Mednyánszky Cézár
Mednyánszky Cézár báró emlékezései és vallomásai az emigrációból
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Bevezetés
BÁRÓ MEDNYÁNSZKY CÉZÁR EMLÉKEZÉSEI ÉS VALLOMÁSAI AZ EMIGRÁCIÓBÓL
I. Ifjúságom
II. Ifjúkori szerelmem
III. Az utolsó pozsonyi országgyűlésen
IV. Viharfelhők közt Pesten
V. Diadalmas csatákban
VI. Mint osztályfőnök a hadügyminisztériumban
VII. A Világos melletti síkon
VIII. Menekülésem a bosszú elől
IX. A keletfranciaországi úri társaságban
X. Vígan és búsan Párizsban
Függelék A párizsi emigráció gyülekezése és élete
XI. Borúra-derű
XII. Romantikus napok
XIII. A decemberi államcsiny és mi bujdosók
XIV. Egy végzetes levél hazulról
XV. Honvédtisztek nyári éjtszakája Noisyban
XVI. Merész elhatározás
XVII. Találkozásom anyámmal Brüsszelben
Függelék A londoni bajtársak gyülekezése és élete
XVIII. Útban a világ körül
1. Az Atlanti-Óceánon és Braziliában
2. Levelek Dél-Afrikában
3. Aranyásó honvédtisztek Ausztráliában
4. Egy bandita támadása Melbourne-ben
5. A Csendes-Óceán meseszerű szigetén
6. Kaliforniában és Louisianiában
XIX. Ujra Párizsban Hol a menyasszony?
XX. Mindennapi társaságom
XXI. Egy huszárkapitány halála az emigrációban
XXII. Egy csillogó remény eltünése
XXIII. A Földközi-tengernél
XXIV. Ujjászületésem - kiábrándulásom
XXV. A Léman tava partján
XXVI. A Provence dalos mezőin
XXVII. Ujra a Rivierán
XXVIII. Teleki László társaságában
XXIX. Sötét sejtelmek
XXX. Egy démon
XXXI. A nagy hamleti kérdés
Epilogus
Előszó
Amint Világosnál a magyar zászló porba hullott, a véres megtorlás megkezdte művét. Jaj volt annak, ki részt vett a forradalomban!
Báró Mednyánszky Cézár, hadügyminisztériumi osztályfőnök és a honvédhadsereg főpapja, a katasztrófa után elmenekült. Itthon halálra itélték, künn nyolc éven át négy világrészben hányta a sors. Alig harminchárom éves korában halt meg mint száműzött a francia Rivierán.
Élete folyamán annyi sok kalandon és viszontagságon esett át, hogy élete - mint mondani szokták - valóságos regény. Néhány hónappal halála előtt megírta történetét.
Nemcsak bonyolult élethelyzeteiről ír a szerző, hanem kora nagy eseményeiről és nagy férfiairól is nyilatkozik művében. Hadi lelkészi tevékenysége leírásával plasztikus képet ad szabadságharcunk lendületéről és bukásáról általában. Személyes élményei útján szemünk elé állítja azt is, hogy hogyan helyezkedett el a Világos utáni emigráció a külföld sokféle társadalmában.
Tanulságos történet is a magyar romantikus világ emez érdekes alakjának élete. Példás vitézséggel és teljes odaadással részt vett abban a küzdelemben, mely nemzetünk önérzetének egyik legragyogóbb élménye. Az emigrációban is, ameddig csak tehette, értékes külföldi kapcsolatok teremtésével azon fáradt, hogy hazája ujra szabad legyen. Teljes bőségében árad művéből e kettős küzdelem szelleme.
A fiatal arisztokrata a haza földjéről száműzött magyar lélek vívódásának emlékében a pályájával meghasonlott, majd állásától megvált pap különböző rendű kötelességei összeütközésének történetét is őszintén feltárja. E szempontból műve megrendítő memento és egyedülálló a magyar irodalomban.
Följegyzéseit a szerző bujdosó bajtársainak és távoli nemzetének hagyta emlékül. "Hadd szólaljon meg hamvaimból e hang, hogy valami emlékem maradjon nemzetemnek!"
Mikor a hazánkban ismeretlen Emlékezései és Vallomásai angol szövegének elsárgult lapjaira akadtam és a kiváló száműzöttnek ezt az óhaját olvastam, szinte kötelességemnek éreztem, hogy sokszoros romantikával átszőtt memoár-művét magyarra fordítsam s mint új történeti és lélektani dokumentumot a magyar közönséggel megismertessem.
A Hadtörténelmi Közleményekben, Napkeletben, Pesti Hirlapban és Pester Lloydban megjelent szemelvények nagy érdeklődést keltettek az egész magyar közönség körében. Emez általános érdeklődésre és a történetkutatók (Századok, 1929. I. 100. l.) óhajára is elhatároztam, hogy az értékes mű magyar átültetését teljes egészében, könyvalakban teszem közzé.
