Életminőség-vizsgálódásaim - XXI.

Bölcsből balga, boldogból boldogtalan?

Isten édes gyermekéből egy állatorvosi ló?

Édenkerti jó élővilágból Pokol/halálbolygó?

Életrontások anyanyelven, magyarán:

Test és lélek, szellem és – társas - élet:

Istenkép és bölcsesség, poézis és tudás  VI.

Milyen is a rossz orvos I.

Egy töprengő „laikus” szabad ötletei

a gyógyítani hivatottak áldatlan munkájáról

már az új germán medicina/biologika fényében is…

*

Beteg-klapancia

Látom a ködöket,
téli reggeleket,
hétfőket, keddeket,
napokat, heteket...
Nem irok verseket,
beteg vagyok, beteg.

Beteg vagyok, beteg,
nem irok verseket,
nem zengek éneket...
Csak egypár szót nyögök
vagy inkább köhögök:
beteg vagyok, beteg.

Régi időm elmult,
régi kedvem fordult.
Ki volt hivem elbujt,
hirem, nevem elhullt,
erőm veszni indult,
pénzem sohasem volt...

Mondd, van-e jussod már
hogy igy nyögj és kántálj
mint unott koldus-száj?
Ki hallgat terád már?
Naphosszat motyogd bár
hogy itt fáj, hogy ott fáj...

Künn a fagy közelit.
Öröm, gond közelít.
Karácsony közelit.
A hegyek hátait,
fenyőfák sátrait
ünnepre meszelik.

Babits Mihály

1932. december 10.

*

1. Nem vállal felelősséget a végeredményért
2. Műveletlen szakbarbár – ún. specialista
3. Visszaél a „beteg” kiszolgáltatottságával
4. Munkaidőn túl már nem gyógyít

5. A panaszost lerázza: neki is pont így fáj…
6. Életfogytiglan tart betegségben embereket
7. Nem érdekli, hogy mindenki egyedi, egyetlen
8. Egy kiégett segítő: szenvtelen külső szereplő

9. Nem nyitott az újra, tekeri a régi verklit
10. A legfontosabb neki,hogy magát lefedezze
11. Rezzenéstelen arccal olvassa rád a halálos ítéletet
12. Azzal igazolja magát, hogy más orvos is ezt tenné

13. Fogalma sincs a lelki élet működési zavarairól
14. Nem a betegség okát kutatja, tüneteket tüntet el
15. A „betege” diktálja neki a recepteket
16. Mindenkit szimulánsnak néz

17. Mindenre hashajtót ír fel - Svejk
18. A sebész szakmát a mai csúcsnak beállító
19. Az emberi testbe ha kell, ha nem belevagdosó
20. Az amputációs javallatot elég könnyen meghozó

21. A „hálapénzt” előre megszabó, kikövetelő
22. A természet gyógyításáért hálapénzt szedő
23. Rutin vizsgálatból jól tejelő beteget gyártó
24. Forgalmihoz pénzért hamis igazolást kiadó

25. A megvert gyerek látleleteit balesetre minősítő
26. A táppénz, a rokkantosítás csaló bűntettestársa
27. Az empátia, beleérzés-hiányos észember-gép
28. A panaszos medikalizációs játszmájában partner

29. Az anyák megmentőjét a diliházba juttató
30. A kényelemből sorozatosan császármetsző
31. Kenyérféltésből másként gyógyítót sarlatánozó
32. A gyógyszeripar fizetett, premizált ügynöke

33. A szórakozott prof: műtünk vagy boncolunk?
34. A családlátogatást még hírből sem ismerő
35. A zenét/irodalmat nem ismerő/szerető
36. A pacienseit a magánrendelőjébe irányító

37. A magánrendelését közpénzből támogató
38. A szegény betegeit futószalagon „kezelő”
39. A főorvosa javallatát parancsnak tekintő
40. A hiányosságát nagyképűséggel pótoló

41. A mundér becsét mindenek előtt védő
42. A „protokoll” kényszerzubbonyába bújó
43. A pályatévesztett (orvos-dinasztia nyomás)
44. A „betegét”, és családját stb. alig/nem ismerő

45. A pánikbetegnek keres egy jó kis diagnózist…
46. Neki nincs egészséges, csak kivizsgálatlan ember
47. Elhitetné veled, hogy a bajod nem is gyógyítható
48. Imád latin tolvajnyelven semmit mondani

49. Sikeres lehet a műtétet, ha meg is hal a paciens
50. Segít abban, hogy jó legyen az optikus forgalma
51. Nem rajta múlik a temetkezési vállalkozó csődje
52. Sokan „mennek” tőle műlábért, tolókocsiért…

*

Gyógyulás

A kórteremből a sápadt kicsinykét,
a gyógyuló, bús, halvány gyermeket
a nagy fehér üvegszobába vitték,
s a kápra fénytől szinte reszketett.

Az orvosok leoldták várva, félve
a szűzfehér, szagos kötő-gomolyt.
Reátapintottak rózsás sebére,
s látták, a gyermek arca már mosolyg.

Aztán felugrott, ment tovább az ágyig,
s úgy érezé, már-már repülni vágyik,
és ő az élet és a fény maga.

Kitárta gyenge karját a kicsinyke,
és látta, mint repül feléje intve
a gyógyulásnak halvány angyala?...

Kosztolányi Dezső - 1906.

*

Legalább ne árts!

Az orvosi, a patikus, a gyógyító stb. hivatás-pálya

az egyik legszebb is, de másként a legkártékonyabb is –

épp mert oly sokat segíthet, még többet árthat nekünk.

És nem a pályatévesztés, műhiba, szélhámosság stb. miatt,

hanem pont a rossz tudás jó, lelkiismeretes alkalmazásával…

(Ahogy a „jó anya” is jószándékkal kövezi a pokolba vezető utat!)  

Intő jel legyen „korunk Semmelweis-e”, Hamer doktor pokoljárása!