titkaid

v A láncivó-dohányzó a legjobb napi adózó

v Éhgyomorra iszik, és közben sem eszik

v A pia elviszi a jövedelmed – kaja nuku

v A borba fojtott bűntudat súlyosbodik

v A lecsúszó hajléktalan kannás bora

v Az önsajnáltató italozó ördögi köre

v Az alkohol egy legális kábítószer (is)

*

Ki visz haza

Bikini

Ez a világ már nagyon szűk nekem,
Nem találom benne régi helyem,
Ez az út biztos a pokolba megy.

Lezárt agyam kulcsát eldobom,
Alkoholba fojtom bánatom,
Ma éjjel nem hat rám a józanság szava.
Részegen ki visz majd haza?

Hazavisznek és ágyba tesznek,
Hideg párnák közé temetnek,
Az Úrhoz fohászkodnak értem.

Kit sirattok miért siratnak,
Úgy élek, hogy majdnem belehalok.
Ma éjjel nem hat rám a józanság szava.
Részegen ki visz majd haza?

Lezárt agyam kulcsát eldobom,
Alkoholba fojtom bánatom,
Ma éjjel nem hat rám a józanság szava,
Részegen ki visz majd haza?

Részegen ki visz majd haza?
Részegen ki visz majd haza?

https://songbook.hu/lyrics/1089/ki-visz-haza

*

v Amikor az állatok berúgnak: erjedés

v Csak italozással kerülhet társaságba

v Kivédhetetlen, ha erővel leitatnak?

v Részeg nő nem tudja, kivel feküdt le

v A víz borrá változtatásának csodája

v A kenyér Jézus teste, a bor Jézus vére

v Alkalmi ivóból töményt vedelő szeszkazán

v Gyűjteni nem érdemes, inkább elmulatod

v Ittasok érzéki csalódásai – pl. kettőslátás...

v Az alkoholisták korán, kín-szenvedve halnak

v Az alkohol hasznos, hiszen még fertőtlenít is

v Alkoholt, Tokaji bort még patikában is kapni...

v Részeg embert is kiszolgálnak, sőt...

v A zsidó kocsmáros, aki eladósítja a falut

v Az ivászat, mint érzelmi-anyagi zsarolás

v Tíz után az ember nem vágyik a víz után...

*

FALU VÉGÉN

KURTA KOCSMA...

Falu végén kurta kocsma,
Oda rúg ki a Szamosra,
Meg is látná magát benne,
Ha az éj nem közelegne.

Az éjszaka közeledik,
A világ lecsendesedik,
Pihen a komp, kikötötték,
Benne hallgat a sötétség.

De a kocsma bezzeg hangos!
Munkálódik a cimbalmos,
A legények kurjogatnak,
Szinte reng belé az ablak.

„Kocsmárosné, aranyvirág,
Ide a legjobbik borát,
Vén legyen, mint a nagyapám,
És tüzes, mint ifju babám!

Húzd rá cigány, huzzad jobban,
Táncolni való kedvem van,
Eltáncolom a pénzemet,
Kitáncolom a lelkemet!”

Bekopognak az ablakon:
„Ne zugjatok olyan nagyon,
Azt üzeni az uraság,
Mert lefeküdt, alunni vágy.”

„Ördög bújjék az uradba,
Te pedig menj a pokolba!...
Húzd rá, cigány, csak azért is,
Ha mindjárt az ingemért is!”

Megint jőnek, kopogtatnak:
„Csendesebben vigadjanak,
Isten áldja meg kendteket,
Szegény édesanyám beteg.”

Feleletet egyik sem ad,
Kihörpentik boraikat,
Végét vetik a zenének
S hazamennek a legények.

(Szatmár, 1847. augusztus.)

