Eugéniusz: Életminőség-vizsgálódásaim

Bölcsből balga, boldogból boldogtalan?

Isten édes gyermekéből egy állatorvosi ló?

Édenkerti jó élővilágból Pokol/halálbolygó?

Életrontások: SMS jelentések magyarán szólva - X.

*

Orczy Lőrinc
Szívbéli sóhajtás a bölcsesség után

A bölcsesség oly szép, hogy minden kívánja, 
De ennek csak kevés igaz tanítványa, 
Mire vetemedhet ember tudománya, 
Mivel hibás legjobb elme találmánya. 

Belső ösztönéből indul, iparkodik, 
Nap, hold, csillagokon, egen álmélkodik 
Föld színén tekereg, bé is kéredzkedik, 
Tengerbe bémegyen, poklon iszonyodik, 

Égi csattanásnak villámját csodálja, 
Természet erejét mindenben vizsgálja, 
Sokezer dolognak okát nem találja, 
Elméjének vagyon ezer akadálya. 

Világ állapotján s rendén vizsgálódik, 
Érteni, megfogni kívánván aggódik, 
Tűz, föld, levegő, ég, vízen akadozik, 
Rejtezett okokkal szűntelen birkózik. 

Magában tér, kisebb világ épületét, 
Az embert, és ennek csodálatos testét, 
Vizsgálja mind külső, mind belső tetemét, 
Percét, ízét, vérét, de leginkább lelkét. 

Melyen elmélkedik, meg nem esmérheti, 
Homályából senki ki nem vezetheti, 
Magától pediglen éppen nem értheti, 
Mint vak tapogatva járván bú emészti. 

Csúszó-mászó, járó, repdeső állatok, 
Ezek is előtte elzárott lakatok, 
Vagynak ilyen módon mindenütt csak gáncsok, 
De ember magának mégis legfőbb titok. 

Boldog! ki esméri tehetetlenségét, 
Határozni tudja büszkés eszességét, 
Látván elméjének ilyen kisdedségét, 
Nagyra nem terjeszti csonka mesterségét. 

Csalatkozott ember mely kevésre mehet, 
Bizony nem adhatunk világosabb jelet, 
Ím jelen dolgokról csak keveset érthet, 
A múltat nem tudja, ami lesz rejtetett. 

Hát mely homály vagyon a nagy tudományban, 
Istenhez, s lélekhez tartozó dolgokban! 
Mennyi különbözés vallás formáiban, 
És ahhoz tartozó külső szolgálatban! 

Indulj meg Pekingtől, menj szinte Rómáig, 
Nagy Bairtól eredj, juss egész Prágáig, 
Evezz tengereken Lisbontól Dantzkáig, 
Linztől a Dunán le Sándor oszlopáig. 

Akármely nemzetnek nézzük is vallását, 
Tapasztalni fogjuk gyakor változását, 
Szégyen, mire vitte sok nép gyalázatját, 
Ki csufosan tette lelki áldozatját. 

Volt olyan vaksága emberi elmének, 
A krokodilust is tartották Istennek, 
Mi több fokhagymának oltárt emeltenek, 
Ily gyengeségekkel ám dicsekedhetnek. 

Természet rendének setét homályában, 
Eredvén az ember mély vizsgálásában, 
Sokezer esztendőt tölte tanulásban, 
Nem sokat ment elöl mégis munkájában, 

Most is csak azt tudják, mit halandó tudhat, 
Hogy fő bölcsességre senki fel nem juthat, 
Kevés amit ember elméje megfoghat, 
Több az, amelyeknek végére nem járhat. 

Ha volt is, ki szárnyon feljebb emelkedett, 
Többi társainál több talentomot vett, 
Az is félve csak oda mehetett, 
Honnan a kétsége könnyebben térhetett. 

Határozott eszét némelyik csigázta, 
S az elrejtett dolgot addiglan vizsgálta, 
Míglen kevélységét Isten megbosszúlta, 
S vakmerőségének jutalmát megadta. 

