Bölcs-balga - boldog-boldogtalan lelkek

A táltos paripák helyett állatorvosi lovak

A Jóisten országa helyett földi-égi poklok

Életminőség-vizsgálódások: típus példatár

Eugéniusz: Magyar Antiparainézis – XII.

Szellemi segítségnyújtó igazmondó tükör:

ilyen voltál, vagy, és ne maradj, pláne ne légy

pppp

Komjáthy Jenő

ÁRNY

Egy gondolattól nincsen pihenésed,
Zord réme kísér mindenüvé téged,
Nyugodni sír ölén se hagy:
Akármi lennél, bármi voltál,
Elméd erős, a szíved oltár:
Tennenmagadnak árnya vagy.

Megfogni lényedet - tudom - szeretnéd,
Erőid égi pompáját kifejtnéd,
Elégsz a vágytól, hogy haladj;
Hiába futsz hatvány-erővel,
Belátod sírva majd idővel,
Hogy tenmagadnak árnya vagy.

Érezned kell a roppant űrt magadban,
Betölthetetlen és áthághatatlan,
Hiába forr a szív s az agy;
Nem nyughatol meg semmi célon,
Kacagva kísér, hajt a démon:
Tennenmagadnak árnya vagy!

Teremtés szégyenét itt látva ebben,
Ez, ami rád vadász mindenha lesben,
Légy bármi jó, légy bármi nagy;
Elégsz a vágytól, megragadnád,
Sötét szeméből gúnyt lövell rád:
Csak tenmagadnak árnya vagy!

Atóm vagy s mégis végtelen mivoltú;
Úr vagy, ki szolgál és király, ki koldul,
Az istenálmok roncsa vagy;
Örvény a lelked, színre csilló,
Örök a lényed, élted illó,
Magadnak létlen árnya vagy!

Mit szomjazol mindegyre telhetetlen?
Nyugtot nem lelhet az, mi véghetetlen,
Vágyakbul újra vágy fakad,
Szomjad növekszik egyre jobban,
Nem oltható lángokra lobban:
Magad magadnak árnya vagy!

A gondolat haláli szárnya rebben,
S meghűl a vér a kékellő erekben,
Ifjú szivedhez odafagy;
Szépítenéd és eltagadnád,
Ám démonod ujjal mutat rád:
Árnyék! Magadnak árnya vagy!

[Szenic, 1890. szeptember 8.]

pppp

p 1

p Isten nem ver bottal: a ronda lelke teljesen kiül arcára

p A jótündér a bolond kívánságát is teljesíti – attól koldul

p A kevesebb több lenne: sok száz ismerős/egy igaz barát

p Fék nélküli kerékpárral rohan a vesztébe a züllés lejtőjén

p Mindent tudni akar: legyen az rá nézve felesleges, sőt káros

p A tudás keserű gyökereiből nem kér, csak édes gyümölcséből

p Nem ver gyökeret, nincs otthona, hajtja a „cigány/zsidó vére”

p Olcsó vigasz: savanyú az a szőlőt, amit ő még/már nem ér el

p Neki mindegy, csak gomba legyen: ehető/mérges/bolond…!?

p Mindent dafke fordítva csinál: ő elbújva eszik, és utcán kakál

p Aki az örök haragot jól tartva más vétkéért is önmagát bünteti

p Ami ingyen van, azt ő nem is értékeli: pl. a szellemi közkincsek

p A mindent pótló szerelmet holtáig helyettesítené valami mással

p

p 2

p

p Újabb boldogságpirulákat faló, de csak a detoxikálóban végző

p Nem lesz soha felnőtt: a gyerekből infantilis, majd meg szenilis

p Oly szerény mafla: az életszínjátékában csak statisztaszerepű

p Gyakorlat tenné a mestert: ő már semmi szépre nem emlékszik

p Mosakodás helyett a mást bemocskolva tisztábbnak látszódódó

p Neki még a jónál is jobb helyzet kell: el is puskázza a nagyvadat

p Szabadságot akar, de az árat, pl. felelősséget, áldozatot sokallja

p A maszkabál után is a felvett álarcában és jelmezében maradó

p Végkimerülésig fut olyan szekér után, ami nem akarja felvenni

p Tovább nyújtózkodó, mint a takarója ér: örökös kínos pénzzavar…

p Éppen a biztonsági célból lassan autózó lesz ön/közveszélyes

p Mohó homo: a kincsesbarlangból is jó rosszul jön ki: meghalva

p Ki nem érdemelhetőket követelő: ajándék, szívesség, hála stb.