*

v A bor minden rossz kulcsa. (mór közm.)

v Amikor már a gyerek is italozásra szokik

v Aki részegen vétkezik, józanul bánkódik.

v A bor bátorrá, sőt, sajnos vakmerővé tesz

v Az iszákos férj, aki veri a feleségét, gyerekeit

v Cinikus, ivászatot igazoló emberi „bölcsességek”

v Csak az állat iszik akkor, ha szomjas – én nem

v A berúgott férj, aki nem mer hazamenni (árok)

v A berúgott napoknak megvan a holnapjuk

v A nehéz munka, mit tömény nélkül nehéz

v A részegség és a harag igazat beszélnek

v Táncba viszi még a vénembert is a bor...

v Mikor a bor elfogy, véget ér a társalgás...

v Felköszöntés nem lehet pohárköszöntő nélkül

v Munkahelyi ivászat – reprezentatív koccintás

v Alkoholtilalom - maffiaparadicsom (pl.: USA)

*

Petőfi Sándor

A BOROZÓ

Gondüző borocska mellett
Vígan illan életem;
Gondüző borocska mellett,
Sors, hatalmad nevetem.

És mit ámultok? ha mondom,
Hogy csak a bor istene,
Akit én imádok, aki
E kebelnek mindene.

És a bor vidám hevében
Füttyentek rád, zord világ!
Szívemet hol annyi kínnak
Skorpiói szaggaták.

Bor taníta húrjaimra
Csalni nyájas éneket;
Bor taníta elfeledni,
Csalfa lyányok, titeket.

Egykor majd borocska mellől
A halál ha űzni jő:
Még egy korty – s nevetve dűlök
Jégöledbe, temető!

(Pápa, 1842. április.)

*

v Az iszákos szíve a szájában van

v A rosszat/sokat ivók krónikus szervi bajai

v A részeg süllyed: négylábra, csúszómászóvá

v A részeg: bárány, disznó, majom, „oroszlán”

v A pap, aki vizet prédikál, de sok bort iszik

v Az otthon, négy fal között piáló zugivók nők

v Egy részeg nő mindig visszataszítóbb látvány!?

v Az alkohol is drog, van addikció/elvonási tünet

v A társaságod csak az ivászat tartja össze!?

v Unt, utált napi munka: este leiszod magad

v Az első pohár könnyen szerez kellemes bódulatot

v Trend: egyre több ital kell ugyanahhoz a hatáshoz

v Az alkoholt nem tiltja, csak adóztatja az állam

v A részeg nem gondol a másnapra – rázuhan

v Vészhelyzetben ittál egyet, majd úgy maradtál

v Az ital egy ideig oldja, majd sűríti szorongásod

*

Gárdonyi Géza: Bordal

Azért teremtett az Isten venyigét,

Hogy könnyebben megérthessük az igét.

Lám a pap még az oltárnál is iszik,

Mert különben az ördögök elviszik.

Aki iszik, azt az Isten szereti,

Mennyországi szőlőjébe vezeti,

Csakhogy ezt a feleségem nem hiszi,

Ha berúgok, a szűrömet kiteszi!

*

Petőfi Sándor

Szerelem és bor

Azt mondom, amit mindig mondok:
Ne háborgassanak a gondok,
Ne háborgassanak bennünket!
Legyen vidámság, tréfa, nesz;
Ifjak vagyunk és ifjuságunk
Idő jártával odalesz.

Járjunk a szerelem kertében,
Virág ott nyílik minden lépten;
Ha meg talál tüskéje szúrni:
Illatja gyógyulást szerez.
Szeressünk! mert erőnk szeretni,
Idő jártával odalesz.

Midőn a szerelem kertében
A nap tikkasztón süt az égen:
Térjünk hüs árnyékú lugasba
A borgyümölcs tőkéihez.
Igyunk! pénzünk van, hátha pénzünk
Idő jártával odalesz.

E kép a legszebb élet képe;
Adjunk érette bút cserébe.
Mint fellegekre a szivárvány,
Reánk mosolygani fog ez,
Ha majd derengő ifjuságunk
Idő jártával odalesz.

*

v Egy italos éjszaka után emberöléssel vádolva...

v A magyar a postásnak nem sörre/borravalót ad

v Az absztinensnek mindenki alkoholista, aki iszik

v A bor Isten szeretetének jele, boldogító ajándéka

v Az iszákos akaratgyenge, ezért bűntudata van

v Az alkoholista „beteg”, de nem tud gyógyulni

v A munkaalkoholista büszke, nincs betegségtudata

v Erényes borivó: aránnyal, ami így aranyat ér

v Az alkohol ellensége, de aki elfut, a gyáva.

v Igyál, ne olvass; az legalább meglátszik rajtad!

v Az alkohol folyékony pszichiáter. Gyóntat is...

v Aki a borospoharát mindig félig üresnek látja

v Berúgással már magától megy az ember-motor

v Nem én vagyok részeg, te vagy túl józan.

v A másnaposság egy vonzó alternatív életstílus

v Aki fél, az ne igyon mérgezett alkoholt.

