Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség vizsgálódó: jó-rossz példatár

Eugéniusz: Boldog-boldogtalan ABC – II.

(Egy „egyszerű” velős magyar mondatban

a jó életminőségek mibenléte és megélése,

teremtése. őrzése-javítása/hiánya-rontása)

Tóth Árpád

LÉLEKTŐL LÉLEKIG

Állok az ablak mellett éjszaka,

S a mérhetetlen messzeségen át

Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd

Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,

Jött a jeges, fekete és kopár

Terek sötétjén lankadatlanul,

S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most

Hozzám talált, s szememben célhoz ért,

S boldogan hal meg, amíg rácsukom

Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a

Tudósok finom kristályműszerén,

Bús földünkkel s bús testemmel rokon

Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,

És csöndben és tűnődve figyelem,

Mily ős bút zokog a vérnek a fény,

Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,

A térbe szétszórt milljom árvaság?

S hogy össze nem találunk már soha

A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,

Mint egymástól itt a földi szivek!

A Sziriusz van tőlem távolabb

Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!

Ó, jaj, az út lélektől lélekig!

Küldözzük a szem csüggedt sugarát,

S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

*

Lelkedet

egy istenített

hölgyre feltevéd,

de ő – ezt így éled meg –

az üdvösségedet olyan

könnyelműen tépi szét –

még jó, ha csak agglegény

és nem öngyilkos leszel...

*

Aki

holtomiglan üldöz,

ha nem viszonzom közeledését,

visszautasítom házassági ajánlatát –

mert mindezt személyes sértésnek veszi,

ami az ő erkölcsi rendjében bosszút kíván...

*

„Ha

nem Te

leszel a párom,

akkor megölöm magam!”

Hogyan lehet jól kijönni

egy ilyen szintű zsarolásból?

Mert ebből a párból csak egyet,

jó esetben elsőt és utolsó választunk!

*

Aki

maga választ

párt a gyerekének,

aki ezt infantilisen nem ellenzi,

majd meg őt hibáztatja a váláskor,

tovább nehezítve a talpra állását,

és az esetleges az új próbálkozását...

*

A

nyelvek,

a testbőr

és a nemi

szervek érintkezése

neked gusztustalan dolog,

a legszívesebben kihagynád

(maradnál a mesterséges

megtermékenyítésnél,

örökbefogadásnál…)

*

Ha

kisgyereked van,

akkor már nem a magad ura vagy,

akkor már inkább a kicsid „parancsol”,

akkor már mindenben hozzá kell alkalmazkodni,

mikor alszol, eszel, zajongsz, sétálsz, barátkozol,

hogyan rendezed be a lakást, miről beszélgettek,

mire nem költhettek, mikor szerelmeskedhettek

(Ha kirepül a gyerek akkor kezdődik az élet?)

*

Csak

amikor már

magad is felnevelsz egy gyereket,

csak akkor döbbensz rá, hogy

mit köszönhetsz szüleidnek,

hogy mi minden tettek

és nem tehettek

érted, miattad

*

Minden

jól ment

a házasságban,

legalábbis látszólag,  

de a fogyatékos gyerek

születése próbáján: bukás...

*

Aki

vagy nem ér rá

gyerekeivel bajlódni,

pótanyára bízza a nevelésüket,

vagy. a házi munkáktól kíméli,

mindenben kiszolgálja őket:

nem is tanulnak meg sütni-főzni sem

(majd a házaséletük megszenvedi ezt:

sőt ki is szenvedhet emiatt: ágy/asztal)

*

Ha

gyereked születik/van,

attól fogva van egy állandó szemtanú

aki előtt az élet színpadján szerepeltek,

előtte káromkodtok vagy veszekedtek,

aki éberen és kritikusan figyel titeket,

s neki adtak, ha akartok, ha nem,

jó vagy rossz példát!

*

Mi

lehet csodálatosabb

mint közreműködni

egy gyermek létrehozásában,

az isteni teremtésben alkotótársként,

testének és lelkének a formálásában –

ha ez sikerül, akkor már nem éltél hiába,

és ez minden ember lehetősége,

emberi joga és kötelessége,

édes terhe!

*

Rossz

gyermekkori

beidegződése,

a neveltetése miatt

havi virágzását havi bajnak

mondja és így is éli meg –

előtte, közben, utána

elviselhetetlen...

