Bölcs/balga és boldog/boldogtalan ember

A táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

A Jóisten országai és/vagy földi-égi pokol

Életminőség-vizsgálatok: magyar példatár

Eugéniusz:

Életminőség/boldogság nagylexikon

Kulcs-szócikk ötletek: magok és csírák

pppp

Puskin

Mese a halászról meg a kis halról

Öregember, öregasszonyával,
Kék tengernek partján éldegélt.
Éldegéltek öreg sárkunyhóban
Harminchárom esztendeje már.
Öregasszony fonta fonalát.
Öregember halászgatni járt,
Hálóját először kiveti.
Nincs más benne - csak tengeri giz-gaz.
Hálóját másodszor kiveti,
Tele van az hínárral, moszattal.
Hálóját harmadszor kiveti,
Nincs más benne, mint egy kicsi hal,
Csakhogy az a kicsi hal aranyhal!
S az aranyhal szája szóra nyílik
S emberhangon ekkép esdekel:
"Engedj, öreg, vissza, vár a tenger,
Váltságdíjat kapsz értem, ha kell,
Teljesítem, bármit is kívánnál."
Megijedt a halász a csodától:
Itt halászik harminchárom éve,
Sosem hallott még halat beszélni.
Az öreg a halat elbocsátja
S szól utána kedvesen becézve:
"Isten veled, szép aranyhalacska!
Nem kell nekem váltságdíj tetőled.
Menj, siess a kék tenger vizébe,
Bolyongani szabad messzeségbe!"
Ballag haza öregasszonyához,
Szól neki a félelmes csodáról:
"Nem fogtam ma, csak egy kis halacskát,
Aranyhal volt, nem akármilyen hal,
Szólt a kis hal, úgy, ahogy mi szólunk,
Kéredzkedett kék tengerbe vissza,
Váltságdíjat érte felajánlott,
Váltságdíjat, amit én kívánok.
Váltságdíjat venni féltem én,
Kék tengerbe visszaeresztettem."
Öregasszony az öreget szidja:
"Ó, te mamlasz, ó, bolond fajankó!
Hogy nem vettél váltságot a haltól!
Legalább egy teknőt kérj nekem,
A mienk már szétrepedt egészen."

Megy az öreg kék tenger partjára.
Látja, hogy a tenger fodrozódik.
Parton áll, az aranyhalat hívja.
Odaúszik és kérdi az aranyhal:
"Öregapó, hát neked mi kell?!"
Szól az öreg, mélyen meghajolva:
"Szánj meg engem, ó, aranyhal úrnő,
Én az öregasszonytól kikaptam,
Nem hagy nyugton engem, öregembert.
Elzavart: új teknő kell neki,
A mienk már szétrepedt egészen."
Azt feleli erre az aranyhal:
"Ne búsulj hát, menj isten hírével.
Meglesz majd az új teknő - ne félj."
Ballag haza öregasszonyához,
Új teknőt lát az öregasszonynál.
Öregasszony szitokkal fogadja:
"Ó, te mamlasz, ó, bolond fajankó!
Teknőt kértél, ó, te málé, teknőt!
Azt hiszed tán, nagy dolog egy teknő?
Fordulj vissza, szólj az aranyhalnak:
Kérj tőle egy szép falusi házat!"

Megy az öreg kék tenger partjára.
Látja, hogy már elborul a tenger.
Parton áll, az aranyhalat hívja.
Odaúszik s kérdi az aranyhal:
"Öregapó, hát neked mi kell?!"
Szól az öreg, mélyen meghajolva:
"Szánj meg engem, ó, aranyhal úrnő,
Szidalommal várt az öregasszony,
Nem hagy nyugton engem, öregembert.
Házat akar a rigolyás asszony."
Azt feleli erre az aranyhal:
"Ne búsulj hát, menj isten hírével.
Nem kell félned: meglesz majd a ház."

