Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert, aranykor helyett földi poklok

Isten édes gyermekeiből állatorvosi lovak

Életminőség vizsgálódások magyar nyelven

Állatorvosi ló a pokolban ABC – VIII.

A lehető legrosszabb világok leírása/víziója

Mind egy: amit ember magának/másnak árthat

akár rossz, akár – sőt többnyire – jó szándékkal

Arany János

HÍD-AVATÁS

Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!”
És kártya perdül, kártya mén;
Bedobta... késő visszavenni:
Ez az utolsó tétemény:
„Egy fiatal élet-remény.”

A kártya nem „fest”, - a fiúnak
Vérgyöngy izzad ki homlokán.
Tét elveszett!... ő vándorútnak
- Most már remény nélkül, magán -
Indúl a késő éjtszakán.

Előtte a folyam, az új hid,
Még rajta zászlók lengenek:
Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré „Szűz-Szent-Margit” nevet.

Halad középig, hova záros
Kapcsát ereszték mesteri;
Éjfélt is a négy parti város
Tornyában sorra elveri; -
Lenn, csillagok száz-ezeri.

S amint az óra, csengve, bongva,
Ki véknyan üt, ki vastagon,
S ő néz a visszás csillagokba:
Kél egy-egy árnyék a habon:
Ősz, gyermek, ifju, hajadon.

Elébb csak a fej nő ki állig,
S körülforog kiváncsian;
Majd az egész termet kiválik
S ujjonganak mindannyian:
„Uj hid! avatni mind! vigan.”

„Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!”
Fehérben ifju és leány
Ölelkezik s a hídon van már:
„Egymásé a halál után!”
S buknak, - mint egykor igazán.

Taps várja. - „Most a millióson
Van a sor: bátran, öregem!” -
„Ha megszökött minden adósom:
Igy szökni tisztesebb nekem!”
S elsímul a víz tükre lenn.

Hivatlanul is jönnek aztán
A harmadik, a negyedik:
„Én a quaternót elszalasztám!”
„Én a becsűletet, - pedig
Viseltem négy évtizedig.”

S kört körre hány a barna hullám,
Amint letűnnek, itt vagy ott.
Jön egy fiú: „Én most tanúlám
Az elsőt: pénzem elfogyott:
Nem adtak: ugrom hát nagyot!”

Egy tisztes agg, fehér szakállal,
Lassan a hídra vánszorog:
„Hordozta ez, míg birta vállal,
A létet: mégis nyomorog!” -
Fogadd be, nyilt örvény-torok!

Unalmas arc, félig kifestve -
Egy úri nő lomhán kikel:
„Ah, kínos élet: reggel, estve
Öltözni és vetkezni kell!”
Ezt is hullámok nyelik el.

Nagy zajjal egy dúlt férfi váza
Csörtet fel és vigyorgva mond:
„Enyém a hadvezéri pálca,
Mely megveré Napoleont!”
A többi sugdos: „a bolond!...”

Szurtos fiú ennek nyakába
Hátul röhögve ott terem
S ketten repűlnek a Dunába:
„Lábszijjra várt a mesterem:
No, várjon, míg megkérlelem!”

„Én dús vagyok” kiált egy másik
S élvezni többé nem tudom! -”
„Én hű valék a kézfogásig
S elvette Alfréd a hugom’!”
Eltűnnek mind, a járt uton.

„Párbajban ezt én így fogadtam:
Menj hát elül, sötét golyó’! -”
„Én a szemérmet félrehagytam,
És íme, az lőn bosszuló:
Most vőlegényem a folyó. -”

Igy, s már nem egyenkint, - seregben,
Cikázva, némán ugranak,
Mint röpke hal a tengerekben;
Vagy mint csoportos madarak
Föl-fölreppenve, szállanak.

Órjás szemekben hull e zápor,
Lenn táncol órjás buborék;
Félkörben az öngyilkos tábor
Zúg fel s le, mint malomkerék;
A Duna győzi s adja még.

Néz a fiú... nem látja többé,
Elméje bódult, szeme vak;
De, amint sűrübbé, sürübbé
Nő a veszélyes forgatag:
Megérzi sodrát, hogy ragad.

