Életminőség-vizsgálódásaim - XXI.

Bölcsből balga, boldogból boldogtalan?

Isten édes gyermekéből egy állatorvosi ló?

Édenkerti jó élővilágból Pokol/halálbolygó?

Életrontások anyanyelven, magyarán:

Test és lélek, szellem és – társas - élet:

Istenkép és bölcsesség, poézis és tudás  VIII.

A nem jó

és a nagyon rossz pedagógus – 3.

Akivel tartós-mély személyes kapcsolatban állsz:

Szülő, nagyszülő, nevelő, atyai jóbarát, óvónéni, tanító,

tanár, pap, lelkész, edző, oktató, bölcs Mester, példakép stb.

*

Szakály Dezső  
TANÍTÓ VAGYOK  

Tanító vagyok, magyar tanító.
Másnak nem sokat mond ez a két szó,
de nekem minden. Maga az élet.
Múlt, jelen, jövő. Biztos ígéret
arra, hogy népem mellett állhatok,
és dolgos embereket formálhatok.

Embert, alkotót, aki víg s szabad,
szenet fejt, tervez, szánt, vet és arat,
házakat épít, gyógyít, muzsikál-
álnoksággal, rosszal, bajjal perbe száll.
Embert, ki Úr lett a Világ fölött,
s ember maradt az emberek között.  

Tervem csak egy van, állandó s örök:
-ha a nap süt rám, ha a menny dörög-
vetni a magot, a gazt irtani,
az ifjú embert úgy tanítani,
ege, ha borul vagy ha kiderül,
szeresse honát „rendületlenül”!  

Ez az én tervem, hitvallásom is.
Esküt tettem rá, és azt tartom is.
Egy nemzedéknek fogom a kezét,
figyelem féltőn az ütőerét.
Egy nemzedéknek, mely mint a szökő ár
újra, szebbre tör, s emberségre vár.  

Ha szíve dobban, azt is érzem én.
Ha könnye csordul, az is az enyém.
Örömét, búját osztva viselem,
így, csak így teljes az én életem.
Érettük élek, érettük halok,
mindenkor, mindig tanító vagyok.
Mindenkor, mindig az is maradok!

*

A nem jó: közepes, elégséges-elégtelen pedagógus

1. Gyerekét egész nap a zárt falak közt ülteti/fegyelmezi
2. Az osztálykirándulás kockázatos, helyette: filmvetítés…
3. Csak a verbális-logikai képességet értékeli, más elsikkad
4. A legtöbb gyerekről nem deríti ki, miben igazán tehetséges

5. A pedagógiai eszköztára: intő, rovó, kicsapatás stb.
6. A módos, rangos szülők gyerekeivel – rejtve - kivételező
7. Kedveli az értékes adományokat, személyes ajándékokat
8. Van az a pénz/természetbeni juttatás, amiért levizsgáztat

9. A játéknak/játékosságnak nála a tanításban nincs helye
10. Folyton attól fél, sőt retteg, hogy - háta mögött – kinevetik…
11. A gyerek bűn rossznak születik, amit ki kell belőle verni…
12. A gyerek nem bölcs csoda, de hülye, akitől nem tanulhat

13. A csodagyerekekből képes hülyegyerekeket varázsolni
14. Minden gyermek Messiás – keze között nyegle, életunt lesz
15. Csak a  - drákói – szigort ismeri, az irgalmat/kegyelmet nem
16. Még a cserkészeit is óvja széltől, hidegtől, megpróbáltatástól

17. „Platonista”: a szülő rossz nevelő, el kell tőlük venni…!
18. Azt sikerül elérnie: szülei csak este láthassák gyereküket
19. Nem  érti Szókratész türelmes bábáskodó módszerét
20. Tüntetően száműzi a memoritert: a Himnuszt is olvassák…