Hálás köszönetét mondok Gróf Széchényi Aladár úr ő méltóságának, a legnagyobb magyar - Gróf Széchényi István - szelleme kiváló mértékben örökösének, ki spontánul felajánlott és nemeslelkűen adott rendkívüli támogatásával döntően elősegítette a száműzött hazafi végső óhajának teljesedését. Éppúgy őszinte köszönetet mondok mindazoknak, kik bármi módon is hozzájárultak, hogy e mű a magyar nyilvánosság elé jusson. Hadd tartsa fenn emlékét ama vitéz magyarnak, kinek csontjai a Côte d'Azur szikláinál porladnak és sírja ma már jeltelen, ismeretlen.
Budapest, 1929 decemberben. Dr. Óvári-Avary Károly, volt főiskolai tanár.
Mednyánszky Cézár
Mednyánszky Cézár báró emlékezései és vallomásai az emigrációból
1931-ben jelent meg Sárközi György Mint oldott kéve című regénye, amely az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc egyik különös szereplőjének állít emléket. Ő maga egy helyütt így jellemzi hősét: „contre coeur”, azaz a szíve ellenére lett szabadságharcos. 
Ezen igazából nem is csodálkozhatunk, mert papi hivatását is francia származású anyja parancsára, a meggyőződése ellenére választotta.
Báró Mednyánszky Cézár Sándorról van szó, aki 1824. július 9-én a Mednyánszky család ősi birtokán, Beckón látta meg a napvilágot. Mivel ő volt a legkisebb fiú a családban, a kor szokása szerint eleve papi pályára szánták, amiért egyáltalán nem lelkesedett, de végül az anyai tekintély győzött.
Pappá szentelését követően előbb Dévényben, majd Zohorban szolgált. 1847-ben főrendként jelen volt az utolsó rendi országgyűlésen, és fokozatosan feladva konzervatív politikai nézeteit, ő is a liberális eszmék híve lett. Amikor a magyar honvédség 1848 októberét követően egyre véresebb ütközeteket vívott, először gyűjtést szervezett a sebesült katonák javára, majd 1849 elején maga is csatlakozott Görgey Artúr csapataihoz. Áprilisban kinevezték a honvédsereg főlelkészévé.
De már előtte kitüntette magát a kápolnai csatában, amely lényegében egyik fél számára sem jelentett vereséget, noha a magyarok sokáig rosszabbul álltak.
Egy kritikus helyzetben éppen Mednyánszky Cézár elszántságának köszönhetően lendültek támadásba a honvédok. A pap csak egy keresztet tartott maga előtt, és így buzdította a katonákat. Ezt a jelenetet később Than Mór is megörökítette egy festményén.
A szabadságharc leverését követően 1849 augusztusában Franciaországba menekült, édesanyja rokonaihoz, és Kossuth megbízásából kapcsolatot tartott a forradalmi gondolkodású francia elittel. Eközben Magyarországon halálra ítélték, és jelképesen kivégezték.
De nem ő volt az egyetlen a családban, akit a császári hatalom nem szívelhetett. Bátyját, Mednyánszky Lászlót (1819–1849), aki őrnagyi rangban egyike volt Lipótvár védőinek, Haynau az elsők között végeztette ki 1849. június 5-én Pozsonyban. Másik testvére, Ede nem vett részt a szabadságharcban, de az ő fia volt a híres festő, Mednyánszky László, aki a Nagy Háborúban afféle haditudósítóként járta a legvéresebb helyszíneket.
Mednyánszky Cézár francia földön vált meg a papi hivatástól, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy megnősüljön. Eljegyezte egy politikus lányát, de csak akkor szerette volna oltár elé vezetni, amikor az anyagi helyzete ezt lehetővé teszi.
Anyja ugyanis zokon vette a lépését, és kitagadta a vagyonból, ezért vállalkozásba kezdett: hitelből árut vásárolt, és egy Farkas Márton nevű emigráns honvédtiszt társaságában 1853-ban Ausztráliába hajózott, hogy ott a rakományt jó pénzért értékesítse.
A hosszú hajóút során azonban az áru tönkrement, ezért kénytelen volt beállni aranyásónak, hasonlóan azokhoz, akik a gyors meggazdagodás reményében Európából keltek útra azokban az években. Talán sikerült is volna egy kis vagyonra szert tennie, de egy alkalommal, amikor éjszaka egy erdőn keresztül igyekezett a szállására, egy rabló megtámadta, és karon lőtte. A sebe olyan súlyos volt, hogy a kezét amputálni kellett.
Ekkor visszautazott Franciaországba, az eljegyzését is felbontotta.
Két évvel később, 1857. április 20-án a Riviérán Hyères fürdőhelyen öngyilkos lett. Néhány nappal ezt megelőzően fejezte be visszaemlékezéseit, amelyek először Londonban angolul jelentek meg.
1930-ban Óvári-Avary Károly magyarra fordította, és részben át is dolgozta a szöveget, amivel, Sárközi György szerint, egy kissé meg is hamisította.
|