S nincs ellenállás e viharnak, -
Széttörni e varázsgyürüt
Nincsen hatalma földi karnak. -
Mire az óra egyet üt:
Üres a híd, - csend mindenütt.

(1877. augusztus 22.)

Jegyzetek

¯ Híd-avatás: a kapcsos könyvben még a „Városi ballada” alcímet viselte.

¯ .nem „fest”: nem kap azonos színű lapokat, rossz lapjárása van.

¯ Ma: 1876. április 30-án.

¯ négy parti város: Pest, Buda, Óbuda, Újpest.

¯ quaternót: négyes lottótalálatot (olasz).

¯ elsőt: ti. az első, Pesten végzendő iskolai osztályt.

¯ Párbajban: az ún. amerikai párbajban a sötét golyót húzó vesztes öngyilkosságot vállal

*

p 1

p A vizet alattomban felkavaró, így a zavarosban könnyen halászó

p A befogadókat gyarmatosító zsidó József, ki csak fajtársaihoz jó

p Életmegvétel: pl. a hazaáruló kéjnő, Ráháb kimarad a népirtásból

p Ön-cenzúrázza magát: zsidóról könyvben/filmben jót vagy semmit

p Ocsmány bűneit takargatja az ún. Szent Bibliával, rabulisztikával

p Ha valami nincs benne az ő által használt Bibliában, el/megakad

p Lábtörésekor megszokta a biztonsági mankót, ragaszkodik hozzá

p Cinkosan, bűnszövetségben falaz ún. barátja házasságtöréséhez

p Köntörfalaz: görbe úton jár beszéde, csűr-csavar, hímez-hámoz

p Nyakán a hurok: nem marad nyugton - rángatózva megfullad...

p Szorult helyzetben röstell kérni, így csak magára támaszkodna

p Kihíváskedvelő: azt élvezi, hogy magát hozza nehéz helyzetbe

p Egy évig non stop csak a munka, majd csak év végén kis ima

p 2

p Ihlettel pótolná az alkotómunkát, vagy sugallat nélkül üzemelő

p Amiből már egy is sok, azért újra beáll a sorba (lásd pl.: a pofon)

p Nem sokallja, keveselli a „védőoltásokat”, hisz annyi baja lehet

p Akinek a jónál is még jobb helyzet kellene, és sosem lő „gólt”

p Sportot űz belőle, hogy be is bizonyítsa: ő a legeslegszegényebb

p Keep smiling: nappal műmosoly -, este, sőt éjszaka is: vicsorog

p Nem akar megöregedni: a csúcson, a hanyatlás előtt öngyilkos

p Hol szégyelli: ő homoszexuális, hol meg még dicsekszik is vele

p Ő az, akit érdemes cukkolni, zrikálni: rögtön ugrik, pattan is...

p A rövidtávú előnyökért szimuláns, aki nem tudja: a tűzzel játszik

p Túl jól és túl sokáig játssza a beteg szerepét - benne is ragad…

p Hipochonder, aki kihasználja TB kártyája adta ingyenességeket

p Szülés után anyasága évekre, sőt végleg elfojtja benne a nőt

p 3

p Családalapítást halogató: vége az Életnek, jön a gályarabság!?

p A terheit/kötelmeit ledobáló elviselhetetlenül könnyű létezése

p Megnősülve bezápul, begubózik a családba, ami ettől is robban

p Az álomkóros - az ébrenlétből menekülő, akinek nem ér a neve

p Ha valami dolga élvezetet is nyújt, akkor neki bűntudata van

p Ha rögtön nem élvezi a dolga-végzését, akkor abba is hagyja

p Ő vagy vérre menően „játszik”, vagy teljesen komolytalanul

p Állítólag párt keres, de még csak egy biztató pillantást sem ad

p Ő csak Jézus mennyasszonya, és úgy él, mintha apáca lenne

p Úgy él, mint Bűnbánó Magdolna – de még a megtérése előtt

p A messziről széphez nem közelít, hátha közelről kiábrándító...

