Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert, aranykor helyett földi poklok

Isten édes gyermekeiből állatorvosi lovak

Életminőség vizsgálódások magyar nyelven

Állatorvosi ló a pokolban ABC – XIII.

A lehető legrosszabb világok leírása/víziója

Mind egy: amit ember magának/másnak árthat

akár rossz, akár – sőt többnyire – jó szándékkal

AZ EMBER

Nincs nevetségesebb az embernél,
Oly kevélységben, olyan gőgben él!
A világot fitymálják ajkai,
S minth' az eget akarná szántani
Orrával, oly magasra tartja fel.
Kevély ember, miben kevélykedel?

Egy szempillantásnál mi rövidebb?
Ember barátom, a te életed.
Rohanva jő az idő s elrohan,
Egy kezében bölcsőd pólyája van,
S másikban koporsódra szemfödel.
Kevély ember, miben kevélykedel?

S mit végezhetsz egy pillantás alatt?
Hódítál népeket, országokat?
Hódítani csak gyávákat lehet,
S az uralkodás ilyenek felett
Dicsőség? ezt csak szégyenelned kell.
Kevély ember, miben kevélykedel?

S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet?
Veled hal meg s a föld alá viszed,
Vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig,
S ott őrzi azt egy pár kis századig,
S elébb-utóbb éhen-szomjan vesz el.
Kevély ember, miben kevélykedel?

Dicsőséged, neved maradjon! hol?
A nép is elvesz, melyhez tartozol.
Az ország, melyben most él nemzeted,
Tenger volt egykor, s újra az lehet,
S e föld is semmiségbe oszlik el.
Kevély ember, miben kevélykedel?

Petőfi Sándor

Koltó, 1847. szeptember

*

p 1

p Műfenyő a karácsonyfája: ami egész évben, még nyáron is állhat

p Kicselezi az évszakokat: nála nincs hervadás: örökzöld műfű/virág

p A sok naplopás, lógás, semmitevés utáni csömör/életuntság/„depi”

p Ha nem jön meg/elmegy közben a kedve, akkor nem készül ebéd

p Ha most épp nem „túlságosan” élvezi, akkor bármi munkát otthagy

p Vészhelyzet-sorozatként megélt sors: beolvad a háttérbe (mimikri)

p Nem érti, miért pont ő lett szklerózis multiplex beteg: mimikri létű

p Betegesen, megszokásból takarékos: íztelenre felhígított leves/lötty

p Se kutyája, se macskája: nincs gondja, baja, de pót-családtagja sem

p Ingyen kegyelem idea: kitéríti hitéből . ő mindent ki akar érdemelni

p Ha szívességet kap: nem marad adós, rögtön ellentételez, sőt túlfizet

p Nem fogad el soha senkitől semmi ajándékot: mert ez őt lekötelezné

p Becsületes: minden talált tárgyat mielőbb visszaad: még az életét is

p 2

p Mindig másra vár: majd csak lesz valaki, aki tiltakozzon helyette is

p A pofon nem háborítja fel, sőt megköszöni, ezek után bele is rúgnak

p Ha egyik ócska ingét kérik, akkor még az utolsó gatyáját is odaadja

p Jótékony/jótét lélek? Egy két lábon járó felhívás: tessék őt pumpolni

p Ha fáj az élet, iszik és elszáll a gond - nova, tablettás stb. bumeráng

p Fájdalomfóbia: életfogytig érzéstelenítve, csak hogy ne fájjon semmi

p Fő táplálékod: fekete leves/keserű pirula stb. – amit eszel, az leszel

p Torkosság okán ami az élelmi szere lenne, pont az betegíti, öli meg

p Csak a mennyiség/mértéktévesztő: így lesz gyógyszere végül méreg

p Drága placebót zabál: baj nem lehet, legalább nem árt, kiürül belőle

p Nem ifjúkori álmait éli, próbálja megvalósítani: csak álmodja életét

p Neki mindenki büdös, nincs egyetlen kivétel se: virtuális „nemi élet”

p Mindent készen kapni/lopni: ház-vagyon-rang/tudás-szépség-jellem

p 3

p Az eredetiség vizsgán naponta elbukó: hamis utánzat/másodpéldány

p Nincs saját igazmondó tükre, baráti-művészi „hazugságvizsgálója”

p A Disznó-fejű nagyúr várát építő hangyaszorgalmú, gürcölő Tróger

p Amit, ill. akit ő nem ismer: azt nem is érdemes, az felesleges-káros

p Ha ő „véletlenül” nem tud valamit, oda a szülői/tanári tekintélye!?

