Életminőség-vizsgálódásaim - XXI.

Bölcsből balga, boldogból boldogtalan?

Isten édes gyermekéből egy állatorvosi ló?

Édenkerti jó élővilágból Pokol/halálbolygó?

Életrontások anyanyelven, magyarán:

Test és lélek, szellem és – társas - élet:

Istenkép és bölcsesség, poézis és tudás  VIII.

A nem jó

és a nagyon rossz pedagógus – 1.

Akivel tartós-mély személyes kapcsolatban állsz:

Szülő, nagyszülő, nevelő, atyai jóbarát, óvónéni, tanító,

tanár, pap, lelkész, edző, oktató, bölcs Mester, példakép stb.

A JÓ TANÍTÓ

Van biz ott a sok rosz között,
Van jó tanító is;
Volt nekem sok rosz tanítóm,
Volt nekem egy jó is.

Meg is maradt a fejemben,
Úgy emlékszem rája,
Mintha vén kopasz fejével
Most is itten járna.

Kopasz volt az istenadta,
Nem tehetek róla;
Vén legény volt, ifjusága
Régen elvirúla.

Elhervadtak virágai,
Egy maradt meg épen,
Egy nagy bazsarózsa nyílott
Az orra hegyében.

Talán minden reggel ujra
Kivirult az orra,
De nem csoda, mert gondosan
Táplálgatta, borral.

Már hiába, ha ez olyan
Különös plánta volt,
Hogy nem szivelt egyebet, mint
Pincei harmatot.

Ez alatt az orr alatt egy
Nagy bajúsz ácsorga,
Egyik rúdja égbe készült,
Másik le a porba.

A bajúsz alatt szája volt,
Szájában pipája,
Lapátnak is beillett vón
Köpcös szopókája.

Zrínyijét még valamikor
Árpád idejében
Készítették, semmi szín sem
Volt már a szinében.

Gombok voltak akkorák rajt,
Mint egy-egy pogány fej,
Használták is tán a török
Hadba buzogány helytt.

Mindenféle zsinorral úgy
Ki volt kanyargatva,
Hogy a mennydörgős mennykő is
Eltévedett rajta.

A szabó jó szűkecskére
Szabta a nadrágot,
De azért egy kicsit mégis
Pőtyögősen állott. -

Hosszan bajlódtam tán vele,
De megérdemelte,
Mert szörnyen jó ember volt az
Istenteremtette.

Olyan jó tanító volt ő,
Amilyen csak kellett,
Esztendőn át asztal alatt
Hevertek a könyvek.

Ha leckémből fél betűt sem
Tudtam felmondáskor,
Azzal vigasztalt, hogy sebaj,
Megtanulom máskor.

Ki is mutattam iránta
Jószivűségemet,
Vittem neki ajándékot,
Mikor csak lehetett.

Lelopkodtam sonkát, kolbászt
Saját kéményébül,
Ez volt ajándékom, s ő még
Meg is hítt vendégül.

Pest, 1848. január

A nem jó: közepes, elégséges-elégtelen pedagógus

1. A vizet prédikáló, bort ivó
2. Az egy leckével előbb járó
3. A kedvenceivel kivételező
4. A szigorú, de igazságtalan…

5. Értéktelen dicséreteket osztogató
6. A gyerek kudarcélményeit gyártó
7. A tantárgyát mindenek elé helyező
8. A felfelé nyaló, lefelé taposó

9. Az alkalmatlan, kontraszelektált
10. A lemaradókat leszakadókká tevő
11. A megalkuvásra példát mutató
12. A jóindulatot meg nem nyerő

13. A népszerűség hajhászó bratyizó
14. A tekintélyt nem teremtő, követelő
15. A strébereket előnyben részesítő
16. A képesítés nélküli beugró

17. Aki nem tudja, az tanítja
18. A kérdezősködést leépítő
19. A tudásvágyat, érdeklődést kiölő
20. Az  igazságszomjat nem tápláló

21. A diákot ellenségnek tekintő
22. A felkészületlenség miatt rögtönző
23. A tananyagot unalmasan ledaráló
24. A diákot nyilvánosan megszégyenítő

25. A nem kedvelt diákja: közpréda
26. A szarkasztikus gúnyolódó, ironizáló
27. A gyereket nyíltan nevetségessé tevő
28. A gyereket „szerető” pedofil megrontó

29. A követelményeket nem támasztó
30. A diákjait személyesen nem ismerő
31. A család nem látogató „osztályfőnök”
32. A gyerek magánéletében vájkáló

33. A kegyelemkettest nem ismerő
34. A gazadag/előkelő szülők kegyeit kereső
35. A diák önkormányzatot leépítő/manipuláló
36. A diákfaliújságot önkényesen cenzúrázó

37. A tehetséget fel nem fedező/ápoló
38. A saját szövegét visszahallani kívánó
39. Az elbukónak új esélyt nem adó
40. Matekkorrepetáló rokonát segítő

41. Az életkori sajátosságokra nem ügyelő
42. Tanítványából őt kiszolgáló sameszt nevelő
43. Jobb fizetésért a pályáját rögtön elhagyó
44. A rá számító diákjait év közben cserbenhagyó

45. A diákjait meg nem védő, értük ki nem álló
46. A hibáját, vétkét, mulasztását el nem ismerő
47. Tudásbeli hiányosságait váltig takargató
48. Büntetésből feleltető, dolgozatot írató stb.

49. Más tantárgyakat lebecsülő
50. Tanár kollegáit csepülő, becsmérlő
51. Diákjait házi feladatokkal le- és túlterhelő
52. Tankönyvön kívül mást, irodalmat nem olvasó

*

Ady Endre

Üzenet egykori iskolámba

Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek, szabad mellü örömök
S pusztuljatok, bilincses iskolák.

De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.

Óh, ifjui, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.

Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szivét.

Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.

Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.

Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.

Június van s nagyon magam vagyok
S kisértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskolapadok.

S én, vén diák, szivem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.

Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

*

Tanítók és nevelők

Az életünk egyharmadát

olyan intézményekben töltjük,

ahol a jóra, a szépre, az igazra stb.

kéne nevelni és oktatni minket!?

a bölcsődétől az óvodán, elemin-

középfokon át a bölcsész stb. karig…

De ahol inkább jó,

mint rossz szándékkal,

egyéni/intézményes hibákból,

hiányosságokból, téveszmékből

sokat, nagyon sokat árthatnak is,

mégpedig egy egész életre kihatóan…!