Bölcs-balga és boldog-boldogtalan ember

A táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

A Jóisten országai és/vagy földi-égi pokol

Emberélet-minőség leltározás-vizsgálódás

pppp

Mind egy: emberéletek és halálok –I.

Szellemi, lelki, testi és társas dimenziók

Vetés-aratás: tett-magatartás-jellem-sors

pppp

Komjáthy Jenő

POGÁNY VAGYOK

Pogány vagyok. Nincs bennem semmi
Alázatos, tömjénszagú;
Zsolozsma, zsoltár, istenesdi
Nem ejti lelkemet rabul.

Nem verem én bűnbánva mellem,
Nem mondok szánom-bánomot,
Olcsó dicséretét se zengem
Annak, ki - majmot alkotott.

Nem ejt meg engem semmi földi,
Se földöntúli hatalom:
Az eget ostrommal bevenni,
Nem lekoldulni akarom.

Nem járok templomaitokba,
Miket a hízelgés emelt,
Bálványotok előtt a porba
Lelkem sohase térdepelt.

A földön úr szolgái vagytok,
S urat imádtok mennyben is;
A szív, a szolgaságba hajtott,
Csupán a zsarnokokba hisz.

Szeretek én, s ti hízelegtek,
Csúsztok ti, míg repülök én!
Imátok lenn a porba reszket,
Fönnszárnyaló enyém.

Arcotokon a kegy malasztja;
Fő vágyatok a nyugalom:
Én nem születtem hódolatra;
Szívem örök forradalom.

Pogány vagyok. Dac ül szememben,
Gúny és harag rezg ajkimon;
Pusztító tűz feszíti mellem,
A harcok élvét áhitom.

A gyűlöletnek óceánja
Csap olykor át a szívemen;
A viharoknak orgonája
Játszik most benne rémesen.

Mert gyűlölöm sivár világtok,
Amelynek neve: unalom;
Ásító kéje nekem átok,
Rothadt nyugalmát eldobom.

És gyűlölöm a lomha szörnyet,
Gyűlölöm arcod, rút Közöny!
Rég fekszi tetemed a földet,
Gőzébe hal milljó öröm.

S gyűlöllek téged, korcs Alázat,
Törpék álarca, pórerény!
Hiszen te adtál kúszni lábat
A Gyávaságnak, látom én.

És gyűlölöm a Szolgaságot,
A bűnök bűnét mindfölött:
Haragtól reszketek, ha látok
Egy elnyomót vagy görnyedőt. -

Pogány vagyok. Merész szememben
A szép Igazság szomja ég.
Istennő az; ha fátyla lebben,
Gyönyörbe tör a föld, az ég.

A szeretetnek óceánja
Csap akkor át a szívemen;
A teremtésnek orgonája
Szól mostan oly fönségesen.

Megzendül a szférák zenéje;
Az égi gömbök szózata,
Zokogva, zengve hull beléje
Az örök fájdalom maga.

Megnyílik a világ köröttem,
A légi kárpit széthasad,
Lebegni szigorú körökben
Látok csodás, nagy tárgyakat.

Nem tárgyak ők, dicső személyek;
A régi istenek talán:
A lelkük test, a testük lélek,
Tapintom s mégis látomány.

Alattam a föld is kitárul,
A por rajong, a kő beszél,
Jelt ád a némaság magárul,
És fölragyog a titkos éj.

A mélység mély szivét kitárja,
Leveti lepleit az Ég...
Úgy érzem, egy világ királya,
Ugy érzem, egy isten levék.

Természet! Élő templomodban
A tárgyak lelkét szíhatom:
Szent falaid közt égre lobban
Minden leláncolt hatalom.

Határtalan nagy templomodban
Az isten testét érezem;
Szivem szivével összedobban,
Szemébe néz ihlett szemem.

Világok teste lett a testem,
Amit látok, az mind enyém;
Átcsapnak a lángok felettem:
Égek, de el nem égek én!

A lelkek lelke lett e lélek,
A szívek szíve lett e szív,
Az ember bennem istenné lett,
Olimp dicső követje hív!

p

Provizórikus élet

"Ránk, emberekre nagyon jellemző,

hogy amíg a dolgok függőben vannak,

és van még esélyünk rá,

hogy tovább és egyre tovább húzzuk,

mindig reménykedünk, hogy

a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót,

és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy

ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk.

De mihelyt megállapodunk,

és azt hisszük, hogy

most aztán biztos a siker,

ott állunk egy téglafal előtt.