Megy az öreg kunyhója felé:
Kunyhójának nyoma sem maradt.
Áll az új ház, szép tisztaszobástul,
Kéményestül, cserepestetőstül,
Kapuszárnya erős tölgyfa deszka.
Ablakában ül az öregasszony,
Mindhiába - csak urát szapulja:
"Ó, te mamlasz, igazi fajankó!
Házat kértél, mafla, parasztházat!
Fordulj vissza, szólj az aranyhalnak:
Nem leszek én durva parasztasszony,
Leszek inkább ősnemes nagyasszony."

Megy az öreg kék tenger partjára.
Látja, hogy már háborog a tenger.
Parton áll, az aranyhalat hívja.
Odaúszik s kérdi az aranyhal:
"Öregapó, hát neked mi kell?!"
Szól az öreg meghajolva mélyen:
"Szánj meg engem, ó, aranyhal úrnő,
Még bolondabb lett az öregasszony,
Nem hagy nyugtán engem, öregembert.
Nem lesz többé durva parasztasszony,
Akar lenni ősnemes nagyasszony."
Azt feleli erre az aranyhal:
"Ne búsulj hát, menj isten hírével."

Ballag haza öregasszonyához.
No de mit lát? Kastélyt, tornyosat.
A tornácon áll az öregasszony,
Kis subája drága cobolyprémből,
Arany brokát födi fejebúbját,
Nyaka körül nehéz igazgyöngyök,
Aranygyűrűk csillognak kezén,
Lábán piros csizma kordovánból.
Körülötte cselédek sürögnek,
Veri őket, hajukat cibálja.
Szól az öreg, öregasszonyához:
"Adjonisten, nemesasszony úrnőm!
Ugye, most már megnyugszik a lelked?"
Ráripakodik az öregasszony -
Szolgálni az istállóba küldi.

Múlik egy hét, elmúlik a másik,
Még bolondabb lesz az öregasszony,
Az öreget újra kérni küldi:
"Fordulj vissza, szólj az aranyhalnak:
Nem leszek már ősnemes nagyasszony,
Leszek inkább nagyhatalmú cárnő."
Megijedt az öreg, kifakad:
"Mi lelt asszony, bolondgombát ettél?
Azt sem tudod, hogy kell lépni, szólni,
Rajtad nevet majd az egész ország."
Erre mérges lett az öregasszony,
Szegény urát jól pofonüti.
"Mit merészelsz, muzsik? Feleselni,
Ősnemes nagyasszonnyal, velem?
Míg szépen vagy, mégy a tengerpartra,
Vagy ha nem mégy, vitetlek erővel!"

Megy az öreg, megy a tengerpartra,
Látja, hogy már sötét az a tenger.
Parton áll, az aranyhalat hívja.
Odaúszik s kérdi az aranyhal:
"Öregapó, hát neked mi kell?"
Szól az öreg meghajolva mélyen:
"Szánj meg engem, ó, aranyhal úrnő,
A vénasszony újra megbolondult:
Nem lesz többé ősnemes nagyasszony,
Akar lenni nagyhatalmú cárnő."
Azt feleli erre az aranyhal:
"Ne búsulj hát, menj isten hírével.
Ne félj: cárnő lesz az öregasszony."
Ballag haza öregasszonyához.
Mi ez? Cári palota előtte.
Kit lát benne? Öregasszonyát.
Ott ül asztalánál, ő, a cárnő,
Kiszolgálják nemesek, bojárok,
Töltögetnek délibort neki -
Eszik hozzá fűszeres kalácsot,
Körülötte rettenetes őrség,
Vállukon a rettenetes fejsze.