*

Szerelemdal

a csikóbőrös kulacshoz

Drága kincsem, galambocskám,
Csikóbőrös kulacsocskám!
Érted halok, érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.

Megvídító orcácskádat,
Csókra termett kerek szádat
Ha a számhoz szoríthatom,
Zsuzsiét nem csókolgatom.

Óh, hogy kótog a kebeled,
Melyben szívemet viseled!
Óh, milyen szép az ajakad
S arany láncra méltó nyakad!

Karcsú derekadon a váll
Halhéj nélkűl is szépen áll;
Nem úgy ám, mint a Mancié,
Vagy a majd megmondám kié.

Szép a hajad szép szála is,
Ha kis csikó hordozta is,
Nem akasztott ember haja,
Mint a Trézi rőt vuklija.

Édes a te danolásod,
Jérce-forma kotyogásod:
Kittykottyod innepi ének
Bús szívemnek, szegénykének.

Ha bánatim közlöm véled,
Egy szódra lelkem megéled;
Ha jókedvem csucsorodik,
Általad megszaporodik.

Mikor hideg szelek vagynak,
Elveszed mérgét a fagynak;
És mikor a hév nyár lankaszt,
Nékem te megfrissíted azt.

Óh, ha téged nem láthatlak,
Be óhajtlak, be siratlak!
S ha képed kezembe akad,
Szememből örömkönny fakad.

Téged hordozlak útamban,
Téged ölellek ágyamban;
És valahányszor felkelek,
Szerelmedről énekelek.

Együtt be sokszor feküdtünk,
Bár soha meg nem esküdtünk!
Az éjjel is, csak megintsem,
Együtt hálunk úgye, kincsem?

Óh, ha szívünk szerelmének
Kis zálogi születnének
S ott űlnének hosszú sorral
A kuckóban, tele borral!

Bárcsak a feleségemmel
Téged cserélhetnélek fel,
Hogy fiakat, leányokat
Szűlnél, apró kulacsokat:

Zsanám meg kulaccsá válna,
Borral mindég színig állna.
Az ő bőre úgyis csikó,
Beléférne négy-öt akó.

De jaj, engem ide-tova
Elvisz a Szent Mihály lova,
Szerelmed megemészt végre,
És te maradsz özvegységre.

Keserves sors! adjatok bort!
Lakjuk el előre a tort;
Ami menne más kutyába,
Jobb, megy a magunk torkába.

Akadtam még egy bankóra,
Kit szántam szemborítóra:
De vakságtól ki már nem fél,
Minek annak a szemfedél?

Kincsem, violám, rubintom!
Itt az utólsó forintom:
Érted adom ezt is, tubám!
Csak szádhoz érhessen a szám.

Óh, csókollak, óh, ölellek!
Míg moccanok, míg lehellek:
Tested tegyék hólttestemhez
És ezt az írást fejemhez:

"Útas, köszönj rám egy pint bort:
Itt látsz nyúgodni egy jámbort,
Kedves élete-párjával,
Csikóbőrös kulaccsával!"

*

v A jó bor felvidámítja az ember szívét.

v A kapatos és a gyermek megmondja az igazat

v Amit berúgva mondanak, előzőleg kigondolták

v Amit a józanság elrejt, a részegség felfed.

v Nem a bor a hibás, ha te most berúgsz tőle

v A bor mértékkel orvosság, másként meg méreg

v Aki a bort tisztán, a pálinkát piszkosul szereti

v Több öreg iszákos van, mint öreg orvos

v Aki már nem képes szertelenül örülni, vigadni

v Három pohár gondűző, a többi gondszaporító

v Ha más fizet, akkor most kiiszod a vagyonából

v A nem színlelő ember nem fél a borozgatástól

v A dafke önpusztító iszákos: halál a májra

v Ahol nem - még egyet - inni szinte sértés

v Egyre jobban tetszik magának, egyre kevésbé...