p Ébren/alva a zöldszemű szörny, az átkozott féltékenység gyötri

p Nem magát csinosító, aktivizáló, helyette inkább féltékenykedő

p 4

p Csak addig akar nagyon tetszeni, amíg meg, ill. el nem veszik

p Szépítkezés címén agyonsminkeli, festi, púderezi stb. az arcát

p Rég túl van a csúcson – a lejtmenetben szánalmasan vergődő

p Testi dolgok: ördögtől való/szükséges rossz, lehúzó ballaszt stb.

p A gyávasága csak elővigyázatos óvatosság, vakmerőség kerülés

p A császár parancsa világos és egyértelmű, az istené homályos

p A „kultúra” szerinte felesleges-káros luxus, unatkozók passziója

p A politika neki csak úri huncutság - pórul jár, aki beleavatkozna

p Nem tudja kimutatni szeretetét, titka marad és így az el is sorvad

p A vallás neki csak a népi ópium, a szegénynek olcsó-hazug vigasz

p A vallás mese naiv felnőtteknek: ott is a pénz beszél, a kutya ugat

p Egy életprogramja van: a pogrom, bűnbak-lincselés, zabrálás stb.

p Ha nem biztos a nyílt és örök háládban, akkor biztosan nem segít

*

Arany János

AZ ÜNNEPRONTÓK

Zendűl, kondul szent harangszó,
Csengve, búgva messze hangzó:
"Imára! imára!"
Jámbor népe a kis helynek
Halkan lépve gyűlnek, mennek
Imára, imára.

Szép piros a pünkösd reggel,
Mintha tűzzel, Szentlélekkel
Menny-föld tele volna;
E napot fent s lent megűlik.
E nap oly ragyogva nyílik;
Mint hajnali rózsa.

De mi réjja riad? de mi ördögi zaj,
Rekegő szitok és otromba kacaj,
Hogy reszket az egyház tornya?...
Szembe' Isten hajlokával,
Nem törődve a szent mával,
Foly tegnapi dőre tivornya.

"Hol egy muzsikás? hegedű, vagy egyéb?
Ha különb nem akad, dudaszó is elég:
Ki fut érte? szaladj Zsuzsi lyányom."
"A Zsuzska maradjon! hagyj neki békét
Eszem ezt a pirosítós képét:
A kufercest majd vele járom."

Hát íme, kapóra, dudás közeleg.
Egy sanda, szikár, csúf szőrös öreg,
Tömlője degeszre fújva;
Füle táján két kis szarva gidának,
- Mintha neki volna szarva magának -
Sípján már billeg az újja.

"Ide, a Jebuzéus pofádat!

Mert megkeserűli a hátad."
"Uraim, de papolnak ott-benn..."
"Hát baj neked az; pogány hitünek?
Az enyém - ha töröm, ha nem - ez ünnep
Enyém, ha szidom; ez az Isten!"

Ravaszul mosolyog fél szája hegyén
S rákezdi dudáját halkal a vén,
Minden sark billeg a táncra;
Azután vidorabb lesz, majd sebesebb;
A tánc is utána pörébb, hevesebb,
Amint kopog és szaporázza.

De vége szakadni mikor fog, ugyan?...
"Hagyd el - riad egy rá - aki szele van!
Kihasítom kecske-dudádat."
Hanem a muzsikás mindég fujja,
Mindég szilajabban pörög ujja -
Az egész tivornya kifáradt.

Lankadva leűlne az is, meg ez is,
Hívnák haza őket ebédjekhez is:
Nem, nem lehet; ugrani kell csak.
Szidják a dudást, - verik, öklözik őt -
Verik bizony a nagy üres levegőt; -
Gyors híre szaladt e csudának.

Fut gazda, kié ama renyhe cseléd:
"Jössz...? vagy dobom - itt ez a villa - beléd..."
Vasvilla kezébe ragadt ám;
Fut lyány, fiu, és anya és feleség:
"Apám, fiam, apjokom! untig elég..."
S kezeit töri, szíve szakadtán.

Már józanon a fiu, az apa, férj
Mennének is - íme, közelget az éj -
Nyújtják kezöket nagy-epedve;
A táncosok arcán vérkönyü hull:
De a láb még egyre bokázza vadul,
Viszi a tánc ördögi kedve.