*

Az

a varázsló

aki előbb hipnotizál,

majd nagy szerelmem ellen

uszít, hergel, lázít, ugraszt -

ami végül az ő életébe kerül,

de belőlem meg gyilkos lesz,

igaz, komoly mentő körülménnyel...

*

Aki

nemcsak elnézi,

de még rád is hagyja,

netán fel is dicséri a hibád,

hogy hízelgéssel megkedveltesse magát...

*

Akitől

soha nincs,

nem is lehet

egy perc nyugalmad,

egy házsártos némber:

folyton zsémbel, perel stb. -

max. vészjósló csendben van...

(pl.: Arany János - Jóka ördöge)

*

Aki nem

egyenrangú társat,

de parancsát vakon

teljesítő „katonát”

ingyen cselédet

keresgél...

*

Mindig

a másiknak,

vagyis őneki

és nem nekem

kéne egy kicsit,

de inkább nagyon

és mielőbb megváltozni!?

Ha nem teszi, magára vessen…

*

Nincs

kulcsotok   

egymás túl lezárt lelkéhez -   

magyar szavakkal, de mégis

más nyelven beszéltek el

egymás mellett…

*

Olyan

nőt veszel el,

aki nem érti a nyelved,

akivel angol konyhanyelven,

minimális szinten társalogtok,

akinek verset/viccet se mondhatsz...

*

Nincs

ínyedre

a vagyonközösség -   

amit te hoztál, az a tied?

Külön pénztárcán is vagytok,

ill. minden fillérről elszámoltatod…

*

Tök-

részegen

nem esküdhet,

hisz nem tudja

a nevét se aláírni -   

józanon pedig már

nem akar elvenni,

annyira azért nem

tette őt vakká

a szerelem...

*

Három nő

kéne neked:

egy a konyhádba,

egy a hálószobádba,

egy társalgó a szalonba -,   

csak arra kéne vigyáznod,

hogy egymásról ne tudjanak?

Erre felügyelne a negyedik ráadás…

*

Az új asszony,

ha nem cselédnek jön,

vagy nem te alkotod meg őt,

fenekestől felforgatna mindent,

eddigi agglegény életed rögzült formáit…   

(G. B. Shaw: Pygmalion - My Fair Lady)

*

Nőd

mára már csak

egy dadus, nevelőnő

és cseléd, konyhai robotgép:   

szakács-, és mosónő forma,

ilyen szagú, kezű és bőrű

és mentalitású…

*

A

feleséged   

módszeresen

lejárat a gyerekeid előtt,

így próbál nyomást gyakorolni,

hogy ne annyira hivatásodnak élj,

de jóval több legyen a konyhapénz...

*

Tóth Árpád

Álarcosan

Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?

Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,

A világ minden fényét s melegét

Szórva adnám.

Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.

Ibolyákkal a téli Riviérát.

Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,

Boldog órát.

De most oly nehéz. Most egy sugarat

Se tudok hazudni, se lopni.

Vergődő és fénytelen harcokon

El kell kopni.

Az Antikrisztus napjai ezek,

Csillog a világ szörnyű arany-szennye.

Röhögő senkik, balkörmű gazok

Szállnak mennybe.

S én lent vergődöm, és nem tudja más,

Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.

De légy türelmes. Jön még ideje

Szebb zenéknek.

Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,

Váró révem, virágos menedékem.

Most álarc van rajtam, zord és hideg,

De letépem,

Vagy szelíden, míg elfutja a könny,

Öledbe hajló arcomról lemállik,

S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden

Mindhalálig.

1927.

*

Micsoda

igények!   

A nőd „igényes”: szabóhoz,

kozmetikushoz, lovagolni járna,   

és még bejárónőt, társalkodónőt

is szeretne/akar tartani...

*

Akivel

egy csónakban eveztek:

ő csak evezget, de inkább

csak napozik, te meg gályázol

(netán még flörtökkel szórakozik,

hogy ne unja halálra magát...)

*

A

gyorsan

és könnyen jött nőt   

hamar tovább is passzolod,

vagy pedig azon csodálkozol,

hogy tőled is könnyen elcsábul...

*

A

kezdeti

nem kis korkülönbség

50-60 felett még folyamatosan nő is,

a nemi étvágy mértéke egyre eltérőbb!   

(és ezt nem tudta/

akarta előre látni...)

*

Ki

dönt

az „abortuszról”,   

(magzat-megölésről!?),

kié a már megfogant élet -

ez is egy lehetséges válóok...