Több se kell a rettegő öregnek -
Vénasszonya lábához letérdel.
"Adjonisten, rettenetes cárnő!
No de most már megnyugszik a lelked?"
De az öregasszony rá se néz,
Parancsot ad: ki vele, ne lássa!
Odafutnak nemesek, bojárok,
Az öreget ütik, taszigálják,
Szaladnak az ajtónálló őrök,
Fejszéikkel majdhogy felaprítják.
Látja a nép, nagyot nevet rajta:
"Úgy kell neked, vén ostoba birka!
Tanulhattál, pipogya fajankó!
Bolond, aki más szekerét tolja!"

Múlik egy hét, elmúlik a másik,
Még bolondabb lesz az öregasszony.
Udvaroncokat szalajt uráért,
Megkeresik, hurcolják elébe.
Szól az öregasszony az öreghez:
"Fordulj vissza, szólj az aranyhalnak:
Nem leszek én nagyhatalmú cárnő,
Leszek inkább tenger királynője,
Lakom inkább óceán-tengerben,
Ott szolgáljon engem az aranyhal,
Ő legyen majd futosó cselédem."

Most az öreg nem mer feleselni,
Nem mer még egy árva szót se szólni.
Megy immár a kék tenger partjára,
A tengeren lát fekete orkánt,
Dagadoznak haragvó hullámok
Száguldanak, vonítanak, bőgnek.
Parton áll, az aranyhalat hívja,
Odaúszik, kérdi az aranyhal:
"Öregapó, hát neked mi kell?"
Szól az öreg, meghajolva mélyen:
"Szánj meg engem, ó, aranyhal úrnő!
Mit tegyek az átkozott banyával?
Akar lenni tenger királynője,
Akar élni óceán-tengerben,
Azt akarja, szolgáld te magad,
Te magad légy futosó cselédje."
Nem szól erre semmit az aranyhal,
Loccsan egyet farka a habokban.
Beleúszik tenger mélységébe.
Vár válaszra, vár a tengerparton,
Elunja az öreg, hazaballag -
Látja újra: előtte a kunyhó,
A küszöbén ül az öregasszony,
Lába előtt ott a törött teknő.

(fordította Vas István)

pppp

p Alkalommulasztó –

pedig az egyszeri, talán soha vissza nem térő volt,

mint a bizonyos mesebeli jótündér három kívánsága,

ami után rosszabb helyzetbe került, mint előtte volt…

*

p Aránytévesztő –

aki nagyágyúval lő

még a kisverébre is:

több kár, mint haszon:

összedől még a lakóháza is

*

p Árnyékbokszoló –

mindenkit körkörösen

és ádázul szóval/tettel ütő-vágó,

és így csak új ellenségeket is gyártó

kollektív büntető…

*

p Agresszív kismalac

dühös az irgalmas szamaritánusra,

az egyedülire, aki nem hagyja cserben/vérben,

hogy miért „késett” annyit önzetlen segítségnyújtása!?

*

p Bezzeg gyerek

szerepet nem hárító,

azt elfogadó, sőt élvező –

önmagát köz-megutáltató

*

p Ábrándozó -

aki a bírhatót eladja,

elkótyavetyéli álompénzen

*

p Önkínzó –

a divat, a szekta, fogyókúra stb.

őrült hóbortjainak rajongó követője

*

p Absztinens –

arra büszke, amitől fél:

a borban rejlő igazságtól

(ill.: hogy nem tud mértéket tartani)

*

p Aggodalmaskodó –

mindig a rossz, sőt a legrosszabb kimenetelt

– raktárra - biztosra vevő (így ön-lebetegítő)

*

p Összefogás -

lenne a nagyobb erő –

a sok lúd disznót győzhetne

*

p A halálok

halotti anyakönyvi igaz beírása:

belehalt kóros félelmébe (tüdőbajok)

