|
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Emberélet-minőségvizsgáló mondat
EUGÉNIUSZ: ANTIPARAINESIS – X.
Életképek - az (ön)életrontás igaz tükre
Íme az az ember, amilyen ne maradj/légy
GYULAI PÁL
OTTHON.
Járok alá s fel az utcán,
Itt-ott alig ismernek rám,
Csak úgy bámul, ki megismer...
Hogy' megváltozik az ember!
Áll az ajtó, áll az ablak,
De benn idegenek laknak,
Avagy ház és udvar puszta,
Tudja Isten, hol a gazda!
Nem jó helyen járok talán?
Milyen nagy lett ez a kis lyány;
Irul-pirul s nem ölel meg,
Nem is csoda, már nem gyermek.
A hegedű a korcsmából
Ki-kiszól, de az is gyászol,
Ezelőtt még, - hejh azóta
Szomorúbb a magyar nóta!
Én Istenem, mit vétettem,
Hogy itthon idegen lettem?
Tovább megyek, meg-megállok,
Mindent másképen találok.
Csak a harang beszél hozzám.
Szomorúan, régi hangján,
Megújul, fáj minden emlék,
Mintha temetésre mennék.
1851
*
I. Egy rozzant gebébe a táltosparipát istennek se belelátó
II. Süllyedő hajóról gyereke előtt magát/kincsesládát mentő
III. A sok semmittevésben kifáradó ki: édes utána a pihenése?
IV. A mérvadóéra nem adó, sok laikus véleménye után futkosó
V. Sok/felesleges ugatásával öneláruló: ez a kutya nem harap
VI. Rövid karját és kardját egy árva kis lépéssel sem megtoldó
VII. A rossz alapokra épített házát toldozó, foltozó és díszítgető
VIII. Rossz híreket epekedve váró, gyárt rémhírt kéjjel terjesztő
IX. Romokban csak pusztulást, nem jobb házépítés esélyét látó
X. Örökké elégedetlen, mert nem önmagához méri a rekordjait
XI. Munkahelyi lojalitást a mundér feltétlen védelmével keverő
XII. Pünkösdi királyságát életfogytig tartónak, örökletesnek vevő
XIII. A rajta esett legkisebb sérelemért is a bosszú alkalmát váró
*
I. Mindig csak akkor „jó”, ha ez neki nem kerül semmibe
II. Másokat biztonságos bunkeréből a biztos halálba küldő
III. Hajót nyílt vízen átépítő minden érték-megkérdőjelező
IV. Nyelvi korlátjai miatt bánatát stb. elmondani nem tudó
V. A nap kötelességét bűnösen mulasztó léha életművész
VI. A főnökének nem csak idejét/erejét, de lelkét is eladó
VII. A nem szabadidős önmagával azonosságot nem vállaló
VIII. Nagy Mesterét mindenhova, örök kárhozatba is követő
IX. A munkásait megalázó-kizsákmányoló templom-építő
X. Levert magas léc után erőfeszítés nélkül átléphető fok
XI. Lélekvesztő-életrontó hidegháborúban van az elemében
XII. A húsevőt gyilkosozó – ő a gyerekeinek az íz(lés)diktátora
XIII. Kisebbik rosszat soha nem választó: mindent vagy semmit
*
I. A legősibb mesterséget űző: csak testét időre bérbe adó
II. Mosdóvízzel a gyereket, a rossz pap miatt istent is kiöntő
III. Az életveszélyes élet-házát toldozó-foltozó, nem romboló
IV. A mocskos pohárba tiszta vizet öntő, és sehogy nem értő
V. Mindennapok kisszerű bliccelős csatáiban őrlődő, elkopó
VI. A minőséget mennyiséggel pótolná (testi és lelki eledel)
VII. Megrendeléstől függően rugalmas: hol pandúr, hol betyár
VIII. A megalkuvását ésszerű kompromisszum álcájába rejtő
IX. A másikra – „a békesség kedvéért” - hülyeségét ráhagyó