Éjfélt hogy üt a toronyóra közel,
Kénkő fojtó szaga terjedez el;
S mint szél ha forogva ragad port:
Úgy táncol el, egy bősz harci-zenére,
(Mondják, a pokol tüzes fenekére)
Az egész örjöngő csoport.

(1877 júl. 21)

*

p 1

p Érzelmi élete szinte nulla: tetszhalott/kóma: gépies reakciót ad

p Egy könyvet olvasott, azt se alaposan, csak egyszer, nem /végig

p Igazságos lenne, de ezt irgalmatlanul szigorúan, rosszul teszi

p Az epigon, aki pont a saját kárára plagizál, koppint, csen/lop…

p Nem méltányos: nem ismer indokolt kivételt, nem mérlegel stb.

p Élete egy folyamatos merő és legtöbbször meddő kísérletezgetés

p Neki minden hagyomány „haladó”, és így semmin nem változtat

p Könnyű manipulálni, hisz hiszi: előszerette csak a javát akarja

p Azt hiszi, hogy ő dönt, de „tudat alatt” csak a szülői program fut

p Nem érti, mi az a második természet/vak szokás, nem reflektál

p Udvarlása: ha szeretlek is, neked ugyan mi közöd van hozzá…!?

p Összegez: szeretett a fene soha, csak meg voltam véled szokva

p Jóbarátja nincs, ellensége igaza juszt se érinti, arra nem figyel

p 2

p Minden fát a leghamarabb ki akar vágni, nem tud/képes lazítani

p Nem tetszik az arca - plasztikai sebészhez jár, nem lelkészhez

p A szükséges és elégséges kevés helyett fölös-káros nagyot tesz

p Nemhogy más példáján/példabeszéden, da maga kárán sem okul

p Valaha nagy ígéret volt és az is maradt, míg csak meg nem halt

p Ha agyonütik se érti: le kéne válnia anyjáról, míg nem túl késő

p Egy hosszú élete fogytáig „szeretetet” zsaroló álbeteg balekja

p Azt érti jóságon: ő bárkinek bármiben enged, nem mond nemet

p A mély tengerfenékről felhozott gyöngyeit szórja a disznók elé

p Csak szimulálja a versenyt: ő amúgy monopolhelyzetből induló

p Ha gyereke plezúros lett, már mentőt hív, többet nem engedi ki

p Sokszor szorong és nyúl a kéznél levő oldószerhez, üveghez...

p Oly „udvarias” társalkodó, hogy órákig rabolható a drága ideje

p 3

p A szerepe rabja/eszköze: nem ő játssza, inkább ő játszik vele

p Unalmas, elrontott, átveszekedett ünnepeit hétköznap heveri ki

p Embernek született, de úgy él, mint disznó az ólban/pocsolyában

p Életét leredukálja növényi vegetációs szintre, legyökerezik lába

p Egydimenziós ember: mások termelnek, ő csak fogyaszt és ürít

p Széle-hossza egy: ormótlan, otromba, torz hús- s főleg hájtömeg

p Mintha mindene rendben lenne, de ez egy élet só-bors nélkül…

p Az az övé, amit megeszik – a kövérsége pálya/párválasztási gát

p Sok kis részigazsága van, de az egész hiányzik, sőt: az hazugság

p Nem kockáztat, nem ülteti, de őrizgeti a magokat: a rohadásukig

p A tuti győzelem a mindenek feletti, előtti cél: gyerekkel birkózik

p Neki minden kicsit is szokatlan helyzet vész - meghúzza magát

p Kiaszott, kiszáradt a teste-lelke: elpárolgott életnedve: humora

p 4

p Zengi ugyan a létfontos humor dicséretét, de maga nem műveli

p Ha erkölcsileg feddhetetlen, ez már elégséges, ő már boldog is?