*

p Kísérletező

Egy ételt tud főzni,

mindig ugyanazt eszi,

mert nem mer kockáztatni

*

p „Konzekvens”-

örök ökör következetes:

szarvashibái megismétlésében

*

p Kegyetlen

ember/új világ: nincs irgalom

a gyenge/rokkant/fogyatékos pusztuljon

*

p Társadalmi „fejlődés” -

éhbéres háromműszakos gyári munka,

az adósrabszolga önmaga kizsákmányoló hajcsára

*

p Menekülőművész -

zseniálisan leleményesen kibújna

a másokkal/magával szembeni kötelességek alól

*

p Mekk mester -

otthon is jószándékú balkezes,

a jót is lerontó, a rosszat jól csináló…

*

p Elveszett ember -

ha nem fogják kezét,

ha nem rágják szájába dolgát

*

p Esztelenül pazarló -

pótolhatatlan drága időt

pofátlanul rablókat etet tenyeréből

*

p Örök segélyezett -

bármikor elvágható infúzióra rákötve

egyszer s mindenkorra, már mindhalálig

*

p Homo Mohó -

a sokat akaró szarka,

akinek nem bírja a farka -

a kevesebb sokkal több lett volna

*

p Rest -

a mesebeli szolgálólány,

aki rosszul másolta elődje útját,

és arany helyett szutykos koldusan tér meg

*

p Freudi elszóló -

önmaga árulja el „véletlenül”

még olyannyira szégyellt titkait is

(elszórt csontok/elcsórt fontok)

*

p Tiszta kéz

Aki nem piszkolja be a kezét,

hisz ő csak az „értelmi szerző”

ő „csak” tippeket ad a rablónak

*

p Szerénytelen

Aki a világ közepe,

és ezért követeli is, hogy

mindenki őhozzá igazodjon

*

p Csalhatatlan

Aki született tévedhetetlen,

aki ezt nem hiszi, azt megveri,

vagy – ha pápa – kiátkozza…

*

p Sunyi aljas

Aki a rajta esett sérelemért

védtelen kutyámon áll bosszút,

amikor azt senki sem láthatja…

*

p Hamis tanú

Aki főleg bérben,

de önként is vállalja

a hamis terhelő/mentő tanúskodást

*

p Beszari

Ő már egy pofon ígéretére

bármilyen terhelőt magára,

de akár a „barátjára”/rám vall

*

p Esernyő

Aki éppen akkor elérhetetlen,

amikor a legnagyobb szükséged lenne rá

*

p Bajtárs

Aki olyan, mint Péter:

ha bajba kerülne miattam,

azon mód megtagad

*

p „Büszke”

Te nem fogadsz el ajándékot!

Még akkor se, ha nem könyöradomány…

Te mindent ki akarsz érdemelni vagy fizetni

*

p „Megfelelő ember”

Arra vagy a legbüszkébb,

hogy veled soha semmi baj nem volt:

Megfeleltél a közvélemény elvárásainak?

*

p Önismeretlenül

Vagy egyáltalán nem ismered

Tested-lelked maximális terhelhetőségét,

Vagy ez lesz a minimum: túlfeszíted a húrt!

*

p Titkolózó beteg

Mintha úgy fordulna orvoshoz,

hogy nem vetkőzne akár meztelenre is

és harapófogóval kéne kiszedni belőle "panaszát"..

Aki az egyetlen mentő tanú lenne, de kimagyarázkodik…

*

p Vak

megszokás

Annyira második

természetévé lettek szokásai,

hogy meg is vakultak, nem tud róluk.

Lehet, hogy így időzített bombán ülhet?

*

p Vakrepülés

Mintha bekötött szemmel

kéne átrohanni egy taposó-

aknamezőn - avagy A félelem bére:

robbanószeres autóval rossz szerpentinen menni…

*

p Homoszex/buzulás

Sokáig üldözték, tiltották,

majd megengedték, mára

már támogatják is, tán azt is

megéljük majd, hogy kötelező lesz…

*

p Meztelenül

jövünk és megyünk,

a halottas ruhán sincsen zseb -

ha sokat harácsoltunk és sokáig

élünk: jó eséllyel végig nézhetjük,

ahogy örököseink eltékozolják…

*

p Légy merész!