*

Ki

miatt

nincs gyerek

van „meddőség”, –   

ki megy el előbb

megalázó orvosi vizsgálatra -  

mennyi önkínzás, orvosi tortúra,   

míg netán ki nem derül a lelki ok...

*

Csak

ideiglenesen,

jobb híján állunk,

bútorozunk össze,   

de már kezdettől félszemmel

a menekülési útvonalat tervezve...

*

Egy

pillanatnyi

hangulatnak,

ill. hipnózisnak engedve   

elcsábul - drága árat fizet:

válás, kisemmizés, nem kívánt gyermek,

sokáig fizetett gyerektartás, nyomor stb.

*

Maga

sem veszi észre, hogy  

folyton valami alibit keres:

csakhogy ne kelljen összebújni,

s nem is keresi az elhidegülés okát...   

*

Pszichoszomatikus-  

bármikor fejfájós/migrénes lesz,

csakhogy legyen mindig kifogás,

hogy most éppen miért

ne közeledjen a férj...

*

Nincs

türelme   

megvárni, amíg

a másiknak is megjön a kedve,

illetve nem tud kedvet csinálni hozzá

(marad az úgynevezett házastársi kötelesség)   

*

Nincs

türelmetek

szépen összeszokni,   

egymást finoman és

tapintatosan tanítgatni,

akár külső segítséget kérni,

s marad a szexuális nyomor,

élvezet-kéj helyett szenvedés-kín

(majd külön-alvás, megcsalás, válás...)   

*

Melegedés…  

Ha kényszerűen,

és elég sokáig, sokat

hasonneműek közé zárva:   

sereg, intézet, hadifogság stb.,

akkor igencsak megnő a kísértés

az egészséges nemi ösztön perverz kiélésére...   

*

Gyanakszik

a „melegségére”,  

a liberális médiában

kiegyengetett ferde hajlamra, 

pedig csak apa/férfiminta nélkül nőtt fel...     

(vagy volt névleg apa, de az egy papucs volt)

*

Zavartalan

együttlét helyett

folyamatos bujkálás - 

állandó rettegés a lebukástól,

a tetten érés szégyenétől,

a kipellengérezéstől...   

*

Magát

se szereti,

vagy éppenséggel

Isten helyett is önmagát imádja:   

hogy tudna így egy másikat szeretni?   

*

Isten

ugyan Atya,

- ami hímneműt jelent,

de van Anya minősége is -,

aki bár nőt és férfit teremtett,

de ő maga kétnemű teljesség,

mondhatjuk hermafroditának is -

ezért még jobban hasonlítunk őrá,

ha mi is biszexuálisak vagyunk...!?   

*

Van, aki

a kapcsolatát féltve,

taktikusan elhallgatva

nem mond életmentő igazságot,

mert fontosabb neki a társ maradása,

mint annak igaz boldogsága/üdvössége?

(mint pl. a Vadkacsa házaspárjában a nő –

de az igazság kiderül, jön a külső „segítség”,

amibe a legártatlanabb, a gyerek hal bele...)

*

Aki

a végsőkig

próbára teszi

társa feltétlen szeretetét,

ami ugyan tényleg kegyelem,

amit így nem is lehet kiérdemelni,

de mégis lehet rá érdemtelenné válni...

*

Gubanc -

a kis hazugság

fonalát nem vágtad el,

s így teljesen és szinte

reménytelenül belegabalyodtál...

*

Indiánnak

becsületére váló

ravaszsággal török nőt fogsz,

csakhogy ő is igen erősen fog

és egyáltalán nem ereszt...

*

Ha

elmúlt már

ennyi meg ennyi,

akkor ő már túl öreg

az udvarláshoz, a tánchoz,

a szerelmes éjszakákhoz stb.

*

Savanyúnak

mondja a szőlőt,

(és rondának a nőt,

elavult intézménynek

a monogám házasságot)

amit ő itt és most még

nem ér el és fel...

*

Az

egyik héten

önkínzó fogyókúra,

hogy ne telt-karcsú légy -

a másikon mértéktelen zaba –

a két véglet között középúttalanul...

*

Kifürkészik

hálószobatitkaid,

perverz szokásaidat,

vagy te fecseged ki

a szesztestvéreknek,

és aztán azzal zsarolnak...