p Ha nincs minden alkalommal új dicséret, nem marad szobatiszta

p Nem ön-gyógyítja inkontinenciáját, ő inkább végleg bezárkózik

p Lelki életújítás/szellemi feltámadás helyett a világvégre készülő

p Madár-les? Madár láttán egyből követ, csúzlit fog, fészket foszt…

p Még nem élte át: még nem volt egy talált/nevelt kutyus gazdija

p Sündisznó, tüskés védekező állásban él: bárhol érintik, megszúr

p Veszett kóbor eb: szelídnek látszik, de életveszélyes, ha harap

p Kunsztok: jutalomfalatért produkálja magát, mint idomított eb

p Autarkia: teljesen önellátó, maga főz, magát simogatja/elégíti ki

p Udvarlását gyorsan letudva mint ajzott eb tér-tör a „lényegre”

p Ön- és közveszélyes száguldozó: neki ez az ún. extrém sport…

p x

*

Arany János

A BAJUSZ

Volt egy falu - nem tudom, hol,
Abba’ lakott - mondjam-é, ki?
Se bajusza,
Se szakálla,
Egy szőrszála
Sem volt néki;
Annálfogva helységében
Nem is hítták egyéb néven:
Kopasz-szájú Szűcs György bátya;
E volt az ő titulája.
No mert (közbe legyen mondva)
Azt az egyet meg kell adni,
Hogy a Szűcs György falujában
Könnyű volt eligazodni:
Mivel ottan minden ember
Névhez jutott olcsó szerrel
Azon felűl, mit az apja
Adott neki, meg a papja.
Nem tudom, ha más vidéken
Megvan-é e szép szokás,
Nem tudom; de nagy kár lenne,
Ha divatból úgy kimenne,
Mint például - hogy többet ne
Mondjak... a káromkodás!

Egyébiránt Szűcs György gazda
Semmit is el nem mulaszta,
Hogy bajuszát megnövelje,
Meglévén... a puszta helye. -
Kente, fente ő azt írral,
Kígyóhájjal, medvezsírral,
Ebkaporral, kutyatéjjel;
Meg is nőtt az minden éjjel
- Tudniillik: álmában;
S ha fölébredt, mennyi kéjjel
Tapogatta... hiában!

Ami pedig Szűcs György gazdát
Máskülönben illeti:
Nem bolond ember volt ám ő:
Ládájába’ pénz, egy bögre,
Azonkívül juha, ökre
És - szamara volt neki.
Sőt az is szent, hogy már régen
Ott ülne a bírószéken,
Hasa, hája, kéknadrága...
Minden kész e méltóságra:
De mit ér, ha nincs bajusz!
Ily anyám-asszonyos képpel
Sosem választá a nép el;
Szavazott rá tíz, vagy húsz.

Oh ti, kiket a természet
Bajusz-áldással tetézett,
Ti nem is gondolhatjátok,
A csupasz száj mily nagy átok!
Ti, midőn a szúrós serte
Sima állotok kiverte,
Minden szentet sorra szedtek
S a beretvától sziszegtek!
Ti, ha egyszer, hébe-korba’
Beleér levesbe, borba
Szegény ártatlan bajusz; vagy
Télen át rá jégcsap, zúz fagy:
Már az olyan nagy sor nektek!
Már ollót mit emlegettek,
Nem tudván, e szőr mily drága,
Becsesebb a drága gyöngynél:
E hiányzott csak Szűcs Györgynél,
S lám! hiányzott boldogsága.
Mily irígyen nézte másnak,
A legutolsó kapásnak,
Hogy mohos a szája-széle:
Bezzeg, cserélt volna véle!
De mi haszna! mindhiába!
Nincs orvosság patikába,
Széles mezőn, drága kertben,
Vagy más helyen,
Ami neki szőrt neveljen!
S már a bajszot úgy gyülölte,
Hogy legott a méreg ölte,
Látva, hogy nő más embernek,
Vagy korommal fest a gyermek;
Sőt csupán ezér’ a macskát
Sem tűrhette udvarában, -
S bajuszt kapván áldott nője,
Elkergette, vén korában.