Arisztotelésznek testét örvény lepte, 
Mikor dagadását tengernek szemlélte, 
Pliniust Etnának tüze emésztette, 
Mikor a kemence száját nézegette. 

Szerencsés Salamon, kit a főbb Okosság, 
Vezérlett vallani, hogy minden csak hívság, 
Boldog véle együtt, kit még a romlottság 
Nem bír, s nem emelget a kevély tanultság. 

Boldog hétszer, mondom, ki tud elégedni 
Menny ajándékával, s nem megy temjénezni 
Felpuffadt eszének, vagy tud kéteskedni, 
S elrejtett dolgokra nem mer ereszkedni. 

Kevély a tudomány, az embert ragadja, 
Ki poharából itt, azt megtántorítja, 
Mi tanulásunknak légyen tehát módja, 
Kinek-kinek illik, légyen arra gondja. 

Csak annyit hörpentsünk édes poharából, 
Kitől jobbak leszünk, s éltünk nem rosszabbúl. 
Nem áll az okosság disputációból, 
Mást kell megtanulni filozófiából. 

Isten úgy akarta, hogy ember dolgozna, 
Cselekedne inkább, mintsem gondolkozna, 
Mennyei dolgokat se igen vizsgálna, 
Földi lévén földi tudományt tanulna. 

Nem tudományt adta célul az embernek, 
Ada más jobb véget kötelességének, 
Mint határa vagyon romlandó éltének, 
Úgy bizonyos célja vagyon elméjének. 

Elég nagy tudomány, ha jól tudunk élni, 
Ha a jó erkölcsben tudunk elöl menni, 
Hibás vétkeinket meg tudjuk esmérni, 
Másoknak is vétkét meg tudjuk feddeni. 

Arra halandónak szükség iparkodni, 
Miképp rossz vágyódást lehessen fojtani, 
Harag irígységet hogy kell hárítani, 
A szép egyességet mint kell megtartani. 

Jöjj el fő Bölcsesség! esmértesd magadat, 
Taníts, hogy esmérjem én mennen magamat, 
Tenéked áldozni innen-túl munkámat, 
Vesd le fátyolodat, vond le homályomat, 

Epikur, Seneca, Plátó tudománya, 
Wolff, Argens, Malebranche, Newton találmánya 
Nem segít, mert hibás ezek takarmánya, 
Te légy, fő Bölcsesség! én elmém kormánya.

*

Engedékeny

Csak a lényegből enged,

Minden máshoz körömszakadtáig ragaszkodik

Őt nem érdekli az áru minősége, ár-érték aránya,

Csak szépen köszönjön az eladó, legyen udvarias,

Előzékenyen szolgálja ki, pontosan adjon vissza,

Érdeklődjön egészségi állapota, unokái stb. felől...

*

Bujkáló

Görnyedten, lopva osonsz

A szürkületben, a félhomályban

Nappal nem is mersz kimerészkedni a nyílt utcára

Mint akinek vaj van a füle mögött, s nem megy a napra…

*

Önbezáró

Aki úgy él,

mintha gyámság alatt lenne

Aki úgy él,

mintha szobafogságban lenne

Aki úgy él,

mintha házi őrizetbe helyezték volna

Aki úgy él,

mint akinek tilos elhagynia a lakóhelyét

Aki úgy él,

mintha el lenne tiltva a nyilvános helyektől

Aki úgy él,

mintha el lenne tiltva állampolgári jogai gyakorlásától

*

Önkorlátozó

Rabosítod magad –

Leláncolod kezed-lábad

Presztízskérdést csinálsz

részegen tett ígéret betartásából

Őrült és egész életre szóló fogadalmakat teszel

Rögeszmék és kényszerképzetek foglya vagy

Kiszolgálod rosszakaróid szeszélyeit

Stb. Stb.

