Eugéniusz: Életminőség-vizsgálódásaim

Bölcsből balga, boldogból boldogtalan?

Isten édes gyermekéből egy állatorvosi ló?

Édenkerti jó élővilágból Pokol/halálbolygó?

Életrontások: SMS jelentések magyarán szólva - VI.

ÁGNES ASSZONY

Ballada.

Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
„Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol a férjed?
„Csillagom, hisz ottbenn alszik!
Ne menjünk be, mert fölébred.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Jön a hajdu: Ágnes asszony,
A tömlöcbe gyere mostan.
„Jaj, galambom, hogy’ mehetnék,
Míg e foltot ki nem mostam!”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mély a börtön: egy sugár-szál
Odaférni alig képes;
Egy sugár a börtön napja,
Éje pedig rémtül népes.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Szegény Ágnes naphosszanta
Néz e kis világgal szembe,
Néz merően, - a sugárka
Mind beléfér egy fél szembe.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mert, alighogy félre fordul,
Rémek tánca van körűle;
Ha ez a kis fény nem volna,
Úgy gondolja: megőrűlne.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Ím azonban, időtelve,
Börtönének zárja nyílik:
Ágnes a törvény előtt
Megáll szépen, ahogy illik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Öltözetjét rendbe hozza,
Kendőjére fordít gondot,
Szöghaját is megsimítja
Nehogy azt higgyék: megbomlott.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Hogy belép, a zöld asztalnál
Tisztes őszek űlnek sorra;
Szánalommal néznek ő rá,
Egy se mérges, vagy mogorva.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Fiam, Ágnes, mit miveltél?
Szörnyü a bűn, terhes a vád;
Ki a tettet végrehajtá
Szeretőd ím maga vall rád.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Ő bitón fog veszni holnap,
Ő, ki férjedet megölte;
Holtig vízen és kenyéren
Raboskodva bünhödöl te.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Körültekint Ágnes asszony,
Meggyőződni ép eszérül;
Hallja a hangot, érti a szót,
S míg azt érti: „meg nem őrül.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

De amit férjéről mondtak
A szó oly visszásan tetszik;
Az világos csak, hogy őt
Haza többé nem eresztik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Nosza sírni, kezd zokogni,
Sűrü záporkönnye folyván:
Liliomról pergő harmat,
Hulló vizgyöngy hattyu tollán.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Méltóságos nagy uraim!
Nézzen Istent kegyelmetek:
Sürgetős munkám van otthon,
Fogva én itt nem űlhetek.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Mocsok esett lepedőmön,
Ki kell a vérfoltot vennem!
Jaj, ha e szenny ott maradna,
Hová kéne akkor lennem!”
Oh! irgalom atyja ne hagyj el.

Összenéz a bölcs törvényszék
Hallatára ily panasznak.
Csendesség van. Hallgat a száj,
Csupán a szemek szavaznak.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Eredj haza, szegény asszony!
Mosd fehérre mocskos lepled;
Eredj haza, Isten adjon
Erőt ahhoz és kegyelmet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el

Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Virradattól késő estig
Áll a vízben, széke mellett:
Hab zilálja rezgő árnyát,
Haja fürtét kósza szellet.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Holdvilágos éjjelenkint,
Mikor a víz fodra csillog,
Maradozó csattanással,
Fehér sulyka messze villog.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

És ez így megy évrül-évre,
Télen-nyáron, szünet nélkül;
Harmat-arca hő napon ég,
Gyönge térde fagyban kékül.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Őszbe fordul a zilált haj,
Már nem holló, nem is ében;
Torz-alakú ránc verődik
Szanaszét a síma képen.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S Ágnes asszony a patakban
Régi rongyát mossa, mossa -
Fehér leple foszlányait
A szilaj hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

(1853.)

*

Isten nem ver bottal?!

Akit nem ér el a földi igazságszolgáltatás,

Az erkölcsbíróság, a közvélemény büntetése stb.

Az sem ússza meg, amit elkövetett, elmulasztott,

De folyamatosan lelkiismerete kínpadjára vonva?

Vagy még ebben, de legkésőbb következő életében

Mindezt duplán, sokszorosan visszakapja?

Vagy ezt csak a naiv, balek „keresztény” birkák

Hiszik így önmaguk olcsó megvigasztalására?

*

Átnevező

„Nominalizmus”

Nevezd a vereséged győzelemnek

Hívd csak a kudarcot nagy sikernek

Nevezd a putridat villának, kastélynak

Nevezd a balgaságod bölcsességnek

stb.

*

Fokozatlan

Vagy-vagy logika

Aki nincs velem, az ellenem

Ha nem barát, akkor ellenség vagy

A két vég között nincsenek átmenetek…

*

Demagógia

Mindenki annak hisz,

Aki most a legtöbbet ígéri,

De biztosíték, garancia híján,

Aki azután semmit/keveset ad,

Vagy pedig jó sokat, de keserűt...