Nem fordul felénk a szerencse,

sőt meglehetős feszültséget okozva

várat magára.

És ilyenkor sajnálkozva

gondolunk vissza az elmúlt időkre,

amikor még elszökhettünk,

és valahol a láthatáron lebegő

felhők között eltűnhettünk.

Így ígérünk magunknak

mindig újabb országokat,

újabb esélyeket,

csodálatos dolgokat,

és kergetjük egyre tovább az álmokat,

és közben provizórikus életet élünk."

C. G. Jung

p

"A cipő,

amely tökéletesen illik

az egyik ember lábára,

szorítja a másikét.

Mindannyian másra születtünk,

más feladattal, ami semmivel

sem helyettesíthető."

Jung

p

"Élj úgy,

mintha ma lenne az utolsó napod.

Tanulj úgy mintha örökké élnél."

Gandhi

p

„Boldog”

szellemi fogyatékos:

a szart is színaranynak mondó,

a saját kakijában üdvözült arccal

ücsörgő, dagonyázó, sőt fetrengő…

p

A beszürkült

átlagos nyárspolgár,

aki a „szabadidejében”

különcködéssel színező

p

A kórházi orvos,

aki tudja és betartja:

itt és most kifizetődő(bb)

a végtag, láb amputáció,

mint a komplikált mentés…

p

A király meztelen,

de nincs hozzá egy

gyerekszáj ezt kimondani –

mindenki ellenérdekelt „vak”

p

Háziasszonyt,

családanyát nem,

csak úri dámát képző

előkelő leánynevelő intézet

p

A jég/

művirág a kedvence,

igaz, mást még nem is

látott/szagolt, ültetett…

p.s.: „Jégvirág, jégvirág,

ne szépítsd nekem a világot,

úgyis rád lehelek,

s ha belepusztulsz is: kilátok!” 

- Utassy József

p

A kegyelemdöfés

hálátlan feladatát

„elvi okból” hárító bajtárs –

ő csak ellenséget öl parancsra…

p

Háborús bűnösök

A háborús béruszító,

a fegyvereket megáldó pap,

és a nyerészkedő hadiiparos…

p

A fájó

igazmondót elűző,

de a kellemes hízelgőt ajnározó

lassú-gyors menetelése a romlásba…

p

Amit rosszul,

sőt legrosszabbul tud,

épp azt csinálja legjobban –

még jó, ha csak maga alatt

vágja szakszerűen-gyorsan a fát

p

Elkártyázod mindened,

a birtokod, a házad, a vagyonod –

majd nincs más hátra/előre: jön a főbe lövés…

(Ha csak nincs/nem volt egy „vén gazember” …)

p

Vaktában

Bepánikolt vagdalkozó tüzelő…

Hamar el is durrantja minden puskaporát,

és mire ott az ellenség, már nincs tölténye…

p

Egy csónakban evezünk…!?

Te a gályarab, ő a luxushajó fedélzetén

Egy csónakban eveztek, de nem egyfelé

Vagy ő csak mímeli, vagy beteget jelent…

Vagy ő csak vicceket mesél/vezényel…

Vagy ő titokban fúrja, süllyeszti a hajót…

p

Önsüllyesztő

Az alkalmatlanság érzése,

a kudarctól való páni félelem

hegyláncokat emel tekintete elé,

amitől nem látni a perspektívát…

p

Nincs bátorsága elsütni egy jó poént,

Nehogy vérig sértsen egy hatalmasságot,

Aki rossz esetben nem tréfásan vághat vissza…

p

Eltolás –

úgy reagál

egy fenyegető helyzetre,

hogy az indulatát az eredeti

célpont helyett egy másikra viszi át.

p

Nem ad

magának türelmi időt,

elég, ha egy nagyobbat hibázik,

esetleg a kicsit is felnagyítja,

és máris végleg feladja, otthagyja…

p

Addig-

addig válogat,

míg minden valamirevaló

kérő odébbáll, és be kell érnie

azzal, aki egyáltalán hajlandó

elvenni, különben élhet penész-

virág és stigmatizált vénlányként

p

Lenyűgöző

tudása csak nyűg lesz:

kérdés nélkül hiába

rág át könyvhegyeket,

csak beléjük temeti magát!

p

A szomszédoktól, vagy

Iskolatársaidtól kell megtudnod,

hogy Te egy „zabigyerek” vagy,

akit nevelőszülők fogadtak örökbe

(ugyanez állhat pl. zsidó mivoltodra is)

p

Ne aggódj,

hisz csak a szomszéd ház ég,

Nyugodtan dőlj hátra és ringatózz a hintaszéken…

Majd kijönnek a tűzoltók, ha időben elindulnak stb.

