Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Hivatások, árulások és pokoljárások

A társadalmi elit, a kiválasztottak – IV.

A fejétől-szívétől ficánkol/bűzlik a hal

Legszebb hivatás/leghitványabb mesterség

Komjáthy Jenő

IDEGENBEN

Miféle ország ez? Milyen sötét!

Nem tudom, ide hogy s mikor jövék,

Csak azt, hogy ide köt sok rémes emlék,

Hol a gonoszság és az esztelenség

Aratja váltig gyászos győzedelmét

Csatameződön, átkos förtelem-lét!

Nem tudom, ide hogy s mikor jövék,

Csak azt tudom, hogy zordon és sötét,

Csak azt, hogy benne fázom s éhezem,

Csupán az üdvnek híját érezem,

Melynek szivemben itt csak vágya van,

Betölthetetlen és határtalan.

És kik lakói vajjon? Tudja ég!

Valamint emberforma ivadék;

Gonosz, alantas, rút, ravaszdi nép,

Szemében borzalom az ősi szép.

Lángelme díja biztos vértanúság,

A nagyszivűt, dicsőt keresztre húzzák;

De egymás közt régen megalkuvának:

Kimenti bűnük kölcsönös bocsánat.

S mi tartja őket össze? Szolgaság!...

Mily törpe, vak, hideg, sötét világ!

Sokáig itt én nem maradhatok,

El innen, el! Megyek! Bocsássatok!

Bocsássatok, hiszen nem ez honom, nem!

Hol e rabszolgafaj, hol e konok nem

Dőzsölve teng és csillog a piszokban,

Míg pisla élete gyáván kilobban;

Bolygó lidérc, temetőgáz szülötte,

Bús létre rothadásnak tüze lökte;

Nem élhet napvilágon, dús ozonban,

Csak sírokon, erjedve, testromokban.

Koldus-világ! Kifosztott, megalázott,

Hol bűn szeretni s élni már gyalázat!

S ha születik - volt már eset - nemes, kiváló,

Átok kiséri, üldözik s elhal magától.

Nem, nem hazám e vad, kietlen ország!

Szeretni nem fogom világok torzát,

Szolgák sötét biralmát, e pokolt,

Mely föllengő szivemre rátiport;

A bölcs s a költő itten számüzött;

És minden csökevény; - barátság, szerelem,

Ha olykor - áloé virágja - megterem:

Csak szolgafrígy, mit össze lánc füzött,

Nem az, mit fönnen érez a szabad...

Ó, bár emelhetném már szárnyamat!

De szép hazámba még nem szállhatok,

Boldog csak akkor, hogyha meghalok.

Szabadság és szerelem őshazája,

Szemem már újra fényedet kivánja!

Honvágytól égek és beteg vagyok:

El innen, el! Megyek! Bocsássatok!

p 1

p A kísértésnek ellenálló: nem vált siker aprópénzre dicsőséget

p A kis- és nagyfőnökök igazát hiperlojálisan már előre borítékoló

p A király bolondjaként feszeget határokat – az ostor rajta csattan

p Kibontakozó tehetsége főként másnak áldás, neki meg csak átok?

p

p 2

p A keze tiszta: csak spiritus rector vagy a szellemi népirtásban

p A keserű pirulát geil sziruppal önti le, hogy „önként” lenyeljétek

p Felerősíti a keresztszülők felelősségérzetét a gyerek sorsa iránti

p A kereszténység márkaneve alatt bóvlit, vagy mérget kínálgatok

p

p 3

p A kapitalizmus szelleméhez igazítom az ún. protestáns etikát is

p Amit nem tudok legyőzni, annak élére állok – lásd: Pál „apostol”?

