A lábjegyzet szinte önálló olvasmányként is megállná a helyét, de az olvasót elsőre megriaszthatja, hogy a kötet lényegesen vastagabb, mint a korábbi verzió.
Nádasdy Ádám (Fotó/Forrás: Szilágyi Lenke)
Vastagabb, mint Babits Mihályé, de vékonyabb, mint Szász Károlyé, aki viszont rengeteg lábjegyzetet adott. Úgy éreztem, hogy ma nincs értelme lábjegyzetek nélkül kiadni az Isteni Színjátékot. Részben célom is volt, hogy azt a világot, amit Dante képvisel és bemutat, közelebb hozzam és elmagyarázzam.
Van egy hallatlanul érdekes, zsurnalisztikus része a dolognak, amikor saját korának embereiről számol be:
jó ember volt, rossz ember volt, ezt csinálta, azt csinálta. Ezeket mi persze nem ismerjük, de ha jól írnak valamiről, akkor az érdekes. Azonban kellenek a jegyzetek, hogy segítsenek, kiről mit kell tudni.
A másik ok a műveltség: Dante mindig mindenre vesz egy példát a Bibliából, az Újtestamentumból, tehát a keresztény részből, az Ótestamentumból, a zsidó hagyományból, melyet a kereszténység is magáénak érez és az antik szerzőktől, Vergiliustól vagy Homérosztól és a hármat egymás mellé rakja. Ezeknek az ismerete a Dante korában általánoshoz képest mára nagyon lecsökkent.
Talán a Bibliai utalások öregedtek a legrosszabbul a műben. Mennyire lehetett ezt a réteget megmenteni?
Nekem az azért célom volt – pedagógus vagyok – hogy az olvasók megértsék, Dante mit akar, pontosan miért mondja ezt és hogyan. Mondok egy példát. Vannak a szerelem bűnösei a Pokol második körében. Fontos, hogy Dante nem prédikál aszkézist és senkit nem tesz a Pokolnak erre a helyére csak azért, mert szerelmes volt, vagy testi kapcsolatot tartott fenn, esetleg mert élvezte a szexet. Ezzel nem foglalkozik. Csak olyanok vannak ott, akik elvesztették a kontrollt és emiatt tragédiába torkollott az szerelmük. Háború robbant ki, mint Paris és Heléna esetén. Dido királynő öngyilkos lett, amikor a szédelgő kalandor Aeneas otthagyta. Paulo és Francesca titokban viszonyra léptek, a férj rajtakapta őket és mindkettőjüket megölte.
Azt akartam, értsék az olvasók, hogy azt mondja: Jó, egyél, igyál, szerelmeskedjél! (Olaszok voltak!) De nem szabad elveszteni a kontrollt.
Eugene_Delacroix: Dante bárkája (1821)
A kortársai történetét bulvárérdekességként hozta be Dante?
Volt egy nagyon komoly üzenete: ne menjünk bele a napi taktikákba, a kicsinyes huzavonákba.
Fordítsuk szemeinket inkább a komoly dolgokra, amit akkoriban úgy lehetett megfogalmazni, hogy az égre és a vallásba. Dante megkeseredett ember volt, amikor a Színjátékot írta. Eltaktikázta magát, rosszul politizált. Végül a pártja kisebbségben maradt, sőt amíg Rómában volt, betiltották az egész mozgalmát és őrá kimondtak egy halálos ítéletet, ezért aztán nem ment vissza többé. Ismerjük az emigráns politikus keserűségét.
Emellett persze jó író volt és nem tudta leküzdeni, hogy szaftos történetek legyenek benne jó vagy rossz emberekről, de azért a célja alapvetően mégis csak az volt, hogy megmutassa – mint minden nagy és jó regényírónak tulajdonképpen – hogy mire kell vigyázni az életben, hol lehet rossz döntést hozni, hol lehet biztosítani azt, hogy az ember a halála pillanatában ne szégyellje magát. Ilyen egyszerű a dolog.
Dante művét az iskolában mindenki forgatta, bújnak meg még érdekességek a szövegben?
Említi egy helyen Magyarországot. 1310 körül vagyunk és az Árpád-háznak vége. III. András az utolsó királya, akinek kétségbe vonták a törvényességét. Dante barátja volt a fiatalon elhunyt Anjou Martell Károly, aki kvázi ugyanolyan jogon lehetett volna király, mint III. András. Károlynak volt egy fiacskája és
Dante nagyon drukkolt, hogy az a fiú végül a magyar trónt megkapja - és meg is kapta. Carobertonak hívták és Károly Róbertként ismert a magyar történelemben.