X. Aljas szélhámos: más emberek legsötétebb oldalára építő
XI. Más szemében szálkát is, magáéban még gerendát se látó
XII. A „felnőtt” éveit a mamahotel létbiztonságában átvészelő
XIII. Makacs dolgokon: a ténykérdéseken hosszasan vitatkozó
*
I. A ravaszul, de balgán meggazdagodó, ill. a tékozló utóda
II. Az ordas eszmék akaratlanul bőven termő bamba diófája
III. A viccet legjobban értő-magyarázó, de legkevésbé élvező
IV. A megfutamodás közben, ezért hátulról lelőtt „hősi halott”
V. A hátulról, az éj leple alatt vagy övön alul szeret ütő, vágó
VI. Nem börtönben, kupiban, utcán térítő: a vödörben halászó
VII. A módszeres zavartkeltő, majd a zavarosban halászgató
VIII. Kockázat nélkül szeretne bezsebelni legnagyobb hasznot
IX. A kultúra/könyv szó hallatán rögtön a pisztolyához nyúló
X. Krízisben előző állapotnál jobb minőségű kiutat nem látó
XI. A gyermekét obszcén, trágár stb. pornóval „felvilágosító”
XII. Könyvből lesve, puskázva udvarol, bókol és csókol, nemz
XIII. Könnyebb ellenállás irányú: talentumát aprópénzre váltó
*
AZ IGAZSÁG ÉS HAMISSÁG
Allegória
Elindul az Igazság,
Vele megy a Hamisság,
Édes testvér mindkettő,
Miért, tudj' a teremtő.
Anyjok varrt két tarisznyát,
Sütött nekik pogácsát,
Mindeniknek huszat szánt,
S betarisznyált egyaránt.
Ehetnék a Hamisság:
"Hallod-e te Igazság,
A tiedből ennénk tán,
Az enyémből azután?"
"Jó lesz, jó lesz, együnk hát!"
Megkezdik a pogácsát,
S míg benne tart, egy hétig,
Morzsolgatják mindétig.
Ehetnék az Igazság:
"Hallod-e te Hamisság,
Amint mondád, rendre jár,
A tiedből együnk már?"
Egész nap hijába kér,
Nem ad neki a testvér;
"Mégis adok jó áron,
Ha a füled' levágom."
Le is vágja a fülét,
Másnap ismét a kezét,
Azután meg a lábát,
S úgy ád egy-egy pogácsát.
Végre szemét szúrja ki,
Vakon, bénán vezeti:
Az Igazság ráállott -
Igy járják a világot.
1861
*
P. s.
Az ember „objektív” életminősége,
és ennek „szubjektív” megélése, boldogsága
nagyságrenddel jobban függ tőle, mint ahogy ezt
hamis istenképében, gyáva önigazolásul hinni szeretné
A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,
és a palotában is boldogtalanok. De egy verembe esve
is berendezkedhetek oda és otthonná kiálthatom azt ki.
Mások, zsarnokok akár meg is nyúzhatnak/ölhetnek,
de a lelkemben istenigazából kárt még ők sem tehetnek.
Legfőképp önmagamtól, majd „jóbarátaimtól/akaróimtól”
védjen Isten, aki-aki jószándékkal kövezik utam a pokolba.
Hiszen én sem akarhatok magamnak rosszat, ahogy nem
a drága jó kényeztető anya, vagy a jó protokoll orvos sem…
Az ellenségeimmel meg majd elbánok magam is…
A baj felismerése a gyógyulás kezdete.
A mese rólad szól, ismerj magadra és változtass élteden.
A sarat ne tartsd aranynak, de azért próbáld azzá alakítani!
Aranyból ne csinálj sarat, aranyad becsüld, és gyarapítsad!
Igaz istenkép, jó szellem és lélekbátorság legyen varázserőd -
ne vergődj állatorvosi lóként, ha istengyermekként virulhatsz.
Istenadta szabadságod felelősségét ne hárítsd gyáván másra…
|