*

A

bókot

errefelé

szexuális

zaklatásnak veszik

és rögtön beperelnek,

és nyilvánosan meghurcolnak...

*

Folyton

újra-sorsolják

a lakásokat és az élettársakat,

és csereberélik a gyerekeket is,

nehogy nagyon összemelegedjenek...

*

Úgynevezett

nyitott házasságban éltetek,

és még máig sem értitek, hogy

az időközben felnőtt gyermekeitek

miért is nem élnek házasságban,

saját gyermekkel új családban...

*

A

házasság-

törő asszonyt

a zsidók megkövezik?

- Ki dobja rá az első követ?

kérdezte a nem zsidó Jézus...   

- Asszony menj, többé ne vétkezz...!

*

Csak

a gyerekek

- mára már túl hosszú -  

hosszú felnevelési idejére

kellene együtt maradni a párnak?

Hisz, jaj a szerelemnek múlnia kell…!?

*

Barátai

vagy testvérei

sem voltak soha,

alá- vagy fölérendelt:   

hol és hogy tudta volna

empatikusan begyakorolni

az egyenrangúak alkalmazkodást

és a mellérendelő kapcsolattartást?

*

Csak

az első

aktusból

lehet gyerek,   

hiába csinálod

még háromszor,

négyszer egymás után

a havi egyszeri házaséletben...

*

Nincs

hova költözni:   

éveken át szülőknél,

kényszertársbérletben,

a nagyokos, kotnyeles

rossz anyós közelében...

*

Heltai Jenő:

A másik

És szólt a nő: 

“Hajam ében

És lágyabb, mint a lágy selyem. 

És itt a szívem közepében

Ujjong a boldog szerelem.

Tied a lelkem, tied a testem. 

Te vagy az első, akit öleltem,

Boldog vagyok, mert a tied vagyok…“ 

És a férfi szólt: 

„A másik elhagyott.“ 

És szólt a nő: 

“Piros az ajkam

És harmatosabb, mint a rózsa kelyhe. 

És végigfut az üdvök üdve rajtam,

Mikor így tartasz forrón átölelve. 

Szemem sötétebb, mint az égbolt,

Mikor fergeteg zavarja…

Oh, mondd a másik szintén szép volt? 

Fehér a válla, gömbölyű a karja? 

Tudott-e súgni-búgni szintén, 

Tudott-e édes csókot adni, 

Meghalni karjaidban, mint én,

És új gyönyörre feltámadni? 

És lángolt, mint a nap? 

Szelíd volt, mint a hold?“ 

S a férfi szólt: 

"A másik csúnya volt." 

És szólt a nő: 

“És mégis nappal, éjjel,

Sóhajtva gondolsz vissza rája, 

Amellyel az enyém nem ér fel,

Mi volt a titka, a varázsa, bája? 

Miben olyan nagy, dicső, elérhetetlen?” 

S a férfi szólt: 

“A másikat szerettem!”

*

Egy

férfinak

több vagy más

van megengedve,

mint egy nőnek?   

Elnézett a férfinak

a poligámia, ha ő azt

elég diszkréten intézi?

*

Mire

vigyázol

a legjobban?

A szemed fényére?

A szüzességedre, a becsületedre?

Ami végleg is elveszthető, illetve

csak nagyon nehezen visszaszerezhető?

Vagy csak arra, ami bármikor pótolható?

*

Szüzesség

elveszítése:

minél előbb

essünk túl rajta - 

a barátnők cukkolása,

csoportnyomása hatására

(majd még hiába a késő bánat...)

*

Falujukból

turisztikai látványosság,

a hamvas szende szűz

lányukból kurva lesz

a fizető vendég

szolgálatára...

*

Felesége

bosszút áll

a híres emberen:   

megírja bosszúszomj-

kielégítő emlékiratait...

*

Lakva

ismerni meg

a másik embert –   

de így csak a házasság után,

az összeköltözés során derülhet ki,

hogy tulajdonképpen ki is életed párja...!?

*

Angyalkából

házisárkány lesz:   

el- és megszenveded

ezt a csodás metamorfózist...

*

Elmegy

a nagy hozomány,   

de megmarad a csúnya

és buta, unalmas, lusta nő...

*

Megfordul

a régi mese:   

Piroska falja fel, és

zsigereli ki a „farkast” …

(ez Heltai Jenő verziója)

*

Nem mer

kezdeményezni,   

a lány is túl büszke:

sosem jönnek össze:

egyedül maradnak,

vagy dafke mással,

méltatlannal társulnak!