Ki mer, az nyer…

Bátraké a szerencse…

A vakmerő Istent kísérti

Nem bátor az a ló, csak vak

Gyáva népnek nincs hazája

Gyáva embernek se társa, se otthona

*

p Sorshúzás

Ami sorsolással dől el

Pl.: megtizedeléskor, ki áll

a sorban épp a tízedik helyen.

Sorsot húzni, kinek a feleségét

áldozzák fel a Déva várát építők

*

p Vigasztalhatatlan

„A bú elemészti a húst”

Lenne mit enni, de végelgyengül

Nem tud, vagy nem akar nem búsulni

Nem tudja feldolgozni a gyászt

Belerokkan a gyászmunkába…

*

p Pisis

Vagy nem

nevelődött szobatisztaságra,

vagy szégyelli inkontinenciáját:

letagadja és inkább nem megy el otthonról,

bezárkózik és búnak ereszti fejét, s pusztul…

*

p Nagydolog

Szarnak, bajnak nem gazdája -

ablak alá csinál, majd bekopog WC papírért

*

p Játékrontó

Aki ellen nem jó nyerni,

mert sír, hisztizik, csalással vádol –

mindent megtesz, hogy rosszul érezd magad…

*

p Aranyfedezet

A papírpénznek már régóta nincs…

Az igehirdetésnek, a szentbeszédnek:

a sorsvállalásod, a megélt szenvedésed,

az áttetsző „üvegház” otthonod és életed…

*

p Botrányhős

Akiknek nem adatik meg,

hogy igazi hősök lehessenek,

pl. szerencséjükre nem kell

hősi halált halniuk, de nem is akarnak,

ezért pótcselekvésekben, száj/botrány-

hősködésben élik ki magukat/ezen óhajukat

*

p Hazardőr

Életveszélyes helyzetek kerülése/keresése

Mit akarsz ezzel magadnak/másnak bizonyítani?

Öncélú istenkísértés - extrém sport - pénzkereset

pl. menekülő művészek pénzéhes mutatványai (Houdini)

*

p Irigy kutya

Inkább betegre zabálod magad,

csakhogy a másiknak ne jusson egy falat se,

legközelebb viszont - pont ezért - te halsz éhen…

„Irigy kutya, bújj a lukba, onnan meg a WC-lukba”

*

p Három kívánság

Add Uram, hogy belenyugodjak

a megváltoztathatatlanba,

add Uram, hogy megtegyem azt,

ami csak rajtam múlik,

és adj elég bölcsességet,

hogy ezt a két esetet mindig

meg tudjam különböztetni egymástól...

*

p Hibernálva

Mintha téli álmot

aludnál, s nincs ébresztőd

Vészcsengő hiányos koporsó -

tkp. egy lelki tetszhalott vagy,

egy virtuális faládába szögezve,

akire ráadásul már hull a föld is...

*

p Az értékmérő pénz

A piac ítélete az tényleg objektív!?

Minden más csak szubjektív ízléskérdés?

Amit kevés munkáért a legjobban fizetnek:

pl. kurválkodás, árulás, bérgyilkosság stb.

*

p Tapintatlan

Azt érted igazmondáson,

hogy mindenkinek mindent

szemtől szembe meg kell mondani,

egyenesen a szemébe kell vágni:

ha bandzsa, ha csúnya stb. stb.

*

p Önbüntetés

Arra kárhoztatod magad,

hogy minden nap felgörgess egy kősziklát a hegyre,

majd tehetetlenül végig nézed gurulását vissza a völgybe

(a bűntudatodtól szabadulnál e magadra rótt vezekléssel…)

*

p Szerencsebérlet

Nem számolsz a szerencsének a

természetéből fakadó forgandóságával,

és ha egyszer valami nagy szerencse ér,

attól fogva már bizton számítasz erre…

*

p Róbert bácsi

Akinek a neve fogalom lett.