Történt, hogy oláhcigányok,
(Tudvalevő nagy zsiványok)
Kóborlának a vidéken,
S megszálltak a faluvégen.
Nosza mindjár’ sátort ütnek,
Tüzet rakva, főznek, sütnek
Abból, amit valahonnan
Más faluból idehoztak,
Minthogy onnan
Éhen-szomjan
Búcsu nélkül eltávoztak.
Meghíják a rokonságot,
A helybeli cigányságot
És ezeket tőrül hegyre
Kivallatják mindenképen:
Mi van? hogy’ van a helységben?
S a hallottat szedik begyre.
Épen mint a jó vezér,
Ha az ellenséghez ér,
Minden bokrot és fatörzsöt,
Minden zegzugat kikémel;
Lassan mozdul seregével,
Küld vigyázót, előörsöt,
Puhatolja, merre gyengébb,
Hol erősebb az ellenség;
Nem siet, de csupa szemfül,
S mikor aztán ütközetre
Megy a dolog: gyors a tettre,
Veri a vasat, míg meg nem hűl.
Nemkülönben a bölcs vajda
Haditervet kohol mindjárt:
Nincsen egy ház, nincs egy pajta,
Hogy ne tudná csinja-binját:
Hol lakik dús özvegy asszony,
Kit jó móddal megkoppasszon?
Melyik háznál van eladó
Sári, Panni, Zsuzsi, Kató,
Ki legény után bolondul?
Mert az a jövendölést
Megfizeti ám bolondul!
Kinek esett holmi kára
S van szüksége prófétára,
Hogy nyomába ne jöhessen,
Sőt, ami több, ráfizessen?
Ki szeretne gazdagodni,
Könnyü módon pénzhez jutni:
Ásni onnan, hova nem tett,
Vagy, ha tett is,
A letett kincs
Időközben elszelentett?
Mindez a vén vajda gondja,
Ki nem adná egy vak lóért,
Hogy a magyar kész bolondja.

Nem kerülte ki figyelmét
Szűcs György uram nyavalyája,
Gondolván, hogy ő kigyelmét
Egy kissé megberetválja.
Nem kell ahhoz néki szappan,
Anekül is mester abban:
Szőrmentibe, vagy visszára
Beretválni nincsen párja.
Kivált most, hogy az idő
S alkalom oly kedvező;
Ripeg-ropog
A sarló-fog,
Munkától ég a mező;
Nincsen otthon,
Csak az asszony,
Hogy megfőzzön,
Vagy dagasszon;
Vagy ha néhol egy beteg
Szalmaágyon fentereg;
Vagy a seprű, házőrzőnek
Felállítva küszöbre;
De ha Isten meg nem őrzi,
Ott lehet az örökre.

Egyedül van Szűcs György gazda,
Egy lélek sincs udvarában:
Hát im! a furfangos vajda
Beköszön a pitvarában.
„Ejnye gazduram, a kőbe!
Mi dolog az, hogy kigyelmed
Bajuszát levágja tőbe?
Magyar ember-é kigyelmed?”
Milyen szemmel nézett rája
Szűcs György gazda, képzelhetni:
A vasvillát sem lehetne
Mérgesebben odavetni;
De a cigány győzte szóval,
Hízelgővel, úsztatóval:
Míg György el nem panaszolta,
Hogy’ áll a dolog mivolta.

„Szent Pilátus! minő szégyen!
Hát miér’ nem mondta régen?
Sohasem volt? nem is termett?
Hát miért nem mondta kelmed?
Nagy bajusza volna régen:
Hisz ez az én mesterségem!”

Megörűle György a szónak,
Hogy bajusza lesz maholnap,
S mintha nőne a szép sörte,
Már a helyét is pödörte.
Sonka, sódar,
Füstös oldal,
Liszt, szalonna,
Főzelék,
Van elég;
Ráadásul jó ozsonna,
S valamit a vajda kére,
Megalkudva, megigérve.
Nosza, tüzet rak legottan,
Lobog a láng, bőg a katlan,
Száll a szikra, fojt a füst,
Fő a fürdő, forr az üst,
Benne mindenféle gyimgyom,
Holmi gizgaz, holmi ringy-rongy
Ami úton, útfelen
Elhányódik, vagy terem.
E bűbájos fürdőlében
Nő meg a György bajsza szépen;
S ha hibáznék egy kicsi:
A babona ráviszi.