v Az ital felvisz az önimádat csúcsra, majd: önutálat

*

Csokonai Vitéz Mihály

A borital mellett

Nyelvelnek, barátom, hogy sok borral élek,

Nekem tereh gyanánt nincsen a lételem,

Senki nem ruházza rám a sobrák nevet,

Alább írt sem jár a nyakamra ám senki;

Azért, hogy nem kapok a gyülevész kincsen,

Azért, hogy a bankót nem gyűjtöm rakásra,

A régi magyarság is eleget itt s ett,

Hanem hogy a német a Dunán áltúszott,

Maskarává tette a szép magyar dámát,

Ha a szegény Zrínyi már ma feltámadna,

A gárdának fénye itt s ott sugározott,

Az ugorkafán is narancsot keresett,

A Fáy-, Patay-ház is gazdagabb volt,

Az öregek minden névnapon báloztak,

Vagy talán csak szégyen annyi borral élni,

Árpád nem szégyelte locsolni a torkát,

Szerencsen mindnyájan együtt ivogattak,

Ugyanott Etele Gyulával végtére

Hát én külömb ember lészek úgy azoknál

Ha magamtól egy-két pohár bort is szánok,

Nem - baszom az anyja hugyos németjének,

Szilágyi napestig szűntelen borozott,

Az ellenkezőket mégis széjjel verte,

Igyatok, barátim! igyatok, hiszen mit ...

Buzog még énbennem elhúnyt ősim vérek,

Azt pedig nem hiszem, hogy valaha légyen,

Igyatok, kurvanyja, fiúk! a világnak,

Tudok én már annyit oláhúl, mint tótúl,

Igyatok, barátim! eb, aki nem iszik!

*

v Aki iszik mert bánatos, s bánatos, mert iszik

v Csak azért iszik, hogy ne lógjon ki a sorból...!?

v Az értelmiségi két útja: 1. alkohol 2. járhatatlan

v Az alkoholmérgezett a gyomor-mosóban/hullaházban

v Az apának mindenki vendége, fia meg nélkülöz

v Az alkoholbeteget kényszer elvonókúrára küldik?

v A víz helyett is bort iszik: ne nőjön béka a hasában

v Házassági bajára iszik, majd így válik, s megint iszik

v A részeg másnap nem emlékszik, mit írt alá

v Lejáratja magát: bölcsnek szánt hülyeséget beszél

v A részeg önuralom-hiányos, joggal nézi le a világ

v Az apa tajt részegsége miatt a fia szégyelli magát

v A másnapos mindenki/maga számára is elviselhetetlen

v A részeg kóros aluszékonysága és inkontinenciája (bevizel)

v Pont a tántorgó részeg mer szakadék felett kötél-táncolni

v A részegen tett meggondolatlanság miatt fáj a józan feje

*

Bordal

(Hegedűs a háztetőn)

Ha fáj, ha bánt az élet,

Csak igyál, és elszáll a gond.

Tiszteld, mint apád a hegy levét,

Ameddig megy beléd.

Hát csak igyál

(Ref:)

Ha fáj, ha bánt az élet,

Csak igyál, és elszáll a gond.

Ma este mindenki víg legyen,

Koccints, hogy így legyen,

Hát csak igyál, de bort!

Isten rendelése, szenvedj,

Ám de mégse sírjál, ne hagyd magad el!

Így hát bűnös, aki nem tölt.

Ez a perc most fennkölt, duplán inni kell!

Ha fáj, ha bánt az élet,

Csak igyál, és elszáll a gond.

Igyunk a papára kétszer is,

A mamára hétszer is!

Hát csak igyál, de bort!

A vőre, most a lányra.

És éljen a családi ágy!

Szeressük egymást, a hegy levét,

Ameddig megy beléd, már csak igyál,

Ref.

Fel hát a dalra, ne gondolj a bajra!

Eljött hát a napja, asszony lett a lány.

Ünnepi borból, ha az ember kortyol

Még a vér is tombol, újra bort kíván!

Ref.

dajdaj-radadada...

Jajj, jajj, na zdarovje,

Boldogságunk Isten óvja!

Békén éljünk együtt,

Míg csak mozog a Föld!