A népbarát ingyen-konyhás,

vagy a nagystílű körözött szélhámos zsidó…

(Szabadkőművesség ma: hasonló taktika rajzolódik ki,

egy kis nagydobra vert jótékonykodás és sötét üzelmek.)

*

p Példakép

Az ifjúság megrontása

ótestamentumi történetekkel

A keresztény hittankönyvekben

pl. Ráháb, a jerikói prostituált,

aki elárulja és így kiirtják a népét

*

p Ákombákom ember

Mint akinek más-más alkotó

Rajzolta a fejét, a törzsét, a lábait,

S ők nem ismerték, amit a másik tett…

(mindez vonatkozik az öltözködésére is)

*

p Egyszer

Először-utoljára

Fogalmam sincsen,

hogy az én koromban

hogyan illene viselkedni,

hiszen még sosem voltam

pont ennyi idős, mint most.

*

p Bűz

Először

még mellbe vág

a büdös, facsarja orrod,

de akkor rögtön nem szólsz,

hisz még itt olyan új fiú vagy -

azután meg már te is megszokod,

az újakat meg beszoktatod…

*

p Belátható

következmény

A trehány munka drága ára

Csak a patkószeg esett ki először,

csak a ló botlott meg és bukott fel utána,

csak a katona lett harcképtelenné emiatt,

csak a csata, s majd a háború is elveszett így,

ami miatt odalett, a hódítóké lett az egész ország

*

p Pokoljáró dudás

Amiért elismerést, jutalmat, kitüntetést érdemelnél,

azért meghurcolnak, üldöznek, pellengérre állítanak,

mint közellenséget - nemcsak a te karriered törik ketté,

de családodat is sújtják (Henrik Ibsen: A nép ellensége)

*

p Balga nép

Nem a pankrációzó pártok

képviselik embercsoportok érdekeit,

de mi képviseljük őket a családban és a baráti körben,

egyre inkább mély szakadékká tágítva a közénk vert éket…

*

p Önbíráskodó

A saját ügyedben

akarsz jó bíró lenni?

A gyanúsított, illetve

a vádlott mondja meg,

hogy bűnös-e vagy ártatlan,

És ő maga szabná ki a végre-

hajtandó/felfüggesztett ítéletet.

*

p Rémálom

Nincs otthonom,

mert mire hazajövök

már semmi nincs a helyén,

ismeretlen emberekbe ütközök,

akik mind megütköznek rajtam

és hívatlan vendégként bánnak velem...

(lásd például: Mese habbal c. film, 1979.)

*

P. s.

Az ember „objektív” életminősége,

és ennek „szubjektív” megélése, boldogsága

nagyságrenddel jobban függ tőle, mint ahogy ezt

hamis istenképében, gyáva önigazolásul hinni szeretné

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De egy verembe esve

be is rendezkedhetek oda és otthonná kiálthatom azt ki.

Mások, zsarnokok akár meg is nyúzhatnak/ölhetnek,

de a lelkemben istenigazából kárt még ők sem tehetnek.

Legfőképp önmagamtól, majd „jóbarátaimtól/akaróimtól”

védjen Isten, aki-aki jószándékkal kövezik utam a pokolba.

Hiszen én sem akarhatok magamnak rosszat, ahogy nem

a drága jó kényeztető anya, vagy a jó protokoll orvos sem…

Az ellenségeimmel meg majd elbánok magam is…

A baj felismerése a gyógyulás kezdete.

A mese rólad szól, ismerj magadra és változtass élteden.

A sarat ne tartsd aranynak, de azért próbáld azzá alakítani!

Aranyból ne csinálj sarat, aranyad becsüld, és gyarapítsad!

Igaz istenkép, jó szellem és lélekbátorság legyen varázserőd -

ne vergődj állatorvosi lóként, ha istengyermekként virulhatsz.

Istenadta szabadságod felelősségét ne hárítsd gyáván másra…