*

Annyira

retteg a kudarctól,

vagy fél a házasélettől,   

hogy végleg megfutamodva

apáca vagy pap/szerzetes lesz...

*

Évekig

spórolt külföldi úton

vesznek össze végleg a párok,

akkor ülnek le először nappal is

hosszabb időre egymás mellé

nem csak napi ügyről beszélgetni...

*

Későn

derül ki:

nincs közös

s hasonló szín-

vonalon folytatható

beszédtémátok, ha már

elmúltak a mézeshetek...

*

Megrészegedik,

- ideiglenes őrült -

majd kijózanodik,   

de akkor már késő:

már házas vagy apa...

*

Nem

én vagyok

nálad az első -   

csak az anyukád,

a gyereked stb. után állok...   

(nem vész-, de alaphelyzetben)

*

Távolból

még szép volt,

amikor elvetted,  

de ezután túl közel jött

és ez lerombolt minden illúziót...

*

Már

nem fiatal:

megrögzültek

a bevett szokásai,   

már nem tud/akar

a másikhoz alkalmazkodni,

már lekésett a páros életről…!?

*

Aki

bőven

megelégszik azzal,

hogy saját életében

a főszerep eljátszása

helyett csak statisztáljon,

ott is a tömegjelenetekben…

*

Aki kígyót

melenget a keblén,

aki kitúrja a házából

és szétbomlasztja családját,

kiforgatja a vagyonából

*

Mint aki

azon ügyködik,

hogy egyszál maga maradjon:

nem a vadhajtásokat nyesegeti,

de elvadítja magától a potenciális

szövetséges mozgalmi harcostársakat

*

Akik

örülnek

a semminek

és jól megfogják,

vagy akik elégedettek,

ha adnak a szarnak egy pofont

*

Aki 

„nominalista” 

és nem realista,

akit a fizetés számjegye

és nem a vásárlóereje érdekel

*

Aki

azt mondja, sőt

fennen hangoztatja, hogy

„Legyen meg Isten akarata”,

mégsem prostikat evangelizál,

hanem inkább vödörben halászik

*

Abban

a hiszemben van,

hogy ő Isten médiuma,

aki automatikusan írja üzenetét,

de istenigazából a zsarnoka diktál neki

*

Akin

az általa gyártott 

selejtes munkatermék áll bosszút,

mint anno a propaganda-filmben

Latyin a tánc közben lecsúszó nadrág...

*

Akik csak a kályhától

indulva „tudják” a tánclépéseket,

akiknek teljesen oda minden tudományuk,

ha a nagy szélben elrepül a kezükből papír…

*

Az

önellátástól

egyre messzebb navigáló,

egy kályhát se tud fűteni,

egy kenyeret sem tud sütni,

és éhen hal, ha bezár a Tesco…

*

A panel

„munkásszálló”

kiszolgáltatottja –

vége van, ha elzárják

a víz- vagy a gázcsapot…

*

Olyan

áron menti életét,

hogy így elveszik a becsülete:

eladja az anyját, elárulja hazáját

önmagát túlélő erkölcsi hulla marad…

*

Aki

nem látja

a fától az erdőt/

túl közel áll a képhez,

nincsen rálátása az egészre

*

A

házi-

munkától

megkímélt lány

gazdag férjet keres,

akinél cselédet tarthat…

*

Se

a szobádban,

se a lelkedben

nincs rend, tisztaság:

ahogyan bent, úgy kint….

*

Csak

utólag

derült ki számodra,

mi volt a játékszabály –

hiába is hivatkozol erre,

előre borítékolt vereséged…

*

Rossz játékos,

könnyelműsködő védő,

vagy kiismerhető csatár vagy,

megkönnyíted az ellenfél dolgát…

*

Egyedül

akarod megnyerni a meccset,

önző vagy, egyénieskedő stb. stb. -

nem hozod helyzetbe a csapattársakat

*

Senki

nincs a helyén

a focicsapatban -

mindenki gólt lőne,

és rohan előre, előre:

ez előre egy nagy öngól

*

Csak

a vak-

szerencsében

bízó vakrepülő,

a bekötött szemű kötéltáncos

*

Segélyek,

könyöradományok

elvágható infúziójára

rákötve már mindhalálig

*

Semmi

lényegesre sincs időd,

miközben esztelenül pazarolod,

és időrablókat etetsz a tenyeredből

*

A tétlenség

az ördög párnája –

az unatkozó gyerek,

aranyifjú rosszat forral

*

Ha

már elvonult

a vihar és égszakadás,

három esőkabátot is felveszel?