p Az önkímélő, aki végleg elveszti magát, mint az el nem vetett magot

p A név ómen – árulkodó, ha bál helyett bulinak nevezik az alkalmat

p Úgy véli, tényleg minden sikert magának köszönhet, s jön a kudarc…

p Az érdemelvű, ha épp szerencsétlenség éri, csak magát kárhoztatja

p Önfelépítő: ő itt mindenért megdolgozott - nincs kinek hálát adnia

p Szarul, de büszkén: az agglegény sivár, rideg magános karácsonya

p A kényelmes kirakatú, de belül igenis kényelmetlen agglegényélet

p Első nagy kudarca után örök nőgyűlölő: magányos/homokos lesz…

p 4

p A tanulmányit soha be nem fejező – középkorú - csehovi vén diák

p A mamahoteljében vacilláló, kapunyitási pánikos „óriáscsecsemő”

p 60 év kutya-macska barátság, békés-békétlen egymás mellett élés

p 50 évet húzott le oly utált munkahelyén, neki ez a kitartás diadala

p Nulla vagy minimális kockázattal tenne szert maximális haszonra?

p Az álmodozás kora a tinédzser/ifjúkorral lejárt: ő már csak álmos

p Kínálja magát e szerepre: ideális áldozat, sőt ezzel még henceg is

p Az önkéntes sötét bábú: ő sosem kezd, ő csak kivár, ő csak reagál

p Csak ő nem látja: mintha magatehetetlen lenne - dróton rángatva

p A „jó” édesanyának örök feltétlen engedelmességi fogadalmat tevő

p Minden elérhető ékszert felaggat magára - a kevesebb sokkal több

p Az ő csodaszép szavait már a pokolba kívánják: e szerrel etetne is

p Emberben nem bízik – munkát nem oszt meg, mindent maga csinál

p x

*

MENNY ÉS FÖLD

Isten hozzád, gyönyörű hazugság,
Eszményképek, ábrándok világa!
Már kezemben tartom ajtód kulcsát,
Még egy perc s örökre zárva lész.

Túl az éjnek fejér szivárványán,
A tejúton túl röpűltem egykor,
S ott az égi magasokban járván
Épitélek, szép tündérvilág.

Ott töltöttem ébren álmadozva
A csapongó ifjuság időit,
Álmaimnak nem volt vége-hossza,
S szebbnél-szebbek voltak álmaim.

De az álom bármi szép, csak álom,
S hogyha ma nem, holnap elmulandó;
Elment, elment pajkos ifjuságom,
Fölkeltett a komoly férfikor.

Isten hozzád, ábrándok világa!
Miért várjak, amíg összeomlasz
S romjaidnak eltemess alája?...
Jobb, leszállnom innen idején.

Le a mennyből, le tehát a földre!
Vígy le, vígy le, képzeményim szárnya,
Mielőtt lebuknám összetörve,
Mint lebukott egykor Phaëton.

Hogy jön e könny szemem pillájára?
Aggalom s bú, hagyjatok, hadd menjek,
Hisz a föld az emberek hazája,
Embereknek csak a föld való;

S ha nem is oly szép ez, mint szeretnők,
Nem is oly rút, mint az ifju véli...
Nincs itt angyal, ámde nincs is ördög,
S ha van itt tél, van kikelet is.

