TÁBORI KORNÉL
HUMOR A BŰNBEN
MEGTÖRTÉNT VICCEK - PESTI ANEKDOTÁK
SZOMAHÁZY ISTVÁN
BEVEZETŐJÉVEL
TARTALOM
BEVEZETŐ.
HUMOR A BŰNBEN.
A GUTA.
A TOLVAJPOÉTÁK.
A BOLONDOK SZERKESZTŐJE.
A KOTELIKAS.
A FEGYENC ÉS A GRÓFNÉ.
HA A FEGYENC UDVARIAS.
AMERIKÁBAN.
A SZOLGABÍRÓ ÚR.
A VICINÁLISON.
A RAVASZ BOLTOS.
AZ OLCSÓ KÖNYVEK.
A GRÓF ÚR MULAT.
JÓ KIS ÜZLET.
AZ ÚJ FOGLALKOZÁS.
A FŐHERCEG KÜLDÖNCE.
A FINOM CSEMETE.
MI A VALLÁS-EGYENLŐSÉG?
CSALÁS A - TÖRVÉNYSZÉKEN.
A MŰLÖKÉS.
A GAZEMBER.
AZ OKOS FÉRJ.
AZ OLCSÓ PEZSGŐ.
A SZEMBEKÖTŐSDI.
KI AZ ÁLDOZAT?
UJHÁZI - A VÁDLOTTAK PADJÁN.
AZ ŐRÜLT HERCEGPRIMÁS.
"A KISFALUDY-TÁRSASÁGBAN."
A NAGY JERGLIBEN.
EGY KIS KÜLÖNBSÉG.
A LEÁNYKERESKEDŐ.
DRÁGA BIZTOSÍTÁS.
SZÉP KIS VALLOMÁS.
A TÁRSADALOMTUDÓS.
SZÉP KIS VIGASZ!
AKASZTÓFA-HUMOR.
A FURFANGOS ALPERES.
AZ ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNY.
A KIVÁNCSI VÁDLOTT.
HOL A NADRÁG?
A KEGYELMES ÚR PÉNZZAVARBAN.
A TRAGIKOMIKUM.
A NŐI TOLVAJOK.
BEVEZETŐ.
Egy törvényszéki bíró (aki az irodalomnak is alapos ismerője) a minap különös kijelentést tett kávéházi törzsasztalunknál, ahol a feketekávéval együtt naponként egy-két eleven írót is elfogyasztunk, még pedig mindig azok közül, akik véletlenül nincsenek jelen a társaságban. Ezt mondta:
- Igazi humor ma már csak a tolvajokban és a betörőkben van. Ha az íróknak annyi ötletük lenne, mint a csalóknak és a szédelgőknek, mindjárt megszünnék a könyvpiac pangása...
Vajjon van-e valami igazság ebben a furcsa állításban? Van. Sőt természetes és logikus is, hogy így legyen. Igaz, hogy az író is az ötleteiből él, de mivel az ötleteit nem közvetetlenül próbálja ki, hosszú időbe kerül, amíg a maga gondolatainak értékét vagy silányságát megtudja.
A szedők jó emberek, akik a rossz ötleteket is béketűréssel kiszedik, a tördelő a humor nélkül szűkölködő croquist is rezignáltan elhelyezi az ujságban, a közönség akkor se küldi vissza a lapot, ha a humoros cikkekben minden van, csak humor nincs, sőt a szerkesztő egy darabig még a silány munkákért is gavallérosan kiutalja a honoráriumot. A különböző véleményeknek (melyek néha az erdélyi hegyek közt, néha a Száva partján alakulnak ki) csodálatos és hosszú időbe kerülő összetalálkozása szükséges ahhoz, hogy egy író ötletszegénysége végérvényesen kiderüljön.