*

Végletek

Az egyik lány nem válogat,

Igent mond az első jöttmentnek,

Zsákbamacskához megy feleségül,

A másik addig-addig kéreti magát,

Míg senki, aki Valaki, el nem veszi,

Legfeljebb az utolsó, az alja…

*

Kiváró

Majd a másik

Hátha a következő…

Mindig jobbra vágynak,

Mindig rosszabbat kapnak

A biztos jót meg hanyagolják…

*

A király meztelen!?

Mégis mindenki az új ruháját dicséri,

Az udvari költők egyenesen himnikusan…

S egy kis koncért, szemhunyásért cserébe

Te is az elnyomó zsarnokod dicsőíted…!?

*

Bele-éléstelen

Nincs elemi empátiád

Nem tudod magad a másik helyzetébe képzelni

Nem tudsz vele gondolatjátékban helyet cserélni

Nem tudsz hozzá alkalmazkodni, érte kiállni, áldozni

Így hogy is tudnál baj- és élettársat szerezni/megtartani...

*

Lefagyó

Vigyáz, mert úgy maradsz!

Vészhelyzetben a túlélésre muszáj berendezkedni,

De vigyázz, nehogy így maradj, ha ez az idő elmúlik

A háborúnak vége, a te még grammonként méred kenyered

*

Túlélőművész

Egész életünk ne egy nagy túlélés legyen,

Egy defenzív stratégia és túlélési technikák,

A megúszás, a kibírás szelleme és lelkülete

Mintha az élet vészhelyzetek sorozata lenne...

*

Re-akciós

Nem ágál, csak reagál

Te mindig, magadtól is

Fekete bábukkal kezded,

Illetve folytatod a játszmát,

S mindig csak reagálsz

A fehérrel játszó lépéseire?

Kezdeményezések helyett

Csak viszontválasz az életed...

*

Önkímélő

Nem veted el magad

Magvaid nem hullnak termékeny földbe

Megkímélve - és elfonnyadva - temetnek el…

Lerázod magadról a „terhes” kötelességeidet,

Mint egy elázott kutya magáról a fölös vizet,

Kihúznád magad minden közteherviselésből,

Minden teendőhöz úgy állsz hozzá,

Hogy más is/inkább hozzáférjen...

Nem használod –el – magad.

Léted elviselhetetlenül könnyű...

*

Az „erőszakmentes”

A másik orcád is odatartod

Akkor is, ha ez a gesztus nem lefegyverző –

Sőt, inkább az agresszort bátorító, vérszemesítő,

S így lemondasz az elemi és arányos önvédelemről

*

Bürokrata

Aki az ügyfélért kockázatot nem vállal,

Aki százféle oldalról is jól lefedezi magát,

Nem meri a méltányosságot gyakorolni,

A törvény szellemét holt betűk fölé helyezni

(és magával is így bánik – nem tesz kivételt...)

*

Balek

Az amúgy ateista,

De – épp ezért is - hiszékeny balek,

Aki bedől minden átlátszó trükkös hitegetésnek,

Akiről a szélhámos a bőrét is lehúzhatja/lenyúzhatja

*

Érzéki csalódott

Bedőlsz a látszatoknak:

Pl. a Föld egy végtelen sík

és a Nap mozog körülötte, felette...

(és minden fényeset aranynak veszel,

és verekszel érte, ha az szar ócskavas is)

*

Látszatfüggő

Képtelen vagy elviselni a látszatokat.

Belehalsz, ha nem mindenki látja a jóságod

Pláne azt, ha jót teszel, de rossznak láthatják…

(ahogyan ezt Mikszáth „vén gazembere” merte...)

*

A „segítő”

Aki maga inkább rászoruló

Aki nem tudja, pont az tanítja

Vakon vezet vakvilágba világtalant

Akin nehéz segíteni – a vesztébe rohan...

*

Vak tyúk

Vak tyúk is talál szemet

Próba-szerencse „módszer”

Ezért bekötött szemmel keresgélsz,

Saját magadnak nehezíted életfeltételeidet

*

Szemellenzős

Aki az örök hűséggel vakságot is fogad,

És rám sem néz csinos lányokra, nőkre

(s így feleségében sem látja majd a szépet,

És elsatnyul, leépül kapcsolatuk erotikája)

*

Metamorfózis

Pandúrból rabló

Hamvas lányból büdös kurva

Istenhívőből ateista/szektás

Angyalkából házisárkány banya

Csodagyerekből hülyegyerek

Bölcs gyerekből balga felnőtt

Lelkes ifjúból cinikus/fanatikus

Ifjú lázadóból tucat nyárspolgár

Fenegyerekből könyökvédős bürokrata

Stb. stb.

*

Rossz kezedet/vég

Jó kezdet fél siker...

Ha csak kicsit célzol mellé,

A célnál ez már óriási eltérés lesz

Ha rossz irányba indulsz,

Pláne: ha ellenkező felé,

Akkor minél sebesebben mész,

Annál messzebb távolodsz a céltól

*

Megváltás

Ha elrabolnak

És pénzt vagy életet alapon

Váltságdíjat követelnek érted,

Kik és mennyit gyűjtenének?

Nem kizárt: senki és semmit...

Vagy még pont te kérnéd,

Ne hagyják zsarolni magukat?