Sej-haj, na zdarovje,

Boldogságunk Isten óvja!

Békén éljünk együtt,

Míg csak mozog a Föld!

Igyiszuda gyere ide, gyere ide már.

Éljen, éljen ezer évig minden ifjú pár.

Sej-haj, na zdarovje,

Boldogságunk Isten óvja!

Békén éljünk együtt,

Míg csak mozog a Föld!

Mit ér a snapsz, a jó ser?

Hisz kóser csak egy van, a bor!

Ma este mindenki víg legyen,

Koccints, hogy így legyen,

Hát csak igyál, de bort!

http://www.youtube.com/watch?v=ZDNlhPe34uo&feature=related

*

v A részeg őszintesége a szalonképes szadizmus

v A részeg nem tudja ki ő, hol van, kivel beszél

v Az iszákos rövid ideig euforikus, majd letargikus

v A másnapos ember: csömör, rossz gyomor, émelygés

v A részeg nem ura gondolatainak, szavainak

v A részeg már nincs tekintettel semmire, senkire

v A részeg egy notórius csendháborító, randalírozó

v A részeg összefüggéstelenül beszél és közben hány

v A részeg kötekedő, sértegető, akit jól elvernek

v Piásan meri csak felkérni a lányt, de kiüti magát

v Kábultan nem fogja fel, nem vele, de rajta nevetnek

v Mire a piától meg merne szólalni, már nem artikulál

v Aki éhomra iszik, hogy gyorsan hasson, szédüljön

v Ahol az a legény, aki a legtöbbet bír inni (virtus)

v Sokáig kortyolgatja a pálinkát: jobban berúg tőle

v Nem a Spiritus Santcus, csak a korcsma gőze hajtja

*

Az én uram oly részeges

Magyar nótaA

Az én uram oly részeges,

mind egy szálig elkocsmázza, amit keres.
Ha befekszik az árokba,

olyan mintha kicsontozták volna.
Borvirágok tulipánja,

kadarkától oly mosolygós a járása.
Pincebogár lett belőle,

kilötyög a kocsisbor belőle.

Mondtam, mondtam, hogy ne igyál,
Mert a szemed, mert a szemed keresztbe áll.
Keresztbe áll a lábad is, keresztfára jutol te magad is.
Már megmondtam százezerszer
Hogy egy ilyen savanyúság nekem nem kell.
Kinek mindig lóg az orra.

Bazsjog mint Mózes a savóban.
/:Az én uram mindig oly jó képű,

ha a torkát mos savanyú nedű.
Nem gondol az soha semmi másra,

csak a szilvapálinkára.:/
Ha nincs pálinka jó neki a bor is.

Megteszi a kőbányai sör is.
Oly jó kedve kerekedik tőle,

mindjár lefekszik a földre.
Ott azután hosszan tanakodik,

a kutyákkal összemarakodik.
Mér onnan is csak azt kiabálja,

nincs-e földön különb nála

*

v Részegen királyfi vagy, a kijózanítóban koldus

v Részeg ember elől még az Isten is kitér.

v Részegre, gyermekre, asszonyra titkot ne bizzál.

v Részeg ember még az eget is bőgőnek nézi.

v Bor tudóssá teszi az ostobát is. Egy rövid ideig...

v Bor nagy lator, legelőször is lábáról ejti le az embert.

v Józanul szerelmeskedsz, részegen kötsz szerződést

v Csak ha sokat iszol, akkor fogad be a kiscsapat

v Az alkohol téged is öl, butít és nyomorba dönt

v Absztinens vagy, pedig kéne egy kis gátlásoldás

v A túl sok ital nem felszabadít, de „gátlástalanít”

v Nem mersz inni: leoldódnának rólad az álarcaid

v Nincs ronda, világcsúf nő, csak kevés alkohol

v Részegen teherbe ejtett banya: válás, gyerektartás

v Az ital és játék mámorában elkártyázott vagyon

v Nem keresed a borban sem az igazságot, se a vigaszt

*

A vén piás

Agárdi Gábor

Ronda lebujba, fülig belebujva
Tántorog Árpi az öreg piás.
Részeg az ürge, lába se fürge,
Zsebéből néhány forintot kiás.
Kasszához botlik, hol egy tyúk kotlik:
"Szép kisasszony lesz-e ma friss csapolás?"
Kezében blokkal, a fejében sokkal,
A csaposhoz így szól az öreg piás:
"Töltsd meg a kriglimet, Józsi!
Arra már úgy is lilás.
Gyomromban nincs elemózsi,
Szomjas a vén piás.
Szeretnék gargalizálni.
Nincs bennem vágy semmi más.
Ne mondják nem tud piálni, Árpi a vén piás.
Öreg piás. A vén piás."
Húzza a kriglit, úgy mint a riglit