*

Hagyományápoló

Mindent úgy csinálsz, ahogy elődeid

Vak megszokásból is követed, másolod őket

Az elaggott, idejétmúlt, avitt, avatag stb.,

Mondhatni beteg hagyományt „ápolgatod”

Életedből múzeumot/elfekvőt csinálsz…

*

Múlteltörlő

Nem érdekel, ki volt, mi volt,

Hogy élt-halt nagyapád/anyád –

Nem tiszteled őseidet, hőseidet,

A múltad akár végleg eltörlnéd,

Te mindent jobban kitalálsz náluk,

Tiszta lappal, nulláról indulnál…

*

Evickélő

Mindenből megelégszel a kegyelemkettessel

Csak valahogy átengedjenek az életvizsgákon...

Csak valahogy megússzad ezt a napot is szárazon...

Boldog vagy, ha épp nem leszel köznevetség tárgya...

*

Örök jó kisfiú

Te olyan jó gyereke vagy

Szegény jó anyukádnak, hogy

Látva ragaszkodását, kapaszkodását,

Sose, a világ minden kincséért se hagyod el!

Még a kezed se adod oda soha senki másnak...

*

Jónak tűnő

Akkor és úgy akarsz jó lenni,

hogy ez rögtön nyilvánvaló is legyen…

(különösen akkor, ha magad sem tudod,

vagy épp nagyon is tudod, hogy - nem - jót teszel)

*

Farizeus

Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok,

Amelyek kívülről szépnek látszanak,

De belül tele vannak a halottak csontjaival

S mindenféle undoksággal.

(a szúnyogot kiszűri,

a tevét lenyeli)

*

Hipokrita

Elegendő a jótett látszata?

Képmutatásod a bűn hódolata az erény előtt...

De ez csak egy közvetett, egy indirekt hódolat,

Mert mégis okosabbnak gondolod, hogy ha

Csak úgy teszel, mintha erényes lennél...

*

Világvég

Fordított rendes

A legnagyobb önbecsapás az,

Ha már nem csak képmutató vagy,

De a bűnöddel, mint erénnyel tüntetsz!

És ha ez nem ütközik ellenállásba, sőt,

Akkor elmondhatjuk, hogy süllyed a világ...

(bár még a Föld-Titanic zenészei játszanak...)

*

*

Kegyetlen csaló

Titkos örökbefogatottaddal

Tényleg - csak - az ő érdekében

Nem közölted/ma sem közlöd az igazat?

(így majd előbb-utóbb másoktól tudja meg,

s ezért még szégyenérzete, bűntudata is lesz...)

*

Színlelő

Színház a világ

Csak majd a halálos ágyadon vallod be…

Hogy soha ne rontsd el a kedvesed jókedvét:

Inkább mindvégig boldog szeretőt játszol, színlelsz…

*

Coitus

A „házastársi kötelességhez”

A béke kedvéért igyekszel jó képet vágni

Enélkül - sajnos - nem lehet ma még gyereked.

(Vagy mégis? Keresed ezeket a lehetőségeket...)

De azután már semmi örömködés, élvhajszolás!

(amúgy meg inkább ez egy gusztustalan aktus...)

*

Önsajnáltató

Aki akár csalva is nyer

A „Kit ért már több és nagyobb baj?” versenyben

(egy Twist Olivér, egy Árvácska elbújhatnak mellette)

*

Céltévesztő

Bedől a reklámoknak, s elhiszi:

Ő is megérdemelné a luxusjachtot...

De mivel sehogyan sem telik rá,

Csalódottan, frusztráltan él, s hal meg

Ideális reklámalany: a büszke ateista:

Örök hálátlan és mindig elégedetlen.

*

Fedezék

Az anyukád szoknyája mögé bújsz,

Ha számon kérnék viselt dolgaidat, csínyeidet,

Vagy karoddal-kardoddal kéne a hazát védeni

(anyámasszony katonája)

*

Állati jó-rossz

A kiskutyádat élettárssá emeled,

S reá öntöd szíved minden melegét!

Vagy elzárod magad a (házi)állatoktól,

S csak potenciális ennivalót látsz bennük,

S nem társat, tanítót és tanítványt stb. stb.

*

Gyászos

Nap, mint nap úgy teszel

Mintha a férjed még mindig élne:

Lakásodból múzeum, kripta, emlékház lesz

(mindent a szemnek, semmit a kéznek...!?)