(főleg akkor, ha nem is a pénz,

de erkölcsi megalkuvás a követelés)

*

Személyi kínzómester

Csak aki közelről és régóta ismer engem,

Az tudja, hogy mi az én érzékeny pontom,

Tudja, hova kell tapintani/ütni, hogy fájjon.

És ráadásul: ha nap mint nap velem él,

Minden nap ki vagyok neki szolgáltatva...

Pláne, ha nem csak lelki és szerelmi,

de egzisztenciális függésben is vagyok tőle...

Ráadásul: tőle pont az ellenkezőjét várom…

(jaj nekem, ha vele konzultál profi kínvallatóm)

*

A piszkos munka.

Kivel lehet elvégeztetni?

Hogy az én kezem tiszta maradjon.

Nem én öltem, csak bérgyilkost fogadtam.

Nem én kakiltam a kútba, csak a kávájára.

Nem én raboltam, csak tippet adtam hozzá.

Nem én voltam a merénylő, csak a felbújtó.

Nem én öltem, én csak hadat üzentem.

Nem én háborúztam, én csak pénzeltem

(és így meg is gazdagodtam belőle)

*

Látens bűnözés 

A fizikai bántalomnak rögtön nyoma

És akár jogi következménye is lehet,

Hisz arról készülhet bizonyíték erejű látlelet.

De meddig halmozódhat, és mikor tudódhat ki

Ha sértegetve és megalázva kínzod kisgyereked.

Vagy ha szexuálisan zaklatod, molesztálod stb.

A pofonban sem a „fizikai fájdalom” a legrosszabb.

Az arculütés – nyilvános – megszégyenítés…

*

Családlátogatás

Családorvos, pap és osztályfőnök anno…

Mutasd meg otthonod, s megmondom, ki vagy!

A doktor, a lelki atya, a pedagógus

ma már csak vészhelyzetben megy ki,

a nagybeteghez, vagy a haldoklóhoz,

amúgy meg eleve lemond erről a tudásról,

mely bevilágítana a paciens, a hívő, a diák

lelkivilágába... így csak sötétben tapogatózik!

*

Aki segíthet,

az annyit árthat

Ha egy jó patikus

Orvosságot tud készíteni,

Akkor tud mérget is.

És hányan halnak bele

Az orvosi beavatkozásokba,

Akik amúgy - talán/biztos -

Maguktól rendbe jöttek volna,

ha nem hárítják át felelősségüket

(Tévdiagnózis és tévterápia.

Műhibák és gondatlanságok.

A rossz tudást jól alkalmazók)

*

Felesleges hősködés – hiányzó hős

Az egyik ember ott álldogál, vizslat a parton,

Hátha beleesik valaki, hogy majd ő kimenthesse,

Esetleg még bele is löki, hogy így hős lehessen.

A másik meg akkor is lapul mint szar a fűben,

Amikor éppen legény kell, kellene a gátra…

*

Az utókor ítélete

Amikor már nem vagy

A tanár hatalma alatt,

Akkor mit mondasz neki,

Nem a háza mögött,

Hanem szemtől szembe?

Persze csakis akkor,

Ha ő nem tér ki előled…

*

Írásbeliség

Büntetésből százszor leírni,

Hogy ezt örökre megjegyezd,

Hogy még egyszer ne kövesd el…

Mert így sokkal jobban bevésődik!?

*

Élettévesztő

Fabula te narratur

A rút kiskacsa története,

Aki csirkének tényleg csúf volt,

Vagy annak a teknősnek az esete,

Aki egész életében nyúllal futott versenyt:

A mese nem rólad szól?

*

Civilizáció

Nem ellopni, elrabolni,

Hanem elérni, hogy az áldozat

Önként és örömmel adja át javait –

Nem hajcsárral korbácsolni,

De elérni, hogy magát hajtsa,

Magát zsákmányolja ki...

*

ARANY JÁNOS

EPILOGUS

Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon'...
Legfölebb ha omnibuszon.

Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se' irigyeltem.

Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy' áll orra
Az út szélin baktatóra.

Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem.

Hiszen az útfélen itt-ott,
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.

Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.

Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.

Kik hiúnak és kevélynek -
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?

Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.

Mily temérdek munka várt még!...
Mily kevés, amit beválték
Félbe'-szerbe'
S hány reményem hagyott cserbe'!...

Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.

Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.

Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom;
Benne én és kis családom.

Munkás, vidám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget...
Ennyi volt csak;
S hogy megint ültessek, oltsak.

Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy' szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?

(1877 júl. 6)

*

Kórkép:

látlelet és látomás

Kultúra és civilizáció:

minden, ami másként is lehetne -

sokkal jobban, de ezerszer rosszabbul is...

Kiküldött tudósítók, kémek, hírszerzők,

résztvevő antropológusok, bölcselők, írók

rövid jelentései, élménybeszámolói és víziói

a rémmesebeli hol volt/nem volt Romlás bolygóról

Ez a - görbe - tükör

ha benne esetleg magunkra ismerünk,

akkor tán még segít felismerni/rádöbbenni:

honnan jöttünk, hol tartunk, hová rohanunk…