p

A ma született

gyermek sem lehet ártatlan,

hisz úgymond eredendően bűnös,

ki is kell verni belőle a rosszaságot,

ahogy senki emberfia nem egészséges,

csak még nem vizsgálták ki alaposabban…

p

Öröklés

A bűnös

pazarló szülő:

helyette ártatlan

gyerekei bűnhődnek

p

A

takarójánál

tovább nyújtózkodó,

hitelezői elől bujkáló adós –

aki anno nevetve vette fel,

de sírva – sem - adja vissza

p

Élete

egy folyamatos

vészhelyzet-sorozatfilm:

állandó harckészültségben van,

hisz sok a nyílt-rejtett ellensége,

és arra büszke: ő a nagy Túlélő…

p

"Nem igaz, hogy

folytonos kemény harc az életed.

Csak akkor válik azzá,

ha te magad azzá teszed.

Hagyd abba a harcot,

és kezdj el élni."

Eric Berne

p

Öngól

Nemcsak

a fölösleges/

káros tanórát,

de a tanulást is ellógja

p

„A

tanárnak

mindent tudni kell”

szerepfelfogású Okos Kata,

aki ezért leszoktatja a diákot

a kínos-kényes kérdezősködésről…

p

Nem

gondatlan,

nem műhibás,

nem pályatévesztett,

nem hálapénz követelő,

de lelkiismeretes orvos:

ő a „protokolláris” kártevő –

amit rosszul tud, azt csinálja jól…

p

Csak hiszi,

hogy neki van

már igaz barátja,

ezért nem is keres –

ennél még a semmi is

ezerszer jobb lenne…!

p

Arany

tűzben tisztul,

a polyva megég.

(A nagy lelket

a sors csapásai

még nemesebbé teszik,

a hitvány ember

a viszontagságok közt

még inkább elvetemedik.)

p

Ady Endre

A krisztusok mártírja

Vad, nagyszerű rajongást oltott

Az Érnek partja énbelém,

Csupa pogányság volt a lelkem,

Gondtalan vágy és vak remény.

Forgott körültem zagyva módon,

Lármával, vadul a világ

És én kerestem egyre-egyre

Valami nagy Harmóniát.

Paraszt Apollónak termettem,

Ki dalos, erős és pogány,

Ki szeretkezve és dalolva

Dől el az élet alkonyán.

Pogány erőtől, daltól, vágytól

A lelkem immár nem buzog,

Megöltek az evangélisták,

Az életbölcsek, krisztusok.

p

A szép

léleknek szép

a teste, az inkarnációja is -

torz léleknek csúf arc a büntetése…

p

Bátraké

a szerencse:

aki mer, az nyer

(ha nem gyáva,

de nem is vakmerő)

p

Mindent lehet,

csak akarni kell!?

Sokat akar a szarka, de nem bírja

A nagy akarásnak nyögés, kudarc a vége

p

Az akarót repíti,

mást, az akaratgyengét

meg csak vonszolja a sors

p

A henyélés,

a semmittevés az ördög párnája,

a dologtalan rosszban töri fejét/sántikál

p

A béka halála –

lassan, de biztosan főzik,

s mire észbe kapna, már késő…

p

Mindenhol

fáj a teste, ahova ujja ér

(csak mert benne a szálka)

p

A változatosság gyönyörködtetné –

de szürke egyhangúságban tengődik

p

A végsőn túl

próbálgatja monotónia-tűrését –

az önmagán kegyetlenül kísérletező

p

A vasutas

helyett már a rendőr lesz

a bugyuta-viccek szereplője

p

A vidékiség

egyben kisebbrendűségi

komplexust is nevelt beléd

p

A világ egyik része éhezik,

a másik új fogyó kúrákkal gyötrődik

p

Az ábrándot

széttöri a durva való:

hidegzuhany/nehéz kő hull

p

Alapdolgokban

kevesebbet tud a

saját koráról, mint az ókorról

(és még kevesebbet családjáról)

p

Az Amway

és jóképű gaz társai

a baráti köreidet számolják fel

p

Az aranykalicka

rab királyi madara

csak a nemesfémet látja

p

Az egyik nő slampos, elhízott –

a másik szépségszalon kreálta,

plasztikázott, agyonsminkelt stb.