*

Mindig csak

már túl későn,

a lépcsőházban jut eszébe,

amit még bent mondani kellett volna…

*

Nincs

tisztában

itt és most

a szavai jelentésével:

pl. a sértését bóknak szánta

*

Ha

nyer a csapat,

akkor győztünk,

ha kikap, akkor vesztettek

*

A

politikus,

az állam,

az ügynök,

és a „jóbarátod”

biztos, hogy szeret téged,

hisz, ahogyan mondja is,

csakis a te javadat akarja –

és jószerivel el is veszi azt...

*

Ábrányi Emil

Kiégett csillagok

Hány csillag ég ki fönn a végtelenben,

S hatalmas hévvel többé nem teremt!

Elhűlt az élet édes forrósága,

Nincs ott egyéb: sötétség, néma csend.

Nem nyit virág, nem hangzik rajta dal.

S mint a halottnak nincs lélegzete:

Szellő se moccan. Minden éjbe hal.

A bús rögöt örök fagy vonja be.

De bár kiégve, bár megfagyva régen:

A szomorú gömb ott bolyong az égen,

Más, boldog, élő csillagok sorában,

Mint egykoron, a hév s erő korában!

Forog, forog, hurcolván azt a fényt,

Amit hő napja hullájára hint.

Forog, forog... Csak gördűl, csak kering,

A mindenség élő-halottjaként!...

Ó hány ember van, akiből kilobbant

Mindaz, mi egykor alkotó elem,

Hév, szenvedély volt! Minden oda van már:

Lelkesedés, hit, eszmény, szerelem,

Vágy és öröm... édes megindulás,

Szent érzések túláradtán a könny,

Szemünknek gyöngye!... S nincsen benne más,

Csak változatlan, fásult, bús közöny,

Unott, rideg kopárság, rémes űr!...

És mégis él, mégis szünetlenűl

Jár-kel, bolyong. Találkozol vele,

Rád néz s nem csap meg a halál szele.

A pezsgő létben – meg van fagyva bár –

Mint önmagának temetője jár.

Kivűl ragyog... belől örök setét.

Hurcolja folyvást meghalt életét!

*

P.s.:

Boldog-boldogtalan

Plusz-mínusz végtelen

Az akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors…

Kiken és miken múlik, hogy kiteljesedik-e életünk,

hogy jó, igaz, szép születés-élet-halál vár-e ránk,

ami méltó a Jó Isten hasonmás teremtményéhez?

Mint egy gitárhoz, amin isteni muzsika játszható,

de használható nem rendeltetésszerűen, sőt, mint

szobadísz, nehezék, zálogtárgy, kalapács, fegyver,

vagy amiből kicsalható egy lélekromboló ördögi zaj...

Lehet élni csodálatos, megtáltosító isteni szerelemben,

boldog családi körben, édes otthonban, gyerekáldással,

de lehet/maradhat valaki agglegény, vénlány, elvált,

szerelmi gyötrelemben, szex nyomorban, házas pokolban…

Jószándékokkal kövezettek a pokolba vezető utak –

önmagunktól és jóbarátainktól védjen meg az Isten.

Ádáz nyílt ellenség, gonosz mostoha, sunyi álbarát?

Többet árt a kényeztető anya, a jó protokollos orvos...

A mese/példabeszéd, közmondás stb. rólunk szól,

ismerjünk magunkra s bölcsen/lélek bátran itt-most

változtassunk éltünkön - sokkal több múlik rajtunk,

mint azt gyáva önigazulásul magunknak is hazudjuk...

Az aranyunkat becsüljük meg és gyarapítsuk,

ami sár, azt nem mondjuk aranynak, ne őrizzük

és ne szaporítsuk, de tegyük arannyá, ha lehet,

és az aranyunkat meg ne hagyjuk sárrá válni…

p.s.:

Egy-egy lényegre törő tipikus kulcs/példamondat,

ami segíti a kifejezést és megértést, az érzékenyítést,

az elképzelést, az elemzést és az újra egészbe rakást,

a megítélést-értékelést, az elsajátítást és tovább gondolást…