Kész immár a bornyomó kád:
Szűcs György jó remény fejébe,
Nyakig ül a szennyes lébe,
Istennek ajánlva dolgát.
A cigány sereg azonban
Beszivárog alattomban;
Jön elébb egy, aztán kettő,
Mintha csak úgy történetből:
Szerencsére a vajdának
Épen jó, hogy bebotlának!
Egy tüzet rak, más vizet mer,
Másik fát hoz... kell az ember;
Úgy szaladnak! úgy segítnek!
Dolgot ád a vajda mindnek.

Hogy pedig a hasznos pára
Szűcs uram fejét megjárja:
Elővesznek egy nagy ponyvát
És a fürdőkádra vonják;
S a kád mellett körbe-körbe
Tánc kezdődik, fürge, pörge;
Kalapácstól dong a donga,
„Tiktak, tiktak” foly a munka,
S egy büvös dal
Ümmög halkal:
„Bajusza lesz Szűcs Györgynek,
Igen biz a, szegénynek.”.
S míg a ponyvát sietősen
Jó erősen
Apró szeggel odaszegzi,
A cigányhad ujra kezdi:
„Bajusza van Szűcs Györgynek,
Ne irígyeld szegénynek!”

Ezalatt a pénzes bögre
Búcsujárni ment örökre,
Követé a füstös oldal,
A szalonna, meg a sódar,
Az ágynémü, fehérnémü,
A vasféle, meg a rézmű.
Szóval, ami könnyen mozdult,
Lába kelvén, mind elpusztult,
Mert a gazda - „tiktak, tiktak” -
Nem hallá, hogy zárat nyitnak.

Meddig űle György a kádban
Lepedővel leszögezve,
Nincs megirva krónikámban.
Csak annyi van följegyezve,
Hogy mihelyt abból kilépe,
Tükröt vévén a kezébe,
Hogy bajuszát felsodorja:
Nem tehette, mert nincsen mit!
Mert bajusza nem nőtt semmit,
De igen a füle s orra!

(1854.)

Jegyzetek

¯ titulája: titulusa, megszólítása.

¯ megberetválja: megkopasztja.

*

Állatorvosi ló a pokolban

Ami már volt, van, ismét lehet,

különösen, ha nem okultunk belőle,

ami van, és ami még könnyen lehetne,

és ami, reméljük csak egy elvi lehetőség

Élet és világromlás-rontás lehetőségek,

nem esetleges, de fontossági sorrendben -

(már ami nekem most a munkahipotézisem,

de az első négy helyezettben biztos vagyok…)

I. amit magamnak árthatok

II. amit előszeretteim nekem/én nekik

III. amit az álbarát, a rejtett-nyílt ellenség

IV. amit a Segítő foglalkozású tanár, orvos stb.

V. amit a születési adottságok és hiányok

VI. amit az egyéni baleset, balszerencse

VII. amit az írástudó, szellemi és a politikai elit

VIII. amit a termelő, a mester, a szolgáltató,

IX. amit a vállalkozó, munkaadó elit

X. amit a kormány/Hivatal, ügyintéző

XI. amit a gazdasági-politikai rendszer

XII. amit a globális (pénz)világhatalom

XIII. amit a vízözön/kozmikus katasztrófa

p.s.:

A baj felismerése a gyógyulás kezdete.

A negatív megközelítés pozitív eredője:

1.

ismerjük fel, ha ilyen világban élünk,

és tegyünk ellene, hogy ne így maradjon

II.

tudjunk róla, mi minden történt meg már,

és okuljunk belőle, hogy ez ne ismétlődjön meg

III.

figyeljünk a lappangó/nyílt tendenciákra,

hogy csírájában fojthassuk el a készülő bajokat

IV.

ami van, az másként/rosszabbul is lehetne –

örüljünk neki, becsüljük, hogy ma nem így van

V.

bölcs megnyugvással lássuk be, amin most, még,

vagy netán már soha többé nem tudunk változtatni

VI.

ismerjük fel a Rossz lehetséges pozitív szerepét,

hisz szándéka ellenére is a Jó ügyet mozdíthatja elő

VII.

igyekezzünk a bajt, a balszerencsét is

a javunkra fordítani, sárból is aranyat csinálni