p

Az elmebetegek

légvárakat építenek,

a segítők házbért szedők

p

Az emberek

egy része önpusztító,

a meg másik egészségmániás

p

Az emberek

minden baja medikalizálva:

(v)egyél sok gyógyszert – bár

nem te/te nem profitálsz belőle,

sőt, ördögi körökbe sodor…

p

Az enyhítőnek vélt

súlyosbító körülmény:

piásan okozott baleset

p

Az obsitos éhen hal,

mert senki nem fogadja –

nincs ötlet: nem főz kő-levest

p

Az órát késő

nagyvárosi busz vezetője

zord télen sem kér elnézést,

örülj, hogy egyáltalán megállt…

p

Az országban

kisvárosnyi ember járja

a börtönök rossz iskoláját

p

Az országban

kisvárosnyi gyermek hányódik

jó, jobb-rosszabb nevelőszülőknél

p

Az országban

kisvárosnyi ember kering

a hajléktalanság ördögi köreiben

p

Az öregek

életbölcsességére,

a vének tanácsára nincs igény –

mit tudhatnak ők, hisz már/még

ún. okos telefonjuk sincsen…

p

Az újdonság varázsa –

mindig az új, s újabb a jobb könyv/film –

Platón, Dante éppúgy elavult, mint a kőbalta

p

Az újgazdagok

előbb nyaralnak Malajziában,

mint egy magyar falun Erdélyben

p

Balgát

kitanít tapasztalata:

ő csak a saját kárán okul –

és van, aki még azon se nagyon…

p

A kapitalizmus

rossz szellemében

nem látott természet:

ember embernek farkasa,

struggle for life (Ch. Darwin)

p

Az ő „nagy

szólásszabadságának

drága ára: az örök diliflepni

p

A megrontott gyerekével

némaságot fogadtató pedofil apa –

vagy a szégyenérzete miatt hallgató gyerek,

aki így majd poszttraumás szindrómás lesz…

p

A családi

szennyest kiteregető –

a saját fészkébe rondító

p

Kupi

Más rak

rendet a szobádban,

azóta nem is találsz meg semmit

p

Rend

van nála,

rendben is él –

de ezt nem a szabadság szülte

p

Hallgatni

nem mindig arany,

sőt, ha az a bűnösök közti némaság

p

Ha eln

ézed,

akkor helyesled

a barátaid hibáit (bűnpártolás)

p

Egyenlő

felek között

nemigen tör ki háború/

és tűnik ki a barátság

p

Szerecsent mosdat:

valakit hiába menteget

(vagy csak egy bértollnok…)

p

A mások bűne szem előtt,

a magunké a hátunkon van

– s nincs sehol egy baráti tükör

p

Másnak orvosa,

de maga mindenhol fekélyes

(lásd a viccek bolond pszichiátere)

p

Egyesek vetnek,

mások meg aratnak –

a szülői/pedagógus hivatás ára

p

Alma mater

A tápláló, nevelő

(mostoha)anya, avagy a birkaiskola

p

Felhigított vallás:

Karitász utazási iroda/

olcsón menj be a Mennybe?

p

Ha legény kell a gátra,

lapul, mint szar a fűben/

az anyja szoknyája alá bújik

p

Ma sem

nevettem egy jóízűt,

ismét pótolhatatlanul

elvesztegettem egy drága napom

p

Ha jót akarsz

örülj az örvendezővel,

és együtt sírjál a síróval,

p

A gyász után

mihamarabb nász,

a halotti torból kigazdálkodott lakodalom

(W.Sh.: Hamlet)

p

Komjáthy Jenő

ANTIKRISZTUS

A tűz, a víz, a föld s a lég enyém.

Ily úton lettem optimista.

Oly bamba, félszeg és ügyetlen,

Hogy elbámul az öreg isten!

Így lett belőlem optimista.

Hozsannát zeng nekem az újkor,

Az eszme vaskos, kézzelfogható.

Hát vesszen az,

Ki elszédül forró lehelletétől.

Az ég üres; ezt így találta Laplace

Legyen a föld is minta-hízlaló,

Az eget átkutattam s mit se lelt,

Csak óriási űrt, a távcső.

Jehova, akit imádnak

A zsidók és vénasszonyok.

A szentirás hazug, veszett könyv,

Minden rossz tőle származik.

Botor, kietlen s béna bölcsesége.

Kopott és gyermekes minden sora.

Az élvet hirdetem. Határtalan

Legyen az ember üdve, mámora!