p A jót elfelejtik, a rossz házasságközvetítőt sokáig-sokat átkozzák…

p A jog szerint fel kell mentenie a gyermek elvetemült kéjgyilkosát

p

p 4

p A jobb-rosszabb végletek közt jelzi az arany közép rögös útját

p A jó lábát amputálja ugyan, de rögtön keres vevőt a papucsára

p A humort diszkvalifikálom - a komolyt a komorral azonosítom

p A humorista nem kap díjat, vagy ha kap, rosszabb: szégyenbélyeg

p

p 5

p A humoreszktől a himnuszig minden műfajban alkot: újat teremt

p A hullagyalázás-sírrablás? - földi maradványokat kiásni s kutatni

p A hozzáadott szellemi érték: a fizikai termék árát megszázszorozó

p A hosszú próbaidő alatt szűri ki, kinek lenne a szerzetrend börtön

p

p 6

p A Hivataltól várja, hogy neki rangot adjon a szellemi életben

p A helyzet/téma függvénye: nem irtózik az emelkedettségtől, sőt…

p A helyet foglaló és dögvészt terjesztő szellemi hullát eltakarító

p A hazai pályán marad, pedig jobbak az „idegenlégiós” feltételek

p

p 7

p Saját példa mutatásával tanúsítani: Itt kell élni, hatni, és halni

p A hazai kisipar/kereskedelem gyámolítására védegyleteket alapít

p A határidő a múzsája, a honorárium a doppingszere (múzsacsók)

p A hatalomról csak gúnyrajzot, az ellenzékről csak szentképet fest

p

p 8

p A Hatalommal személyre szóló különalkut, különbékét kötök

p A hatalmában levőkön – gyereken, diákon, rabon – kísérletezgető

p A haldokló valódi szándéka szerint jegyezi meg, írja le végakaratát

p A hálás szerepet előre lestoppoló - a hálátlanokért versenyeztető

p

p 9

p A háborús hisztériában a pacifistát hazaárulónak bélyegzik

p A háborús héják, a háborús uszítók szócsöve és bértollnoka

p A háborúnál is jobban ügyel a diplomáciai protokoll előírásaira

p A gyermekszülés bábáskodására esküdt, magzatelhajtást végez

p

p 10

p A gyermekpalánta vadhajtásait nyesegeti, a kertet kigyomlálja

p A „bűnösen született” gyerekre rak ártatlanság-bizonyítási terhet

p A gyarmati leigázáshoz ideológiát gyárt: az „indián” nem ember

p A gyanúsítottat elítéltnek prejudikáló és köpködő bűnügyi újságíró

p

p 11

p A grammatika nagyobb úr a császárnál!? – Néró, a véres költő

p A gondatlan, pénzéhes stb. orvos-kollegát jó útra térítjük/kivetjük

p A gitárommal szeget verek, a diákokkal adathegyeket magoltatok

p A gerontokratikus Akadémiáról külföldre űzi el a tudóspalántákat

p

p 12

p A „hazaffyságba”, a gazemberek utolsó mentsvárába húzódó

p A gazdagok és hatalmasok zseniális sztárügyvédjeként villogó

p A gaz(dag) embereket kiszolgálva kiszolgáltatja a szegényeket

p A gátlástalan grafománoktól megriadó meddő perfekcionista lesz

p

p 13

p A független értékbecslő se vevőnek, se eladónak nem tehet eleget

p A funkcionális analfabéta emberek élettörténeteit gyűjtő és mentő

p A fuldoklónak nem prédikál, csak ha már kimentette a „hősködőt”

p A főorvos diagnózisa neki, a kis alorvosnak megfellebbezhetetlen

Wass Albert:

Hontalanság hitvallása

Hontalan vagyok,

mert vallom, hogy a gondolat szabad,

mert hazám ott van a Kárpátok alatt

és népem a magyar.

Hontalan vagyok

mert hirdetem, hogy testvér minden ember

s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer

mindenki, aki jót akar.

Hontalan vagyok

mert hiszek a jóban, igazban, szépben.

Minden vallásban és minden népben

és Istenben, kié a diadal.

Hontalan vagyok

de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet

és maradok ez úton, míg csak élek

töretlen hittel ember és magyar.

*

Társadalmi elit

Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,

akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/áthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.

A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,

akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak,

papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,

akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a jutalom/büntetés….

És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,

de épp a rosszat csinálják jól: a summa cum laude végző,

magát továbbképző, de a mai protokollt követő-betartó,

betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos.

És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p.s.:

Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,

ahogy pl. a családfő, a szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító stb.

A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,

sőt még ennél is rosszabb: a majomszerető, kényeztető stb. stb.