Látszik a cúgján még bírja a szeszt

Nem szól egy kukkot, slukk után slukkot

Kiszáradt torkán simán leereszt

Kasszától pultig, fut és csordultig

A friss csapolt sörrel ismét a kehely

Gyorsan kiissza, de iszkol már vissza

És érdes hangjától vizhangzik a hely

"Töltsd meg a kriglimet, Józsi!

Szürcsölje már a piát

Én aki valaha láttam

A pia a piát
Szeretnék gargalizálni.
orrom már úgyis piás
Ne mondják nem tud piálni,

Árpi a vén piás.
Öreg piás. A ős piás."
Szesz fesztiválra várja a párja
Hátha fizet néki bort Árpija
Nem fizet Árpi, hívhatja bárki,
Nem hallja mit mond a vén hárpia.
Kanális rácsát, fogja mint brácsát
És húzza a lóbőrt, de húzza az ám!
Álma a csárda, az ágya a járda,
Ahol, hogyha hagynák, elheverne lazán.
De elviszik szépen, a mentők,
A helyét betölti más,
Hordágyon alussza álmát,
Árpi a vén piás.
Nem mondja már azt, hogy "Józsi,
Töltsd meg a kriglimet már."
Jön a kis elvonókúra, s bezár a szeszkazán.
Bizony bezár, mint egy bazár!

*

v Ahogy távolodsz álmaidtól, úgy közelebb a pohár...

v Ittasan zseni volt, majd kijózanodva megszégyenül

v Piásan hőzöngő, otthon/hivatalban meghunyászkodó

v A kocsmában mindenkit kebledre ölelsz, a kígyót is

v Alkoholos befolyásoltság: lelked rosszabb része diktál

v Ittasságod nem enyhítő, de épp súlyosbító körülmény

v Elittad az eszed is, pénzed is: kerülöd gyereked tekintetét

v Te csak azért iszol még, hogy „ne sértsd meg” a kínálót

v Csak annyit iszol, mint a többiek: nem ismered mértéked

v Rossz lelkiismereted altatnád ágyas pálinkába: másnap ébred

v Addig iszol, amíg már nem te beszélsz, de az ital belőled

v A tajt részeg tulajdonképpen egy önkéntes őrült ember

v Soha nem másnapos: újra berúg - utóbb: delírium tremens

v A potya ital kísértésének engedtél: elrontott másnapok

v Emberi méltóságod rangjáról önként lemondva: négykézláb

v Spiccesen vakmerősködő: közlekedési balesetek tragédiái

*

VÍZ ÉS BOR

Le a tenger fenekére
Merül a halász,
Lent a tenger fenekében
Gyöngyöket halász.
Nékem a boros pohárnak
Öble tengerem,
S gyöngy ha van tán dalaimban,
Az csak ott terem.

Bűnnek éje ült a földön.
Jött a vízözön.
A víz által a bűn éje
Elseperve lön.
Búnak éje ült szivemben;
A bú éjjelét
- Bennem a víz tehetetlen! -
Csak bor mossa szét.

Nyári hévben a virágszál
Sanyarogva nő;
A virágot új életre
Kelti langy eső.
Csüggedésben, tikkadásban
Langy esőm a bor;
Permetegje enyhe csöpjén
Vérem ujra forr.

Tettetés-e, vagy belösztön,
Vagy akármi más?
Csakhogy a halottra könyet
Ejteni szokás;
Engemet víz ott se érjen,
S már ha sírni kell,
Sírja hát hideg poromra
Könyét borkehely.