21. A magyarságé helyett a zsidók – kitalált – történetét okítja
22. Katolicizmus címszó alatt ő judeokrisztián szolgalélek-építő
23. Szabadon szolgálna a szellem: ő egy fizetett állami tisztviselő
24. A kötelező tananyagot leadja, véleményét megtartja magának

25. Azt akarja bebizonyítani, hogy semmit nem tudok
26. Az áltekintélyével folyamatosan rombolja az önértékelésem
27. Kigúnyolja tájszólásom/„szubkultúrám”: adjam fel, cseréljem
28. Meglepődik, ha a sok kudarcélményem agresszivitást vált ki…

29. A  középkor neki sötét, az elsötétedés viszont felvilágosodás
30. Szakbarbár, és nem polihisztor: nem lát(tat)ja a nagy Egészet
31. Nem figyel oda az életkori, nembeli, egyéni sajátosságokra
32. Csak a piacon holnap eladható képzettségre fókuszál(tat)

33. Az általános műveltséget felesleges úri luxusnak lát(tat)ja
34. Elválasztja, szembeállítja egymással a  humán-reál tudást
35. Presztízskérdés számára: őt szinte tökéletesnek lássák…
36. Nem meri megvallani, „meggyónni” saját gyengeségeit

37. A betegségével takarózik, a sajnálkozásunkra építene
38. Azt akarja tanítani, amire születni kell – és fordítva
39. Elhiteti veled, hogy te botfülű vagy zenéhez, énekléshez
40. A kedvelt foci rovására szívből utált sportokat erőltet

41. A  képesítés nélküli, gyorstalpalón végzett tanerő…
42. Ezerszer elsütött viccétől várja, hogy röhögjön az osztály
43. Nyámnyila, puhány fiúkat, anti-háziasszony lányokat nevel
44. Az ő gimnazistái lenézik a földműveseket, iparos mestereket

45. Nála nincs szabadfoglalkozás, vagy fakultatív ön-képzés
46. Atyáskodó: ő mindig jobban tudja, hogy mi jó a tanulónak
47. Kiöli diákjából a kezdeményezést, önálló véleményt, ítéletet
48. Aki eltér az iskolai normától, az csak deviáns renitens lehet

49. A hatalma alól már kikerültek osztálytalálkozóira nem jár…
50. Neki elég, ha tartanak, félnek tőle – nem kell, hogy szeressék
51. Házitanítóként kényezteti az úrfit, és üti a „pofozó bábút” …
52. Meglepődik, ha épp azokból lesz valaki, akit ő semmibe vett

*

Füle Lajos: Pedagógus

Én nem tudom, milyen erő kell
hozzá, de több kell az enyémnél.
Olykor el-eltűnődöm én is,
mit is jelent húsz-harminc szempár
fénylő tükörtermében élni,
hol éle van minden igének,
árnyéka van minden hibának,
hol húsz-harminc sötétkamrában
hívják elő folyton a percek
éles, kemény, hiteles képét.
Könnyű nekünk beszélni ezt-azt,
nagy szavakkal egymást dobálni,
de ő, kinek minden szavával
megannyi kis magnetofon zeng
tele otthont, utcát, jövőt, ő
felelősség nehéz vasával
vértezve jár, s - bár tán nem érzi -
hétköznapok nagy hőse köztünk,
szebb holnapok jobb emberéért
titkon vívott nehéz csatáknak
ismeretlen, hős katonája!
Mikor fogunk szobrot emelni,
s fogunk-e hát neked, magunkban,
"LÉLEK SZOBRÁSZA":
PEDAGÓGUS?!

*

Tanítók és nevelők

Az életünk egyharmadát

olyan intézményekben töltjük,

ahol a jóra, a szépre, az igazra stb.

kéne nevelni és oktatni minket!?

a bölcsődétől az óvodán, elemin-

középfokon át a bölcsész stb. karig…

De ahol inkább jó,

mint rossz szándékkal,

egyéni/intézményes hibákból,

hiányosságokból, téveszmékből

sokat, nagyon sokat árthatnak is,

mégpedig egy egész életre kihatóan…!