Szinültig még az élet színbora,

S bár nem jövök szamáron,

Utamra is virágot hintenek.

p

A „játékos” vaklárma súlyos ára:

a végveszélyben magára maradó

p

„Mindenki a vendégem!”:

álgavallér, a családi kosztpénzt elherdáló

p

Salto mortale –

a védőháló nélkül

és önként „virtuskodó” halálugró

p

Még egy árva/

lelenc gyerek is többet tud

a családi felmenőiről, mint ő

p

Az ún. sárga ház –

bolondokházi elmegyógyítás:

verés, alázás, kínzás, gyogyó,

sőt: elektrosokk és lobotómia

p

Az állatok királya

a ketrecben kényszeresen

fel-alá járkálva a sikeres

cirkuszi idomítás után…

p

A szakrális

államforma, a királyság

a világháborúkkal verve szét

p

Az uzsoracivilizáció

kedvelt berendezkedése:

a manipulálható demokrácia

p

Az anyanyelv

médiás/iskolai

rongálása/korlátozása, betiltása

p

Az anyaságnak/

anyaistennek nincs

társadalmi tisztelete, nincs kultusza

p

Fapados

gépre szálló

fatalista pesszimista:

ez tuti nem marad fent

p

Ő

makacsabb,

mint a tények:

nem zavarják/

vagy azokat vitatja

p

Szex-

mentes

a házasság:

csak a gyermek-

nemzési cél a kivétel

p

A

Célokat

másoktól,

tekintélyektől kapja,

eszközeit vál(t)ogatja

p

A

szabad-

idejében jópont-gyűjtő,

amúgy helytelen, rosszéletű

p

Alkimista,

aki képes az összes

lehető aranyából szart csinálni

p

Egeret

kiröhögő oroszlán:

még hogy ő valaha is

rászorulhat e kis mitugrászra?

p

Még

büszke is rá, hogy

ő egy „megszállott”

(nem kér ördögűzőt, pedig

nem a Szentlélek szállta meg)

p

A mellét

féltéglával verő

és közmegbecsült

– szenvedélybeteg –

munkamániás…

p

Ha

nincs

paplanos

ágy/meleg zuhany,

ő nem túrázik/táborozik,

ő akkor nem is nomadizál

p

Kiskorától

beszolgáltatja gyerekét:

az állam butítja/neveli el

p

A gyereknevelés

az ő legbelsőbb magánügye,

„Ne szólj bele, én etetem, ruházom…!”

p

Ő

erre

a legbüszkébb:

ő nem jár kocsmába,

sőt mi több: absztinens

p

Ha

éppen

nem találja

meg a pénztárcáját,

rögtön rendőrt hív…

p

Meglepődik,

ha a lebecsült ellenfél

felborítja a papírformát,

hisz ő már előre ivott a medve bőrére…

p

Öntelt

elbizakodott, gőgös,

aki tragikus vétséget

követ el – hübrisz

p

Self

made man:

sorsának kovácsa,

mindent magának köszön

(de ha tönkremegy, azt is…)

p

Tartósan

azon bosszankodik,

hogy neki kevesebb jut,

mint a másiknak - Crown beteg

p

Ocsmány,

megemészthetetlen

bosszúságnak él meg

valami élettörténést -

be is gyullad a vakbele

p

Neki

a kérés

nagy szégyen,

ő nem „kunyerál”, inkább éhenhal

p

Apróságokon lovagol,

de a lényegből enged:

egy kényeskedő kurva

p

A

családját

is beáldozó

Kohlhaas Mihály,

az igazság bajnoka…

p

Mindig

a többségnek/

vagy a hangoskodó

kisebbségnek akar tetszeni

p

A

közvélemény

zsarnokságának

pisszenés nélküli alattvalója

p

Mindenben

versengést kezd,

s teljesen kikészül,

ha éppen most ő veszít

p

Tüntet vele:

ő olyan igényes,

ő soha semmivel

sem elégedett

p

Ő

mindenben

„holtbiztos”,

soha nincs kételye,

mert olyannyira balga

p

Ki-

engedni

még tudta

a palackba zárt

pusztító szellemóriást…

p

A

kerítő

„bűvös igéivel”

lépre csalt/ment

naiv balga szűzlány

p

Jószándékú,

de naiv békéltető,

akin az örök veszekedők

még jól el is verik a port…

p

Kötelességtudó

mintaállampolgár,

aki még fiát is feljelentgeti

p

Ő

a mindenkori

Segítő szerepben Valaki,

azért is oly nehéz rajta segíteni

p

Komjáthy Jenő

ANTIKRISZTUS

A tűz, a víz, a föld s a lég enyém.