Petőfi Sándor,

Kecskemét, 1843. március

*

v Igénytelenséged miatt a hamisított pancsokból iszol sokat

v Az alkoholista maga vásárolja meg betegsége kórokozóját

v Ami kis mértékben orvosság, az nagyban méreg: pl. a bor

v Sok cinikus mondást ismersz, ami csökkenti bűntudatodat!?

v A hatása: hoty ity kezsd el be-be-besélni a zembe-beeer.

v A piás gyalogos lesz utcai közlekedési baleset áldozata

v A részeg könnyen keveredik kocsmai tömegverekedésbe

v Az alkohol növeli vágyad, de fordított arányban potenciád

v A részeg gyakran bűncselekmény-áldozat: kifosztható

v Nemcsak erővel, de csellel is könnyebb kicsalni a pénzét

v Az alkohol nagyon hamisítja, torzítja a reális önképed

v Bánatodban iszol, de csak még szomorúbb leszel tőle

v Már ha iszol, se vagy túl jól, de ha nem, akkor rosszul

v A holtjózanságtól való félelmedben holtrészegre iszod magad

v Leiszod magad a sárga földig, s árváid sírva átkoznak utána

v Az ital kicsit szelídít, majd nagyon vadít, s kötekedővé tesz

*

Petőfi Sándor

A BORHOZ

Oh bor! te voltál eddig egy barátom;
De látom,
Hogy már kihalt tüzed, mely értem ége,
S frigyünknek vége, vége.

Ha eddig hozzád folyamodtam
Bús állapotban,
Keresztelő lett... a búbánatot
Vidámsággá kereszteléd.
Mért járulok hiába most eléd?
Varázserődet mért nem mutatod?

Fejem nehéz,
És reszket már e kéz,
Mely a teli
Pohárt ajkamhoz emeli;
Ezt befolyásod eszközölte,
De nem hatál be a kebelbe:
A lélek ép,
Nem részegűlhet semmifélekép.
A múltnak fekete
Emlékezete
- Mint Dejaníraköntös - rajta van
Letéphetetlenűl, minduntalan.

Oh bor!
Ki annyiszor
Voltál bajomnak orvossága,
Légy most is az, bár utójára:
Feledtesd el velem a gúnymosolyt,
Mely lángszerelmem jégjutalma volt!

Pest, 1844. november

*

v Józan a mit gondol, részeg arrul csahol.

v Isten is kitért volt a részeg ember előtt.

v Ki részegen lop, akadjon fel józanon.

v Részegség, kurvaság együtt járnak.

v Azt se tudja: fiú é? vagy pedig leány.

v Gyermekségétűl fogva ki nem józanodott.

v Nem előre, hanem hátra tántorog.

v Tizszer is ki józanodik esttig.

v A’ Bécsi kapun se tudna bé menni.

v A’ széles utca is keskeny.

v Hatszor is okádik, utána megmeg iszik.

v Többet jár a’ korcsmába, mint a’ templomba.

v Pogány lesz egy kupa borért.

v Vörös fót az orcája.

v Reggeli izzadsága is bor szagú.

v Úgy habarja a’ szavakat, hogy alig érthetni.

*

Petőfi Sándor

Dínomdánom

Hegedűszó, furulyaszó, cimbalom...
Van-e még, kit a búbánat terhe nyom?
Akinél van, igazítsa el a bút,
Nehogy neki mutassuk meg, hol az út.

A búbánat gonosz vendég, rossz madár,
A kebelbe életet, vért lopni jár.
A búbánat szívet rágó ürgefi:
Borral lehet, borral kell kiönteni.

A bor éleszt, a bor éget, mint a csók –
Csókot, lyányka, hosszút, édest, lángolót!
Csókod lángja, mint a napfény, mennyei,
Mely az élőfán a lombot neveli.

Lombon fakad, lombon fejlik a virág,
Lomb nélkül, virág nélkül mit ér az ág?
Hogyha pusztán s szárazon a törzsök áll,
Hamar éri a sodró vész, a halál...

Hah, halál, te nagy kérdésjel, melyre még,
Nem felele sem idő, sem bölcsesség,
Mivel áldasz, mivel versz a sír után?
Van-e ott is élet és bor és leány?

Mit törődöm, mit tűnődöm még sokat!
Élek most, és ölelem, mi élvet ad;
S mi ad élvet, hogyha nem bor és leány?
Éljen a lyány, éljen a bor... húzd, cigány!