Petőfi Sándor,

Koltó, 1847. október

*

p 1

p Szerinte a csúcsokra csak egy út visz felfelé: egyedül az övé…

p Áldozatos anya, s a házimunkától megkímélve elrontott gyerek

p Ideálba szerelmes, gyarló élő személy itt nem rúghat labdába

p Itt van már az új Édenkert: egy (veszett) szelíd farkast simogat

p Szelídülés és szelídítés helyett a közeledő társakat elvadító lény

p Egy felfújt hólyag: egy belül üres lufi a kipukkanás előtt és után

p Párja egy megszánt egy szeretet-koldus: meghatja a könyörgése

p A Szerelembe szerelmes, de itt a Földön ehhez nincs méltó tárgy

p Ha netán szeret is valakit, annak végül is mi köze van hozzá…!?

p Mindig az aktuális vendégnek imponál: folyamatos lakátrendező

p Saját kiretusált fényképét tartja arca elé, a tükröket takarja/töri

p Pályát mindenek előtt annak társadalmi presztízse miatt választ

p Státuszszimbólumai miatt akár koplal is: pl. felesleges drága autó

p 2

p Cserebere fogadom a jót vissza nem adom: még a jó szót is sajnáló

p Ha koldus, ő királyfi lenne és fordítva: mindig a másikkal cserélne

p Kalapáccsal sem lehet lelket verni bele...ő úgy el van szontyolodva

p Régi szerelme volt az első és utolsó: a sírig (ki)tartó fantomfájdalom

p Úgy táncol kedvesével, ahogy az esküvőn illendőségből anyukájával

p Későn döbben rá: éveken/egy életen át fölös-káros áldozathozó volt

p Szörnyszülöttet tart(at) „életben” nevel fel, ezért nem is szül újat!?

p Éltének értelmet ad: ő gondoskodik vkiről – függő helyzetben tartja

p Holtáig belemegy a beteg-ápoló játszmába: mindkét életet redukáló

p Beleőszül biomassza anyja ápolásába – nem kérnek kegyelemdöfést

p A szorgos hangya, aki csak a munkának s örökké irigyli a tücsköt

p Ha egy macskának 7 élete van, akkor neki, a teremtés-koronának 77

p Egy hétig értetlenkedett: 27%-os az ÁFA - biztos jó közcélokra költik

p 3

p Rákdiagnózisából önbeteljesítő jóslat, halálfélelme új rákot is indít

p Nem kételkedik, tekintélyi alapon hisz: a végbéltükrözése létfontos

p Mindent lenyel, bármi lenyomható torkán, pláne egy kicsi sziruppal

p Ideális hírfogyasztó alattvaló: a pártállami tv csak nem hazudhat…!

p Önigazoló ideológiáját jobb ügyhöz méltón foggal-körömmel védő

p Lakva, szép lassan, de már túl késve ismeri meg a Másik igazi arcát

p Új szerelme csupa szépség jóság, régi felesége csupa csúfság/rossz

p Ha nem koncentrált, kicsit szórakozott: akkor még igazat is mond…

p A nyelvbotlásaiban, a freudi elszólásaiban olykor kínos igazat mond

p Már csak álmában beszélve szólja el magát - ott kell ébren fülelni…

p Naponta felháborítja: ő is egy gyarló s halandó, így minek erőlködni

p Szelektív: a pro érvre kihegyezett, a kontrára tompa, süket a füle

p Érzi, hazudnak neki, de restségből/félelemből mégsem jár a végére

p 4

p Szánalomból nem józanítja ki az érte epekedő-bolonduló élettársát

p Másnak nézik: ő tévedésben hagyja őket, amíg nagyot nem koppan

p Annyian-annyiszor kiáltják ki hősnek: még ő is elhiszi, adja a nevét

p Nincs szíve magából kiábrándítani senkit - hadd rajongjanak érte!?

p Kiszolgáltatva „mérvadóknak”: nincs független, stabil önértékelése

p Ha mások igazságtalanul leértékelik, ő akár hősködve ellensúlyozza

p Seggét veri földhöz, ha nem kapja meg a fenyegetésből ígért pofont

p Birka állampolgár – őt alig, éppen hogy csak etetik, mégis nyírják

p Ha életébe is kerül, akkor sem játssza el rövid időre sem a hülyét

p Füllentése ön-mentegetve rohamosan nő: óriási hazugság-kígyóvá

p Ő a legeslegjobb, majd hosszú szünet, majd meg a „futottak még”

p Nagyhangú kérkedő, hencegő, hetvenkedő, majd nagy felsülő/leégő

p Életrontó főbűneit még magának se vallja be, megszokva él velük

p x

*

TISZTELJÉTEK A KÖZKATONÁKAT!