*

Büszke „beteg”

Amit szégyellned kellene és gyógyítani,

Azzal dicsekszel: pl. munkaalkoholizmus!

Pedig a betegség felismerése/tudata nélkül

Még minimális esélyed sincsen a gyógyulásra…

*

Protezsált

Sokáig áltatod magad,

Pedig csak a protekció segített -

De csak addig a nagyon kínos pillanatig,

amíg egyszer fel nem gördül a függöny

*

Vaksági eskü

Ígéri, szentül fogadja:

Az esküvő után rá se néz más nőkre!

Igaz, egy idő után nőként már a feleségére se…

Leépül fogékonysága a női szépség erotikájára…

(mintha egy szerzetes élne az apácává tett nő mellett)

*

Ösztönös

Az ösztön a bennünk élő isten?

Ahogy az életösztön, úgy a nemi is?

És te úgy teszel, mint a kanos kan kutya:

Ráugrasz minden veled szembejövő nőstényre…

Egy kedvéért nem mondasz le az összes többiről…

(pedig Isten adta az önuralom erényének esélyét,

a bölcs mérlegelés képességét is: a kevesebb több)

*

Elfojtó

Az ösztönök állatias dolgok

A nevelés ezt kiirtja, elfojtja stb.

Csak a faragatlan büfög, csámcsog,

Mások illedelmesen táplálkoznak...

Csak a vadember kerül extázisba

Az amúgy csak gyereknemzést szolgáló ágyban,

A keresztény nő épp csak elviseli a nemi aktust..

Stb.

*

A „jólnevelt”

Annyira jólnevelt vagy,

Vagy inkább szemérmes, gátlásos,

Aki nem szeretne élelmesnek látszani,

Hogy hiába kínálnak meg

Egyszer a finomsággal,

Nem fogadod el.

Mivel ezt többet nem ismétlik,

Te meg röstellsz nyíltan,

Expressis verbis kérni,

Ezért nemcsak éhen maradsz,

De neheztelsz vendéglátódra/magadra is…

*

Menthetetlen

Jó király – rossz tanácsadók?

Hízelgőkkel veteti magát körül,

S így nem lát(hat)ja, hogy meztelen!

És jaj neki, ha nem jön egy gyerek,

Aki még nincs beépülve az érdekhálóba,

Akit még nem tettek cinkos bűnpártolóvá,

Akinek van még tiszta látása és mersze…

*

Álterhes

Gyereket beszéltek a hasadba,

S már magad is gömbölyödni látod?

Amikor éppen a hasbeszélő szól hozzád,

Akkor te azt isten hangjának, szavának veszed…

*

Pürroszi győztes

A csatát ugyan megnyered,

De magát a háborút elveszíted.

Olyan vérveszteséget szenvedsz,

Hogy ebbe később te is belehalsz...

*

Álomvilág-

átokföldlakó

Álmodban tiéd lett

A világszép királylány

(filmcsillag, szépségkirálynő)

Reggel hiába lógott bilibe a kezed,

Ezt kész ténynek, valóságnak vetted..

(el sem tudtad képzelni, milyen lenne,

milyen balszerencse, ha be is következne)

Vagy ha nem, hát nem merted elhinni,

Hogy rád is vár valahol a te királylányod,

Aki neked teremtetett a legeslegszebbnek

S inkább maradtál magadnak, magadban…

Vagy felszedtél valakit, aki adta magát,

Akiért semmi próbát nem kellett kiállni...

*

Kórkép:

látlelet és látomás

Kultúra és civilizáció:

minden, ami másként is lehetne -

sokkal jobban, de ezerszer rosszabbul is...

Kiküldött tudósítók, kémek, hírszerzők,

résztvevő antropológusok, bölcselők, írók

rövid jelentései, élménybeszámolói és víziói

a rémmesebeli hol volt/nem volt Romlás bolygóról

Ez a - görbe - tükör

ha benne esetleg magunkra ismerünk,

akkor tán még segít felismerni/rádöbbenni:

honnan jöttünk, hol tartunk, hová rohanunk...