p

p 3

p

p Előbb rosszkor/rosszat szól, majd aztán gondolkodik: visszaszívná…

p A kisujjadat sajnálod, a lábat levágását meg már túl későn bánod!

p Nála csak ez a bőség zavara: most épp melyik ujjad harapja meg

p Egyből a világrekord súlyt akarod felkapni: ebbe bele is rokkansz

p A szülők vég-akarata szent: ők döntenek pár(t)odról, hivatásodról

p Csecsemőként már megszokta: minden kívánsága rögtön teljesül

p Még be se lép egy társas helyre, de máris a vészkijáratot keresi

p Még azt se hamar veszi észre vagy zokon, ha kilopják a szemét

p Még az ünnepeken se mer nagyvonalúbban költeni, fogyasztani

p Ő még a másokról készült karikatúrán se tud jóízűen nevetni

p Életútja felén is kétéves nyeretlenként csetlik-botlik, süketel

p Már csak egy szál kolbászt mer álmodni, ha jön a jótündére

p Azt is önzésnek veszi, ha az adakozás neki is örömet okoz

p

p 4

p

p Az amúgy létfontos dolgát már a megszólítással jól elrontó

p Az elején fonalat vesztő, de szólni röstellő, és csak bólogató

p Majomszerető-kényeztető - a következetes gyermek-rontó

p Önmagán próbálja ki el nem fogyó hülye s hülyébb ötleteit

p Szerettein áttaposva kergeti egyre messzebb kék madarát

p Másnak vermet ás, pedig nem sírásó: maga esik pofára bele

p Más nevében udvarol vagy mást küld maga helyett a Nőhöz

p Aki más emberek lenyomásával próbálja felemelni magát

p A maradék kis erejét a sorstársai lebirkózására elfecsérlő

p Udvarlás közben fél szeme már a következő jelöltet fürkészi

p Már nem is borotválkozik, hogy ne kelljen a tükörbe néznie

p Mindent tudó - így ő már csak tanítani akar, tanulni nem

p Megálmodott szerencséje kontójára már vadul költekező

p x

pppp

Komjáthy Jenő

FELEDNI!

Ah, meglepett egy méla érzés:
Seb, mit a sors vagy ember rajtam ejt!
Csalódott szívek menedéke
Álomvizedből inni, Léthe!
Ó, boldog az, ki mindent elfelejt!
S egy vágy lopódzik a szivembe:
Jó volna már a sírba lenni!
Ó, balzsamüdv sebhedt szivekre:
Feledni, mindent elfeledni!

Itt hagyni Szodomát s Gomorrhát,
Feledni föld baját, nyomorját
S mit még a vak Jövő méhébe rejt;
Jó volna már oszolni széjjel,
Atomjaimra törni kéjjel;
Fölszabadulna milliónyi sejt!
Fogadj be, ó, öröknyugalmu ágy,
Nem vágyom többé hatni, tenni;
A méla vágy magamra nem hágy:
Feledni, mindent elfeledni.

Feledni és feledve lenni vágyom!
Hogy ne maradna hír, csalóka lábnyom,
Üres, hamis zaj, mi kétségbe ejt.
Elmúlni vágyom mindenestül,
Kitépni létem gyökerestül,
Elfúni, mint egy olvatag pehelyt.
Ó, lelkem részi, szakadozzatok!
Nem vágyom többé soha lenni.
Ne tudjam azt, hogy voltam és vagyok!
Feledni, mindent feledni!

[Szenic, 1890. szeptember 6.]

pppp

p.s.:

ANTI-PARAINESIS

Óvó intelmek/(ellen)javallatok

A baj felismerése a gyógyulás kezdete,

egy ilyen jó kezdés máris egy fél siker!

A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,

és jó szellemben lélek-bátran változtassunk:

mert sokkal, de sokkal több múlik mirajtunk,

mint azt gyáva önigazolásból hinni szeretnénk...

Legelsősorban önmagam ördögétől,

és majd a barátaimtól/segítőimtől védjen meg isten,

- jó szándékkal kövezem/kövezik az utam a pokolba -,

a nyílt ellenségeimmel majd csak elbánok magam is...

Sőt még igazmondásukkal stb. javamat szolgálhatják…

A zsarnok akár meg is ölhet, lelkemben kárt nem tehet.

Hamupipőkéből királylány, a szegény fiúból is király -

a teljes élet végső soron csak az egyes emberen múlik,

ha teremt élő kapcsolatot az őbenne lakozó Jóistenével,

ha az aranyait megbecsüli és gyarapítja, nem hagyja veszni,

az aranyból nem csinál sarat, a sarat nem mondja aranynak,

de a sárból próbál aranyat, és a vaskorból aranykort csinálni...