A csalók és a szédelgők helyzete már távolról se olyan rózsás, mint az íróké. Az ötletesség náluk egzisztencia kérdése, még pedig nem a távol jövő egzisztenciájáé, hanem a máé és a holnapé. Az emberek, a tolvajok szempontjából véve a dolgokat, gyanakodók és rosszhiszemüek. Mindenki olvassa az ujságok rendőri híreit, s mindenki abban az illuzióban él, hogy az ő agyafurtságán megszűnik a gonosztevők furfangja. A csalónak tehát, aki nehéz pályáján babérokat akar szerezni magának, nemcsak hidegvérre és elszántságra, hanem genie-számba menő humorra és ötletességre is szüksége van. A banalitás, melyből az író még hanyatlása után is jó darabig eltengődhetik, őt egyszerűen lehetetlenné teszi, s így az új és frappáns ötlet épp oly elengedhetetlen kellék a mesterségében, akár a bizalmat gerjesztő külső, vagy az angol betörőszerszám. Humor nélkül csak croquis-író lehet az ember, de csaló és szédelgő egy napig se lehet.
Ez az oka, hogy az igazi humor barátai ma már kapva-kapnak azokon a könyveken, melyek a tolvajok ötletességét illusztrálják. A román Manolescu emlékiratait százezer példányban kapkodták szét az összes kultúrállamokban, s Voigt mester, a köpenicki cipőcsináló, hites vígjátékírókat ihletett meg a művelt és intelligens Németországban. És a közönségnek ez a derüs jóakarata tesz engem bizonyossá a felől is, hogy Tábori Kornélnak ez a legújabb kis könyve is egyike lesz a legkapósabb olvasmányoknak. A kitünő szerző, akinek Székely Vladimir rendőrfogalmazóval írt munkái valóságos oázisok a mételyként elterjedő detektiv-irodalomban, ezúttal, komoly tanulmányai után mintegy pihenésképpen, a tolvajok, csalók, szédelgők humoros ötleteit gyűjtötte össze, azzal a bevallott céllal, hogy néhány jókedvü órát szerezzen nekünk, s azzal a be nem vallott tendenciával, hogy abban az öröktől fogva tartó háborúban, mely a becsületes emberek és a kalandorok közt a világ teremtése óta folyik, hasznos útmutatásokkal lásson el bennünket. Karonfogva vezeti végig az olvasót a csirkefogók arzenálján, melyből már annyi ravasz és győzelmes fegyver került ki. Ez a kirándulás nemcsak mulatságos, hanem hasznos is, s így bizonyos, hogy a cicerone mindnyájunkat őszinte hálára kötelez.
Szomaházy István.
HUMOR A BŰNBEN.
Laikus ember talán nem is hiszi el, hogy abban a különös társadalomban, amelyet a tolvajok, betörők s más gonosztevők alkotnak, milyen kiváló, bizonyos tekintetben elismerésre méltó kvalitások észlelhetők.
Akárhány éleseszü és képzett ember van a bűnösök között. Hogy ötletes gonosztevő sok van, az régóta tudott dolog a kriminálisták sorában. S amit a tisztes társadalom tán legcsudálatosabbnak vél: van a bűn komornak tetsző világában mély humor és kacagtató vidámság is.
Különösen a rendőrtisztviselők tapasztalják, hogy a becstelenség lovagjai a büntető törvénykönyv paragrafusai között sokszor oly vidáman táncolnak, akár egy fodrászsegéd a Kisvigadó álarcosbálján.
A maga nemében klasszikus alak például az a vén betörő, aki elgyengülve, ügyességét elvesztve, az utóbbi években minden ősszel pontosan a főkapitányságra került "lopás kísérlete miatt" - de mindig csakis emiatt.
Tavaly a jólelkű Lévai kapitány, aki éppen inspekciós volt, szemrehányó hangon rászólt:
- Ejnye, ejnye Vörös Kánya, ilyen könnyen rajta kapnak?
- Magam is rajta voltam, hogy elfogjanak.
- Ugyan?
- No, mert jó élet a tolvaj-élet, de - csak nyáron. Ilyenkor, ha keményre válik az idő, nyugalom és csöndesség kell a Vörös Kányának. A börtönben jó meleg van s a mai korban a bánásmód, étel is jobb már, mint az én siheder-koromban volt...
- Mégis nagy kujon maga!
- De még azt is elárulhatom, - folytatta az öreg konfidensül - hogy vigyázok a munkánál. Jól ki van számítva, mi jár érte. Éppen a kikeletig maradok mindig a hűvösön, vagyis inkább a melegen.