*

v Meg verte őtet a’ sok meg áldgy’ Isten.

v Aprózza immár a’ szavakat.

v Szaporán ejti egymás után a’ szavakat.

v Hol a’ poharak csúsznak, a’ titkok sikámlanak.

v Gyermek, részeg, bolond mondják az igazat.

v Részeg ember’ imádsága; beteg ember böjtje.

v Szédeleg a’ lába, tántorog a’ feje.

v Oly erős bort kedvel, mely benne a’ halálos vétket is meg öli.

v Pénzét, eszét a’ kocsmában hagyta.

v El búsul nap estig tele korsó mellett.

v Nehéz a’ részegnek szájára lakatot vetni.

v Mindenkor van oka az ivásra.

*

P.S.:

BORDAL

Egyik kezemben a fegyverem,
A másikat sem hevertetem,
Jobbkezemben tartom kardomat,
Balkezembe veszek poharat.

Aki mostan nem tart énvelem,
Verje meg azt az én istenem,
Vigyék el a körmös angyalok...
A hazáért iszom, igyatok!

Igyunk jóbarátim, mostanság,
Bor a megtestesült bátorság,
Pedig nekünk ez kell, nem egyéb,
Öntsük hát magunkba hevenyén.

Ki tudja, hogy mit hoz a holnap?
Mire virad, tán már dobolnak,
Akkor aztán ki a csatára
Édes magyar hazánk javára!

Koszorús a haza homloka,
Szabadságból fontuk azt oda,
Ott is marad örök-mindétig,
Azt ugyan le róla nem tépik.

Egyszer volt csak rabnép a magyar,
Többé lenni nem fog, nem akar,
Most már meg van vetve a lába,
S az úristen sem hajt igába.

Szabadságunk, aki hozzád nyúl,
Elbucsúzhatik a világtul,
Szivében vér s élet nem marad,
Kiürítjük, mint e poharat!

Pest, 1848. március

*

v Ki a’ részeggel veszekszik, nem az ott’hon valóval veszekszik.

v A’ részeg későn virrad, hamar alkonyodik.

v Ha ruhája rongyos, kocsmában vette a’ posztót.

v Mindenét el kocsmázta. Mindenét fel poharazta.

v Csak azért issza meg: hogy más meg ne igya.

v El költi: hogy kárba ne vesszen.

v Sokat vesz ki emberből a’ bor.

v No még egyet igyunk karakánságbúl.

*

Egy kurva, ha részeg

HétköznaPICSAlódások

Egy kocsma mélyén találtam reád
Tépett a hajad és szeszszagú a szád
Óóó egy punk csaj nézett a szemembe
Szerelem ébred a szívemben
Hú, egy kurva, ha részeg

Remegõ kézzel nyúlsz a pohár felé
Nagyokat nyögve okádsz a pult elé
Óóó ez a csaj folyton sört vedel
Közben meg hangosan énekel
Hú, egy kurva, ha részeg

Megpróbállak most hazaszállítani
De lehetetlen lesz talpraállítani
Óóó ha ezt akartad, rajta hát, piáljuk át az éjszakát
Hú, egy kurva, ha részeg

Sírva meséled a problémáidat
Mindenki hallja az életrajzodat
Óóó én csak érzek és azt hiszem, elmegyek,
nyafogásodtól szenvedek,
Hú, egy kurva, ha részeg

https://songbook.hu/lyrics/15063/egy-kurva-ha-reszeg

*

Az ember

és az alkohol

(M-érték: áldás vagy átok –

az Ég felé repít/sárba döngöl)

Amiből a kevés, illetve az elég

orvosság, fájdalomcsillapító,

szíverősítő, vigasz, hangulatjavító,

rossz gátlást oldó, őszinteség segítő,

bátorító, ihletadó, elbűvölő, szelídítő,

lelkünk jobbik részét erősítő stb. stb.,

abból az egyszeri, pláne a rendszeres

túl sok, túlzott fogyasztás, vedelés, ivás

már éppen az ellenkező hatású: vadító,

leépítő, lealacsonyító, rabosító, butító,

őrültségekre késztető, gátlástalanító,

lelki-testi és anyagi romlásba vivő...