Tiszt vagyok... ha lát a közlegénység,

Tisztelkedve megyen el mellettem;

Én pirúlok, gondolván magamban:

Nincs igazság, nincs igazság ebben.

Nekünk kéne köszönteni őket,

Mert minálunk sokkal többet érnek.

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

.

Velök állunk a csaták tüzében,

De mi tudjuk, hogy miért csatázunk,

Mert van, ami győzelemre buzdít,

Vagyon elvünk, van tán gazdaságunk,

S von előre csábitó varázsa

A dicsőség ragyogó szemének.

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

.

Ők az elvet hirből sem ismérik,

És a haza? kemény mostohájok,

Izzadásuk díjában nekik csak

Kenyeret vet s rongyokat dob rájok,

S zászlajához hogyha odaállnak,

Nyomorért csak új nyomort cserélnek.

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

.

S mit tudják ők, mi az a dicsőség?

S ha tudnák is, mi hasznuk van benne?

Nincsen lap a történet könyvében,

Ahol nevök följegyezve lenne.

Ki is győzné mind fölírni, akik

Tömegestül el-elvérezének?

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

.

Ha megtérnek csonkán a csatákból,

Koldusbotot ád a haza nékik,

S ha elesnek a felejtés árja

Foly sírjukon s neveiken végig.

És ők mégis nekimennek bátran

Az ellenség kardjának, tüzének!

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

Petőfi Sándor

(Debrecen, 1848. október-november.)

*

Állatorvosi ló a pokolban

Ami már volt, van, ismét lehet,

különösen, ha nem okultunk belőle,

ami van, és ami még könnyen lehetne,

és ami, reméljük csak egy elvi lehetőség

Élet és világromlás-rontás lehetőségek,

nem esetleges, de fontossági sorrendben -

(már ami nekem most a munkahipotézisem,

de az első négy helyezettben biztos vagyok…)

I. amit magamnak árthatok

II. amit előszeretteim nekem/én nekik

III. amit az álbarát, a rejtett-nyílt ellenség

IV. amit a Segítő foglalkozású tanár, orvos stb.

V. amit a születési adottságok és hiányok

VI. amit az egyéni baleset, balszerencse

VII. amit az írástudó, szellemi és a politikai elit

VIII. amit a termelő, a mester, a szolgáltató,

IX. amit a vállalkozó, munkaadó elit

X. amit a kormány/Hivatal, ügyintéző

XI. amit a gazdasági-politikai rendszer

XII. amit a globális (pénz)világhatalom

XIII. amit a vízözön/kozmikus katasztrófa

p.s.:

A baj felismerése a gyógyulás kezdete.

A negatív megközelítés pozitív eredője:

1.

ismerjük fel, ha ilyen világban élünk,

és tegyünk ellene, hogy ne így maradjon

II.

tudjunk róla, mi minden történt meg már,

és okuljunk belőle, hogy ez ne ismétlődjön meg

III.

figyeljünk a lappangó/nyílt tendenciákra,

hogy csírájában fojthassuk el a készülő bajokat

IV.

ami van, az másként/rosszabbul is lehetne –

örüljünk neki, becsüljük, hogy ma nem így van

V.

bölcs megnyugvással lássuk be, amin most, még,

vagy netán már soha többé nem tudunk változtatni

VI.

ismerjük fel a Rossz lehetséges pozitív szerepét,

hisz szándéka ellenére is a Jó ügyet mozdíthatja elő

VII.

igyekezzünk a bajt, a balszerencsét is

a javunkra fordítani, sárból is aranyat csinálni