Ily úton lettem optimista.

Oly bamba, félszeg és ügyetlen,

Hogy elbámul az öreg isten!

Így lett belőlem optimista.

Hozsannát zeng nekem az újkor,

Az eszme vaskos, kézzelfogható.

Hát vesszen az,

Ki elszédül forró lehelletétől.

Az ég üres; ezt így találta Laplace

Legyen a föld is minta-hízlaló,

Az eget átkutattam s mit se lelt,

Csak óriási űrt, a távcső.

Jehova, akit imádnak

A zsidók és vénasszonyok.

A szentirás hazug, veszett könyv,

Minden rossz tőle származik.

Botor, kietlen s béna bölcsesége.

Kopott és gyermekes minden sora.

Az élvet hirdetem. Határtalan

Legyen az ember üdve, mámora!

Szinültig még az élet színbora,

S bár nem jövök szamáron,

Utamra is virágot hintenek.

p

Plusz

vagy mínusz

végtelen lehetőség

Mitől, kitől függ, hogy itt és most,

egyszeri életemben azzá is leszek,

amire a Jóistentől teremtve vagyok:

egy kiteljesedett egy-én: boldog ember?

Ki-mi tud a legtöbbet használni vagy ártani

az életem, a sorsom kedvező alakulásaiban?

Legfőképpen és végső soron én magam,

más meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.

De azért nagyon nem mindegy, hogy előszeretteim,

élettársaim jól, avagy rosszul akarják-e a javamat,

hisz nem rosszabb-e még a mostohánál is a majomszerető,

gyereke pokolba vezető útját kényeztetve kövező édesanya!?

Amilyen pótolhatatlan kincs egy igaz jóbarát, bajtárs stb.,

olyan nagy kárt okozhat egy rejtett lelki hadviselő álbarát…

Ennél még az is ezerszer jobb, ha éppen üresen van ez a hely!

A barátimtól védj meg Istenem, ellenségeimmel elbánok én is…

És amilyen megtáltosító a szerelem, mennyország a házasság,

éppúgy lehet a folyamatos gyötrelem, a földi pokol színhelye is…

Mennyi mindent köszönhetünk a hivatásos segítőinknek,

a jó tanárnak, nevelőnek, papnak, orvosnak, patikusnak stb.,

és ugyanakkor mennyi kárt okozhat, ha ő egy pályatévesztett,

alkalmatlan, vagy lelkiismeretlen – vagy ha éppen nem az,

de pont a rosszul tanultat/tudottat csinálja, alkalmazza jól,

ahogy a hivatalos protokollt betartva beteget gyártó orvos…

Mivel – sajnos – nem vagyunk önellátók, se Robinzonok,

ezért napi életminőségünket elég jelentősen befolyásolja,

hogy létszükségleteinket hogyan és mivel tudjuk kielégíteni.

Milyen élelmiszereket és iparcikkeket veszünk, fogyasztunk,

és milyen mestereket, szolgáltatásokat vehetünk igénybe.

Netán egy Mekk mestert, aki több kárt okoz, mint hasznot…

És azok, akikkel jellemzően nincs személyes kapcsolatunk,

de aki a szellemi/társadalmi/gazdasági/politikai hatalmuk miatt

jó előre, vagy hátra mozdítják az ország – és a világ – szekerét…

Bölcselők, művészek, tudósok, mérnökök, rendőrök, katonák,

törvényhozók, képviselők, köztisztviselők, médiamunkások,

bankárok/befektetők, vállalkozók, munkaadók, vezetők stb.

Mindezt a listát szem előtt tartva, mégis azt állíthatjuk,

hogy lévén mindenki Isten egyformán jól szeretett gyermeke,

mindenki egyenlő eséllyel lehet a legeslegboldogabb ember,

ha rendeltetésszerűen használja magát, tölti be rendeltetését.

Lehet egy Hamupipőke is királynő, Kukorica Jancsi János vitéz,

a jó szellemben/lélekbátran akarót repíti, nem vonszolja a sors…

p.s.:

A sok-sok érzékenyítő, elképzeltető, megértető,

elemzendő-újra összerakandó, tovább gondoltató,

megítélendő, igaz/hamis-vizsgálat alá helyezendő,

értékelendő, súlyozandó, eszméltető stb. közmondás,

ige, példabeszéd, életkép, tanmese, bölcsesség és vers

mind rólad szól: ismerj magadra és változtass életeden